Kelet, 1881. május (11. évfolyam, 98-122. szám)
1881-05-01 / 98. szám
Á ,,KKL.KT" dióiízeléai .Uja . vidékte [jostán '»líg helyben házhoz hordoti Kgés* évre........................................................................16 m. Fél évre ..................................8 . Negyedévre ..........................................” Egy hóra helyben.................................................. 1 írt 50 hí Egyes számára 6 kr. .V jgjelenik a „Kelet“ mindennap, az ínnepeket kivető napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás: főtér 12 ik szám, ké*iratok nem adatnak vi Mba. Tizenegyedik évfolyam. A KELET TÁRCZÁJA. AZ APÁCZA. — Német népballada. — A magas hegy tetejéről Láttam a völgyben alatt. A mint ott három gróffal Egy kis csónak haladt Az a legifjabbik. Ki a kormányon állt. Egykor kelyhéből adta Innom piros borát. Minek adsz nékem innom ? Mit nékem poharad? Én egy szegény leányka S gazdag gróf vagy magad. „Ha csak szegény leány vagy S nincs pénzed, vagyonod : Gondolj a forró lángra, Mely szivünkben lobog.“ Nem tudok semmi lángról S nekem férfi se’ kell ; Inkább zárdába mégyek, S fátyol fedezzen el. „Habár zárdába mégy is. Bár fátyol födjön el; Bujdosom addig s addig Szivem mig föl nem lel!“ S lehúzott gyöngy ujjáról ' Egy arany karikát: 98. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 1881. A PARVENÜK Nagy koncz a politika, sok minden féle állatnak jut belőle, a min rágódjék. Eddig hivatalnok vagy birtokos, mezei gazda vagy iparos, munkás vagy lézengő volt a társadalom minden tagja — manapság olyanok is vannak, akik kizárólag abból élnek, hogy politizálnak. Ezen új, kiterjedt kenyérkeresethez nem kell iskolai bizonyítvány, nem kell praxis és protectio, inasoskodás és segédeskedés, mindenki azon korban s akkora képzettséggel foghat e pályához, a mikor és a hogy neki tetszik, s felcsaphat mindjárt egyenesen mesternek. Olyan kenyér ez, melyhez mindenkinek jussa van, s ebből kifolyólag jellemre és tanulmányra roppant nagy a tarkaság, azok között kik e kenyeret megizlelik vagy rajta élnek. A politizálás praktikusabb kiadása a vallásnak, elvek benne a hitágazatok, meggyőződés benne a hitbuzgóság, feltevés és bizalom az alapja; amig azonban az első az érzelem, ez inkább az értelem religiója, s mig annak az égben, ennek a földön járnak istenei. Vallásháborúk itt is napirenden vannak, a fanatismus itt is elfogult és önfeláldozó, csakhogy e háború szitója, a hitelvek papja akárki akármikor lehet, s innen e vallásnak sokkal több a hamis prófétája, lelketlen és jellemtelen papja, akik saját mocskos érdekükben törpe bálványok körül gyűjtenek felekezetet. A vidéki birtokos, aki az ősi vagyon támogatása mellett átvergődött néhány classison, anélkül, hogy megismerkedett volna a hitük mélyebb rejtelmeivel, s kézrekapván örökét, azt hamarjában el is verte, egyéb hozzá illő keresethez nem jutva, vagy a munkától undorodva, beáll politikusnak és nagy hazafinak. Rendkívül elégedetlen mindazzal, amit nagy elmék és nagy jellemek létesítettek, buzgó szószólójává lesz azok nyomorának, akiknek sorsa őt legkevésbé érdekli, keresztelő, lakodalom, tánczvigalom nem esik meg nála nélkül, a politikai demonstratiókban ő viszi a vezérszerepet, s mindenfelé hazafi és nagy politikus , a míg nem csakugyan egy uj, a réginél kecsegtetőbb hitvallás apostolának ismerik el az ingyen buzgóságtól elfogadott kalandort, s hívei kenyeret adnak kezébe. Megesik azonban, hogy e kenyér nemesebb emberi tulajdonokat feltételez : szorgalmat, tanulmányt, tehetséget, melyek közül egyik sem tartozik a kalandor-virtusok közé. Meglehet a vig élet s üresfejüség nem épen az, a mivel a hős a szenvedő hazát megmenteni ígérte, s a hívek felösmervén emberüket, lerántják polczáról azon az úton, a hol fölmászott. A kalandorok csak nagyokat