Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Szombat, 1921. január 1. A zsidókérdéshez őszinteség és politika Irta: Weiss Sándor dr. _ Kolozsvár, 1920. december. Apponyi Albertnek egy legutóbb megtett nyilatko­zatához fűződnek a következő mondatok. Kaposvárott a közelmúltban azt mondta Apponyi Albert, hogy az antisze­mita demagógia érzékeny anyagi kárt okozott Magyaror­szágnak és hozzájárult Magyarország világpozíciójának a megrontásához is. Kicsit gorombább szavakkal ez azt je­lenti, hogy az állam belső gazdasági rendje és nemzetközi helyzete is — sok minden más között — attól is függ, hogy az állam milyen zsidópolitikát csinál. Apponyi fenti két következtetése elé egy-két ténymegállapítást is helyez, így: a zsidó kereskedő kivándorol Magyarországból s ezért a magyar kereskedelem hanyatlik és a külföld a magyar kereskedelem iránt bizalmatlanná válik. Továbbá azt, hogy a keresztény magyar társadalom gazdaságilag kimű­­veletlen t­anán változtatni kell. Ez a két ténymegállapítás — ugyancsak kissé burkolatlanul — azt jelenti, hogy a zsidóság nélkül ma nincs jó kereskedelem és hogy a keres­kedelmi úrdatlanság bizony nem erény és erőforrás, hanem ellenkezőleg és a gazdasági kiművelődésre a keresztény társadalomnak nyiltan és határozottan törekedni kell. Hozzá­teszi még Apponyi Albert, hogy hiba volt a kereskedelmet elum­pítani engedni és h­­ogy a keresztény társadalom gazda­sági kiművelésével egyidejűleg ki kell a keresztény társa­dalomban olyan szolidaritást fejleszteni, mely nem bír a mások (nyilván nema keresztények) elleni gyűlölködés jellegével. Talán nem tévedünk, ha Apponyi Albertnek ebben a falszabadsdt szellemi megélésében a keresztény társadalom zsidósosülésér­ek úgy az értelem, mint az érzelemvilágban való nagy megváltozását tisztán látjuk meg. Többször hang­súlyozták, hogy a zsidókérdés becsületes meglátásához és megoldásához fentartás és erőszakoltság nélkül való őszin­teség kell. A zsidók részén önmegismerés és a faji tulajdonsá­goknak jóval-rosszul együttvaló vállalása, a nemzsidóknál pe­­ng a nevelés antiszemita velejáróinak apáról fiúra való átörö­kítése helyett— ahogy Apponyi mondja — olyan szolidaritási érzésnek a fejlesztése, mely nem bír a mások elleni gyűlöl­ködés jellegével Lehet vitatkozni az igazságán, de mi azt hisszük és érzéseink és tapasztalásaink erősítenek abban, hogy a zsi­dóknak a gazdasági kérdésekhez való nagy értése és­­egész életmódjuknak túltengő anyagiassága történelmi múltnak élettanilag természetes következménye. Ön­ és fajfentartásuk ösztöne szenvedélyesen feszítette erőiket állandóan a gazda­ság kérdések irányában. Nos és most itt a zsidóság a nagy gazdasági képességekkel, sőt túlnyomó materializmu­sával. A zsidó tájékozódásnak­ és jövőbeli elhelyeződésnek ebből kell kiindulnia, mert ez nem csupán fanatikus igazság­keresés, de politikai és közgazdasági szükség is. Közbe­ni vetnünk, hogy a faji tulajdonságokról nem úgy beszélünk, hogy minden zsidó kereskedelmi lángész és materialista és minden keresztény kereskedelmi vagy gazda­sági antitalentum. Csak annyiban vannak faji jellegzetes­ségek, amennyiben általában vannak tömegek egymásközt egyező és más tömegektől elütő tulajdonságokkal. Minde­n faj egyénei