Keleti Ujság, 1920. december (3. évfolyam, 283-287. szám)

1920-12-25 / 283. szám

2 taknak kell lennünk. Nem lehet tehát azt mon­danunk, hogy belemegyünk a politikai cselek­vőségbe, de csak félig. Ha elszántuk magun­kat, akkor egész elszántsággal, egész végigkép­­zeléssel kell felvennünk minden téren a politi­kai cselekvőséget. A megalakulandó Magyar Nemzeti Szövetségnek minden eszközt meg kell ragadnia, hogy a magyarság érvényesülését keresztül vihesse. Meg kell ragadnia tehát a parlamenti aktivitást is és ezért választóinak a tömörítését, azok választójogának a kiküzdését már mindjárt kezdet óta munkába kell vennie. A félmunka mindig rossz munka. A rossz mun­ka arányai csak megnőhetnek és egy egész nemzet életére végzetesekké válhatnak, ha a félmunkát éppen egy egész nemzet életére akarjuk alkalmazni. Legyen a munkánk egész munka. Legyen a nyíltságunk egész nyíltság. Legyen a cselekvé­sünk egész cselekvés. Árnyékba ne boruljon be­lőlünk semmi, hanem lássanak tisztán és telje­sen bennünket. Ez hozza meg a mi érvénye­sülésünk teljességét, egy népiség tekintélyének és súlyának az elismertségét. Ez a magunk ereje a legfőbb tényező, hogy ne szánandó ku­­nyarálások színében álljunk, hanem népiségünk arányához méltóan számba vegyenek. Ez hozza meg a nemzetek igaz békéjét s a béke­fenn­tartó jóakaratúságokat. Ez hozza meg az igazi megváltást. A nagyvilág Világpolitikai üzemle 1920 végén 1919 a békekötések esztendeje volt. 1920-ban hatni kezdettek a békefeltételek a világ termelési viszonyaira, még­pedig abban az irányban, amit Keynes tanár megjósolt. Kitűnt, hogy a túl szigorú feltételek által megbénított Németország termelését a világ nélkülözni nem tudja s az általános gazda­sági válság nyomása folytán felmerült a revízió gon­dolata. Megkezdődött a világpolitika háború utáni második fázisa, a hivatalos és nem hivatalos reví­ziós törekvések kora, melynek vége és eredménye még beláthatatlan. Legkevésbé ment végbe ez a változás Fraciaországban, ahol a győzelmi pozícióinkban megerősített revagis­­isták nagy erffivel vezetik a politikát a nacionalista­­reaketós irányban. Tulajdonképeni tervek a hege­mónia megszerzése Európában, mely törekvésük tel­jesen el­idegenítette Franciaországtól Olaszországot és súlyos konfliktusokat okozott Angliával. Tavak­­nak nagy­­ akadálya a Németország tönkretettére a vb- ranézereikkel okozott gazdasági válság, amely óraországban is súlyosan érezteti a hatását. A kicsikart hedikárpótlás nem tudja pótolni az el­­tékozolt vért és vagyont. Mindazonáltal belpolitiká­ban nagyon erősek, tulajdonképeni ellenfelük csak írországi poétikája azonban teljesen a konzervatívok hatása alatt áll. Az ír nép rettentő angol terror alatt él. Angol ka­tonák városokat pusztítottak el (Tralee, Mallow, Cork stb.) és rengeteg ártatlant lőttek agyon. A sinnfeinisták merényletekkel védekeznek, amelyek tetteseit azonban az egész nép támogatja. Az angol kormány azzal védekezik, hogy csak a túlzó írek kívánják az ír köztársaságot. Ez nem igaz. 1918-ban a választásokon az ír köztársaság pártja és szövetségesei másfélmillió leadott szavazat­ból egymillió kétszázezeret kaptak. Azóta, a községi választások után ítélve, az arány még inkább a ja­vukra változott. Az ír köztársaság elnöke, De Va­lera, Amerikában agitál. A köztársasági parlament tagjait az angolok börtönbe vetették, a nép Kanban folytatja a harcot. Az Egyesült­ Államokban nagy rokonszenvel