Kelet, 1881. június (11. évfolyam, 123-145. szám)
1881-06-03 / 125. szám
liex hangsúlyozta, hogy már két országgyűlési idény alatt volt szerencsés képviselői állást elfoglalni (mégpedig a mint tudom deákpárti!) Most a múlt érdemeire támaszkodva mint szélsőbali képviselőjelölt lépett fel, s ezelőtt 8 nappal mérsékelt ellenzéki programmal árulta magát. Beszédében kifejezést adott annak, hogy az 1867 ik évi Xll-ik t. ez. eltörlésére törekszik — tehát annak megsemmisitésére a minek megalkotásában mint deákpárti képviselő az egyik idényben maga is közreműködött; szép! nagyon szép ! vakulj magyar ha van szemed, van ki port hintsen belé elég. E szerint ünnep 2-od napján szélsőbali, az azt követő vasárnapon mérsékelt ellenzéki képviselőjelöltek programmjai meghallgatására kilátásunk lehet. A közelgő ünnepeken a mint tudom szabadelvűpárti követjelöltünk Gráf Jenő is beszámoló beszédét is meg fogja tartani, várva várjuk körünkbe követjelöltünket, kinek habár mások a vizet zavarják is megválasztása a felvinczi vállasztó kerületben bizonyos, egy választó polgár. «pap« tswáH 1*19-1881. Táviratunk meghozta már tegnap a szomorú hirt, hogy Gorove István a nagy hazafi, a kiváló államférfi és ritka jellemszilárd ember a szabadelvű párt egyik dicsősége, meghalt. A veszteség hire, mely bejárja az egész országot, gyászt fog bizonyára kelteni mindenütt , e gyász enyhitéséül hadd tegyünk mi is úgy, mint az egyptomiak, kik az elhunyt ravatala felett eltiltották a sírást mindaddig, míg a pihenőnek érdemei mind elő nem valának sorolva. Életirata Gorovenak így hangzik: Gorove István mintegy hagyománykép atyjától vette át az irodalom és a közügyek szeretetét. Atyja Gorove László mint szépirodalmi író már e század első tizedében fellépett egy pár eredeti színművel. „A férfi kötelességei“ czímű erkölcs-bölcselmi nagyobb műve, melyet forrásokból dolgozott, s az, mint a korhoz képest, melyben megjelent, kitűnő monographia ma is forrásul s tekintélyül szokott idéztetni, a magyartág buzgó terjesztője volt, mindez érdemeiért az akadémia őt tagjává választotta, s ő visszonzásul testvérével együtt tetemes jutalom-alapitványnyal növelte az akadémia akkor még igen szegény pénztárát. Ily atyának révén fia Gorove István, örömmuau vono Hegen 8 nomes uajiamait. Pesten 1819-ben született, de első iskoláit Szolnokon és Gyöngyösön végezte. Bölcsészeti és jogi tanulmányait a pesti egyetemen folytatta, hol az ifjúság egyik központjává lön és tehetségeivel, a szólásban való jártasságával, s már akkor tekintélyes modorával nagy hatást gyakorolt arra. Mikor a politikai köröket az ismeretes szólásszabadsági ügy tartotta izgalomban, ő a szólásszabadság mellett lelkesen harczolván, egyik tanárával összeütközésbe jött és elhagyta az egyetemet. Együtt ült az 1839/1840-iki pozsonyi országgyűlés , ő ott az országgyűlési ifjúság közt megjelenvén, csakhamar annak elismert vezéregyéniségei közé tartozott. Ez évben jelent meg első műve , a 20 éves ifjú elég meglepőn, de annál nagyobb reményekre jogositólag nem köl- 62« — teménnyel vagy politikai tirádával, hanem egy szaktanulmányi czikkel lépett fel: a vasutakról általában s a magyar vas- és vízi utakról különösen, mely az akkori legtekintélyesebb lapban, az „Athenaeum“-ban látott napvilágot, s melyben Magyarországon először ő mondotta ki a nagyobb közlekedési eszközöknek az állam részéről nyújtandó jövedelembiztosítás (garantia) nagy horderejű eszméjét. Utazásából megtérvén, gazdasága rendbehozatalával foglalkozott, többnyire Temes megyében tartózkodván, az ottani ellenzék soraiba állott 8 tehetségei és szónoki ereje csakhamar annak vezérévé emelték. Üres óráiban azonban Gorove továbbra is foglalkozott az irodalommal, különösen pedig az államgazdászat s anyagi érdekek terén számos hírlapi czikkben tüntette ki alaposságát. E téren szerzett érdemeit méltányolta az országos védőegylet, midőn öt az épen lelépő Kossuth helyébe 1846-ban igazgatójává választotta. Ez állásában dolgozta kitűnő államgazdasági művét : javaslat a magyar uj vámtarifa tárgyában, melyet 1847 ben a közgyűlés elfogadván,sok helyt a közhasználatba is átment. Az 1848-iki pesti országgyűlésre Temes megye egyik kerületéből küldetvén képviselőül, tartalmas és correct nyilatkozata által kitűnő helyet foglalt el a házban, hol ismeretes jeles tolláért jegyzőnek is választatott, s ő volt az, aki Szacsvayval a hires függetlenségi nyilatkozatot fogalmazta. Az augusztus 3-iki országgyűlésen ő tette a nevezetes indítványt: a Frankfurtban egyesült Németországgal minél szorosabb kapcsolatba lépés iránt. A miniszteri párthoz tartozott, s bár Batthyányi bukása után Kossuth politikáját nem helyeselte, mint hét hazafi megjelent Debreczenben, itt is az előbbi szellemben működött. A forradalom legyőzetése után ő is a menekültek között volt. Hazájába csak 1857-ben térhetett vissza. Az akkori körülmények közt a közélet teljes pangásában nem tehetett jobbat, mint magányba vonulni s gazdasága elhanyagolt ügyeit rendezni. 1860 azonban ismét kiszólította magányából. Ekkor már többnyire Pesten lakván, az 1861 iki országgyűlésre Pest Terézvárosa küldötte képviselőül a fővárosban is nagy tekintéllyel a férfiút. A Deák felirata mellett tartott beszédével (május 23) általános figyelmet gerjesztett. Erélyesen s nagy szakavatottsággal fejtegeti ebben az 1825—1848. közötti évek politikai irányait és alkotmányos küzdelmeit, majd az 1848. törvények szellemét és jelentőségét, kivált az anyagi érdekek, adó- és hadügyi tekintetben. Majd a terve az 1849-ben bekövetkezett katastrófa után Ausztria állására Európával szemben, érdekesen adja elő külföldi szemlélődései és tapasztalatai alapján, mikép tekintette Ausztriát a külföld és mily positiót foglaltak el hazánk irányában Európa nevezetesebb államai. Az 1865. deczember 10 k ére összehívott országgyűlésen Gorove ismét mint Pest Terézváros képviselője jelent meg. Mindig rendületlenül a Deákpárthoz tartozott. Eszméinek, melyeket a külföld és hazai viszonyok és érdekek alapos ismeretével táplát, csak azon politika felelhetett meg, melynek legméltóbb képviselője Deák Ferencz volt. Ez országgyűlésen mint szónok, fontos vitában legalább, egyszer sem lépett fel, de tevékeny részt vett mind az eszméket előkészítő értekezletekben, mind a nevezetesebb bizottságokban, különösen a közösügyiben, így a 15-tak az ünnepélyen jelen lehetni. Brucené, kinek jó tágas fedett kocsija volt, meghívta a két leányt, hogy magával viszi, mivel a Graham