Keleti Ujság, 1920. december (3. évfolyam, 283-287. szám)

1920-12-25 / 283. szám

Cluj- Kolozsvár, 1920 * Szombat * december 25 Ünnepi szám, ára 3 Lei III. évfolyam * 233 * szám Előfizetési árak: Egy hónapra............25’— Lei Negyedévre...............70’— „ Félévre . *.............130’— „ Egész évre.............. 240’— * Egyes szám ára 3 Lei Politikai napilap Felelős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN Megjelenik minden reggel Szerkesztőség és kiadóhivatal, Unió­ utca 3. szám. Telefonszám : 664. Közleményeink utánnyomása tilos íi magyarság politikai aktivitása Írta: Paál Árpád dr. A megváltás ünnepére­ kibontakozik az uj területek magyarságának a maga megváltására irányuló legtermészetesebb gondolata is. Az, hogy új állama politikai életébe maga is bele­lépjen a maga legteljesebb cselekvőségével. Az összes magyar vidékek s minden produktív ér­dekeltség részéről már régóta érezhető volt, hogy az új álomhelyzetben való szenvedőle­­gességet nem bírják és hol ebben, hol abban az irányban szervezkedéseket, öntudatosságokat, bátor homlokfölvetéseket kívánnak kifejteni. A magyarországi béke ratifikációja csakugyan meg­hozta a Romániához csatolt magyarságra nézve is annak az állapotnak nemzetközi jogi befeje­zettségét, hogy ő külön nemzeti egyéniséggé változott egy új államban. A megmaradt Ma­gyarország törzsmagyarságával lelki, fajeszmei és egyéb érzésmagaslatbeli összefüggései meg­maradhatnak, de államéleti, vagyis politikai be­rendezkedései az új állam irányában kell, hogy meghatározódjanak. Ennek a helyzetnek a következményeit egész határozottsággal, teljes nyíltsággal el kell fogadnia a magyarságnak magára nézve is, de el kell fogadtatnia az állam egyéb tényezőivel is. Adva van egy népiség, melynek nem sza­bad önemésztődésben elsorvadnia, de nem szabad annak se kitevődnie, hogy új államá­nak uralkodó nemzete és egyéb hatalmi tényezői ezt a népiséget bizalom hiányával sújtsák, erőit törjék és leigázásokkal nyomják. Adva van ez a népiség, amelynek úgy egész egyéniségére, mint minden egyes tagjára az államélet sza­badságait, egyenlő elbánásait, jogvédelmét és erkölcsi biztonságait mind ki kell terjeszteni. Adva van ez a népiség, melyet se nyelvében, se vallásában, se gazdasági és szellemi műve­lődésében bántani nem szabad, hanem éppen az államélet megfelelő arányos részét is ennek a népiségnek úgy a tömegére, mint a képes­ségeire valósággal rá kell építeni. Akkor lesz szilárd és bizalomteljes e népiségnek és az ál­lamnak egymáshoz való viszonya. És ez a népiség: a magyar, mely eleddig hallgatott, tűrt és várt s talán emiatt is rossz meg­­itéltetésekben volt része. Hallgatása, tűrése és várása kegyelet volt a maga korábbi állam­helyzete iránt, másfelől bölcs megfontoltság, hogy hűségben való kitartani tudását az új államalakulás előtt is példázza. Most, éppen ennek az erkölcsi erőnek, ennek az államérzés­ben való hűségnek a leszámoltságai után logi­­kusan keletkezik, hogy ezt a kipróbált hűséget az új állam javára felajánlja. Kell-e ez a hűség ? Átadjuk emberség fejében, átadjuk népszabad­ságok fejében, átadjuk olyan államhelyzetért, mely eddigi történelmi fejlettségünket meg nem semmisíti, hanem szeretettel fölkarolja és tovább ápolja. A magyarságnak immár ezt a politikai ér­zését ki lehet fejeznie és ki kell fejeznie. Meg kell tehát alakítania eddigi szervezkedési haj­lamainak teljes összefoglalásával a maga poli­tikai képviseletét, a maga nemzeti szövetségét. Kolozsvár a maga megszokott, elismert és tör­ténelmileg is megalapozott központsága folytán vállalja, hogy a Magyar Nemzeti Szövetség előkészítő bizottságát megalkotja.