kísérik az írek mozgalmát. Ame­rika többsége angolellenes. Szemére vetik Angliának, hogy népjogokat hirdetett, de gyarmatokat szerzett. Erős az ellentét azért is, mert Anglia megszerezte a keleti petróleumterületeket és az Egyesült­ Államokat onnan kizárni törekszik. Már­pedig minden jel arra mutat, hogy a­­petróleum korába érkezett a világ­­gazdaság. Harding megválasztása a konzervatív párt győzelmét jelenti, ez a párt azonban kevésbé hó­dolt be imperialista világpolitikának és ezért sok kérdésben győzelmétől jó hatás várható. Gazdasági téren krízis előtt állnak az Egyesült­ Államok. A há­ború alatt Amerika csak forgó tőkével és nem igazi értékekkel gazdagodott. A nagy háborús szállítások nem jelentették a termelés növekvését. Amerika sok fegyvert és muníciót gyártott, de viszont ugyan­akkor szüneteltek más termelési ágak. A háború közvetlenül nem pusztított, de a gépek javítását öt évig elhanyagolták. A nyájakat fagyasztott hús alak­ Németországban hasonlíthatatlanul súlyosabb a gazdasági válság. A termelés csak most kezd megindulni. A zavaros po­litikai helyzet megnehezíti a termelést. Egyre inkább a szélsőséges irányok hódítanak: a kommunisták és a monarkista militaristák. Különösen Bajorország­ban erős a reakciós mozgalom, ahol partikulariz­­mus és federalista törekvések alakjában jelentkezik A francia kormány támogatja a bajor mozgalmat, részint a szocializmus elleni gyűlöletből, részint mert ez a mozgalom Poroszország hegemóniájának meg­szüntetésére irányuló törekvésben jelentkezik. A né­met nép egységének megbontására lát itt alkalmat a francia diplomácia és végső célja: álma egy bajor­osztrák dunai monarkia volna, melyhez esetleg Ma­gyarország is c­ytlakozna. Elősegíti ezt a tervet, hogy Ausztria WSuHn annyira kétségbeejtő, hogy­ felmerült az a terv, hogy igazgatását adják át az antantnak, amelyre hárulna ily módon a nép élelmezéséről való gon­doskodásnak a feladata. A választások után a ke­­resztényszocialisták kerültek uralomra, kormányuk azonban szürke és tehetségtelen emberekből áll. A Magyarországgal való viszonyban azonban az új éra valószínűleg megértőbb álláspontra fog he­lyezkedni. Olaszországban zeikus emelgette hozzá a lábait s ingatta a derekét s fehér fehet- kacér táncdal volt, enyelgő s mégis ropogós. Némi visszhang háborgatta a nótát a szom­széd hegyekről. ugyanerre félbeszakította s tovább indult. Az asszony néhány lépés távolságra csendesen utána. A kanyarodó út, mely a völgy felé visz, eltakarta előlünk. — A muzsikus ő, mondta a vezető. Afféle te­kergő, aki esténként beáll, ahol valami vigság van és szót mond. Ő maga csinálja őket a rablókról, a vilkos legényekről. Nincsen neki semmi mestersége, olyan, iránt a bolond. Sem háza nincsen, sem földje, semmije sincsen. Az nem is az ő felesége,­­Sak úgy hozzáre­gadt, mint a bojtorján. Megy utána, "fű­nt egy kutya. Nem lehet tőle elverni. — Hát szereti tán ? — Lehet is ilyen kolontos bolondot, de úgy sir, ha a vén ember énekel. Aztán ha megsimo­gatja, kacag s táncol. Az ember nem tudja mi­ből élnek. S megvetőleg legyintett nagy kezével. De akkor feltűnt az abban egy kis malom. — Ott lakik Sztán Juan, a bika. Haj­­ micsoda ember az! Akinek szép felesége van, úgy fél tőle, mint a rossz lélektől. És tovább mentünk. ^_________ * ^ • Tavaszra behozták a vad muzsikust a tömlöcbe. Katonaviselt ember volt. Engedelmeskedett a csendőröknek. Alig ismertem meg, olyan öreg lett. A