kocsija, ha az üvegekkel felszerelték, csak őt és nejét fogadhatta be, a meghívás szívesen volt fogadva. A vidám társaságra, s a magát mutogatásra való kilátás egészen felvillanyozták Isabellát, s felélesztették meglanyhult életkedvét. Díszes estélyi öltözékeit mind elég szedték, hogy a leghatásosabbat válasszák ki ez alkalomra és midőn a tükör előtt állva, majd az egyik, majd a másik virágfüzért tűzve hajába, hogy lássa, melyik áll jobban és mindenikben oly szépen nézett ki, hogy bajos volt nagyon a választás. Kitty, ki azért jött volt, hogy tanácsot kerdjen tőle választandó ruhája színére nézve, darabig szótlanul nézte őt , aztán kétségbe esve szaladt el, inkább Gertruddal beszélni meg a dolgot. Olvasva találta öt szobájában, de amint Kitty belépett, félretette könyvét s egész figyelmét a megbeszélendő tárgynak szentelte. — Gertrud, szólította meg őt Kitty, milyen ruhát vegyek fel az ünnepélyre? Kértem Bellát, hogy adjon tanácsot, de ő se szól, se hall, mikor saját öltözékével van elfoglalva. Mondhatom Bella roppant önző. — Neki ki ad tanácsot e részben? kérdé Gertrud. — Oh! senki, ő mindig maga határozza el milyen legyen öltözéke. De neki oly jó ízlése van, s én pedig legkevésbé sem értek hozzá. Azért kérem mondós albizottságban, mint a teljesben, hol módosítványt is nyujtott be, mely el is fogadtatott. Az ország anyagi ügyeinek alapos ismerete, ez irányban tett tanulmányai, valamint az e téren annyira előhaladott külföld viszonyainak s intézményeinek kimerítő ismerete, mintegy természetesen jelölték őt ki a közgazdasági, ipar és kereskedelemügyi miniszteri állásra, melyet 1867-ben Andrássy minisztériumában el is foglalt. Mint földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszternek Gorovenek örök érdemei vannak, különösen a magyar közjogi álláspont hű megőrzésében. A minisztertanácsban ő volt ez álláspontnak leghűbb és legközvetlenebb védője. Pedig sok nehézség merült fel ez időtájban. Ő oldotta meg a lobogó kérdést, az állami ménesek, a posta és távirda stb. magyar jellegét. Ő találta fel a legkitűnőbb munkaerőket. Feszt Imre, Szapáry Gyula gróf, Harkányi Frigyes, Zichy József gróf, mind ő alatta kezdték nyilvános pályájukat. Egészen ismeretlen egyéneket is emelt fel, mint például Aryt, a korán elhunyt államtitkárt, Kozmát, Kenessey Kálmánt, Hidegkuty Antalt. Jellemző volt szívósságára, hogy midőn az akkori postaigazgató lehetetlennek tartotta a magyar postakezelést, azt mondotta, hogy ő megteszi mégis ; felhivatta Gervay Mihályt az akkori nagyváradi postaigazgatót. Ezen ténye által rögtön magyarrá tette a postát, mint Takács kolozsvári tanár behívásával a távírdát. 1870 ben a közlekedési tárczát vette át. Nagy feltünést keltett mindjárt legelső nyilatkozata : a tiszta kezek programmja. Ezt oly szigorúan tartotta meg, hogy Deák Ferencz egyszer szivarhamut törölvén le Gorove kabátjáról a képviselőházban, azt a tréfás megjegyzést tette: „ez az egyetlen mocsok, amit Gorove megtűr magán.