Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)
1920-09-19 / 206. szám
Cluj, (Kolozsvár), 1920. « Vasárnap * szeptember 19. «fii. évfolyam • 206 * szám. Előfizetési árak: Egy hónapra • • . . 25' Lei Negyedévre . • • • 70- . Félévre.................130 . Egész évre ............240- . Egyes szám ára 1 Leu Politikai napilap Felős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN y INTÉZET fi VW! Megjelenik minden reggel Szerkesztőség : Unió-utca 3. Kiadóhivatal: Unió-utca 3. Telefons,mr 694. Közleményeink utánnyomása tilos Magyar memorandum a sérelmekről Megkezdődtek a rigai béketárgyalások Az olasz szocializálás fejleményei Argetoianu belügyminiszter Kolozsváron Katonaság szállotta meg a dohánygyárat, letartóztatták az újságírókat is Új letartóztatás a kolozsvári lakáshivatalban Rablógyilkosság az országúton Vakmerő a játék . A vaktában eldobott kő példája eléggé ismerős. Kiszámíthatatlan ez útja, útjának a vége és lezuhanásának a következménye. Erre kell figyelmeztetnünk ma, amikor mindennapivá vélt jelenségeknek látjuk az izgalmas tüneteit. A rettenetes drágaság súlyát senki sem ismeri jobban, mint mi, akik hivatásszerűen figyeljük nemcsak a felszínen szerepet játszóknak, de de a szegénységbe és nyomorú ágba visszahúzódott nincstelen családoknak is az életét. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a fogyasztók felzúdulnak a hallatlan áruzsora miatt. Azt is csak helyeselni lehet, hogy a termelők szervezett blokkjával szemben a fogyasztók is megszervezik a maguk táborát s ők lévén a gazdaságilag gyengébb fél, ellenőrzési jogot követelnek a maguk számára a hatóságoktól. Még hathatóséba segítségül állami, községi, munkás és tisztviselő szövetkezetek sürgős felállítása is helyesnek látszik a termelők szabotázsával szemben S helyes az is, hogy éppen egyetemi tanárok — hivatásuknál fogva természetes tudós társadalomgazdasági összefüggéseknek — állanak élére a drágaság elleni offenzívának, mert őket legkevésbé lehetne megvádolni érdekeltségekkel és elfogultságokkal. Mégegyszer: helyesnek, kedvesnek és kívánatosnak tartunk minden akciót a drágaság ellen. De ugyanazzal a nyíltsággal ki kell mondanunk : amit itt nálunk „a drágaság elleni küzdelem“ jogcímén csinálnak, ez vakmerő játék a tűzzel, amely végül annak a házát is elhamvasztja, aki a szomszédja tetejébe dobott csóvát. Nézzük sorba a jelszavakat, amelyek alatt ez a szervezkedés folyik. Először is: „az idegenek“ okai a drágaságnak. Tehát le a magyarokkal és ki a zsidókkal, mert ők szabotálnak. Miért szabotálnak ? No mert irredentisták.Mindenki irredentista ugyanis, aki a nacionalistáknak nem tetsző szót mert kiejteni a száján. De tudni kell és tudni illik, hogy a piacra termelő parasztságnak nemcsak a zöme, de Kolozsvár vidékén kilencven százaléka román, a magyar paraszt gazdasága másképen van berendezve.) így lesz nemzetiségi kérdés ebből az alkalomból is, szoborrongálás, cégtáblák letépése, újságírók életveszélyes megfenyegetése és még sok hasonló eltévelyedés, amely mindent szolgál, csak épen a drágaságon nem segít, sőt — a fogyasztók egyik táborát gyűlöletfallal rekesztve el a másiktól — még növeli azt. A másik jelszó: a szocialisták okai a drágaságnak. Tehát le a szocialistákkal. ők azok, akik magas munkabéreket követelnek és ezzel felverik az árakat. Miért? Mert bolsevisták. (Mindenki bolsevista ugyanis, aki több jogot és több kenyeret követel a dolgozó emberek számára.) Így lesz szociális kérdés ebből az alkalomból is, tüntetés a munkásság ellen, rendőri beavatkozás, letartóztatások, sztrájkok, kizárások és még sok hasonló tünet, amely megint csak növeli a drágaságot. A harmadak jelszó: a hatóságok okai a drágaságnak. Tehát le a hatóságokkal. Szervezett csapatok jelennek meg a hivatalokban Ezek s ezekhez hasonló kevések hullámai irányt adtak Juhari bácsi szegény, megbolygatott fejében s csapódik ennek boltozatos falához, mint e Naypokolpatak vize nyári felsegszakadások után az Ú.