szoktak bukni, a magasságból egyenesen a mélységbe, de az élelmes kalandor a verem fenekén is, mint a macska, talpra áll. Elhagyja a hozzá hitelenné lett szülőtanyát s más égalj alatt üti fel viharviselte sátorát. Fellélegzel, körülszaglás és új pályát kezd. Egyszer már tanúságot tevén róla, hogy vizet is tud zavarni, részint érdekből, részint szánalomból kegyelemkenyérként olyan hivatalhoz juttatják, amilyenhez nem szükséges sem tehetség, sem tudomány. De a parverin nem fog a munka, nem szokott hozzá s kalandra vágyó természete nem enged nyugalmat neki. Más izgalmasabb téren ajánlja fel tehát a hatalomnak szolgálatait, minthogy pedig a kalandoroknak több pénzre van szükségük, mint más tisztességes embernek, szolgálataiknak is nagy árt szabnak. Ha aztán a hatalom eltaszította magától a telhetetlent, ismét új szakasza kezdődik a kalandor életnek. Felavatják ismét magukat szenvedő, önzetlen hazafiaknak. Világátalakító, nagy elveket árulnak jó pénzért apostolaivá szegődnek a legszebb, legemberibb, de legkivihetetlenebb politikai vallásnak; prédikálnak nagy patkóssal népszerű eszméket, s a gyermeki ártatlanság és a czélozott jellemszilárdság mintaképeként árulják magukat. Tiszta lelkesedés, nemes érzés, becsületes meggyőződés kizárólagos tulajdonukat képezi s jaj a kormánynak, mely elmulasztotta odadobni nekik azt a kegyelem-összeget, melylyel bedughatta volna szájukat. Az ily szerencsétlen kormány erkölcstelen és hazaáruló, gyémánttiszta jellemek nagy alkotásainak védelmezői megfizetett, liberiás cselédek. A parvenuk ilyenkor kivétel nélkül nyájas modorúak és tolakodók, sokszor a hősiességig lovagiasak, a szépnemnek hűséges udvarlói, democraták a szélsőségig, de csak a népnek javasolván a democratiát, maguk a legfelsőbb körökbe furakodnak, hogy tekintélyt szerezzenek ez által a legalsóbbak előtt. Az erény és becsület minden második szavuk, s nem mulasztják egy rakás írónak is a nevét betanulni s alkalomszerüleg idézni, hogy tanultaknak is lássanak. Olykor olykor nagyokat és merészeket hazudnak,s ha rajta kapatnak, s nyakon csipelnek, elkeseredéssel beszélnek az emberek romlottságáról, s ahelyett, hogy a tárgyról szólanának, szörnyülködve adják a meg „Szerelmem, édes szépem, Emlékbe nézd mit ád.“ Minek nekem a gyfkü, Ha nem viselhetem ? „Mondjad, hogy otthin lelted A zöldelő gyepen. .“ De, hát minek hazudjam, Mert az nem illik ám ! ,Az ifjú gróf a férjem — Ezt inkább mondanám ! — S grófnak álma három Hó múltán oly setét! Fátyollal födve látja Szive szép kedvesét. És mond: „Fiú csak nyergeld Mindkettőnknek lovát, Megéri, hogy vágtassunk Most hegyen völgyön át!“ S hogy a zárdához érnek Megrázza a reteszt: „Hol van az uj apácza, Ki csak most érkezett ?“ — „Hisz nem jött ide senki S innen ki sem mehet.“ — „Fölgyujtom hát e zárdát, E szentek nyughelyei!“ — Talpig fehér ruhában A lányka most kilép. Haja tövig lenyitva. Már kész apáczakép’. S ott az idegen földön ott felköszönti őt, botránkozót, hogy miként merészeli valaki még a szemét is feléjük emelni, a helyett, hogy előttük, mint egyedül létező becsületes emberek előtt lesütött fővel, levett kalappal állana meg. A jövőbe tekintő nemes ifjúság, mely még nem tapasztalhatta minő módosításokat követel a csillogó nagy eszméken a mindennapi élet; a munka alatt görnyedő, s a küzdés keserűségeitől megviselt és szintén derültebb jövő után sóvárgó becsületes munkásosztály jóhiszeműleg a parvenuk lépjén ragad, s kiegészíti a haszonlesésből, kalandvágyból, pajtáskosságból körülöttük csoportosult semmi veszíteni valóval nem dicsekedő tömeget. Nemcsak, e jóhiszemű hivek vallásos rajongással veszik körül az új hit apostolát. Saparvenu elérte czélját. Abyssinában — s ez nem mese — évekkel ezelőtt a négerek közé egy kalandor vetődött, senki sem tudta honnan. Az abyssiniai