“ Nem egészen két év múlva Horváth Boldizsárral együtt visszalépett a kormánytól. Környezetének mindig azt mondotta, hogy soha sem érezte oly jól magát, mint ekkor. A Deák-párt egyik vezérférfia volt és maradt azután, s habár a Terézváros, melyet annak előtte annyiszor képviselt, hűtlen lett hozzá. Gorovét a képviselőház tovább is büszkén mondhatta a magáénak. Gorove azóta folyvást Temes megye orczifalvai kerületét képviselte s a kerület annyira ragaszkodott hozzá, hogy magának Gorovének ismételt kérése daczára, kiérezve erői gyengülését, lovagias jellemének megfelelőleg mindannyiszor másnak volt kész átengedni helyét, újra meg újra egyhangúlag képviselőjévé választotta, s midőn Gorove már súlyos beteg volt, valóban oly megható ragaszkodást tanúsított, mely mintaképül szolgálhat róla a Tálaszókerület és képviselője közt való viszonynak. A szabadelvű párt, mely főleg az ő erélyes támogatásának köszönheti létrejöttét, azzal vélte legjobban megtisztelni önmagát, hogy Gorovét választotta meg elnökévé. Valóban kitűnőbb elnököt nem kaphatott volna a párt. Gorove teljes szívvel és lélekkel szolgált a párt ügyének. Mint a párt végrehajtó bizottságának elnöke a három év előtt lefolyt választásokat ő vezette, s jóllehet érezte, hogy az izgató munka teljesen aláássa akkor már erősen megrendült egészségét, kitartott mindvégig. Csak akkor vonult vissza, mikor diadalra látta jutni a szabadelvű pártot. Hanem ekkor már halálos beteg volt. Gorove vesebajban szenvedett, mely később brigth-kórrá fajult s ez tudvalevőleg gyó A KELET TÁRCZÁJA. A LÁMPAGYÜJTŐ. MISS CUMMINS RECENtE. Második rés E. Harmadik fejezet. Hiúság. (Folytatás.) Ilyenhez hasonló magán beszédeket tartott a mi Benünk, ha e dolog felöl gondolkodott, s mivel mindig azzal kezdte, hogy a nagy áldozatot vetetette latba, melyet hozandó volt, s a végén a Gertrud bájos lénye foglalta el gondolatait, elképzelhető, hogy végre mégis csak azon határozatra jutott, hogy kevesebb szenvedést fogna okozni neki, ha vagyonát a Gertrud lábaihoz teszi, mintha megkísérli azt nélküle élvezni. Néhány napon át, miután e határozatát teljesen megérlelte, nem volt alkalma Gertruddal beszélni, ki most kettőzött figyelemmel igyekezett kikerülni őt, s csaknem egész napját a felső emeleten tölté, kivéve, ha Emilia kérésére, rövid időre bekísérte vak barátnőjét a társalgóterembe, de ekkor is egy, s más ürügy alatt mindig oldala mellett maradott. Ez idő tájt Grahamék, s Brucené családjával meghívót kaptak egy reggélyre, mely mint egy öt mértföldnyire D-tel, egy ismerős családnál adatott. Izabella egyik iskolatársnője volt férjhez mnnendős mind ő, mind Kitty igen vágyjon véleményt Gertrud, milyen ruhát vegyek magamra. — Én vagyok a legutolsó, kit megillet ilynemű kérdés, Kitty. Soha életemben nem voltam még nagy társaságban. — Az mit sem tesz. Meg vagyok győződve, hogy ha valamely társaságba mennekegyed, jobban nézne ki, mint bármelyikünk, s perczig sem haboznám véleményét követni e részben, mert soha életemben nem láttam kegyetlen olyas valamit, mi ne lett volna kiváló csinos, még karton reggeli pongyolája is oly ízlésesen s divatosnak néz ki. — Lassan, lassan Kitty, kegyed nagyon túloz. Nem kell túlmennie a határon, ha azt akarja, hogy elhidjem szavait. — No akkor nem szólok semmit kegyedről, mert tudom, hogy a hízelgésen felül áll, 8 nem hatja meg, miként valaki megjegyezte egy ízben. De ki ügyel fel Kiss Emilia öltözékére, ki választja ki ruháit. — Az utóbbi időben én tettem, igaz, de . . . — Gondoltam, valóban gondoltam, vágott szarba Kitty. Tudtam, hogy a szegény Emilia kegyednek köszöni, hogy mindig oly tisztán, csinosan néz ki. — Nem, valóban nem Kitty, hittje el csalódik. Soha sem láttam Emíliát ízletesebben öltözve, mint mikor legelőször találkoztam vele — és szépségét nem mesterség kölcsönzi, egészen az ő sajátja az. (Folyt, köv.) gyilkatlan természetű. A baj mintegy három év előtt lépett fel komolyabban s ez időtől fogva az erős, termetes férfiú ereje rohamosan hanyatlott. Tegnap már reggel beállott a halálküzdelem , délután 4 óra 10 perczkor Gorove István kiszenvedett. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Hentaller Lajos sajtópere. A kir. főügyészség által a közös hadügyminisztérium megbízásából a „Függetlenség“ ellen indított második sajtóper tegnap került a budapesti esküdtszék előtt tárgyalásra. Az inkriminált czikk, melyért a törvény előtti felelősséget Hentaller Lajos a „Függetlenség“ belmunkatársa vállalta el. „Az osztrák tisztikar“ czim alatt a „Függetlenség“ múlt évi november 16-iki számában jelent meg a kolozsvári Bartha-eset alkalmából. A vádlevél s az incriminált czikk felolvasása után elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja s felhívja a közvádlót vádbeszédének előterjesztésére. Fekete Ödön közvádló csak néhány szóban kívánja vádbeszédét előterjeszteni. Jól tudja, hogy a védő úr azzal fog Önök elé állani, hát nem vonul még vissza a hadsereg ? Nem uraim, nem vonul még vissza a hadsereg, mert igazságának tudatában igazságot keres, s meg vagyok győződve, hogy azt önök meg is fogják adni. A május 28 iki esküdti kijelentés morálja az, hogy a „gyilkos“, sehonnai s több hasonló kifejezések nem meggyalázók, legalább a tisztikar ellen nem. Erkölcsi igazságot s nem politikai enunciatiót kér s mert tudja, hogy nincs ember, ki az idézett kifejezésekben rágalmat, becsületsértést ne látna, kéri Hentaller Lajost ezekben elmarasztalni. Komjáthy: Csak az elkényeztetett katonai körök óhajának végrehajtója a közvádló, mert nem szíve, nem agya sugallja neki azt, amit önökkel elhitetni akar. A béke érdekében is kéri az esküdtszéktől védencze felmentését, mert ha elítéltetnék, folytatnák a többi sajtópöröket s így ez izgalmas dolgok folyton napirenden lesznek. Fekete Ödön replikája után elnök ezzel a tárgyalást fél 12 órakor befejezi, s az esküdteknek átadja a kérdéseket, kik átvéve az elnök által föltett kérdéseket, mintegy félórái tanácskozás után déli 12 órakor verdietjüket Hegyi eszküdtszéki elnök hirdette ki: 1. Foglaltatik-e a „Függetlenség“ 1880. november 16-ki számában „Az osztrák tisztikar“ feliratú és Hentaller Lajos aláírással megjelent czikkben, s különösen annak a vádlevélben kiemelt itételeiben az osztrák-magyar közös hadsereg és annak tisztikara, mint törvény által alkotott testület ellen elkövetett, s a 261. §-ba ütköző becsületsértés: igen vagy nem ? Esküdtek válasza: 2 igen, 10 nem. U. Szerzője-e a czikknek Hentaller Lajos ? E. v.: Egyhangúlag igen. Vétkes-e a 261. §-ba ütköző becsületsértésben ? E. V. : 2 igen, 10 nem. E szerint az esküdtszék Hentallert a vád alól fölmenté. Az 50 frtnyi perköltség s 119 frt 5 kr előleges költségek megtérítésében az államügyészség marasztaltatik el. Az államügyész semmiségi panaszt jelentett be. A hunyadmegyei történelmi-régészeti társulat első közgyűlése. Déva, 1881. máj. 29. A hunyadmegyei tört.