Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)

1920-09-19 / 206. szám

Cluj, (Kolozsvár), 1920. « Vasárnap * szeptember 19. «fii. évfolyam • 206 * szám. Előfizetési árak: Egy hónapra • • . . 25'­ Lei Negyedévre . • • • 70- . Félévre.................130­ . Egész évre ............240- . Egyes szám ára 1 Leu Politikai napilap Felős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN y INTÉZET fi VW­! Megjelenik minden reggel Szerkesztőség : Unió-utca 3. Kiadóhivatal: Unió-utca 3. Telefons­,mr 694. Közleményeink utánnyomása tilos Magyar memorandum a sérelmekről Megkezdődtek a rigai béketárgya­lások Az olasz szocializálás fejleményei Argetoianu belügyminiszter Kolozs­váron Katonaság szállotta meg a dohány­gyárat, letartóztatták az újságírókat is Új letartóztatás a kolozsvári lakás­hivatalban Rablógyilkosság az országúton Vakmerő a játék . A vaktában eldobott kő példája eléggé is­merős. Kiszámíthatatlan ez útja, útjának a vége és lezuhanásának a következménye. Erre kell figyelmeztetnünk ma, amikor mindennapivá vélt jelenségeknek látjuk az izgalmas tüneteit. A rettenetes drágaság súlyát senki sem ismeri jobban, mint mi, akik hivatásszerűen figyeljük nemcsak a felszínen szerepet játszóknak, de de a szegénységbe és nyomorú ágba vissza­húzódott nincstelen családoknak is az életét. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a fo­gyasztók felzúdulnak a hallatlan áruzsora miatt. Azt is csak helyeselni lehet, hogy a termelők szervezett blokkjával szemben a fogyasztók is megszervezik a maguk táborát s ők lévén a gazdaságilag gyengébb fél, ellenőrzési jogot követelnek a maguk számára a hatóságoktól. Még hathatóséba segítségül állami, községi, munkás és tisztviselő szövetkezetek sürgős fel­állítása is helyesnek látszik a termelők szabo­tázsával szemben­ S helyes az is, hogy éppen egyetemi tanárok — hivatásuknál fogva termé­szetes tudós társadalomgazdasági összefüggé­seknek — állanak élére a drágaság elleni of­­fenzívának, mert őket legkevésbé lehetne meg­vádolni érdekeltségekkel és elfogultságokkal. Mégegyszer: helyesnek, kedvesnek és kí­vánatosnak tartunk minden akciót a drágaság ellen. De ugyanazzal a nyíltsággal ki kell mon­danunk : amit itt nálunk „a drágaság elleni küzdelem“ jogcímén csinálnak, ez vakmerő já­ték a tűzzel, amely végül annak a házát is el­hamvasztja, aki a szomszédja tetejébe dobott csóvát. Nézzük sorba a jelszavakat, amelyek alatt ez a szervezkedés folyik. Először is: „az ide­genek“ okai a drágaságnak. Tehát le a ma­gyarokkal és ki a zsidókkal, mert ők szabotál­nak. Miért szabotálnak ? No mert irredentisták.­­Mindenki irredentista ugyanis, aki a naciona­listáknak nem tetsző szót mert kiejteni a száján. De tudni kell és tudni illik, hogy a piacra ter­­melő parasztságnak nemcsak a zöme, de Ko­lozsvár vidékén kilencven százaléka román, a magyar paraszt gazdasága máskép­en van be­rendezve.) így lesz nemzetiségi kérdés ebből az alkalomból is, szoborrongálás, cégtáblák le­­tépése, újságírók életveszélyes megfenyegetése és még sok hasonló eltévelyedés, amely min­dent szolgál, csak épen a drágaságon nem se­gít, sőt — a fogyasztók egyik táborát gyűlölet­­fallal rekesztve el a másiktól — még növeli azt. A másik jelszó: a szocialisták okai a drá­gaságnak. Tehát le a szocialistákkal. ők azok, akik magas munkabéreket követelnek és ezzel felverik az árakat. Miért? Mert bolsevisták. (Mindenki bolsevista ugyanis, aki több jogot és több kenyeret követel a dolgozó emberek szá­mára.) Így lesz szociális kérdés ebből az alka­lomból is, tüntetés a munkásság ellen, rendőri beavatkozás, letartóztatások, sztrájkok, kizárá­sok és még sok hasonló tünet, amely megint csak növeli a drágaságot. A harmadak jelszó: a hatóságok okai a drágaságnak. Tehát le a hatóságokkal. Szer­vezett csapatok jelennek meg a hivatalok­ban Ezek s ezekhez hasonló ke­vések hullámai irányt adtak Juhari bácsi szegény, megbolygatott fejében s csapód­ik ennek boltozatos falához, mint e N­­aypokolpatak vize nyári felsegszakadások után az Ú.