Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)

1919-04-27 / 91. szám

2. oldal ...............1111 M .........................................................■ ani ■ ■tffiiii.M sikerült a kordonon keresztül törni és gyors száguldással h­om­lott tova a vasút felé. A nagy lövöldözésre figyelmesek lettek az állomást megszálló csend­őrök, rendőrök, katonák és vasuta­sok és azonnal állást foglaltak el az állomás előtti térségen. Mint­hogy a három autó itt sem akart n megállani, a rendőrök sortüzet ad­tak a menekülőkre. Több golyó nem tévesztett célt, sőt az egyik autó is megsérült. A tengerészek erre gépfegyverrel lőttek vissza a robogó autóról és két kézigránátot dobtak az állomás épülete felé. Több gépfegyvergolyó berepült a váróterembe, ahol két utazni akaró asszony könnyebben meg is se­besült. A véres harc óriási izgalmat kel­tett a vasútállomás környékén. A három autó elmenekült. Az ütkö­zetről később Birtha Sándor alez­redes személyesen tett jelentést Katz Bélának. A katonák nem akartak harcolni! A Rulikovszky-uti kaszárnyában is izzó volt a hangulat. A Ruli­­kovszky-uton négy tömeg hullám­zott és a kaszárnya körül kiván­csian helyezkedett el. A kaszár­nyában levő vörös katonák megle­hetős nyugtalanul viselkedtek és csak nehezen lehetett őket féken tartani. Mialatt Katz Béla Kun Bélával beszélt telefonon, megjelent a vá­rosházán Bates Károly ezredes dandárparancsnok, Balogh Sándor ezredes, továbbá Cserey Vilmos alezredes és később Dutkay Béla őrnagy, akik Katz Bélát keresték sürgős és halaszthatatlan ügyben. Amikor Katz Béla végezte a tele­fonbeszélgetést, a rendőrségről át­vonult hivat­alába, ahol a tanács­kozásba bevonták Rimler Károly polgármestert és Jánossy Gyula főkapitányt is. Ez a nagyfontosságú tanácsko­zás, amely utolsó volt Katz Béla hivatalában , végleges döntést hozott Nagyvárad sorsára nézve. A tanácskozás főleg német nyelven folyt. — Átveszi ön a felelősséget dok­tor úr, ha itt lövöldözés lesz és e várost összelövik ? Csak egy lövés kell és nem lesz elhárítható a katasztrófa. — Mondta az ezredes. — Kérem, kérem Ezredes úr, ne­m oly élesen, hiszen megtudjuk egy­ , mást közelíteni — felelt K*tz Béla. . .) '. í ,' ■ y, ' J,. . , , ,1 ! Meg is közelítették . .. K*tz Béla nyomban fels­­zónította telefonon a hadügyi népbiztosságot, ahonnan Böhm Vilmos népbiztossal beszélt előbb ő, aztán pedig Reies ezre­des. Jelentették a népbiztosnak, hogy a frontokon a vörös hadse­reg fegyelmezetlensége miatt a hely­zet tarthatatlan. — Muszáj tartani — rendelke­zett a népbiztos. — Se emberünk, se muníciónk, se fegyelmünk — vezette ellen Bates ezredes. A vörös katonák nem akarnak harcolni. — Az lehetetlen. Erősítéseket küldünk. Három zászlóalj már út­ban, van és jön a többi is. Raics ezredes, hogy a hadügyi népbiztost meggyőzze, köztelefono­zott a csapatok parancsnokaihoz. Ezek egybehangzóan azt a felvilá­gosítást adták,­­­­ hogy a katonák nem akarnak többé harcolni. Ezzel aztán végleg el is dőlt a nagyváradi kormányzótanács és az egés­­ bihar megyei proletárdiktatúra sorsa. A terroristák visszaadják a várost a régi vezetőségnek Délután hat óra. Dr. Katz Béla a katonatanács intézőbizottsága előtt nyugodt hangon jelenti ki, hogy a proletáriánusnak ezek után le kell tennie kezéből a hatalmat és vissza kell adnia a közigazga­tást és a rend fenntartását a vá­rosi tanácsnak. Majd Rimler Ká­roly polgármesterhez fordult: — A beállott és előre nem látott viszonyok szükségessé tették mondta , hogy a kormányzóta­nács visszaruházza a közigazga­tást a városi tanácsra. Kérem Pol­gármester urat — mondta Katz Béla mély meghatottsággal — tartsa szem előtt azt az új szellemet, amelytől a város lakossága már el ven itatva. H­­a­­ Rimler Károly polgármester így válaszolt Katz Béla szavaira : — A legfontosabbnak tekintem a város nyugalmát és a polgárság közbiztonságát. Én nem politizá­lok, én csak azt nézem, hogy