között emeltet nagyszámú keveredés vagy a tömeg­­tulajdonságoktól való több-kevesebb felszabadultság van. Az élettani adottság, a gazdasági helyzet és a környezet külön­böző hatásaiként. Eszmei, modorbeli és erkölcsi különbsé­gekről viszont itt nem szólunk, mert a kérdés gerincének és egyik alépítményének a gazdaságit látjuk. Ha a kiindulást elfogadtuk, felvethetjük a kérdést: mi következik abból? Vájjon nem csapong-e ezernyi bűn és gonoszság az emberek között, amelyek távolról sincsenek annyira pellengérre állítva és üldözve és vájjon ezek a gyűlölt tulajdonságok bűrnök-e egyáltalán, javíthatatlanok, vagy pedig természetes kivirágzásai az emberi közösségek életformájának és nem kell-e, hogy a társadalmak életében tegyenek ilyen — ma még üldözött, mert ösztönösen gyű­lölt és szervezetlenül, hatalom nélkül állón kiszolgáltatott — tulajdonságokkal bíró emberek is. Meggyőződésünk, hogy a zsidógyűlölet és zsidóüldözés forrása a gazdaságilag fejletlenebb társadalom tehetetlen dühe a zsidóság nagy gazdasági képességei miatt és másfelől a zsidóság szervezetlensége, politikai és katonai hatalom nél­kül valósága. A Zsidógyűlölet a tehetetlen dühösségből izzik ki, a zsidóüldözés pedig a zsidóság hatalom nélkül valósága miatt volt lehetséges. Ha a zsidóüldözést meg akarjuk szün­tetni és kiküzdeni azt, hogy a zsidóság — apraja-nagyja egyaránt — ne legyen másodrendű ember az emberek kö­zött, gyermekeit ne csúfolják és felnőttjeink moralitásában senkinek ne legyen oka és joga kételkedni, akkor mind a két kérdésre ugyanazon figyelemmel kell lennünk és ugyan­azon erőteljességgel változtatnunk a hibákon mindkét vonat­kozásban. Ma mi a helyzet itt? A zsidó társadalomnak az a része, amelyik a cioniz­mus megjelölése alatt szerveződik, Palesztinában zsidóorszá­­csinál, az idegen államokban pedig szintén önálló politikai hatalomra törekszik — ez a rész tagadja a zsidóüldözés első tételének létezését, vagy­ legalább is érzékelhető, külső íretnyilv­árulásaiban nem szól a zsidógyűlölet gazdasági forrásairól és egyedül a hatalom nélkül valóságban látja úgy a zsidógyűlölet, mint az üldözés okát. Eszerint a zsidóság­­ a többi emberek kényekedvének ártatlanul­ kiszolgáltatott Prügelknabe volt eddig. Ennek megfelelően szinte machia­­velisztikus stílusban a hatalom szerzésére fordítja minden gondját. „Dolgoznak“ —ahogy ezt büszkén mondani szokták. A keresztény társadalom pedig a tehetetlenség természeti törvényeinek — ««» lelkü­letileg a gyűlöletben, tettek­ben pedig mindannak fo­rolásában élte ki magát, amit a zsidóság barití.y k­.t­­eremtett. Ezzel a vak életösztönnek áldozott, mert a zsidóság már nemcsak gazdasági téren, de gazdasági erősödése szociál­filozófiailag érthető követ­kezményeként kulturális és itt-ott morális (jótékonyság) téren is kezdett föléje kerülni. Lényegileg ma is így áll szemben egymással a két társadalom. Különböző eredők alapján a keresztény és zsidó társadalom erőit centrifugálisan hasz­nálják, ahelyett, hogy a természetes és felvilágosult ki­egyenlítődésre törekvés alapján­­ összeműködnének saját egyéneik és az egész emberiség nagyobb javára. A „Keleti Újság“ hasábjain már többször volt szó róla, hogy a cionizmus vakon gyűlölködő és reakciós — mert az