Keleti Ujság, 1920. április (3. évfolyam, 90. szám)

1920-04-24 / 90. szám

4. oldal A liberális párt lassii kongresszusa befejező­­dött, miután a párt új statútumait megsza­vazták. A bánáti néppárt megalakítása céljából va­sárnapra Lugosra nagy népgyűlést hívtak össze. (D. t.­­) Terjednek a sztrájkok Bukarest, ápr. 23 Gáláéból jelentik. Az államvasutak itteni raktárainak, valamint a dokkoknak személyzete sztrájkba lépett. A sztrájk Pitestire is ki­terjedt. A Marmarosch bank hivatalnokainak sztrájkja tart. A munkát a bankhelyiségben a főrész­vényesek látják el, néhány sztrájktörővel. Románia külügyei Bukarest, ápr. 23 San­ Remobón jelentik: Lahovary, Románia békekövete ideérkezett és részt vesz a békekon­ferencia munkáiban. A Dardanella-vitában kifejtette Románia álláspont­át Az eddigi álláspont az, hogy a Dardanellákat a középtengeri államok protek­ciója alá kell helyezni és azon államok pro­tekciója alá, melyek a Dardanellákon érde­keltek. A király Bouri svájci követet különkihallga­­táson fogadta.­­ Averescu miniszterelnök ma fogadta a Mor­­noni vezetése alatt álló angol gazdasági bizott­ságot, mellyel megbeszélte Anglia és Románia jövő gazdasági összeköttetésének módozatait. A jugoszláv vasutassztrájk megszűnt, a­ Szimplon újra közlekedik. (D­­. u.) Ausztria szövetséges köztársaság lesz Nab­ tett le a Németországhoz való csatla­­kozásról • Nemzetköi kölcsön Ausztria felsegélyezésére Kolozsvár, ápr. 23 Renner kancellár az osztrák nemzetgyűlésen beszámolt az ország talpraállítása érdekében folytatott tárgyalásairól. Az osztrák kormány külpolitikájának most legfőbb reménysége a Nép Éga, ennek segítségével reméli megvalósí­tani legfőbb óhaját, a német birodalomhoz való csatlakozást. Ennek elérhetésére Renner a béke­­feltételek pontos teljesítésével akar érdemeket szerezni. Renner expozéja Bécs, ápr. 23 A nemzetgyűlés mai ülésén Renner kancellár is felszólalt, aki kifejtette, hogy a koalíció leg­nagyobb érdeme az, hogy a polgárháborútól megmentette Ausztriát. A külpolitikár­a vonatkozólag ezeket mon­dotta : — A béke ratifikálása után azonnal hatá­rozni fog a nemzetgyű­lés a népek ligájába való belépés felől, hogy az illetékes fórum előtt ki­fejezést adhassunk szívünk vágyának, hogy né­met anyaországunkhoz csatlakozhassunk. Míg a békerevízió megtörténhetik, az aláírt békét leg­jobb akarattal kell megvalósítanunk, hogy az egykori ellenségeket meggyőzzük, hogy az osztrák nép békeszerető s kivánja a népek ki­békülését. E szellemben tettem meg utamat Párisba, Prágába és Rómába, kezdtem meg a tárgyalásokat Jugoszláviával, melyeket a közel­jövőben Romániára és Lengyelországra is kiter­jesztek.« A kancellár ezután kiemelte az olasz kor­mánnyal kötött gazdasági megállapodások je­lentőségét, egyben megköszönte Nittinek és az olasz kormánynak, mely késznek nyilatkozott, hogy a sanremói konferencián mint Ausztria szükségének szószólója fog interveniálni. A kan­cellár még előadta, hogy a nemzetgyűlés fel­adata az új választások előtt az adójavaslatok elintézése, valamint az új alkotmány megvaló­­sítása, mely szerint Ausztria szövetséges köz­társaság lesz. (D. t. a.) ErzsTiltjSÁn Szombat, 1920 április 24 ■*** *«. **&*& Nemzetközi kölcsön Bécs, április 23 A nemzetgyűlés tegnap tárgyalta második olvasásban a költség­­­etést A vita folyamán Reisch államtitkár energikusan megcáfolta a bankjegylebélyegzésről elterjedt híreket. A sors­­jegykölcsön eredményét kielégítőnek mondja. A külföldi kölcsönökre vonatkozólag közli, hogy