Kelet, 1881. június (11. évfolyam, 123-145. szám)

1881-06-03 / 125. szám

liex h­angsúlyozta, hogy már két országgyű­lési idény alatt volt szerencsés képviselői állást el­foglalni (még­pedig a mint tudom deákpárti!) Most a múlt érdemeire támaszkodva mint szél­­sőbali képviselőjelölt lépett fel, s ezelőtt 8 nap­pal mérsékelt ellenzéki programmal árulta ma­gát. Beszédében kifejezést adott annak, hogy az 1867 ik évi Xll-ik t. ez. eltörlésére törekszik — tehát annak megsemmisitésére a minek megal­kotásában mint deákpárti képviselő az egyik idényben maga is közre­működött; szép! na­gyon szép ! vakulj magyar ha van szemed, van ki port hintsen belé elég. E szerint ünnep 2-od napján szélsőbali, az azt követő vasárnapon mér­sékelt ellenzéki képviselőjelöltek programmjai meghallgatására kilátásunk lehet. A közelgő ünnepeken a mint tudom sza­­badelvűpárti követjelöltünk Gráf Jenő is beszá­moló beszédét is meg fogja tartani, várva várjuk körünkbe követjelöltünket, kinek habár mások a vizet zavarják is megválasztása a felvinczi vál­­lasztó kerületben bizonyos, egy választó polgár. «pap« tswáH 1*19-1881. Táviratunk meghozta már tegnap a szomo­rú hirt, hogy Gorove István a nagy hazafi, a kiváló államférfi és ritka jellemszilárd ember a szabadelvű párt egyik dicsősége, meghalt. A veszteség hire, mely bejárja az egész országot, gyászt fog bizonyára kelteni mindenütt , e gyász enyhitéséül hadd tegyünk mi is úgy, mint az egyptomiak, kik az elhunyt ravatala felett eltiltották a sírást mindaddig, míg a pihe­nőnek érdemei mind elő nem valának sorolva. Életirata Gorovenak így hangzik: Gorove István mintegy hagyománykép aty­jától vette át az irodalom és a közü­gyek szere­­tetét. Atyja Gorove László mint szépirodalmi író már e század első tizedében fellépett egy pár eredeti színművel. „A férfi kötelességei“ czímű­ erkölcs-bölcselmi nagyobb műve, melyet forrá­sokból dolgozott, s az, mint a korhoz képest, melyben megjelent, kitűnő monographia ma is forrásul s tekintélyül szokott idéztetni, a magyart­­ág buzgó­­ terjesztője volt, mindez érdemeiért az akadémia őt tagjává választotta, s ő visszonzá­­sul testvérével együtt tetemes jutalom-alapitvány­­nyal növelte az akadémia akkor még igen sze­gény pénztárát. Ily atyának révén fia Gorove István, örö­­mmuau vono­ Hegen­ 8 nomes uajiamait. Pesten 1819-ben született, de első iskoláit Szol­nokon és Gyöngyösön végezte. Bölcsészeti és jogi tanulmányait a pesti egyetemen folytatta, hol az ifjúság egyik központjává lön és tehet­ségeivel, a szólásban való jártasságával, s már akkor tekintélyes modorával nagy hatást gyako­rolt arra. Mikor a politikai köröket az ismeretes szólásszabadsági ügy tartotta izgalomban, ő a szólásszabadság mellett lelkesen harczolván, egyik tanárával összeütközésbe jött és elhagyta az egyetemet. Együtt ült az 1839/1840-iki pozsonyi or­szággyűlés , ő ott az országgyűlési ifjúság közt megjelenvén, csakhamar annak elismert vezér­­egyéniségei közé tartozott. Ez évben jelent meg első műve , a 20 éves ifjú elég meglepőn, de annál nagyobb reményekre jogositólag nem köl-­ ­ 62« —­ temén­nyel vagy politikai tirádával, hanem egy szaktanulmányi czikkel lépett fel: a vasutakról általában s a magyar vas- és vízi utakról kü­lönösen, mely az akkori legtekintélyesebb lap­ban, az „Athenaeum“-ban látott napvilágot, s melyben Magyarországon először ő mondotta ki a nagyobb közlekedési eszközöknek az állam részéről nyújtandó jövedelembiztosítás (garantia) nagy horderejű eszméjét. Utazásából megtérvén, gazdasága rendbe­hozatalával foglalkozott,­­ többnyire Temes me­gyében tartózkodván, az ottani ellenzék soraiba állott 8 tehetségei és szónoki ereje csakhamar annak vezérévé emelték. Üres óráiban azonban Gorove továbbra is foglalkozott az irodalommal, különösen pedig az államgazdászat s anyagi ér­dekek terén számos hírlapi czikkben tüntette ki alaposságát. E téren szerzett érdemeit méltá­­nyolta az országos védőegylet, midőn öt az épen lelépő Kossuth helyébe 1846-ban igazgatójává választotta. Ez állásában dolgozta kitűnő állam­gazdasági művét : javaslat a magyar uj vám­tarifa tárgyában, melyet 1847 ben a közgyűlés elfogadván,­­sok helyt a közhasználatba is át­ment. Az 1848-iki pesti országgyűlésre Temes­ megye egyik kerületéből küldetvén képviselőül, tartalmas és correct nyilatkozata által kitűnő helyet foglalt el a házban, hol ismeretes jeles tolláért jegyzőnek is választatott, s ő volt az, a­ki Szacsvayval a hires függetlenségi nyilatkoza­tot fogalmazta. Az augusztus 3-iki országgyűlé­sen ő tette a nevezetes indítványt: a Frankfurt­ban egyesült Németországgal minél szorosabb kapcsolatba lépés iránt. A miniszteri párthoz tartozott, s bár Batthyányi bukása után Kossuth politikáját nem helyeselte, mint hét hazafi meg­jelent Debreczenben, itt is az előbbi szellemben működött. A forradalom legyőzetése után ő is a menekültek között volt. Hazájába csak 1857-ben térhetett vissza. Az akkori körülmények közt a közélet tel­jes pangásában nem tehetett jobbat, mint ma­gányba vonulni s gazdasága elhanyagolt ügyeit rendezni. 1860 azonban ismét kiszólította magá­nyából. Ekkor már többnyire Pesten lakván, az 1861 iki országgyűlésre Pest Terézvárosa küldötte képviselőül a fővárosban is nagy tekintél­lyel a fé­rfiút. A D­e­á­k felirata mellett tartott be­szédével (május 23) általános figyelmet gerjesz­tett. Erélyesen s nagy szakavatottsággal fejtegeti ebben az 1825—1848. közötti évek politikai irá­nyait és alkotmányos küzdelmeit, majd az 1848. törvények szellemét és jelentőségét, kivált az anyagi érdekek, adó- és hadügyi tekintetben. Majd a terve az 1849-ben bekövetkezett katas­trófa után Ausztria állására Európával szemben, érdekesen adja elő külföldi szemlélődései és ta­pasztalatai alapján, mikép tekintette Ausztriát a külföld és mily positiót foglaltak el hazánk irá­nyában Európa nevezetesebb államai. Az 1865. deczember 10 k ére összehívott országgyűlésen Gorove ismét mint Pest Teréz­város képviselője jelent meg. Mindig rendületle­nül a Deákpárthoz tartozott. Eszméinek, melyeket a külföld és hazai viszonyok és érdekek alapos ismeretével táplá­t, csak­­ azon politika felelhetett meg, melynek legméltóbb képviselője Deák Fe­­rencz volt. Ez országgyűlésen mint szónok, fontos vitában legalább, egyszer sem lépett fel, de te­vékeny részt vett mind az eszméket előkészítő értekezletekben, mind a nevezetesebb bizottsá­gokban,­­ különösen a közösü­gyiben, így a 15-tak az ünnepélyen jelen lehetni. Brucené, kinek jó tágas fedett kocsija volt, meg­hívta a két leányt, hogy magával viszi, mivel a