-régészeti társulat első közgyűlése f. évi május 29-én folyt le Déván gr. Kun Géza társulati elnök vezetése alatt, ki épen a gyűlésre érkezett haza görögországi tanulmányi utazásából. A társulat munkásságának ideje ugyan alig tesz ki nyolcz hónapot, mindazonáltal egyike a legnépesebb vidéki egyleteknek 8 munkásai közül többen a megye határán túl is jóhangzásu irói névvel birnak. A havi gyűléseken felolvasott értekezések nem szorítkoztak apró helyi kérdésekre csupán, hanem általános érdekű kérdésekre is világot vetettek s egy pár olyan eszme is illusztratiót nyert itt, mely épen most foglalkoztatja leginkább hazánk gondolkozó főit. Az esős rész idő daczára szép számmal gyűltek fel a közgyűlésre az egylet tagjai, sőt Budapestről dr. Arányi Lajos nyugalmazott egy tanár Vajda-Hunyad nagyérdemű szószólója is megjelent leányával együtt s Kolozsvárról Finaly Henrik egyetemi tanár s az erdélyi tudományos mozgalmak buzgó támogatója szerencséltetett jelenlétével. Ott láttuk továbbá Baritiu György ismert román publicistát és az Observa terülei szerkesztőjét, kire a gyűlés emelkedett szelleme komoly tudományos hangulata láthatólag kedvező benyomást gyakorolt. Gr. Kun Géza társulati elnök egy eszmegazdag, nagyszabásu beszédben üdvözölte a megjelenteket, részletes programmját adván az egylet tagjaira váró sokaságu teendőknek s kijelölve az utat, melyen kiki legbiztosabban hozzájárulhat a kitűzött eszményi feladatokhoz. Felette sajnáljuk, hogy a magvas beszédből egyszeri hallás után bővebb kivonatot nem adhatunk, mert e lapok olvasóiban is bizonyára azt a Isinesítő hatást idézné fel, minő a közgyűlésben a beszéd végeztével mutatkozott. Most Kun Róbert titkár számolt be az egylet évi működéséről. Ennök hivatkozva arra, hogy az egylet alapszabályai a most működő tisztikar megválasztása után nyertek csak megersősítést, minélfogva a szervezet véglegesen constituáltnak nem tekinthető, úgy a maga, mint tiszttársai nevében lemondó választásra hívta fel a gyűlés tagjait, kik azonban Tóth László indítványára az eddigi tisztviselőket és igazgató választmányt újból megválasztottnak nyilvánítják. Most a felolvasásokra kerülvén a sor, először Tornya Sándor v hhunyadi kir. járásbiró értekezett a hunyadmegyei pecsét és czimerről. Fájdalommal constatálja, hogy megyénk régi pecsét használat módjáról biztos adatunk nincs. Midőn azonban 1550. LXII. t. ez. a felmerült viszszaélések kikerülése tekintetéből az állandó pecséthasználatát elrendelte: ekkor már Hunyad megye pecsétje létezhetett , igy e megye pecsétje Somogy megyéével együtt egyike a legrégiebbeknek. A pecsét "a Hunyadi-családénak utánzata, mi egészen természetes is, mert a megye méltó tiszteletét a dicső család iránt e ténye által fejezhette ki legjobban. A pecsét alakja azonban idővel nagy változáson ment keresztül. Az eredeti alaknak legjobban megfelel egy Barcsai Ákos idejéből 1651-ből fennmaradt okmány pecsétje, mely a hollót törött ágon mutatja s a tutinőt a megye alispán hivatala használ mai napság. E tetszéssel fogadott értekezés után Torma Zsófia megyénk neolithkori