en­nek a városnak, melyet 35 éve szolgálok, egyetlen polgárát se érje baj és hogy a bevonuló román csapatoknak ne legyen oka arra, hogy megtorlással éljenek. Az átadást jegyzőkönyvbe fog­lalták ezután és az intézőbizottság utolsó intézkedése az volt, hogy proklamációt bocsájtott ki a város proletárjaihoz. A proklamációt dr. Katz Béla szerkesztette és az esti órákban jelent meg a város utcáin. Amikor Rimler Károly elhagyta a főispáni szobát, csak annyit mondott: — Na végre! Azután mindnyájan távoztak. De Katz Béla alig félóra múlva már visszatért és a feloszlott „Munkástanács“-nak reá várakozó tagjaival körülbelül félórát tanács­kozott. Közben Lipót öccse és Székely János, akik már egy hét előtt Budapestre utaztak, telefono­zott neki Budapestről, azután nem­sokára végképpen elhagyta hiva­talát. A polgármester nyomban rend­kívüli ülésre hívta össze a városi tanács tagjait, akik a polgármester szobájában gyűltek össze. A pol­gármester közölte a tanács tagjai­val, hogy újból a tanács kezében a közigazgatás, mire úgy határoz­tak, hogy egy proklamációt bocsáj­­tanak ki a város népéhez. Lukács Ödön főjegyző meg is fogalmazta azt. A városi tanács ülésén, amely zárt volt, később részt vettek Hajes ezredes és Cserey alezredes is. A terror kormányzó­tanácsa feloszlott Nagyszombatra való tekintettel, kissé­ megkésve szállingóztak Bi­­har vármegye tisztviselői hivata­lukba. Kilenc órakor a vörös kor­mányzótanács két tagjának: Ladá­nyi Jánosnak, Rehák Pálnak is csak nehezen sikerül bejutniuk. Tétován állanak, látják, hogy va­lami történik, de még nem egészen vannak tisztában a helyzettel. Je­lentés jön, hogy a vörös hadsereg Fugyivásárhelynél áll. Idáig vonul­tak vissza a románok elől. Telje­sen letargikusak. Halász százados most érke­­k autón. Egyenesen a főjegyzőhöz­­ fut fel. . . — Hogy állunk?— kérdi Készt- ■ helyi. — A helyzet már kész — mondja­­ Halász. Hogy a visszavonulók főszo­á­togatásain­ak elébe vágjunk, a meg­­­gyeházát fegyveresen szállják meg­­ az urak. Ha a románok bejönnek,­­ letesszük a fegyvert. Arra a kérdésre, hogy hát fegy-­í­verek vannak-e, a százados végig-­­ siet az első emeleti folyosón, oldalt, jobbra nyitik egy szoba. A kutas­­ a századosnál. A megye tisztvise­lői szempillantás alatt sorakoznak a folyosón. Halász kinyitja az aj­tót. Valóságos magazin ez, Mann­­licherrel, Kropscsekkel orosz fegy­verekkel, revolverekkel vegyesen. Ettől a perctől a megyei tiszt­viselők tesznek fegyveres szolgá­latot. Nappal a nősek, éjjel nőtle­nek. A kormányzótanács a fegyveres megszállás perceiben határozott. Kulcsait, eddigi ügyvitelét átadta az elispáni hivatalnak. A tanács szobái déli féltizenkettőkor lezá­rultak. Ladányi János sápadtan távozik: — Mi jót akartunk. Nem volt még itt az ideje. Talán egyszer... Kis pléd van a karján. A szem­üvege elhomályosodik. Rehákkal együtt leverten megy ki a kapun. A sietve elköltött ebéd után már egy órakor újra együtt vannak a tisztviselők. Telefon cseng állan­dóan. Vidéki jelentések. Margittán bevonultak. A franciák Nagysza­lonta és Gyula közt lovagolnak. Mezőteregden vegyest állanak fran­ciák, angolok, románok. Négykor Budapest keres kapcso­lást. Böhm és Vágó népbiztosok a kormányzótanácsot keresik. Ami­­kor bemondják a választ,­­hogy a kormányzótanács megszűnt, csak egy tehetetlen sóhaj hullámzik ide: — Lehetetlen! Közben még Landler Jenő bel­ügyi népbiztos fenyegetődzött tele­fonon Karcagról, de senki se félt többé a fenyegetéstől. KtorrrS&s&e Vasárnap, 1919. április 27 A terroristák bukása Nagyvárad, április 2. Ma egy hete, szombaton futott a vörös hadsereg Csúcsa felől. Kun Béláék vészhíreket kaptak és va­sárnap a pesti lapok mind­ezzel­­a címmel jelentek meg: „Veszély­ben a forradalom !