antiszemitizmusnak pusztán ösztönös visszahatásaiból élő — mozgalma, árt a zsidóságnak. Épen úgy szóvátettük és tesszük állandóan a keresztény túlzásokat és vadságokat. El kell fogadnunk egyszer már nyíltan minden rendű és rangú, de munkából élő embernek a szocialista világnézetnek azt a tételét, hogy az egyén és a csoport (faj, társadalom, állam) gazdasági helyzete (képességei és javai) egyik döntő meghatározója az egyén és a csoport eszméi és a többi emberekhez és csoportokhoz való viszonylatának. Az, hogy van egyáltalán zsidókérdés, s az egyike a leg­jelentékenyebb tényeknek ahhoz a tételhez, hogy a gazdasági helyzetnek mennyire döntő a szerepe az emberi életben. Bizonyítsunk? Marad­junk csak az Apponyi Albert megállapításainál, aki ötven­éves politikai múltjával és nagyszerű képességeivel épen elég fajsúlyos ember ahhoz, hogy következtetéseire építsünk. Azt mondja Apponyi, hogy Magyarország rossz zsidópoliti­kája az állam belső gazdasági életében és nemzetközi hely­zetében nagy károkat okozott. Apponyi ezzel a megállapí­tásával csak kifejezően mutat rá: arra, amit sokan éreztünk, és tudtunk, hogy az állam gazdasági­­rendjétől fü­gg az állam belső nyugalma, hogy a nemzetközi viszonylatok első­sorban gazdaságiak, az érdek motívumaitól függők és erős gazdasági élethez gazdasági képességek kellenek — ame­­lyeket­­ ma legfőképen a zsidók bírnak. Ha a gazdasági helyzetnek nem volna ez a meghatározó jelentősége, nem is volna akkor zsidókérdés, — mert a legfanatikusabb anti­szemiták is egyetértenének abban, hogy a zsidóság gyűlöle­tesen elválasztó tulajdonsága elsősorban és döntően fejlett gazdasági hozzáértésében és­ ennek kinövésében az erős anyagiasságában van — nem lévén elég hatásos ok a zsidógyűlöletnek a kiizzasztására és táplálására. Rossz állam­­gazdasági helyzetnek a legrosszabbja csakúgy a pusztulás, mint ahogy az egyén legrosszabb gazdasági helyzete a koldusbot. Ilyenformán a gazdasági helyzet úgy az egyénnél, mint az államnál létkérdés. Valljuk be, hogy a zsidó terjeszkedés Magyarországon ezt a létet erősen kikezdte s hogy ennek nyomán hogyan fejlődik ki a gyűlölet, azt Ravasz László karácsonyi fantazmájában az emberszeretetről és igazságról elmélkedvén, olyan érzékeltetőn írja le, hogy segítünk ma­gunkon az ő mondatainak ideírásával: „A gyűlölet­ alapjában véve nem egyéb, mint az az indulat, amellyel a lélek önnön élete fentartásának állandó, komoly akadályát nézi. Annál nagyobb a gyűlölet, minél nagyobb és minél veszedelmesebb a támadás, minél drágább életalkatrészein­ket fenyegeti s mi minél tehetetlenebbek vagyunk vele szemben. Csak azt gyűlölik, akinek ereje van, csak az­ gyűlöl, akinek nincs elég ereje. Végül a gyűlölet nem heveny, hanem idült érzés, amely állandó, egyenletes, tartós veszedelemmel szemben fejtilt ki, nem úgy, mint például a harag, amely hirtelen gyűl ki a pillanatnyi fenyegetés ellen vagy a félelem, mely hirtelen esik össze a váratlan támadás súlya alatt. Tehát a gyűlöletben lassú, egyenletes, d­e nagyon komoly életakadály ellen védekezünk azzal, hogy ez indulat hatása alatt minden figyelmünket és minden energiánkat a támadásra fordítjuk. A gyűlölet a legnagyobb népkonzerváló erő: azért, mert a népek, nemzetek, államok