kormány épen akkor lelkesedéssel és becsülettel munkálkodott az elmaradott tartomány felvirágzásán, utakat építtetett, iskolákat emelt, de ezt természetesen nem tehette súlyos adók nélkül. A kalandor kecsegtető kilátásokkal lázadásra bírta a lakosságot, legyilkolta a kormányt, s a nép őt kiáltotta királlyá. III. János a neve, ma is uralkodik Abyssiinában. Alatta elpusztultak a megépített utak, romba dőltek az iskolák, s az elszegényedett nép vándorol ki az országból ; a zsarnokság és adó hasonlithatatlanul nagyobb, mint az előtt, de vígan dözsölődő Kalandor Jánostól a lakosság szabadulni nem bir. Okuljon belőle, aki gondolkodni szeret. A Bartha Miklós jelöltetése érdekében Tőkében tartott értekezlet lefolyásáról a „Gaz. Transilv." is hoz közleményt. Az értekezletet, mint e lap írja, Szilágyi Károly ügyvéd nyitotta meg, egy ír papírról leolvasott beszédet. Utána Bartha mondotta el programmbeszédjét, melynek megtörténte után egy 15 tagból álló végrehajtó bizottság alakíttatott, magyarok, szászok , románokból. A románok közül Papp Tódor s Domsia Tódor g. cath. lelkészek választattak be e bizottságba. Ez értekezleten 60 -70 egyén lehetett jelen, kik közül nevezett lap szerint, 10 se fog Bartha Miklósra szavazni. A n.8 zobeni román értekezletre az erdélyi részekből megválasztott s eddig elé bejelentett képviselők, az „Observ.“ szerint a következők: Szebenmegyéből: Macellariu Ilyén nyug. korm. tanácsos, Popescu János tanár, Boiu Zachariás, dr. Puscariu Jarion. Ki kért reá, hogy eljöjj, Ki volt a vezetőd ? És egy aranypohárból A grófnak inni ad — Alig hogy azt kiissza A gróf szive meghasad. És két fehér kezével Ott sirt is ás neki S szeme szentelt vizével Ott be is szenteli. És puha két kezével Huzza a harang kötetet, ^ S két piros ajakával Gyász-dalt zöng sirja felett. Szász Béla: Hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hrdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: B é c 8 b e n : Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eckhau) der Wollzeile 86.) Haasenstein et Vogler (Wallösch-gasse 10 Rúd. Messe Pnblicistische Bureau. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hiidetésuk fe vételi irodája Budapesten Szervitatér íí.'^bz. gármond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, vasárnap, május 1 Fogarasmegyéből: Micu Sándor vikárius, Stanciu Basil nyug. százados, Romanu János ügyvéd, Duvlea Jariu ügyvéd. Hunyadmegyéből: Popu Samu ügyvéd, Barcianu Lauriau, dr. Petko Lázár ügyvéd, Crainic Romulus g. keleti lelkész, Secula György ügyvéd, Longiuu Hosszú ügyvéd, Pecurariu Avram g. keleti lelkész, Bontescu Mihály ügyvéd. Alsó-Fehérmegyéből . Solomori Miklós lelkész, Csató Lajos ügyvéd, Popu Benjámin lelkész. Popu Jákób birtokos, dr. Todea Aless Florescu Miklós. Besztercze-Naszódmegyéből. Lica Dauila ügyvéd, Mán Gábor ügyvéd, Muresianu Joachim, Ciocanu János. Maros-Torda megyéből: Barb Patrícius ügyvéd, Orbonasiu Mihály ügyvéd, Ternoveanu Sándor lelkész, Sagau Galat. lelkész. Torda-Aranyos megyéből: Baritiu György szerkesztő, Dr. Ratiu János ügyvéd, Bologa Jakab nyug. udvari tanácsos, Vlása Péter, Romanu Visarionu igazgató, Moldovanu Anania ügyvéd. Szolnok-Doboka megyéből: Siovrea János, dr. Colceriu János orvostudor, Mánu Gábor ügyvéd, Munteanu Ágoston. Brassó megyéből: Popea Radu lelkész, Veszea Primie lelkész, dr. Popea Miklós tanár, dr. Bozoceanu János tanár. Kis-Küküllő megyéből: Zehanu Vasilie ügyvéd, Horšia János lelkész, Branu Zacharias, Neagoi Sándor birtokos. Brassó városából: Strevoiu Miklós ügyvéd, dr. Muresianu Aurél szerkesztő, Manóré Diamandi kereskedő, Lenger János ügyvéd. N.-Szeben városából: Popea Miklós érseki vicarius, Cristea Miklós, dr. Borda János ügyvéd, Corisia Dem. tanár. Abrudbányáról: Filipu ügyvéd, Galiu J. wsamsai.