Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)

1921-03-03 / 47. szám

! A messziről jött látogató írta Gyallay Domos és Lassan mendegélt Gergő végig a falu közt. Néha unott, csendbe lankadó hangon elfújta hivatalos nótáját­ .Hallgassatok a szóra —tizet ütött az óra !“ . Nagy hiba volna azt gondolni, hogy Gergő­ben mindig ilyen lagymatagon munkálkodik a lélek. Van ám neki erős, szép zengedelemmel szóló hangja is! Csakhogy Gergő ezt a szebbik hangját a falu derekán­ szokta elővenni, amikor a Küküllő hídján átmegyen. Mert ott aztán van értelme szép kacskarin­gósan elzengedezni a tíz órát. Ott hallgatnak is a szóra ! .. . Ott a kiáltás után a bel soron felpattan egy kis ablak és egy vidám fehérarcú, kövérkarú, kis menyecske vinni ki belőle. Öz­vegy Varga Istvánná, született Kádár Anikó. Fölgerjed és megszívesedik annak­ a látásáért az ember hangja, kivált az ilyen háza­suló fiatal­emberé. Farkas Gergő átment a Küküllő hídján és köszörülgetni kezdte a torkát. De hirtelen csak elakadt a lehelete. A menyecskénél világ volt, az ablakok ka­céron ragyogtak ki az éjszakába, mint két tűz­ben égő, hamis szem. A fénysáv átvágott az utón és egy kétleves szekeret világított meg a pézsitos útszélen. A lovak serényen ropogtatták az eléjük tett zsák tartalmát. — Né, te né, csak nem a havasalji szenes jött el ! — dobbant nagyot a Gergő szive. A botját hónaljéból harciasan jobb kézre kapta, a fejét fölvetette és elindult a pirosló abla­kok felé. Bizony, a havasalji ember ült odabenn a tulipános ládán. Mégpedig nem szennyes ingben s kormosan, mintha szekerességből jönne — egy párszor úgy szólt be a menyecskéhez itató cseberért — hanem fehéren és nyalkán ki­mosa­kodva. Ezt ugyan nem nehéz megérteni. . . Gergő egy darabig mord arccal nézett be az ablakon. Az özvegy a tűzhely körül forgoló­dott, annak nem láthatta az arcát. De a havas­alji mindegyre mosolygott és jókedvűen pödör­­gette a bajuszát, mint akinek ugyancsak jól hámlik a saárs ... Látván ezt, nagyon­­ megkeseredett a Gergő szíve. Szeretett volna bemenni a házba, oda­telepedni a havasalji szenes mellé és elrontani a fényes kedvét. Föl­d alá kezdett sétálni a ház tájékán, mint a künnrekedt komondor a kerítés előtt. — Miféle színnel mehetnék be? — tusako­­dott magában. Mert nagy kisebbség volna ám jó ok nél­kül, leselkedőképen, megalázkodva bepiron­kodni! Szerencsére a falu tudja, hogy kit érdemesít hivatalra. Esze szokott annak lenni! Gergő is végül megtalálja a jó , címet a bemenetelre. A kapus becsapta maga után, hadd hallják azok odabent, hogy jön valaki. — Adjon Isten ,j’estét! , — Adjon Isten Gergő! Hát te ... — nézett rá a menyecske huncut, szúrós szemmel. — Bébotlottam, mert kénytelen voltam vele, kétszinkedett Gergői. Majd gangosan a havasalji ember felé fordult: — Atyafi, nem a kied sze­kere áll odakünn ? — Az enyém. Mi baj vele ? —­ Csak annyi, hogy tilos az útszélen etetni. — Csak annyi ? — vette könnyen a szenes. — Megijedtem volt... — De onnét eltegye kied a szekerét, hallja-e ? —­ fortyant föl Gergő hevesen. — No, no! Ki parancsolja ? — Én, a törvény embere! A havasalji ember jobban szemügyre vette Gergőt A kultuszminiszter mélyreható tárgya­lások és érett megfontolás után úgy döntött, hogy Temesvárnak önálló magyar társulatra s öthónapos magyar idényre van joga, ezt írásban ki is adta a megfelelő, szabályszerű koncesszióval, ám a temesvári polgármester, pápább a pápánál, fütyül a kultuszminisz­r­­ter kultúrpolitikájára s kijelenti, hogy az „ő városában" nincs helye önálló magyar színtársulatnak, egyébként is legföljebb­ háromhónapos magyar idényt tűr meg. A kultuszminiszter, szigorúan elrendeli,­ hogy a magyar színigazgatók csak azokban­­, a városokban működhetnek, ahová kor­­vt­ányhatósági engedélyük szól, ám a temes­vári polgármester megparancsolja az aradi színigazgatónak, akinek csak Aradra szól a kormányhatósági engedélye, hogy menjen egy hónapra Temesvárra játszani, ahová, pedig más igazgatónak van játékengedélye a minisztertől. — Állá, te vagy a bakteri . — Errefelé községi éjjeli­őrnek hívják ! — vágott vissza Gergő és méltóságosan fölemelte a fejét, mint, a gynár az esőben. A menyecske közbelépett. — Itt ugyan ne törvénykezzenek hallják-e! Nézzünk oda emberei ! ... Te is okosabban ten­néd, ha leülnél — kapta karon’ Gergőt és leül­tette a szenes mellé. Poharat vett elő és Gergő­nek is töltött a mézes pálinkából. Aztán a tűz­höz fordult: púpos, kövér pánkók sültek ott egy­­ tepsiben. Messziről jött vendéget illik megtrak­­tálni. 