­­Minden vidék­nek, a legkisebb falunak is, az elszigetelten levő egyes magyaroknak is be kell jelenteniük, hogy ehhez az előkészítő bizottsághoz csatla­koznak. A nemzeti szövetségnek e jelentkezések alapján, a legszélesebb körű demokratizmus érvényesülésével kell megalakulnia. Minden magyarnak a legteljesebb idegösszefüggéssel kell éreznie, hogy az a nemzeti szövetség az ő lelkéből is nőtt s az ő egyinőségébe is élet­adó vérkeringéssel visszahat. A politikai cselekvőségbe lépésnek ez az első mozzanata is nemcsak látszatra, hanem valóságban kell hogy éreztesse a magyarság szervességét. A szervességet, vagyis azt a köl­csönös, egymásba fogottságot, sőt egymásba és egymásból nőttséget, hogy a helyzete és vi­szonyai szerinti legutolsó magyar baját is érezze és kiküzdő akaratok felidéződésével érezze minden más magyar, akit helyzete és­ viszonyai inkább előtérbe­ állítottak. Viszont az úgynevezett legutolsó magyarok is érezzék az úgynevezett legelső magyarok tevékenységének, kötelesség­­teljesítésének a szétáramlásait, s maguk is a bizodalom és a munka visszahatásaival tudják táplálni a vezetők működését. Ennek a nagy és benső érzésekkel teljes szerves állapotnak a megteremtődése legfőkép­pen függ attól, hogy se az előkészítő bizottsá­gok, se a vidéki csatlakozó bizottságok meg­alakulása ne történjék bizonyos képzelt preszti­­zsek­ kizárólagosságaival. Az exkluzivitások soha se hoztak szerencsét, csak elfogultságokat. Több­ször hirdette már ez az újság is, hogy nincs rossz magyar és hogy nem lehet kiátkozás alá venni más-más nézetüségei miatt az egyes ma­gyarokat. A más nézettségek, a pártoskodások önmagukban véve gondolkozási és cselekvési folyamatok megindítói és előbbre vivői. Ha­szontalan és káros kiéleződésekké éppen csak az exkluzivitások miatt válhatnak, mikor egy­­egy csoport mindenáron hatalmat és vezetést, vagy egyéb üveggyöngyöket akar a kezébe ra­gadni s ezért ellökdösi magától a közéleti tudo­másokban és cselekvésekben résztven­ni akarók többi rétegeit. A magyarságnak­ éppen az a leg­főbb közérdeke, hogy utolsó katonája is készen álljon mindig a vezetésre. Ezzel a közérdekkel szemben legsúlyosabb hiba és bűn a klikksze­­rűség és minden olyan mesterkélt csoportosu­lás, mely egy-egy elfogultság körül csak erköl­csi terrorral és hamis beállításokkal, elhallgatá­sokkal, embersülyesztésekkel tudja tömöríteni az embereket. Az erre való hajlamosságnak minden dudváját tépjük ki a lelkünkből; a veze­tőknek szélesre kizárt lélekkel és minden gyű­lölettel irtózó szeretettel kell felölelniük kör­nyező társadalmukat és tömegeiket. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy po­­­litikai cse­kvés e­rönk kialakításában határozott Keresztek Nyári tarlón keresztek ültek, a föld kegyes volt, terhe áldott. Dús keresztek közt, szürke porban fakereszt állott, megkopottan , szeretve s szánva a világot. S langyos, holdas nyáréjszakákon, hogy szellők, vágyak csöndbe veszték, megszólalt a Krisztus keresztje és ájtatosan és figyelve ■ , hallgatták a búzakeresztek: lesz egyszer egy villamos éjjel, föld reng, orkán zeng, lator vér dől, hogy megindulnak a keresztek s akik ma hordják a keresztet, azok szegnek majd a kenyérből­­­­ És lassan múlt a nyár. A földről sorra eltűntek a keresztek, de Krisztus csak tovább beszéle s fedetlen, véres, bús fejére szitáló, ólmos cseppek estek, beszélt suttogva szebb időkről, hol a szegénynek lesz mit enni s kalász, kenyér, nap mind azé lessé­­ ki ma törődött, koldus, éhes ... Vihar járt, nem hallgatta senki. 