ái. hta : Dr. WilBlocki Henrik. Rousseau, kit Lord Byron „the apostle of affliction“ (a búbánat apostola — Child Harold III. 72) nevez, a mult század hatvanas éveiben művei által korlátlan vágyódást az „általános emberi és természetes“ után idézett elő, melyhez még a természet iránt való rajongás, szerfölötti érzelgéssel párosulva járult, és mely általánosan elterjedt érzelgés oly kedélyhangulatot okozott, melyről nekünk mai nap még fogalmunk sincs. Angolországban Young és Yorick szolgáltaták az érzelgő kedélyek számára a táplálékot, míg Németországban Lavater volt az, akihez minden búbánatos szív menekült, és kinek émelygős világfájdalommal teli műveit valódi élvezettel olvasták országszerte. Hogy minő hatással (T.) Ha jól emlékszem, jeleztem már e lapokban, hogy Németországgal kötendő kereskedelmi szerződésünk lesz ama tárgy, melyet az ellenzék a konverzió előnyeinek ellensúlyozására fog felhasználni s megdolgozni a közönséget, hogy mindazon jókat, melyek a konverzióról írattak, elfelejtse. Nem ismerném ellenzéki sajtónkat, ha elhinném róla, hogy valóban tud őszinte lenni, s hogy minden szónál, melyet leír, háttéri gondolatai ne lennének. A kereskedelmi szerződésnél persze nincs bankár csoport, itt nincs aki a magyar ellenzéki sajtó szép szemeivel gondoljon, s e szerint kiereszthetik, a suhogót, hogy leverjék a kormányról a mi szépet a konverzió alkalmával ráraktak. Kezdődik is már a haddel-hadd. Ez a kereskedelmi szerződés ismét olyszerű dolog, melynek megítéléséhez szaktudomány kell s a laikus ember mindenesetre legjobban tenné, ha minél kevesebbet foglalkozna vele, birtak Lavater művei a múlt század utolsó negyedében, azt hiszem, hogy Braconi grófné hozzá idézett egyik levelének következő sorai legjobban bizonyitják, t. i. Braconi grófné többek közt ezt irja kedvelt költőjének : „Lelkem lelke ! HajtArtöd rám nézve ép oly becseseibb, mint rád nézve harisnyám kötői (les cheveux sont pour moi ce que mes jarretiéres sont pour toi), melyeket mellékelve viszontajándékul küldök neked azon hajtUrtödért, mellyel a minap megajándékoztál.“ Ily általánosan elterjedt érzelgés mellett nem csoda, hogy Goethe „Die Leiden des jungen Werther“ czimű és hazánkban is igen jól ismert regénye megjelenése után rögtön a kedélyeket fellázító és a sóhajjal és könnyel teli pityergő világfájdalmat fokozta. Aligha van a német irodalomnak „Werther“-en kivül még egy oly terméke, mely a társadalom minden rétegeire oly hatással lett volna és annyira fokozta volna a minden korláton tulcsapongó érzelgést, melynek intenzitását alig képzelhetjük el magunknak. Goethe ezen regényét Európa majdnem minden nyelveire lefordították, számtalan röpiratok forogtak közkézen, melyek „Werther“-t, mint valódi remekművet egekig magasztalták; vásárok alkalmával „Bänkelsänger“-ek énekelték Werther „murithat“-ját és a népnek gyönyörűen festett képeket mutattak, melyeken Werther szerelme, szenvedése és halálának főmozzanatai le voltak mázolva. Ezen „Bänkelsäuger”ek Goethe Werther-jét rímbe szedték és valamely egyházi — rendesen „Hört zu ihr liebe Christen“ czimü — dal nótájára közhelyeken énekelték, a figyelmes hallgatóság pityergése mellett. A miveltebb rendek Werther regényét SZERÉNY FIGYELMEZTETÉSÜL, mert bármennyire bízzék eszébe és felfogásába ha az állam kereskedelmi szaktudománnyal és vámrendszerrel behatóan nem foglalkozott hát a józan ész és felfogás még nem elegendő megértésére. Annyit azonban a laikus is tud, hogy Németország bizony nem arra valónak tartja magát, hogy a szerződés megkötésénél ne saját érdekét, hanem a mi érdekeinket tartsa szem előtt, s bizony se Hoffi Ignácz, se Bittó nem nőttek még olyan nagyra, hogy e tekintetben Bismarck herczegnek imponáljanak. Kormányunk is sarokra fog állni mindenesetre, de azért nem hisszük, hogy a német érdeknek a