Amerika, Anglia és Olaszország pozitív ígére­tet tettek és semleges államokból is több érte­sítés érkezett, hogy rész vesznek egy Ausztria felsegítésére irányuló nemzetközi kölcsönben. Az államtitkár még megjegyezte, hogy a kül­földi tőke, mely most osztrák vállalatokba fekteti pénzét, biztosítékot akar arra nézve, hogy az elkövetkezendő nagy vagyonadók nem fogják sújtani. A SZÁSZOK ÚTJA (1 kisebbség! programra — Ili megye­­beesztusi követeinek — 8. magyar és német püspötiségkérdás — si meg­­gondolatiul! centralizáció dien Kolozsvár, ápr. 23 (Saj. tud.) A bukaresti parlamentben a szász képviselők szervezett és egységes blokkja volt az egyedüli, amely kezdve a parlamenti nyelv kérdésétől a közigazgatás problémájáig, öntudatos politikát folytatott. A parlament feloszlatásával nem szűnt meg a szászok politikai akciója és az új helyzet­ben is tevékenyen veszik ki a részüket. A „Keleti Újság“ múlt számában ismertette a volt szász képviselők felhívását, mellyel a a választási akciójukat megindították. A né­metek szövetségének egyik vezető embere, Roth Hans Otto dr. volt képviselő a „Keleti Újság“ munkatársa előtt érdekes nyilatkozat­tal egészítette ki e felhívást. A szászok to­vább is erélyesen követelik a gyulafehérvári pontokban biztosított népjogok érvényesítését és ezek alapján két újabb akciót indítottak, amelyek a magyarságot is közelről érdeklik. Újabb akciójukban ugyanis a mai megye­beosztás megváltoztatását követelik és pe­dig a képen, hogy a megyék határai az egyes nemzetiségeket közigazgatási egységekben foglalják össze. A másik akció német püspökséggé kívánja a Csanádi püspökséget átszervezni, német püspökkel az élén. Ezzel szemben a magyar­sághoz tartozó katholikusok a gyulafehérvári püspökséghez t­rtoznának. Erről a kérdésről nem lehet még eléggé nyíltan írni s lényeg­beli megjegyzéseinket későbbre tartjuk fenn. Le kell szögeznünk azonban minden­es­tre azt az evidens kívánságot, hogy minden szempontból a leghelyesebb volna ezt a kérdést a magyarokkal tárgyalni meg az­ ak­ció legelső lépéseinél. Nehogy úgy tűnjön fel a dolog, hogy a németek érdekeit kijátsz­hatják a magyaroké ellen, kiknek szintén szükségük van a Csanádi magyar püspökségre s akik ismernek olyan törekvéseket, amelyek bukaresti mintára olasz, vagy francia püs­pököket kívánnának Erdélybe és a Bánátba telepíteni. Dr. Rotán képviselő érdekes nyilatkozatát a következőkben adjuk: — A németek szövetsége egy nép szövet­sége kiván lenni és legjobban szeretnek a „nemzetiségek“ régi közjogi definícióit, amely német tót stb. nyelvű németeket, magyaro­kat, románokat külömböztetett meg, teljesen kiküszöbölni. Népünk számára a gyulafehér­vári Programm alapján a legteljesebb népi önállóságot követeljük. Követeljük pedig első­sorban kulturális tekin­tetben. Minden nép sza­badon áll­hasson fel iskolákat és az állam kötelessége, hogy a kulturális kiadásokat a be­folyt adóból visszafizesse. A kisebbségi kér­dés alapja természetesen a nyelv problé­mája. Mindenkinek joga kell legyen ahhoz, hogy anyanyelvét, — a legkisebb fórumtól a legmaigssabbig, — szabadon használhassa. Ebből az következik, hogy az egyes hiva­talok, akár a közigazgatásban, akár pedig a bíróságnál mindenkivel szóban, vagy kaj­ban a saját anyanyelvén tárgyaljanak.