1913. *" . . s KÁDÁR IMRE Petelei István hagyatékából A vad hegedős — A nagy iró még ki nem adott elbeszélése. — Amint a sziklás, kopár hegyháton felfelé ha­ladtunk, hangos kurjogatás szállt le hozzánk. Az nap az után nem hallottunk egyéb hangot, mint a sebes Szamos zúgását s a fenyő-madár sivitását. A mély sötét fenyőerdő sóhajtott még néha. Szép, tiszta idő volt. A ködök jó reggel végig nyalták az éleket s elültek az ismeretlen mélysé­gekbe. A pojánák a tetőről némán néztek alá; a gerendákból rótt házikók környékén nem látszott az élet nyoma. A kurjantás szakadatlanul ismétlődött. Nem valami vig rikoltozás volt az, ahogy részeg ember ujjong. Nem is jajszó, bárha hosszan, elnyujtottan nyilalott be a némaságba. Hanem egy csomó ki­­kérezkedő állati hang, mely valakibe beleszorult. Valami üvölt, mert ez úgy esik jól neki. Keletre fordul, nyugatra fordul s kinyujtózkodik belőle egy hosszú,, félig éneklő ordítás, amitől érezhetőleg meg­könnyebbül. Nem láttuk még az instrumentumot, mely így szólalt meg. Felettünk szólott egy sziklaormon. Ha­nem amint kiértünk egy fordulón, a szemünk előtt egy erős, vállas, fehér hajú ember állott, ki karjait az ég felé emelte, száját tágra nyitotta és egy féltekintettel nézve reánk, tovább folytatja a mulatozását. Sohase felejtem el. A nap megfényesitette egé­szen. Értelmes arca volt, melyet hosszú, fehér haj koronázott. Nyakát szabadon hagyta a nyitott ing és a viseltes katona kabát. Piros tüszője ragyogott a sok rézgombtól s le a bocskora szíjáig minden eleven szinü volt rajta. Az oldalán egy nagy össze­esett kecskebőr duda lógott, melynek a furulyája színes gyöngyökkel volt kirakva. Állván ott az élen és minden égtáj felé rikolt­ván ki a gégéjében megszorult hangokat, mellette a gyenge mohán, a földön, egy kisded asszony ült. Feje keszkenővel volt bekötve s térdeit ölébe tá­masztva, takarta tenyerébe az arcát. A sajátságos látvány lekötött. A férfi kinyujtózkodott, megroppantotta derekét s aztán ellenséges tekintetet vetve reánk, kik meg­háborgatták, füttyentett rövidesen az asszonynak s felcsapva katonasipkájét megindult az ösvényen. Megszólítottuk., — Akartok valatait ? — és féltesttel felénk fordult. — Mi vagy te s hova mégysz ? Felrántotta a vállát és csendesen lépegetett. Aztán mindjárt egy cikornyás nótába kezdett. Mély, rezgő bariton volt. Az asszony csendesen cihelődött. — Ő a muzsikus — mondta halkan s fejével a férfi felé intett. — Ő az énekes, aki verseket csi­nál, a­l­utar. Gyenge, fiatal, szinte gyerekes arcú asszony volt, szép, éles metszésű képpel. Valami félénk tisz­telettel nézett a távozó után. — Az urad a vén ember? — Az uram bizony — felelte dicsekedve. Aztán utána kocogott s legalább tiz lépésnyi közt megtartott állandóan. Így baktatva csendesen, mig elől a férfi énekelt, értek el az oromra. Jól követhettük a szemünkkel. A tetőn az énekes megállott és felfújta a dudát. Aztán a hegyes hangú sipon játszani kezdett. Az éles, bus nóta beléfúródott a némaságba s messze szállt, a duda morgott utána mélyen. Az­ asszony némi távolságra ismét letelepedett s fejét némán tenyerébe nyugtatta. Akkor peregni kezdtek a hangok. Szaporán sivítottak ki a sípból, mint a suhogó zápor. A mű-

Next