Graham kocsija, ha az üve­gekkel felszerelték, csak őt és nejét fo­gadhatta be, a meghívás szívesen volt fogadva. A vidám társaságra, s a magát mu­togatásra való kilátás egészen felvilla­nyozták Isabellát, s felélesztették meg­lanyhult életkedvét. Díszes estélyi öltözékeit mind elég szedték, hogy a leghatásosabbat válas­szák ki ez alkalomra és midőn a tükör előtt állva, majd az egyik, majd a másik vi­rág­füzért tűzve hajába, hogy lássa, me­lyik áll jobban és mindenikben oly szé­pen nézett ki, hogy bajos volt nagyon a választás. Kitty, ki azért jött volt, hogy tanácsot kerdjen tőle választandó ruhája színére nézve, darabig szótlanul nézte őt , aztán kétségbe esve szaladt el, inkább Gertruddal beszélni meg a dolgot. Olvasva találta öt­­ szobájában, de a­mint Kitty belépett, félretette könyvét s egész figyelmét a megbeszélendő tárgy­nak szentelte. — Gertrud, szólította meg őt Kitty, milyen ruhát vegyek fel az ünnepélyre? Kértem Bellát, hogy adjon tanácsot, de ő se szól, se hall, mikor saját öltö­zékével van elfoglalva. Mondhatom Bella roppant önző. — Neki ki ad tanácsot e részben? kérdé Gertrud. — Oh! senki, ő mindig maga hatá­rozza el milyen legyen öltözéke. De ne­ki oly jó ízlése van, s én pedig legke­vésbé sem értek hozzá. Azért kérem mond­ós albizottságban, mint a teljesben, hol módo­­sítványt is nyujtott be, mely el is fogadtatott. Az ország anyagi ügyeinek alapos isme­rete, ez irányban tett tanulmányai, valamint az e téren annyira előhaladott külföld viszonyainak s intézményeinek kimerítő ismerete, mintegy ter­mészetesen jelölték őt ki a közgazdasági, ipar és kereskedelemügyi miniszteri állásra, melyet 1867-ben Andrássy minisztériumában el is foglalt. Mint földmivelési, ipar és kereskedelmi mi­niszternek Gorovenek örök érdemei vannak, kü­lönösen a magyar közjogi álláspont hű megőr­zésében. A minisztertanácsban ő volt ez állás­pontnak leghűbb és legközvetlenebb védője. Pe­­dig sok nehézség merült fel ez időtájban. Ő ol­dotta meg a lobogó kérdést, az állami ménesek, a posta és távirda stb. magyar jellegét. Ő ta­lálta fel a legkitűnőbb munkaerőket. Feszt Imre, Szapáry Gyula gróf, Harkányi Frigyes, Zichy József gróf, mind ő alatta kezdték nyilvános pályájukat. Egészen ismeretlen egyéneket is emelt fel, mint például Aryt, a korán elhunyt államtitkárt, Kozmát, Kenessey Kálmánt, Hideg­­kuty Antalt. Jellemző volt szívósságára, hogy midőn az akkori postaigazgató lehetetlennek tar­totta a magyar postakezelést, azt mondotta, hogy ő megteszi mégis ; felhivatta Gervay Mi­hályt az akkori nagyváradi postaigazgatót. Ezen ténye által rögtön magyarrá tette a postát, mint Takács kolozsvári tanár behívásával a távírdát. 1870 ben a közlekedési tárczát vette át. Nagy feltünést keltett mindjárt legelső nyilatkozata : a tiszta kezek programmja. Ezt oly szigorúan tar­totta meg, hogy Deák Ferencz egyszer szivar­hamut törölvén le Gorove kabátjáról a képvise­­lőházban, azt a tréfás megjegyzést tette: „ez az egyetlen mocsok, a­mit Gorove megtűr ma­gán.