­­ Hogy ezt a nyelvi princípiumot meg lehessen valósítani, a megyéknek új beosz­tására volna szükség és pedig a nemzetiségi elosztódás alapján. Itt van például Nagykü­­küllő megye, ahol hatvankétezer szász él. A határ közvetlenül Medgyes mellett visz el s igy elszakítja a szomszédos megyében egy tömegben élő húszezer szászt. Ugyanez a helyzete a magyaroknak Kisküküllő megyé­­ben, ahol a megyehatár az egy tömegben élő magyarságot két részre osztja. A cél tehát az, hogy a megyék egységes népterü­­le­t képezzenek Ha a nemzetek együtt van­nak, úgy az egyes kisebbségi kérdéseket könnyebben meg lehet majd oldani, ami elsőrangú állami érdek.­­ A közigazgatásban természetesen a gyulafehérvári határozat érvényesítését köve­teljük, amely határozottan kimondotta, hogy minden faj a maga kebeléből választja meg tisztviselőit. Ezzel szemben a feloszlatot kor­mányzótanács a megyei tisztviselők kineve­zésével keresztülhúzta ezt az elvet. Ragasz­kodnunk kell tehát ahhoz, hogy a megyei és városi tisztviselőket maga a lakosság vá­lassza meg és pedig a nemzeti autonómiák érvényesítésével.­­ A másik fontos akciónk különösen a svábokra vonatkozik, ez pedig a katolikus egyház népi alapokra való helyezése. Ugyanez történt most Csehszlovákiában. A sváb nép német püspökséget követel ma­gának Temesváron, amelynek élén termé­szetesen német püspök állana. Ezzel pa­rallel természetesen a gyulafehérvári püs­pökség magyar jellegét is lehetne bizto­sban­. — Ami a választásokat illeti, a szász ke­rületekben többségünk biztosítva van. Kü­lönben a politikai életben bennünket nem a pártok, hanem az alapelvek irányítanak és így ezzel a többi román pártokkal való helyzetünk is meg van határozva. A Maniu- és Averescu-párt küzdelmét a románság belügyének tekintjük; az egyik párt nacio­nalistább akar lenni, mint a másik. Igen fontos momentum azonban az, hogy a ro­mán nemzeti párt a gyulafehérvári határozat zsiránjának vallja magát, míg Averescu a nemzetiségi kérdésről még nem nyilatkozott. Termé­zetesen nem lehet célunk, hogy a vá­lasztási küzdelemben azokat üssük, akik a gyulafehérvári határozatok mellett tesznek rá vallomást. A parlamenti életben termé­szetesen az aktuális helyzet adja meg állás­­foglalásunkat. Mi feltétlenül kitartunk a gyula­­fehérvári határozatban megnyilatkozó alap­elvek mellett. Roth-Hans Odó dr. a magyarokkal való együttműködésről igen óvatosan nyilatkozott. — Természetes — mondotta, hogy mikor a kisebbségi elvek érvényesítéséről van szó, minden kisebbség akciója minden külön megállpodás, vagy szövetkezés nélkül pa­rallel lesz egymással. Más kérdésekben az aktuális polii­kai helyzet mutatja meg, hogy milyen viszonylatba kerülnek egymással a kisebbségek. A különféle nemzeteknek az államban való teljes egyenjogúságáról vallott­­ elvünk gyakorlati következtetése, hogy nem „a nemzetiségek pártját“ akarjuk a jövőben sem létesíteni, hanem arra törekszünk, hogy minden nemzet önálló külön néppártot ala­kítson. — A magyar parlamentben nem ismerték el a nemzetiségeket. A mi célunk az, hogy az állami életben a nép, — legyen ez ma­gyar, német, r­ithén — mint egész szerepel­jen, mely teljesen egyforma jogokat élvez, mint ahogy a kötelességekben is egyformán veszi ki a részét. Az „államnyelv“ és az „államvallás“ meghatározások meg kell hogy szűnjenek, mert mi nagyon jól tudjuk, hogy , ezek mit jelentenek az állam életében.­­ — Különben az aktuális politikai kérdé­­­sekben ismerik állásfoglalásunkat. Hibáz­tatjuk ezt a tulsietett centralizációt, amelynek a románok ép úgy megisszák a levét, mint a többiek. A szociális reformok, különösen az agrár­reform kérdésében, más felfogásunk van, mint a kormányzótanácsnak volt és különösen az agrár­kérdés megoldását hi­báztatjuk.

Next