őszién faugrójának deszkakerítéséhez. A családi házhoz érkezve veszett csa­tanással sújtott le félmázsás tenyere a szegény kepuki­­lincsre, aztán kivágta az ebédlő ajtaját s azt be se téve maga mögött, olyan félelmetes poziturában á­l vala meg a vacsorázó asztal elött, mint hajdan az úr angyala, mikor az első emberpárnak ajtót mu­latott a szépséges paradícsomkertben. A szemei pe­dig villámokai szórtak. — Cug van — szólalt meg szelíden szemeit férjére fölvetve a jóságos Juhari mama. — Nem tennéd be magad után az es­őt, édes fiam ? Juheri mama, a jelek szerint sem váratlannak, sem meglepőnek nem ítélte férje ilyetén fellépését. Harminchét nehéz esztendeje kipróbált élettárán k ők, ebből pedig legalább is húszat úgy költöttek el, mint két egymással szemközt kiásott lövészárok, melyekből egymás felé néma, de szükség esetén annál 8z póribban kereplő géppuskák csövei me­rednek. Olykor még, a szomszédok állítása szerint, kézi­mára is rákerült már a sor. A galambszelidség azonban a jelen esetben hely­telen taktikának bi­znjult Juhert bácsinak amúgy is mélységes felháborodását szempillantás alatt a fé­­kezhetetlen düh fo­tissziméjéi* fokozta. — És há'ha nem találnám bet enni ? - pattant ki belőle a szó. — Hibha, mint udvarias házigaz­dához illik, nyitva hagynám, hogy az illető úr, ha még netán itt tartózkodna, ne legyen kénytelen szé­gyenszemre ismét az abl­aon át távozni! A két idősebb lány, Sánika és Eliza fülig el­vörösödve bámultak bele üres tányérjaikba, a két legkisebb Juhari csemeték pedig alig hallható kun­cogást fojtogattak bele az asztal alatt a nyakukba kötött asztalkendőbe. A többiek — a négy növen­­dék fiú — szerencsére házonki­ül vacsoráztak ez alkalommal, hogy mégis ne kelljen a szerencsét­­­­len két eladónak ország-világ előtt szégyelnie magát, s egyenesen a törvényesen kinevezett tisztvise­lők távozását és a közhatalom átadását köve­telik a maguk számára­ Hangsúlyozzuk: rend­ben van, ha a fogyasztók erélyesebb eljárást követelnek a hatóságok részéről, mert a — különben épen nem „idegen“ — termelők sza­botázsát csak a hatalmi beavatkozás tudná megtörni, feltéve, hogy sikertelenül próbálkoz­nak jó szóval, meggyőzéssel a piac-bojkott feladására bírni őket. De a hatóságokkal szem­ben terrorisztikus fellépésre szervezni tömege­ket: mi ez, ha nem nyilt játék a forradalom­mal? Az egyetemi tanár urak a tehetetlenségi erő törvényét jól ismerik a fizikából s tudják azt is, hogy ez az elv a lélektanban is érvé­nyesül. Az elhangzott szó, a megkezdett cse­lekvés önmagában hordja továbbfolytatásának tendenciáját is s íme, a drágaság elleni ak­cióra feltüzelt tömeg szenvedélyei máris át­csaptak a nacionális és szociális gyűlölet mezőire, máris forradalmi szintetet vettek fel a román hatóságokkal szemben is,­­ tehát jóval túlmentek azon a ponton, amelynél szer­vezőik megállítani szerették volna őket. Ezt az akciót tehát sürgősen le kell sze­relni, mert épen célját, a drágaság letörését nem éri el, ugyanakkor pedig a végletekig fo­kozza a tömegszenvedélyeket. Az a tény pe­dig, hogy egyidejűleg nacionalista és reakciós jelszavak alatt nyílt provokálása folyik a nem­román lakosságnak és a munkásszervezetek­nek, ismét súlyos összeütközéseknek lehet a forrása, amelyeket pedig minden áron el kell kerülni. Álljanak össze a fogyasztók, nemzeti és osztálykülönbségek nélkül, alkossák meg a maguk ligáját, működjenek össze­ a hatósági közegekkel s gyakorolják velük együtt a leg­­messzebbmennő ellenőrzést: ez az it