szakálla kinőtt, mint dudva. Kecskebőr dudáját elhagyta valahol. A fejét még gőgösen hordta, de a nadrágja megtortyant a lábén. — Mi a vétke ? — Asszonyt ölt . . . *■ össze volt esve. Egy korcsmában fogták meg. Ott itta be a dudáját. Neki már nem kell az többet. Nem evett és nem beszélt. Ha kérdezték, csak morgott. Inkább indulatos volt, semmint két­ségbeesett. A falakra tekintett néha, melyek a tömlöc ud­varát körülzárták, mély tekintettel. Ah­­a­­ havas nyers levegővel; a nagy darab ég; a sötét fenyves; a szótalan mulatságok a nagy szénatartó , csűrök alatt , sorban a legények, a kapusaroknál a kis összetöpörödött asszonyok guzsalylyal a kezükben és csendesen szól a dal, a sip nyikkan és a duda bug. A csillagos nagy ég is s­imán hallgat s az állatok a kerítés mögött. — Bántott téged az asszony? * h. Nem felel, csak tagadólag ink — Hiszen járt utánad hűségesen és megált té­ged. Amit parancsoltál, azt csinálta. Nem is volt neked való. Éhezett és fázott veled. Hát volt lelked bán­tani ? . . . ^ Lesüti sötéten a fejét és egyet se szólt. — Négy esztendő óta hurcolod már. Miért nem hagytad békén? Most felesége lenne vagy egy be­csületes, hozzávaló legénynek. Hiszen gyermek volt még, mikor elcsaltad. Hogy tehettél kezet reá! Szétnéz, mintha segítséget keresne a kérdések ellen valahol. A verejték kiveri a homlokát. — Cselédednek tartottad, vagy minek? Hiszen igen vén voltál hozzá. Nem is szerethetted, nem is szerethetett. Megrázza a fejét és hevesen közbeszól: — Cselédemnek? Ha azt ti tudnátok. Mért mondod, hogy cselédemnek? Ő nem tudott tőlem elválni és én sem tudtam volna nála nélkül lenni. Ő jött magától. Egyszer énekeltem a táncba és ő azt mondta: engedd meg, hogy veled menjek. Meg­fogta a kezemet. Neki senkije se volt és nekem se volt senkim. Hát ha ő szeretett, ki tehet róla.­­ Aztán mind emeltebb hangon folytatta. — Az enyém volt ? vagy nem volt ? Ezt mond­­­játok meg. Ha ő maga adta nekem magát, hát csak szabad volt ez neki. Pedig ő adta, kérdezze­tek meg akárkit. Engem ismer mindenki, hát mond­szintén növekedtek a politikai ellentétek. Giolitti ál­lása megtarthatása végett állandóan koncessziókkal kénytelen dolgozni. Beleegyezett, hogy törvénnyé emeljék a munkások ellenőrzési jogát az üzemek felett, de azután egy csomó reakciós szenátort volt kénytelen kinevezni. Mérséklő politikája azonban, mint az ilyenkor lenni szokott, senkit sem elégít ki. A munkások egy része nincs megelégedve a vívmá­nyokkal és a szélső irányzathoz csatlakozott. Nagy tartományokban forradalmi állapotok uralkodnak: a falusi nép elfoglalja a nagybirtokokat és a kormány tehetetlenül kénytelen belenyugodni. Ezzel szemben a szélső reakció is szervezkedik. Erőskezű politikát kívánnak. Vannak, akik katonai puccsra gondolnak ják meg. Azt tehettem vele, ami nekem tetszett, mert az én jószágom volt. Mit akartok tőlem ? — Én nem bántottam — mondta nyersen — senkit, csak étet, aki az enyém volt. Soha addig kezet se tettem rá. De hát már nem kellett többet. Mondtam neki: „menj el, megutáltalak, menj el.“ Még­se akart. Meghajgáltam kővel, hogy fusson el. Sírva járt utánam. Az előtt való este érkeztünk a malomhoz. Láttam, hogy a Bika szemet ve­tett reá. Azt m­ondtam : „ülj itt mellettem.