“ Nem egészen két év múlva Horváth Bol­dizsárral együtt visszalépett a kormánytól. Kör­nyezetének mindig azt mondotta, hogy soha sem érezte oly jól magát, mint ekkor. A Deák-párt egyik vezérférfia volt és maradt azután, s ha­bár a Terézváros, melyet annak előtte annyiszor képviselt, hűtlen lett hozzá. Gorovét a képvise­lőház tovább is büszkén mondhatta a magáénak. Gorove azóta folyvást Temes megye orczifalvai kerületét képviselte s a kerület annyira ragasz­­kodott hozzá, hogy magának Gorovének ismé­telt kérése daczára, ki­érezve erői gyengülését, lovagias jellemének megfelelőleg mindannyiszor másnak volt kész átengedni helyét, újra meg újra egyhangúlag képviselőjévé választotta, s midőn Gorove már súlyos beteg volt, valóban oly megható ragaszkodást tanúsított, mely min­taképül szolgálhat róla a Tál­aszókerü­let és kép­viselője közt való viszonynak. A szabadelvű párt, mely főleg az ő eré­lyes támogatásának köszönheti létrejöttét, azzal vélte legjobban megtisztelni önmagát, hogy Go­rovét választotta meg elnökévé. Valóban kitű­­nőbb elnököt nem kaphatott volna a párt. Go­rove teljes szívvel és lélekkel szolgált a párt ügyének. Mint a párt végrehajtó bizottságának elnöke a három év előtt lefolyt választásokat ő vezette, s jóllehet érezte, hogy az izgató munka teljesen aláássa akkor már erősen megrendült egészségét, kitartott mindvégig. Csak akkor vo­nult vissza, mikor diadalra látta jutni a sza­badelvű pártot. Hanem ekkor már halálos be­teg volt. Gorove vesebajban szenvedett, mely ké­sőbb brigth-kórrá fajult s ez tudvalevőleg gyó­ A KELET TÁRCZÁJA. A LÁMPAGYÜJTŐ. MISS CUMMINS RECENtE. Második rés E. Harmadik fejezet. H­iúság. (Folytatás.) Ily­e­nhez hasonló magán beszédeket tartott a mi Ben­ünk, ha e dolog felöl gondolkodott, s mivel mindig azzal kezd­te, hogy a nagy áldozatot vetetette latba, melyet hozandó volt, s a végén a Ger­trud bájos lénye foglalta el gondolatait, elképzelhető, hogy végre mégis csak azon határozatra jutott, hogy kevesebb szenve­dést fogna okozni neki, ha vagyonát a Gertrud lábaihoz teszi, mintha megkísér­li azt nélküle élvezni. Néhány napon át, miután e határozatát teljesen megérlelte, nem volt alkalma Gertruddal beszélni, ki most kettőzött figyelemmel igyekezett ki­kerülni őt, s csaknem egész napját a fel­ső emeleten tölté, kivéve, ha Emilia ké­résére, rövid időre bekísérte vak barátnő­jét a társalgóterembe, de ekkor is egy, s más ürügy alatt mindig oldala mellett maradott. Ez idő tájt Grahamék, s Brucené családjával meghívót kaptak egy reggély­­re, mely mint egy öt mértföldnyire D-tel, egy ismerős családnál adatott. Izabella egyik iskolatársnője volt férj­hez mnnendős mind ő, mind Kitty igen vágy­jon véleményt Gertrud, milyen ruhát ve­gyek magamra. — Én vagyok a legutolsó, kit meg­illet ilynemű kérdés, Kitty. Soha életem­ben nem voltam még nagy társaságban. — Az mit sem tesz. Meg vagyok győződve, hogy ha valamely társaságba menne­kegyed, jobban nézne ki, mint bár­melyikünk, s perczig sem haboznám vé­leményét követni e részben, mert soha életemben nem láttam kegyetlen olyas va­lamit, mi ne lett volna kiváló csinos, még karton reggeli pongyolája is oly ízlésesen s divatosnak néz ki. — Lassan, lassan Kitty, kegyed na­gyon túloz. Nem kell túlmennie a hatá­ron, ha azt akarja, hogy elhidjem sza­vait. — No akkor nem szólok semmit ke­gyedről, mert tudom, hogy a hízelgésen fel­ül áll, 8 nem hatja meg, miként va­laki megjegyezte egy ízben. De ki ügyel fel Kiss Emilia öltözékére, ki választja ki ruháit. — Az utóbbi időben én tettem, igaz, de . . . — Gondoltam, valóban gondoltam, vágott sza­rba Kitty. Tudtam, hogy a szegény Emilia ke­gyednek köszöni, hogy mindig oly tisz­tán, csinosan néz ki. — Nem, valóban nem Kitty, hittje el csalódik. Soha sem láttam Emíliát íz­­letesebben öltözve, mint mikor legelőször találkoztam vele — és szépségét nem mes­terség kölcsönzi, egészen az ő sajátja az. (Folyt, köv.) gyilkatlan természetű. A baj mintegy három­­ év előtt lépett fel komolyabban s ez időtől fogva az erős, termetes férfiú ereje rohamosan ha­nyatlott. Tegnap már reggel beállott a halálküzde­lem , délután 4 óra 10 perczkor Gorove István kiszenvedett. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Hentaller Lajos sajtópere. A kir. főügyészség által a közös hadügy­minisztérium megbízásából a „Függetlenség“ ellen indított második sajtóper tegnap került a budapesti esküdtszék előtt tárgyalásra. Az inkri­­minált czikk, melyért a törvény előtti felelőssé­­get Hentaller Lajos a „Függetlenség“ belmun­­katársa vállalta el. „Az osztrák tisztikar“ czim alatt a „Függetlenség“ múlt évi november 16-iki számában jelent meg a kolozsvári Bartha-eset alkalmából. A vádlevél s az incriminált czikk felolva­sása után elnök a bizonyítási eljárást befejezett­nek nyilvánítja s felhívja a közvádlót vádbeszé­­dének előterjesztésére. Fekete Ödön közvádló csak néhány szó­ban kívánja vádbeszédét előterjeszteni. Jól tudja, hogy a védő úr azzal fog Önök elé állani, hát nem vonul még vissza a hadsereg ? Nem uraim, nem vonul még vissza a hadsereg, mert igaz­ságának tudatában igazságot keres, s meg­ va­gyok győződve, hogy azt önök meg is fogják adni. A május 28 iki esküdti­­ kijelentés morálja az, hogy a „gyilkos“, sehonnai s több hasonló kifejezések nem meggyalázók, legalább a tiszti­kar ellen nem. Erkölcsi igazságot s nem politikai enun­­ciatiót kér s mert tudja, hogy nincs ember, ki az idézett kifejezésekben rágalmat, becsületsér­tést ne látna, kéri Hentaller Lajost ezekben el­marasztalni. Komjáthy: Csak az elkényeztetett ka­tonai körök óhajának végrehajtója a közvádló, mert nem szíve, nem agya sugallja neki azt, a­mit önökkel elhitetni akar. A béke érdekében is kéri az esküdtszék­től védencze felmentését, mert ha elítéltetnék, folytatnák a többi sajtópöröket s így ez izgal­mas dolgok folyton napirenden lesznek. Fekete Ödön replikája után elnök ezzel a tárgyalást fél 12 órakor befejezi, s az esküdtek­nek átadja a kérdéseket, kik átvéve az elnök által föltett kérdéseket, mintegy félórái tanács­kozás után déli 12 órakor verdietjüket Hegyi eszküdtszéki elnök hirdette ki: 1. Foglaltatik-e a „Függetlenség“ 1880. november 16-ki számában „Az osztrák tisztikar“ feliratú és Hentaller Lajos aláírással megjelent czikkben, s különösen annak a vádlevélben ki­emelt itételeiben az osztrák-magyar közös had­sereg és annak tisztikara, mint törvény által alkotott testület ellen elkövetett, s a 261. §-ba ütköző becsületsértés: igen vagy nem ? Esküdtek válasza: 2 igen, 10 nem. U. Szerzője-e a czikk­­nek Hentaller Lajos ? E. v.: Egyhangúlag igen. Vétkes-e a 261. §-ba ütköző becsületsértésben ? E. V. : 2 igen, 10 nem. E szerint az esküdtszék Hentallert a vád alól fölmenté. Az 50 frtnyi perköltség s 119 frt 5 kr előleges költségek megtérítésében az államügyész­ség marasztaltatik el. Az államügyész semmi­­ségi panaszt jelentett be. A hunyadmegyei történelmi-régé­szeti társulat első közgyűlése. Déva, 1881. máj. 29. A hunyadmegyei tört.