80 Az emberek elköszönték a poharat, ittak lassanként beszédbe elegyedtek. inhv — Sok bolondot rendel a törvény öcsém,! — szentenciézett a havasalji. Már mért ne lefystijtg^ ilyen széles ut mellett etetni? ... , IV — Azt kérdezze kied a törvénycsináloldalT' hárította el magéról Gergő a felelősségije­­) A mettyecske a pánkós tálat az erp^crójí elé(' tette s maga is letelepedett szembe veljik,, 1 kodott és hallgatta a beszélgetést. Majij, szenes lovairól folyt a szó. , 0, i ig— Olyan két okos állatot nem ! — vetette magát a szenes. — Mi^gr' gLffieaafof gyesen eladom a szenet, hát fölhámó^ó­ rí'és ciha , állítom őket: „Gyi Tüzes, Betyárf^^f---­­pedig belefekszem a szekérbe ébredjek fiazáig. Nem kell azoknak^gyeplgzc --- A r\«cr\7 p«7A y/«n !' ——' HvoJjimAOn 8S — A lónak nagy esze van , Gergő. De a szenes nem akar csősegen. Akkora sincsen, mint az övének. neveket mondott el a saját lovgi mesebeli táltos buta képest­ .­­A slovnjunobtí. ayny» J.5b­­­o/i /tuxildj.1 tui&i, Gergő egy-egy szemével a menyecskerutk. s^oldalvásf .c^uf arcot csinált a szenesre. " 7 • ■Vádat estietek írta Janovics Jenő .Hallja maga! ha nem engedelmeskedik, ekkor majd hátraerő lesz és kifelé !“ Ezeket a gőgös, de annál rosszabbul fogalmazott sorokat nem Shakespeareből citálom. Shakespearenál — aki csak egy­szerű színész volt — sokkal hatalmasabb ar : Vidrighin Stan, Temesvár mindenható fő­polgármestere, mondotta Róna Dezsőnek, aki csak szegény aradi magyar színigazgató aki nem vétett sem a tör­vények, sem az államrend ellen, csak épen annyit mert halkan és alázatosan meg­jegyezni, hogy neki jogerős szerződése van az aradi színház bérletére, amelyet minisz­teri rendelet is biztosít számára, ha tehát neki télvíz idején egy hónapra ki kell köl­töznie bérletéből s más városban kell ját­szania, akkor valami kis kártérítésre tarthat igényt, mert különben százhúsz tagú társu­latával együtt katasztrofális csődbe jut. E görnyedt alázatosságú esedezésre hozta meg a Nagy úr: Vidrighin Stan fő­polgármester azt a klasszikus és megfelleb­bezhetetlen ítéletet, amely ez irsom élén ékeskedik. Nehogy azonban e közlés folytán baja essék annak a sorsüldözött magyar szín­igazgatónak, sietek leszögezni azt a tényt, hogy a főpolgármester úr maga mondotta el nekem — fölényesen mosolyogva — szó szerint ezt az épületes történetet akkor, amikor én a magyar színészegyesület kép­viseletében interveniáltam nála. Hogy a te­mesvári magyar színészet kérdését Goga miniszter rendeleteinek, koncessziójának és intenciójának alapján rendezze. S én megvallom, hogy megdöbbenve s elfutó hangtalansággal hallgattam el a má­­zsányi súlyú kultúrpolitikai érv kalapács­ütése után Nem tudtam felelni reá. S mondott még mást is a főpolgár­mester úr. Amikor bátorkodtam fölemlíteni, hogy Sebestyén Géza csak azért távozott el társulatával Temesvárról, mert ő, mint a város főpolgármestere, írásban biztosította őt, hogy az őszi idényre visszatérhet, azt a feleletet kaptam, hogy igenis adott ilyen írást Sebestyénnek, amelyben azt is ki­jelenti, hogy mindenben készségesen rendel­kezésére fog állani, de tudta, amikor azt az írást adta, hogy aki repatriáltatja magát, az úgysem térhet vissza soha. Ez az új morál is annyira főbeütött, hogy képtelen voltam kivénhedt és idejét­múlt tudósok és filozófusok erkölcstanából feleletet adni reá. S e szomorú aradi és temesvári tárgya­lások sok olyan kultúrpolitikai tényre vilá­­gítottak, amelyek kikivánkoznak a napi hírek szürke rovatából a számonkérés és felelősségrevonás e nyilvános szószékére. o­m­ra/—Kolozsvár, mi * Csütörtök * március 3. 47 * szánt Előfizetési árak: Egy hónapra . 25’ — [Lei ] Félévre . . Negyedévre. . 70"— „­­ Egész évre Egyes ISO"— Lei 24.T­ . Poltikai­­és közgazdasági napilap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Str. Memorandului 3. — Telefon: 664. Közleményeink utánnyomása tilos

Next