Keleti Ujság, 1919. november (2. évfolyam, 246-258. szám)

1919-11-08 / 250. szám

2. olda­alum­ — nem különös, hogy a lakosság némi haladékot kíván, mielőtt régi hazája keretébe beilleszkedne és h­ogy a nép bizalmatlanságot érez oly intézményekkel szemben, am­e­lyeket ne­m ism­er és amelyektől ennek következtében visszariad. Csehország a hadikár­pótlás ellen Bécs, nov. 7 A cseh nem­etgyűlésen Benes külügyminiszter indítványozta, hogy fogadják el az 191­9 szeptember 20-iki egyezményt, mely szerint a felszabadított terü­etek s­zerb Hor­vátország, Szlavónia, Lengyelor­szág 1500 milliót fizetn­e arany­ban. Csehország 750 millió frank­nál nagyobb összeget azonban nem vállalhat magára. A cseh lapok, a „Narodni Politika" és a „P­avo Lidu" hadikárpótlásnak te­kintik az egyezménybe fe­lett fize­tendő összegeket és kü­önös do­lognak tartják, hogy a győz­esek hadikárpótlást rónak ki szövetsé­geseikre. * * Egy év múlva kiderített gyilkosság ’ Arad, nov. 7 Mr" tava­y novemberben eltűnt Ga’sán egy ra-­­dós gazda. Ak­koriban sok­at beszé­lek az eltű­néséről, híre terjedt annak is, hogy a gazdát megnyilt dlják, de dacára a lgszorgosabb kihatásnak, sem a gazdát, sem a hol­testet nem si­került előteremteni. Az elmúlt na­pokban az ő halmi r­endőrőrsnek vana­zt tudomására hozta, hogy az elünt gazdát meggy­őző­­ék és he­t­­tesét elás­ák az ottani temetőben. A csendőrség az esetről azonnal lementést lelt az aradi ügyészség­nek, ahonnan dr. Gitta Ágoston ügyész szállt ki a helyszínre a nyo­mozás megejtse végett. A csendőr­ség most már b­iztos nyomon elindul­va megal­ap­totta, hogy a gazdát a múlt év novemberb­en öccse, fele­sége és ennek szeretője meggyil­kolták, a kett­es­et összedarabol­­ták, majd egy zsákba varva elás­ták a temetőben egy frissen han­golt sír tevében. Az ügyész azonnal letartóztatta az asszony szerelőjét, aki be is vallotta a gyilkosságot. Az elásott holttest pon­os helyére vonatkozó­lag azonban nem tudott pontos fel­világosítást­ adni, mert mikor a hullát elásták, sötét volt és így nem emlékszik már a helyre. Dr. Gitta ügyész utasítására most sorba felbontják azokat a sírokat, ame­lyekben esetleg a meggyilkolt gazda neb­lese lehet. Az ásatésok már napok óta folynak, de még edd­g nem sikerült a hullát megvárni. A csendő­rség már napok óta nyo­moz ebben az ügyben és több tételné z írás várható. A gyilkosság a faluban óriási izgalmat keltett. * * Báli Mihály munkában Budapá­t. nov. 7 A „Magyar Kurír" jelenti Nagy­kor­ízsáról: A nagykanizsai tör­vényszék már befejezte a nagyobb kommunista bűnperek tárgyalását. A kiszabott ítéletek között egy ha­lálos ítélet is vett. Polónyi Jézes 34 éves kazánkovácsot, akiakom­­mün alatt három embert lövetett agyon, a törvényszék kötél­b­en halálra ítélte. Az ítéletet november 1 én hajto­ta végre Báli Mihály két segédjével. Csak dolgozó embernek van létjogosultsága a mai társadalomban. Szombat, 19 19.november 8. A csangpasz­i pap 4430 milliója • • A volt közös katonai kincstár számlájára • Üzem­szünet és alacsony munkabér a budapesti gyá­rakban Bécs, nov. 7 Tudvalevőleg a magyar gyár­iparosok négyszázmilliót követelnek a volt hadügyminisztériumtól, ille­tőleg a katonai kincstártól. A köve­telés folyósítása érdekében a buda-­ pesti kormány akciót indított, mert enélkül a budapesti gyárak nem tudják üzemeiket újra felvenni. A magyar kereskedelemügyi mi­nisztérium sürgetésére a tárcaközi bizottság elrendelte sürgősen az összes olyan vas- és gépgyárak ezred helyzetének­­felülvizsgálásat, amelyek számlák likvidálása vagy rendelések elornírozása miatt kö­veteléseket támasztottak az eg­y­kori közös hadügyminisztériummal szemben. A sürgős vizsgálat meg­­ejtésére minden gyárba külön bi­zottságokat küldenek ki. A nagyobb gépgyárakba három tagú, a kiseb­bekbe csak egy két tagú bizottság fog kimenni, hogy megállapítsák, mennyi a gyárai, jogos követelése.