életét rendesen nem akut veszedel­mek, hirtelen bait és hirtelen elfutó támadások fenyegetik, hanem lassan, századokon át, egyenletesen és feltartózhatatlanul erősödő idegen életigények kezdik ki. Különösen elnyomott népek, fejlő­désben meggátolt nemzetek lelkében csap át az életösztön ereje a gyűlölet lobogásába s a gyűlölet nagysága az életösztön erejét viszont relatív tehetetlenségét mutatja. Áll ez a törvény akár fajok, akár ha kultúrák, akár államok, akár nemzetiségek, pártok, osztályok, felekezetek vagy érdekcsoportok állanak egymással szemben. S ha­ hozzávesszük, hogy a politika mindig személyek harcában foly le s így a személyek is önfentartá­­sukban, érvényesülésükben vannak támadva, tehát gyűlöletet éreznek, mi természetesebb, mint az, hogy az egész politikai mesterség ebből áll: magamévá tennem a közösségem gyűlö­letét, hogy a magamét a közösségemévé tehessem. A politika a gyűlölet társadalmi függvénye. Aki bírja, marja, mert hát az ember embertársának farkasa.“ Ha kölcsönösen túl vagyunk a gyónáson, akkor kezd­jünk javítani a dolgokon. Ez lehetséges és kell. Hibák meglátása és beismerése sohasem gyengeség. Erő­ az, amely érzi magában az egészséges, szociális életre képesítő tulajdonságok túlsúlyát és nem­ fél a gyöngeségek szemébe nézni. Ha hiba, hogy a zsidóság túlsúlyban van a gazdasági versenyben, épen olyan hiba, ha más faj el­maradt ebben. Nem kell rosszhiszeműen fogadni Apponyi­­nak a magyarországi állapotokra vonatkozó azt a meg­állapítását, hogy a keresztény társadalomnak oka és joga van védekezni a zsidóság aránytalan térfoglalásával szent­ben a gazdasági és kulturális élet terén. Hiszen Apponyi azzal folytatja, hogy ennek a védekezésnek súlypontja a keresztény társadalom gazdasági kiművelése. Azaz — ismét kissé nyíltabban — a gazdasági érzéket, a gazdasági versenyképességet a keresztény embereknek ha kell terv­szerűen is, az állami életműködés megfelelő irányításával (politika) ki kell fejleszteni, hogy a zsidókkal felvehessék a versenyt. Fokozottabb gazdasági érzék és kedv irányában kell tehát a szükséghez mérten áthasonítani a keresztény tár­sadalmat, mert hiszen így őszintén és közelről nézve nem is olyan sötét az a gazdasági szellem. Ismét az Apponyi szavait mondjuk: egyidejűleg a keresztény társadalmak új gazdasági orientációjával az érzelemvilágnak is meg kell változnia a zsidósággal szemben, olyan szolidaritási érzé­seket kell fejleszteni és apáról-fiúra átörökíteni, amelyek nem bírnak a mások elleni gyűlölködés jellegével. Más szóval a zsidógyűlöletet — és nem a zsidót— üldözni és kiirtani kell. Hogyan? Lehetővé kell tennie minden államnak, illetve a ma minden államban egységesen uralkodó keresztény tár­sadalomnak, hogy a zsidóság ne legyen elkülöní­tett gazdasági életet élő faj. Ne legyen egyedül a keresztény társadalom az, amelyik az államhatalom által létesített és biztosított megélhetési módozatokhoz (a múlt­ban földbirtok, majd államhivatal, katonaság stb.) jut és nyugodtan, kis erőfeszítéssel a biztos jövő (föld, nyugdíj) elé néz, de legyen szintén jórészben a szabad pályákra ráutalva, ahol nagy erőfeszítések, természetes verseny van és akkor egy-két generáció után előttünk áll a gazdasági kiművelődés és a