magyar érdekek alá rendelését kivigye, nem is kívánjuk tőle, hanem hazafiságában bízunk annyira s belátásától is feltesszük, hogy a mi tőle telik, azt megteendi ; valamint, hogy Holly Ignácz se, Bittó se tenne többet, csak a mennyi tőle telik. Hogy azonban az ellenzéki sajtó miféle mértékkel mér majd kormányunknak, azt jól tudjuk. Tapasztaltuk a bank és vámkérdésnél, ahol oly nagy tudományt fejtett ki, akár a szentlélek pünkösdkor, hogy czikkeinek tüzes nyelve egyszerre megvilágította a nagyközönség elméjét, a bank és vámkérdés ismeretét még a máriapócsi harangozó is a kisujjában érezte, s csak úgy fricskázták az emberek egymás szeme közé a rettentő nagy szaktudományt. És mindezeknél a dolgoknál az a legbosszantóbb, hogy minél kevesebbet tud valaki, annál tudákosabb és felforr az emberben a méreg, mikor látja azt a nagy képet, amellyel az illető az ő beszámíthatatlan okoskodása mellett kardoskodik. Na hát tisztelt olvasó, mi legjobb akaratunk mellett se tehetünk egyebet, minthogy szintén figyelmeztetjük, hogy: ha már egyáltalában tudni akarja, hogy kereskedelmi szerződésünk érdekében, hogy és mi történik? ne adja magát át az ellenzéki lapok badar beszédeinek, hanem tegye meg saját érdekében és olvassa el a kormány érveit ismertető lapokat is; noha aki nem szakember, még így se fog a dologból érteni sokat, legfelebb is zavaros fogalma lesz arról aminek megértéséhez nemcsak tanulmány, de gyakorlat is, nemcsak theoria, de praxis is kell. Miután pedig praxis kell hozzá legalább is annyi,mint amennyi theoriával az illető bír, hát már magából ebből megítélhető, mily alapos lehet az ellenzék, különösen pedig a szélsőbal bírálata, még ha legjobb akarattal lenne is párosulva. ~ ö csak azt tudhatja amit hall és amit olvas, hanem a gyakorlat terén ott áll, ahol az a gazdasszony, ki a főzést csakis a szakácskönyvek után ismeri, s belekerül „Az égben" szimü színdarabba vagy az a gazda, kinek a gazdaság terén semmi tapasztalása, hanem könyvből akar gazdálkodni, és könyvből bírálja a gyakorlati gazdasszonyok főzését, vagy gazdák gazdálkodását. Hanem bezzeg mikor a főző kanalat megfogja, — akkor tesszék majd bdea estélyeken vagy magányos helyeken, erdőben, temetőben, rendesen szomorú fűzfák alatt olvasták, de nem egyszer, hanem számtalanszor — éltök fogytáig. Mindennek persze az volt az eredménye, hogy a főbelövés nem csak napirenden volt, hanem járvánnyá nőtte ki magát, ugyannyira, hogy a lipcsei városi tanács „Werther“ árulását a könyvkereskedésekből szigorúan kitiltotta. Dániában egy királyi rendelet folytán Werther példányai elkoboztattak ; a milánói püspök pedig ezen veszedelmes regény ott megjelent olasz fordításának valamennyi példányát saját költségén megvásárolta és elégettette. Madame de Stael, szellemes franczia írónő, ki maga is a Werther-korszakot átélte, méltán mondja, hogy annyi öngyilkosságot, mint „Werther“ olvasása a világ legszebb és egyszersmind legkegyelmetlenebb asszonya sem okozhatott volna. Németországban három század alatt nem pusztult el annyi ember öngyilkosság által, mint a múlt század utolsó negyedében. Akik Werther-rajongásokban nem mentek annyira, hogy öngyilkosok legyenek, azok Werther-öltözetet viseltek, t. i. kék frakkot, sárga mellényt s nadrágot és magas szarucsizmát. Maga a Sachsen-Weimar herczeg Károly Ágoston, Goethe nagy protectora, ily Werther-öltözetet viselt és a kinek környezetéből egy ily öltözet megszerzése nem volt módjában, annak maga a herczeg szerezte be. A Werther-epidemia által előidézett öngyilkosságok egész sorát olvashatni Knüppel J. Fr. 1790-ben megjelent ily czimü művében : „Ueber den Selbstmord.“ Ezen a helyen csak egynéhány esetet példaképpen említek fel. Egloffstein báró, egy huszonegy éves fiatalember főbe lőtte magát s végrendeletében meghagyá, hogy öt a la i