­­ A gyárak a likvidált számlák és a­­ stom­írozott rendelések címén kö-­­­rülbelül 350—400 millióra tartanak igényt és ennek sürgős előlegezé­sét kérték, hogy az üzemet mielőbb felvegyék. A magyar kereskedelemügyi mi­nisztérium támogatja a maga ré­széről és elősegíti a gyors likvidá­lást, azonban kérdés, hogy a kincs­tár tudja-e a megállapított követe­lésekre a szükséges előlegeket fo­lyósítani. A budapesti nagyobb gépgyárak a normális 40000 ember helyett csak 10—12000 vasmunkást fog­lalkoztatnak és főleg arra törek­szenek, hogy törzsmunkásaikat megtartsák. A munkabér ez idő szerint a diktatúra aku­t fizetett bér­összegeknek körülbelül 50 száza­léka. Jelentékenyebb üzemmel csak az izzólámpagyárak dolgoznak, a Weiss Mannréd-gyár üzeme szüne­tel, a Ganz gyárak üzemkapacitá­suk 25 száza­lékát használják fel. A gyárak s­­estet, kokszot, faszenet és kovácsszenet kértek még és et­től függ elsősorban, hogy a buda­pesti vas-­as gépipar üzeme in­­lendően mikor indulhat meg. Festi prataaroSr mint taraMi ♦a Plész Sándor és Rüsett]? Kdralf a vddakrd! — Kgi­lar&ozifit Kovács Sifeur volt kolozsvári fandr Is Yudip S’, nov. 7 A tudományegyetem kiválóságai ellen is er­elnek vádat a megsza­porodott vádask­odók. Az egyetem tanárai a helyükön maradtak és ebből kovácsolják azokat a kí­méletlen gyanúsításokat, amelyek­től nem kímélték meg Plósz Sen­der volt igazságügyminisztert sem. L­e Kmetty Károly közjogész ellen is súlyos vádakat emeltek , külö­nösen sok gyanúsításnak volt ki­téve Kovács Gábor, aki az év ele­­jén került fel Kolozsvárról Buda­pestre. Az egyetem tanácsa termé­szetesen távol áll e hajszától. Most nyilatkozik a három neves professzor is Dr. Plósz Sándor egyetemi tanár a köve­tkezőkben nyilat­kozik : — Nem igaz, hogy én a Kunfiék forradalmasító törekvéséhez csat­lakoztam volna. A reformbizottsá­got, amelynek én elnöke voltam, nem az egyetem forradalmasitása céljából alakították, hanem sírnak a Lovászy Márton akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter 1918. december 10 én 213 721. szám alatt kelt leirata szerint az volt a feladata, hogy a tisztviselőképzés­­reformjára nézve a Lovászy leira­tában foglalt elvek meghint­­ásá­­val tegyen javaslatot, ezenfelül te­gyen előterjesztést és javas­latot az új rend érv, a szervezet és vizsgarend és egyúttal az egyetem szabadságának intézményes bizto­sítása tárgyában is. Ugyancsak a Lovászy most em­ellett leirata alapján az egyetem jog- és államtudományi kara is küldött ki még az 1918. év decem­berében egy bizottságot, amely­nek elnökévé sintén engem ren­­d­et Ezt a bizottságot Kunfi a folyó év februárjában a kar autonómiá­jának a felfüggesztése után újra szervezte, azonban semmi külön utasítást nem adott a bizottságnak. A bizottság teljesen objektív ala­pon kezdte meg e j­g- és állam­tudományi tanulm­á­yi rend tárgya­lását, végleges megállapodásra azonban nem jutott. A tanácskor­mány hatalomra jutása után, tehát a kommün alatt egyetlen ülést se tartott ez a bizottság. Kovács Gáborról, a kolozsvári egyetem volt tanáráról, akit a bu­dapesti magyar tudományegyetemre hetedmagával a Károlyi kormány nevezett ki és aki a budapesti egyetemen a kommün alatt pro­­dékán volt, azt írja egy esti lap, hogy Farkas Gézával és Vámbéry Rusztemmel együtt a bolsev­zmust szolgálják. Kovács Gábor a következő nyi­latkozatot tette közzé: — Nem igaz, hogy én a kom­mün, vagy bolsevizmus érdekeit szolgáltam volna. Engem és hat társamat a Károlyi-k­a­nány neve­zett ki egyetemi tanárn­á a buda­pesti egyetemre. Miután a jelenlegi kormány a Károlyi-féle kinevezé­seket semmisnek tekinti, e felfogás szerint sem én, sem társaim jelen­leg