-régészeti társulat el­ső közgyűlése f. évi május 29-én folyt le Déván gr. Kun Géza társulati elnök vezetése alatt, ki épen a gyűlésre érkezett haza görögországi ta­nulmányi utazásából. A társulat munkásságának ideje ugyan alig tesz ki nyolcz hónapot, mind­azonáltal egyike a legnépesebb vidéki egyletek­nek 8 munkásai közül többen a megye határán túl is jóhangzásu irói névvel birnak. A havi gyű­léseken felolvasott értekezések nem szorítkoztak apró helyi kérdésekre csupán, hanem általános érdekű kérdésekre is világot vetettek s egy pár olyan eszme is illusztratiót nyert itt, mely épen most foglalkoztatja leginkább hazánk gondolko­zó főit. Az esős rész idő daczára szép számmal gyűltek fel a közgyűlésre az egylet tagjai, sőt Budapestről dr. Arányi Lajos nyugalmazott egy tanár Vajda-Hunyad nagyérdemű szószólója is megjelent leányával együtt s Kolozsvárról Fi­naly Henrik egyetemi tanár s az erdélyi tudo­mányos mozgalmak buzgó támogatója szeren­cséltetett jelenlétével. Ott láttuk továbbá Baritiu György ismert román publicistát és az Observa terülei szerkesztőjét, kire a gyűlés emelkedett szelleme komoly tudományos hangulata látható­lag kedvező benyomást gyakorolt. Gr. Kun Géza társulati elnök egy eszme­gazdag, nagyszabásu beszédben üdvözölte a meg­jelenteket, részletes programmját adván az egy­let tagjaira váró sokaságu teendőknek s kijelöl­ve az utat, melyen kiki legbiztosabban hozzá­járulhat a kitűzött eszményi feladatokhoz. Fe­lette sajnáljuk, hogy a magvas beszédből egy­szeri hallás után bővebb kivonatot nem adhatunk, mert e lapok olvasóiban is bizonyára azt a Isi­­nesítő hatást idézné fel, minő a közgyű­lésben a beszéd végeztével mutatkozott. Most Kun Róbert titkár számolt be az egy­let évi működéséről. Ennök hivatkozva arra, hogy az egylet alap­szabályai a most működő tisztikar megválasztá­sa után nyertek csak megersősítést, minélfogva a szervezet véglegesen constituáltnak nem tekint­hető, úgy a maga, mint tiszttársai nevében le­mond­ó választásra hívta fel a gyűlés tagjait, kik azonban Tóth László indítványára az eddigi tisztviselőket és igazgató választmányt újból megválasztottnak nyilvánítják. Most a felolvasásokra kerülvén a sor, elő­ször Tornya Sándor v hhunyadi kir. járásbiró ér­tekezett a hunyadmegyei pecsét és czimerről. Fájdalommal constatálja, hogy megyénk régi pe­csét használat módjáról biztos adatunk nincs. Midőn azonban 1550. LXII. t. ez. a felmerült visz­­szaélések kikerülése tekintetéből az állandó pe­­cséthasználatát elrendelte: ekkor már Hunyad me­­gye pecsétje létezhetett , igy e megye pecsétje Somogy megyéével együtt egyike a legrégiebbek­­nek. A pecsét "a Hunyadi-családénak utánzata, mi egészen természetes is, mert a megye mél­tó tiszteletét a dicső család iránt e ténye által fejezhette ki legjobban. A pecsét alakja azonban idővel nagy változáson ment keresztül. Az ere­deti alaknak legjobban megfelel egy Barcsai Ákos idejéből 1651-ből fennmaradt okmány pe­csétje, mely a hollót törött ágon mutatja s a­ tuti­­nőt a megye alispán­ hivatala használ mai­ napság. E tetszéssel fogadott értekezés után Torma Zsófia megyénk neolithkori telepeinek buzgó