őszién faugrójának deszkakerítéséhez. A családi házhoz érkezve veszett csatanással sújtott le félmázsás tenyere a szegény kepukilincsre, aztán kivágta az ebédlő ajtaját s azt be se téve maga mögött, olyan félelmetes poziturában ál vala meg a vacsorázó asztal elött, mint hajdan az úr angyala, mikor az első emberpárnak ajtót mulatott a szépséges paradícsomkertben. A szemei pedig villámokai szórtak. — Cug van — szólalt meg szelíden szemeit férjére fölvetve a jóságos Juhari mama. — Nem tennéd be magad után az esőt, édes fiam ? Juheri mama, a jelek szerint sem váratlannak, sem meglepőnek nem ítélte férje ilyetén fellépését. Harminchét nehéz esztendeje kipróbált élettárán k ők, ebből pedig legalább is húszat úgy költöttek el, mint két egymással szemközt kiásott lövészárok, melyekből egymás felé néma, de szükség esetén annál 8z póribban kereplő géppuskák csövei merednek. Olykor még, a szomszédok állítása szerint, kézimára is rákerült már a sor. A galambszelidség azonban a jelen esetben helytelen taktikának biznjult Juhert bácsinak amúgy is mélységes felháborodását szempillantás alatt a fékezhetetlen düh fotissziméjéi* fokozta. — És há'ha nem találnám bet enni ? - pattant ki belőle a szó. — Hibha, mint udvarias házigazdához illik, nyitva hagynám, hogy az illető úr, ha még netán itt tartózkodna, ne legyen kénytelen szégyenszemre ismét az ablaon át távozni! A két idősebb lány, Sánika és Eliza fülig elvörösödve bámultak bele üres tányérjaikba, a két legkisebb Juhari csemeték pedig alig hallható kuncogást fojtogattak bele az asztal alatt a nyakukba kötött asztalkendőbe. A többiek — a négy növendék fiú — szerencsére házonkiül vacsoráztak ez alkalommal, hogy mégis ne kelljen a szerencsétlen két eladónak ország-világ előtt szégyelnie magát, s egyenesen a törvényesen kinevezett tisztviselők távozását és a közhatalom átadását követelik a maguk számára Hangsúlyozzuk: rendben van, ha a fogyasztók erélyesebb eljárást követelnek a hatóságok részéről, mert a — különben épen nem „idegen“ — termelők szabotázsát csak a hatalmi beavatkozás tudná megtörni, feltéve, hogy sikertelenül próbálkoznak jó szóval, meggyőzéssel a piac-bojkott feladására bírni őket. De a hatóságokkal szemben terrorisztikus fellépésre szervezni tömegeket: mi ez, ha nem nyilt játék a forradalommal? Az egyetemi tanár urak a tehetetlenségi erő törvényét jól ismerik a fizikából s tudják azt is, hogy ez az elv a lélektanban is érvényesül. Az elhangzott szó, a megkezdett cselekvés önmagában hordja továbbfolytatásának tendenciáját is s íme, a drágaság elleni akcióra feltüzelt tömeg szenvedélyei máris átcsaptak a nacionális és szociális gyűlölet mezőire, máris forradalmi szintetet vettek fel a román hatóságokkal szemben is, tehát jóval túlmentek azon a ponton, amelynél szervezőik megállítani szerették volna őket. Ezt az akciót tehát sürgősen le kell szerelni, mert épen célját, a drágaság letörését nem éri el, ugyanakkor pedig a végletekig fokozza a tömegszenvedélyeket. Az a tény pedig, hogy egyidejűleg nacionalista és reakciós jelszavak alatt nyílt provokálása folyik a nemromán lakosságnak és a munkásszervezeteknek, ismét súlyos összeütközéseknek lehet a forrása, amelyeket pedig minden áron el kell kerülni. Álljanak össze a fogyasztók, nemzeti és osztálykülönbségek nélkül, alkossák meg a maguk ligáját, működjenek össze a hatósági közegekkel s gyakorolják velük együtt a legmesszebbmennő ellenőrzést: ez az it