nem vagyunk a budapesti tu­dományegyetem tanárai és éppen ezért ellenünk vizsgálat vagy fe­gyelmi eljárás nem is folyhat az egyetemen. A kommün alatti vi­selkedésünkre ,vízre pedig csak annyit mondhatok, hogy alkalmaz­­kodtunk a terror hatása miatt any­­nyira, amennyire alk­amazkodnunk okvetlenül kellett, de nem voltunk kommunisták és az sem igaz, hogy az összes vallásos egyesületeket felrobbantottuk volna, vagy a tu­domány csarnokából agitátorisko­lát akartunk volna létesíteni. Kmetty Károly hírneves profesz­­szor a következőkben tiltakozik az alaptalan rágalmak ellen: Egyes sajtóorgánumok is felültek ezen gonosz és képtelen tereferék-­­ nek, melyik szeri­nt a Károlyi-tele­p népköztársaság, ezután mag­a * tanácsköztársaság alkotmányét id­én készítettem volna. Tisztelettel kérem annak közlésére, hogy sem egyiket, sem másikat nem készí­tettem, azok készítésében semmi módon részt nem vettem, közre nem működtem. Legutoljára tör­­vényszerkesztésben a Weke­rle- érá­ban vettem részt, mikor Wekerte személyes felkérésére az Ausztriá­val való közösség megszüntetésé­ről szóló törvénytervezetet s­zö­­vegeztük. A proletárdiktatúra egyáltalán csak annyiban részesített különle­ges megtisztelésben, hogy állásom­ból elűzött, Lenin fiuci teáival el­­hurcoltatott, hosszasan börtönben tartott, végül pedig internáltatott. A kémek és tapintatos politikai megbízottak válogatott szekatúrái után szabadságomat a rémuralomra bukáséval, augusztus hó 1-én nyer­tem vissza. A győző kötelességei Bukarest, nov. 7 A „Dimineata” írja Lyonból: A francia köztársaság elnöke, breven­­nesi látogatása alkalmából beszé­det tartott, melyben utal arra, hogy a győzelem következtében sok kö­telesség hárul az országra. Első­sorban dolgoznia kell a francia faj egészségessé tétele érdekében, győzedelmeskedni kell ez alkoho­lizmus és tuberkulózis felett. Kell, h­s­gy a francia faj foly­ton-folyvást egészségesebbé é ...képesebbé véljék és az uj világelvek értelmé­ben erőteljes lehessen. El kell sük­­telnünk és elszigetelnünk a járvá­nyos és ragályos betegségeket amelyek úgy a vagyonosak, mint­­z­egények életét egyképen veszé­lyeztetik. * • Burián is békét akart Bécs, nov. 7 Burián István báró, a volt mon­­arkia külügyminisztere, egy újság­író előtt nyilatkozott arról, hogy mennyiben kívánta a gyors békét a monarkia diplomáciája. A kö­vetkezőket mondotta: — Mi bék­e akartunk s külö­nösen akartam ezt én. Állíthatom, hogy 1917. évi július hó 31-én, a­mikor Grey javaslata a közös ta­nácskozás elé került, Tisza István é£ én a leghatárosa ta­ban a béke­kötés mellett voltunk. Sajnos, a németeket nem lehetett kapacitásul. Különbékét kötni pedig becstelen­ségnek tartottuk akkor. — A német közvéleményt fél rá­vezették, mert sohasem tudta, hoga­ mi az igazi harctéri helyzet. Ami­kor a német lapok ez angol - francia éhínségről beszéltek, így, ugyan, hogy volt nélkülözés fi* egyes országokban, azonban Német­ország már ekkor is vérzett. 8 Zl. és Zl sz. renfóist­­aősit?Vitta 1. Vétkeseknek neveztetnek szók, akik jóhiszemídseg, rossz szándék nélki­l, nyilvá­nos helyeken, állomásokon, vonaton, utcái, stb. akár igaz, akár képzelt oly hireket közölnek, terjesztenek, m megjegyzások­ais kisérnek, melyek a hadműveletekre, hadi helyzetre és csapatellolásokra, katonai ha­tóságok rendelkezéseire vagy bármily más,a román hadsereget illető kérdésekre vonat­koznak. 2. Mindezek bű­ntényt képeznek, a pan­­torok ítéletét és büntetését vonják maguk után s mint első és utolsó fórum, egy évig terjedhető fogházzal és 2000 lei pénzbün­tetéssel bűntetteinek. Ha a fenti tényeket kémkedési vagy íra­tási szándékból követik el, az érvényben levő hadi büntető törvények lesznek alkalmazva. Az erdélyi ellenőrzési zóna parancsnokai MARINESCU ezredet.

Next