versenyképes és fölényes nemzsidó. A zsi­dóság pedig épen ellenkezőleg. Találjon elhelyezést ott is, ahol kisebb erőfeszítések kellenek és visszafejlődik nagy gazdasági ereje. Ez természeti törvény, amely kísérleti preci­zitással bizonyítható. Még, néhány megjegyzés. Amint elől jeleztük, nem lehet tagadni, hogy vannak modorbeli és szellemiségbeli elválasztó tulajdonságai is a zsidóságnak. Nem térünk most ki ezekre, mert kétségtelen, hogy a különbségek alapokai gazdaságiak és ha ezek lesorvasztását megkezdjük, úgy a járulékok, vagy az él­ettani és környezetbeli eredők ered­ményei részint maguktól szűnnek meg, részint jelentékte­lenné törpülnek. Olyanokká, amelyek két ember, vagy két csoport között vannak anélkül, hogy végzetesekké válhat­nának. Nincsen az az illúziónk, hogy az igazságkeresésnek erre a vázolt­­útjára egykönnyen tömegeket lehet majd rávezetni. Mindkét részen nagy az elfogultság, úgy a féktelen zsidó­gyűlölet, mint pedig eímek cionista reakciója a szenvedé­lyek útjait járják és messze vannak attól az őszinteségtől egymás irányában, amely belátásokat eredményezne. Épen ezért egyik zabolátlan tábor sem tudja majd a jövőben a zsidókérdést nyugvópontra juttatni. De, hogy van más meg­oldás is, mint a gyűlölködés és harc, arra mindkét rész­ről előbb-utóbb többen jönnek majd rá. Bármennyire is hibáztatjuk a cionista zsidóság gyű­lölködését, őszinteséghiányát és egész politikai rendszerét, mégis azt a törekvést, hogy a szervezettség erejére törek­szik, emancipálja magát más fajok kegyes befogadása alól és a szervezett gyűlölséggel szemben szervezetten védeé­kezni kíván, feleszmélésnek, egészséges életösztönnek és poli­tikai céltudatosságnak tekintjük. Nem lehetséges, hogy sok milliónyi zsidó szervezetlenségénél fogva ki legyen szolgáltatva az u. n. emberi belátásnak és lelki műveltségnek, ha az em­beri belátás és műveltség csak egyes emberek tulajdonsága ma, míg az emberek csoportjai, a tömegeknek lélektana nem is ismeri ezeket és egészen durva, vagy fanatikus elragadtatások vezetik érzéseiben és tetteiben. Lehet az is, hogy teljes békesség soha nem lesz a földön, hogy az élő organizmusok között még a növényi és az állatvilágban is szakadatlan a harc, hogy a harc a fejlődés éltető leve­gője, még­sem lehet, hogy e fejlődés csupán mechanikus legyen és az ú. n. polgáriasobban önmagát kiélő. A civilizáció a holt eszközök fejlődése csupán. Az emberi érzés és szellemiség pedig még egészen fejletlen, mélyen elnyomva ver­gődik a politika és civilizáció óriásai talpai alatt. Fel kell őket szabadítani. És csak annak a népi mozgalomnak van egyetemes létjogosultsága, melynek legvégső célkitűzése az ember felszabadítása. Ehhez pedig belső őszinteség és igazságkeresés kell. A m­ai termelési mód kinövései és politikai szellem mellett viszont kétségtelen az is, hogy merő idealizmusnak tetszik az, ami pedig valóságos demokratiz­mus mellett a legtermészetesebb volna. Azért kell első­sorban demokratikus politikát csinálni és annak benső lé­nyege, az emberi legelérhető legnagyobb igazság, minden dolgozó ember megbecsülése és a megértés felé törekedni. 3. oldal. a legjobb és legsz­ebb kivitelben, jutányos árban elkészít a Lapkiadó és nyomdai műintézet Ko­lozsvár

Next