“ De en­­gemet körülfogtak a legények. A bika pálinkát ho­zatott neki. Beleénekeltek az én szavamba is. Én elfelejtettem egyebeket s reá se ügyeltem. Nem is láttam már jól, mert sötét volt, csak a tűz égett. A legények táncoltak s verték a botokat, hogy én ne halljak semmit. Ők is tudták, hogy mit akar a bika. Az, isten fordítsa el a szemeit róluk... . Megállóit s megrázta a fejét. — Aztán bejött a leány és leesett a lábamhoz. Sirt és fejét a földhöz verte .„Mi lelt tégedet ?“ kér­deztem. Nem mondta meg, csak átölelte a lábamat. Széjjel néztem. A bika kacagott és mindjárt tud­tam, mit tett vele. Reá rohantam, de erősebb volt. És a legények mind kacagtak és kidobtak az útra. „Menj el,“ mondtam a leánynak, ne jöjj utánam többet. Menj vissza a bikához, az isten átkozza meg őt. Már bepiszkolt ő. „Nem kellesz“. Kövekkel hajgáltam, hogy ne kisérjen­. Akkor utáltam. Még­is odajött. A hangja eltompult s szárazon mondta ! — És megütöttem a bottal a fejét. V — És megölted azzal az ütéssel. A vén muzsikus eltakarta az orcáját . 7— Aztán kegyetlen átkozódásban tört ki. Karjait felemelte épen úgy az ég felé, mint a­hogy a hegytetőn állani láttam, mikor kikurjangott belőle a megelégedettsége­n és zokogásban vé­gezte. — Már senkim sincs a világon, hogy ő el­ment... __. * a nagy lármával, de kevés tehetséggel dolgozó fran­cia szocialista párt, úgy hogy az összes háborús államok közül legjobban nekik sikerült Francia­­országot elhatározott egységes irányban vezetni, melyet az orosz forradalom végletekig menő ellen­zése s belpolitikában retrográd törvényhozás jelle­meznek.­­ Anglia kormányának sokkalta kevésbé sikerül az országot egységes irányban vezetni. Lloyd George koalíciós kormányát két oldalról is fenyegeti veszély. Asqueh független liberálisai s a diadalmasan előnyomuló munkáspárt részéről. ILloyd George főtörekvése a koalíciós kormányzás fenntartása, a liberalizmus és konzervativizmus szövetkezésének folytatása. Ennek a törekvésnek mély oka a polgári elemek szövet­kezésének szüksége a nagy lendülettel előhaladó munkásmozgalommal szemben, amely a középosz­tály nagy részét is meghódította. A munkásosztály pressziójára kénytelen a kormány Oroszországgal szemben is békés politikát folytatni, bár túlsúlyban levő konzervatív tagjai, különösen Curzon militarista csoportja erősen ellenzik. .Úgy a liberálisok, mint a Labour Party (munkáspárt) hívei a revíziónak és Lloyd George kénytelen hol jobbra, hol balra en­gedményeket tenni. Innen van az ingadozása. Szombat, 1920 december 25. jában küldték Európába. Sok hajót építettek, de vi­szont egymillió ház építése maradt el, ahonnan a lakásválság. Igaz, hogy az évi részvénykibocsátás egymilliárd dollárról négyre emelkedett és a bank­betétek megkétszereződtek. Ha azonban tekintetbe vesszük a dollár vásárlóképességének csökkenését, azt kell konstatálnunk az 1913-beli tizenegymilliárd bankbetétnél nem több értéket jelent az 1919. évi huszonnégy milliárd. Mert a tőkeemelkedésnek nem felelt meg hasonló emelkedés a termelésben. 1913- tól 1919-ig a termelés három százalékkal emelkedett, a pénz száztizenkilenccel. Hozzájárul ehhez, hogy a régi ideológiához ragaszkodó pártok a munkás­kérdést képtelenek megoldani, ami nagy sztrájkokat jelent. Legkiáltóbb példa erre 1919 augusztusa és szeptembere, mely két hónap alatt 580 sztrájk volt 145.000 sztrájkolóval, ami 3.190.000 munkanap el­vesztését jelenti. A háború Amerika számára bizony csak sajnálatos kaland volt. Érthető a népligával és az európai ügyekkel szembeni magatartás. Ha Európa a válságban levő amerikai gazdaságtól várja az üdvöt, alaposan csalatkozik.

Next