“ Közlik a Ka­tona és Munkástanács ülésének­ le­­folyását, amelyen Kun Béla nyíl­tan bevallotta, hogy a vörös hadseregben csalódtak, mert a négy része nem állotta meg a helyét, megfutott a csúcsai front­ról. „Szatmárnémeti elesett, Nagy­váradon pedig a legközelebbi órák­ban éred fel újbót a kapitalista rendszer“, folytatta beszédét a szov­jet kormány főexponernse, aki a cseh frontról annyit tudott még, hogy „tatárt már ebben az órában meg­kezdődik a tárgyalás“ a proletár­diktatúra ellen. A gyűlés elhatár­­ozta, hogy az összm­unkásság, a katona- és munkástanács fele azon­nal a frontra megy. .­_ A hazódó szovjetkormánynak kapkodását jellemezte még a va­sárnapi lapokban közölt két rende­let. Az egyik szerint az összes ká­véházakat és éttermeket becsukták bizony­tala­n időre, a másikkal pe­dig beszüntették Budapesten a te­lefon használatát. Bizalmas körben Kun Béla a Nagyváradról érkező hírekre ennyit mondott: Ha Nagyvárad elesik, el va­gyunk veszve! Igazat mondott . . . vörös Oroszlán futása * * fi vörösek vezére megugrott nagyváradról — s aki le akarta tartóztatni a vörös Oroszlánt Nagyvárad április 26. A történelmi nevezetességű vá­­radi Nagyszombatnak egyik kima­gasló és feljegyzésre kívánkozó epizódja az, amelyben dr. Masko­­vits József, a nagyváradi „Keres­kedelmi és Iparkamara“ elnöke játszotta a főszerepet. Dr. Moskovits József, Ternyei Antal és Véli Péter szombaton reggel, amikor Oroszlán Pál, „a hadügyi népbiztos politikai, meg­bízottja“ a statárium rendeletét közzé tette, megjelentek az Őr utcai katonai állomásparancsnokságon és ott az akkori állomásparancs­­nokságtól azt követelték, hogy Orosz­­lán Pál urat tartóztassák le. Az állo­másparancsnok figyelmeztette Mos­­kovitsot, ne beszéljen hangosan, mert a szomszéd szobában van Oroszlán és meghallja minden szavát. Dr. Moskovits József éppen véleményének akart kifejezést adni, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és megjelent Oroszlán Pál. — Kit akar ön letartóztatni­? — kérdezte Moskovitshoz fordulva. — Magát. — Engem? — nagyképűskedett a fiatalember — mindjárt megmu­tatom én, kit tartóztat l e. Azzal felszólította az udvaron álló öt fegyveres vörös katonát, hogy védesse el Moskovits Józ­sefet, Nagyvárad város egyik köztiszte­­letben álló és legrokonszenvesebb közéleti férfiát. Az öt katona azon­ban meg se mozdult és nem is ügyelt a toporzékoló Oroszlánra. Az inzultust azonban már nem tűrhette a közelben álló Balogh Sándor ezredes és bár német nyel­ven d­e* azért alapos magyarsággal rákiáltott a dühös Oroszlánra: — Sie 1 Halten Sie die Gosche, sonst kriegen Sie von mir so eine Ohrfeige, dass Sie gleich krepieren. Sie „bódogfejü“ ! (Hallja! fogja be a száját, különben olyan pofont kap tőlem, hogy beládöglik, maga bádogfejü !) A dühös Oroszlán erre jobbnak talta elszelelni és eltűnt a tumul­tusban. Aznap éjjel azonban heves csen­getés zavarta fel álmából Mosko­vits Józsefet Nagy Sándor­ utcai la­kásán. Detektívek keresték azzal, hogy azonnal menjen fel a város­házára. Moskovits József nem akart hinni a detektiveknek és ezért telefo­non kérdést intézett Jánossy Gyula rendőrfőkapitányhoz, aki igazolta a detektiveket. A városházán­­ aztán közölték Moskovits Józseffel, hogy a hely­zet olyan, hogy ajánlatos, ha el­utazik a városból. Moskovits vo­nakodott családját elhagyni és ki­jelentette, hogy nem utazik el, mert nem fél a vörösöktől, egyébként is annak a véleményének adott kife­jezést, hogy kizártnak látja, hogy a vörösök meg tudják közelíteni Nagyváradot. A családját azonban biztonság okáért elhelyezte a kri­tikus éjszakára egy ismerős csa­ládnál. fromos: Hogy mennyire igaza volt Mosko­­vits Józsefnek, bizonyítja az, hogy maga­ Oroszlán Pál sietett „meg­lógni“, mert érezte, hogy feje fölött összecsapnak a hullámok, ha gyor­san el nem hagyja a megbolyta­tott várost. 'hi,...6 --1 1 /ó,b . ’Jó Mi?r Szovethiany miatt b fangitásokat és alakításokat isi--.elvállaló első- síj x’i rangú munkával ,. ■ K­i­ddíve: Weta* József úri sajó Mátyás király-tér 24 szám (Jeszenszky felett az emeist*n) Telefonszám­ : 60S.

Next