telepeinek buzgó tanulmányozója értekezett Tordos és Nándor Válya neolith telepein talált edényjegyekről. E két őskori telephely edénydarabjain számos alakzatot fedezett fel a tudós értekezőnő, melyeknek symbolikus jelentőséget tulajdonitott először ő és vele együtt a tudósvilág. Schlieman Ilioszaba azonban bebizonyitá, hogy irottjegyek léteztek már az őskorban, sőt ezeket megfejtette. Minthogy pedig Tordos és Nándor-Válya Husserlck symbolumaihoz hasonló jegyeket mutatnak, értekező ezeket Schliemann munkatársa Sayre tanár értelmezése szerint az összehasonlitó módszer szigorú alkalmazásával fejtegette , kimutatva, hogy a mi őslakóinknak nemcsak industriája, de miveltsége is keletről terjedt be s a trójainak folyománya volt. (Vége köv.) színházunk ügye. (Vége.) Tehát a vendégszereplések ! Meg vagyunk győződve, hogy c-fd szíves lesz belátni, miként senki el nem hiszi, hogy a vendégszereplések alatt tervszerűen megállított játékrend volna lehetséges. A vendégművész azt játsza, amiben az ő felfogása szerint legjobban érvényesíteni bírja tehetségét s azt játsza, amit ő választ.. Ez esetben tehát a műsor megállapítása nem az igazgatóság tervszerű működése szerint esik. Volt pedig vendégjáték 45, a mi igen tisztességes inmerns s ha számba vesszük, hogy összesen 184 előadás tartatott. Januáriustól fogva minden 2— 3-ik estére egy-egy vendégjáték esik. Ez-e AZ a bizonyos tervszerűség? A helyi társulat műsorával sem állunk különben. A személyzet nem volt úgy szervezve, hogy egy-egy szakmakörre nagyobb számú erő legyen. Előadatott pedig 24 új darab, majd mindig ugyanazon szereplőkkel. Minden 5-ik estére egy uj darab esett, melyről a referada rendesen így szólott: „a darabra jó igyekezetü színészeink nem valának elkészülve; — az előadó izzadt, a súgó — kivált izzadt, s a közönség ez ol^ok miatt kénytelen vola izzadni. .“ — Volt eset, hogy egyik, másik derék tagja társulatunknak (nevet is tudnánk mondani s a főrendező urak absolute nem felednék ki) nap, nap után mindigV I UJ szerepben a színpadon volt. Készületlenül (legalább a szerep szellemét illetőleg) mindenesetre készületlenül. Volt eset igaz arra is, hogy a személyzetnek másik része nagy ideig pihent. Miért ? Mert az a szakmakör nem volt szervezve. Tudnánk példát mondani arra, mily módon tanultatott 6 hónapig egyetlen operette, s miként volt oly igen hasznavehető tag is, ki majd két hónapnyi idő alatt (saját akaratán kívül) egyszer lépett fel. Ez az a bizonyos tervszerűség ? Avagy a műsor megállításában jelentkezett ez a tervszerűség. Közelebbről adatokkal lehetvén módunk e kérdést bővebben taglalni, áttérhetünk —elhagyva azt, hogy feleljünk a tervszerűség kérdésére, minthogy a felelet az elmondottakból önként foly egy más állításra, ami a c 4-d czikkéből kihívja a feleletet. Ez az állítás pedig sem több, sem kevesebb, minthogy ma mág a színházat buzgó, kitünően jóindulatú, áldozatkész, a közügyek terén nagy tevékenységű s igen nagyon tiszteletra méltó urak vezetik — de nem szakértők, mivelhogy mint c fd mondja, a főrendező nem más a szinháznál, mint porkoláb, a ki a rendre ügyet 8 a fegyelmet tartja fenn. Egyebekben a főrendező igen ártatlan. — Nyilvános megbirálás alá nem is jöhet. A műsor megcsinálását csak vé*