vezet esék a drágaság letöréséhez. A vakmerő játék csak katasztrófára vezethet, amelyért valakinek el kell vállalnia a felelősséget. Dixi et salvavi animam meam. Nem úgy azonban Juhari mama. — Aki részeg, lefekszik és nem csinál skandalumot ! — Ad a ki megértő bölcseséggel a jelszót Péternek, hogy Pál értsen belőle. — Hát akkor feküdjünk le mindnyájan — indítványozta vérfagyasztó gúnnyal a felgerjedt fém és anil — akkor mindahányan vagyunk, be vagyunk rúgva, ha én be vagyok. Akkor szellemek ereszkedjek le tegnap éjszaka a szalon ablakából ! ? — Sellemek — állapítása meg nyugodtan Városunk Zrt.: Szentimrei Jenő V. Bocsánatot kérek, ha ilyen különös és mindenesetre nem komolyság hijján való esemény előadása közben netalán elvesztettem volna a kontenanszomat s eltérősg azon kezdetben felett szándékomtól, hogy lehetőleg igyekezni fogok mindvégig könnyed maradni és vidám, most hangom akaratlanul tragikusra bénult. Ám tessék, próbálják csak beleélni magukat kissé az adott helyzetbe. Mit érezhetett a derék Juhari bácsi mintaszerű atyai szive, midőn óriási hangzavar közepette — s már ema himpellér inasgyerekek által amúgy is vérig bosszantva, megkésve, belép az Oroszlán első szobájába egy kis jó italra szomjasan s e helyett ilyen megszégyenítő dolgok megvitatásánál kellett önkénben fü tanúként szerepelnie. Meg milyen szép a Kossuthoktól, hogy férfiasan melléje állottak a megaláztatásban ! S az a cserepár kutya milyen kéjjel turkált az ő családi becsületében, az ő — immár mindenki számára nyitott — sebeiben. Vajon kicsoda itt a bűnös és milyen mértékben? Vajon elégséges lesz-e a megévelyedett ököllel felleni mint egy kutyát, vagy érdemes volna számára megfelelően kínos halálnem fölött gondolkozni.? És voltaképen ki legyen ez a Schuszter? Csak nem az a cérnavékony, lopóökfejű, hosszú keselybajuszú fiatalember, akivel ő igez, elég sűrün szokott találkozni hazamenet seki, bár csak látásból isménk egymást, egy alkalommal se mulasztané el, hogy mély reverendaval megemelje előtte keshedtzöld, zergeszekállas kalapját? Ez kel legyen, mert Gradivó is valami hotszuvékony elnköt emlegetett s akkor úgy látszik, Gradivó min is beszél hasból. Az a kérdés marad csupán tisztázatlan, vajon melyiknek van az ő szó iderkölcsü, tisztességben felnevelt leányai közül ilyen istenből elrugaszkodott gusztusa. : Juhari mama. — Úgy ? — hördült fel Juhari bácsi — tehát Schuszter ur, a hosszuvékoly árvaszéki jegyző meghalt volna a tegnapi nap folyamán s csak szelleme jár kísérteni ártatlan fiatal lányok ablakán kibe? Hit — fulladozott méltó haregj*ba — hát most már elég I Most már tudni akarom . .. tudni akarok mindent I A családi becsületünkről van szó, er’*d meg Krisztina, amit én harminckét esztendeje dühös cerberusként őrzök. De le tipröm, a keserves istenít, le én, aki szennyes kezekkel bemocskolni merészelte ! Pruhhh .. . E férfias elkeseredés diktálta szavakra valóban megindító jelenet következett. — Tiporj, engem riporj el — sikoltotta, magét atyja lábai elé vetve Lánika, kihervadó harminchat esztendejét hajadon ártatlanságban epedte végig, talán — talán a tegnapi napig. A fagyott csendben csak a Megtévelyedett zokogása hallatszott. — ő vot — zokogta és hebegte egyszer- amint — ő volt, aki Schuszter urat, anyja és nővére tudtán kívül, éjnek évadján bebocsátotta, de csakis a szalonba, mert ő nem bánja, most már történjék akarma, ő nem tehet róla : szereti Schuszter urat, szive későn ébresztett érzelmeinek teljes, osztatlan hevével. S hogy Schuszter ur a most következő tisztujitáson feltétlenül meg lesz ütöknek s őt okvetlenül oltárhoz fogja vezetni, mert szerelmük amellett hogy tiszta, mint a hó, hála istennek, egyúttal kölcsönös is.