vezet esék a drágaság letöréséhez. A vakmerő játék csak katasztrófára vezethet, amelyért valakinek el kell vállalnia a felelősséget. Dixi et salvavi animam meam. Nem úgy azonban Juhari mama. — Aki részeg, lefekszik és nem csinál skan­dalumot ! — Ad a ki megértő bölcseséggel a jelszót Péternek, hogy Pál értsen belőle. — Hát akkor feküdjünk le mindnyájan — in­dítványozta vérfagyasztó gúnnyal a felgerjedt fém­ és anil — akkor mindahányan vagyunk, be va­gyunk rúg­va, ha én be vagyok. Akkor szellemek ereszkedjek le tegnap éjszaka a szalon abla­kából ! ? — S­ellem­ek — állapítása meg nyugodtan Városunk Zrt.: Szentimrei Jenő V. Bocsánatot kérek, ha ilyen különös és min­denesetre nem komolyság hijján való esemény elő­adása közben netalán elvesztettem volna a konte­­nanszomat s eltérős­g azon kezdetben fel­ett szán­dékomtól, hogy lehetőleg igyekezni fogok mindvé­gig könnyed maradni és vidám, most hangom aka­ratlanul tragikusra bénult. Ám tessék, próbálják csak beleélni magukat kissé az adott helyzetbe. Mit érezhetett a derék Juhari bácsi mintaszerű atyai szive, midőn óriási hangzavar közepette — s már ema himpellér inasgyerekek által amúgy is vérig bosszantva, megkésve, belép az Oroszlán első szobájába egy kis jó italra szomjasan s e helyett ilyen megszégyenítő dolgok megvitatásánál kellett önkénben fü tanúként szerepelnie. Meg milyen szép a Kossuthoktól, hogy férfiasan melléje állot­tak a megaláztatásban ! S az a cserepár kutya milyen kéjjel turkált az ő családi becsületében, az ő — immár mindenki számára nyitott — se­beiben. Vajon kicsoda itt a bűnös és milyen mérték­ben? Vajon elégséges lesz-e a megévelyede­­t­t ököllel felleni mint egy kutyát, vagy érdemes volna számára megfelelően kínos halálnem fölött gondol­kozni.? És voltaképen ki legyen ez a Schuszter? Csak nem az a cérnavékony, lopó­ökfejű, hosszú keselybajuszú fiatalember, akivel ő igez, elég sűrün szokott találkozni hazamenet s­eki, bár csak látás­­ból isménk egymást, egy alkalommal se mulasz­tané el, hogy mély reverend­aval megemelje előtte keshedtzöld, zergeszekállas kalapját? Ez kel le­gyen, mert Gradivó is vala­mi hotszuvékony elnköt emlegetett s akkor úgy látszik, Gradivó min is beszél­ hasból. Az a kérdés marad csupán tisztá­zatlan, vajon melyiknek van az ő szó iderkölcsü, tisztességben felnevelt leányai közül ilyen istenből elrugaszkodott gusztusa. : Juhari mama. — Úgy ? — hördült fel Juhari bácsi — tehát Schuszter ur, a hosszuvékoly árvaszéki jegyző meghalt volna a tegnapi nap folyamán s csak szelleme jár kísérteni ártatlan fiatal lányok ablakán kibe? Hit — fulladozott méltó haregj*b­a — hát most már elég I Most már tudni akarom . .. tudni akarok mindent I A családi becsületünkről van szó, er’*d meg Krisztina, amit én harminckét esztendeje dühös cerberusként őrzök. De le tipröm, a keserves istenít, le én, aki szennyes kezekkel bemocskolni merészelte ! Pruhhh .. . E férfias elkeseredés diktálta szavakra valóban megindító jelenet következett. — Tiporj, engem riporj el — sikoltotta, magét atyja lábai elé vetve Lánika, ki­hervadó harminc­hat esztendejét hajadon­ ártatlanságban epedte vé­gig, talán — talán a tegnapi napig. A fagyott csendben csak a Megtévelyedett zo­kogása hallatszott. — ő vo­t — zokogta és hebegte egyszer- amint — ő volt, aki Schuszter urat, anyja és nővére tudtán kívül, éjnek évadján bebocsátotta, de csakis a szalonba, mert ő nem bánja, most már történjék akarma, ő nem tehet róla : szereti Schuszter urat, szive későn ébresztett érzelmeinek teljes, osztatlan hevével. S hogy Schuszter ur a most következő tisztujitáson feltétlenül meg lesz üt­öknek s őt okvetlenül oltárhoz fogja vezetni, mert szerelmük amellett hogy tiszta, mint a hó, hála istennek, egyúttal kölcsönös is.

Next