ta­nulmányozója értekezett Tordos és Nándor Válya neolith telepein talált edényj­egy­ekről. E két ős­kori telephely edénydarabjain számos alakzatot fedezett fel a tudós értekezőnő, melyeknek sym­­bolikus jelentőséget tulajdonitott először ő és ve­le együtt a tudósvilág. Schlieman Ilioszaba azon­­ban bebizonyitá, hogy irottjegyek léteztek már az őskorban, sőt ezeket megfej­tette. Minthogy pedig Tordos és Nándor-Válya Husserlck symbolumai­­hoz hasonló jegyeket mutatnak, értekező ezeket Schliemann munkatársa Sayre tanár értelmezé­se szerint az összehasonlitó módszer szigorú al­kalmazásával fejtegette , kimutatva, hogy a mi őslakóinknak nemcsak industriája, de miveltsége is keletről terjedt be s a trójainak folyomá­nya volt. (Vége köv.) színházunk ügye. (Vége.) Tehát a vendégszereplések ! Meg vagyunk győződve, hogy c-f­d szíves lesz belátni, miként senki el nem hiszi, hogy a vendégszereplések alatt tervszerűen megállított játékrend volna lehetséges. A vendégművész azt játsza, a­miben az ő felfogása szerint legjobban érvényesíteni bírja tehetségét s azt játsza, a­mit ő választ.. Ez eset­ben tehát a műsor megállapítása nem az igaz­gatóság tervszerű működése szerint esik.­­ Volt pedig vendégjáték 45, a mi igen tisz­tességes inmerns s ha számba vesszük, hogy­ összesen 184 előadás tartatott. Januáriustól fogva minden 2— 3-ik estére egy-egy vendégjáték esik. Ez-e AZ a bizonyos tervszerűség? A helyi társulat műsorával sem állunk kü­lönben. A személyzet nem volt úgy szervezve, hogy egy-egy szakmakörre nagyobb számú erő legyen. Előadatott pedig 24 új darab, majd min­dig ugyanazon szereplőkkel. Minden 5-ik estére egy uj darab esett, melyről a referada rendesen így szólott: „a darabra jó igyekezetü színészeink nem valának elkészülve; — az előadó izzadt, a súgó — kivált izzadt, s a közönség ez ol^ok miatt kénytelen vola izzadni. .“ — Volt eset, hogy egyik, másik derék tagja társulatunknak (nevet is tudnánk mondani s a főrendező urak absolute nem felednék ki) nap, nap után mindigV I UJ szerepben a színpadon volt. Készületlenül­­­ (legalább a szerep szellemét illetőleg) minden­esetre készületlenül. Volt eset igaz arra is, hogy a személyzetnek másik része nagy ideig pihent. Miért ? Mert az a szakmakör nem volt szervezve. Tudnánk példát mondani arra, mily módon ta­­nultatott 6 hónapig egyetlen operette, s miként volt oly igen hasznavehető tag is, ki majd két hónapnyi idő alatt (saját akaratán kívül) egy­szer lépett fel. Ez­­ az a bizonyos tervszerűség ? Avagy a műsor megállításában jelentkezett ez a tervszerűség. Közelebbről adatokkal lehet­vén módunk e kérdést bővebben taglalni, áttér­hetünk —­­elhagyva azt, hogy feleljünk a terv­szerűség kérdésére, minthogy a felelet az elmon­dottakból önként foly­ egy más állításra, a­mi a c­ 4-d czikkéből kihívja a feleletet. Ez az állítás pedig sem több, sem keve­sebb, minthogy ma mág a színházat buzgó, kitü­nően jó­indulatú, áldozatkész, a közügyek terén nagy tevékenységű s igen nagyon tiszteletra méltó urak vezetik — de nem szakértők, mivel­hogy mint c­ fd mondja, a főrendező nem más a szinháznál, mint porkoláb, a ki a rendre ügyet 8 a fegyelmet tartja fenn. Egyebekben a főren­dező igen ártatlan. — Nyilvános megbirálás alá nem is jöhet. A műsor megcsinálását csak vé*

Next