Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)

1921-03-03 / 47. szám

Csütörtök, 1921. március 3. Sapiesia Bukarestben A feteka f­etek „propagandája** — Goga a konkordátumról (Bukarest, március 2. Saját tud.) A nap ese­ménye Sapieha herceg látogatása. Vannak, akik ezt Take Ionescu varsói látogatásának udvarias viszonzásául tekintik csupán, de bizonyos, hogy a legnagyobb jelentőségű diplomáciai tárgyalá­sokról van szó. Az a tény, hogy Sapieha herceg látogatása tíz nappal a párisi lengyel misszió elutazása, után történik, valószínűvé teszi, hogy a látogatás a francia-lengyel egyezménynek következménye. Formaszerinti szövetség fog-e Bukarestben létrejönni, avagy csak katonai egyezmény? Be fog-e lépni Lengyelország a kis antantba, avagy a lengyel-román paktum a csehszlovák—jugo­szláv—román antant fölé fog-e helyezkedni ? Ez az, amit majd két nap múlva tudunk csak meg. Sapieha tegnap hosszasan tárgyalt Take Ionescuval s a tanácskozáson részt vett a hadügy­miniszter, Christescu tábornok és Zadarofszky lengyel tábornok. Azután Sapieha a miniszter­­elnökkel folytatott beszélgetést és a királynál audiencián jelent meg. Este Sapieha tiszteletére bankett volt, amelyen Take Jonescu beszélt, rámutatva a Lengyelországgal való­ szövetség szükségességére. Sapieha megköszönte a fogad­tatást és rámutatott arra, hogy mennyire rá van utalva Lengyelország Romániára. Utána a minisz­terelnök beszélt a romén állam nevében és kije­lentette, hogy mindkét állam érdekei azonosak. A kamara mai ülésén Zemfirescu elnökölt. Manaescu rámutatott arra, hogy a hegyes vidékek kukorica nélkül állanak és kéri a helyzet javítását. Hanes kéri, hogy Konstantában, Csernovitzban és Temes­váron katonai iskolát állítsanak fel. Lazar Niculescu a Románia elleni propa­gandáról beszélt s azt állította, hogy azt a felekezetek papjai csinálják, sőt kérte megbün­tetésüket.­­ Goga válaszában azt mondja, hogy román ellenpropagandával kell ellensúlyozni ezt az agitációt. (Mint az ellenpropagandánál is bizto­sabb szert, ajánljuk a kormány figyelmébe a jó közigazgatást .Goga konkordátumról kifejti, hogy a lengyel valuta olyan alacsony, hogy nem lehet garancia egy esetleges szövetség betartására. A lengyelek — mondotta — a leg­sötétebb nemzetiségi politikát folytatják. Az ülés végén Barbescu a famunkások rossz bánásmódja ellen tiltakozott. is beszélt és mindenkit megnyugtatott, hogy amíg ő lesz a miniszter, addig nem lesz konkordátum. A lengyel szövetség ügye is szóba került a kamarában. Cocea tiltakozik a szövetség ellen. — Rossz választ adott kiednek? — Nem kérek én olyan hamar választ öcsém. Én előbb a zúzájába szeretek nézni a fehérnép­nek, aminthogy ennek is odanéztem. — No, véthet is kied ... — Jó, hát ítéld meg, elmondom. Mikor elbú­csúztam a menyecskétől, hát ő is kikönyökölt utánam az ablakon. Az útról nagy ijedten vissza­szólok neki, hogy — mondom — itt hagytak a lovaim ... hova a nyavalyába tűnhettek el ? Hát erre, ugy­e komoly szót vár az ember, meg jó tanácsadást? A menyecske pedig csak tréfálkozik hebehurgyán. — No, a nagyokos lovai irigyed­nek !... Én ránézek csodálkozva — Nem a ma­guk indulatjából mentek el azok galambom — mondok oda — mert vagy ellopták, vagy csúfság­ból útnak eresztették... — Bizonyosan csak út­nak eresztették — válaszol a menyecske s a szájára szorítja a kendőjét. — Hogy akasztanák föl a gaz csufondárost a nevenapján — szitko­zódom. — Bár a kedves bakter öcsémmel talál­koznám, hátha ő látta a szekeremet s nyomba tudna állítani... Hát a menyecske nem tudja magát tovább türtőztetni... kitör belőle a kaca­gás, fulladozik, harsog, mint a fergeteg, omlado­zik a párkányra... Néztem, néztem, de aztán csú­ful odavágtam neki: — Ugy­e galambom? Hát kacagj az édes, kedves nemzetségeden! S azzal ott hagytam, mint a kergeteges bolondot. Mert köszönöm én öcsém az olyan szeretetet, amelyik csúfolkodik velem a bajomban. Gergő hallgatott. Csombolygatta a száját és sűrűn pislogott. — Már az igaz, akit egyszer az asszony ki­kacag !... — csóválgatta meg azután a fejét bölcsen. — Hát itt sülyedjen el a gaz falujával együtt! — átkozódott a szenes. — Ajjaj, nyolcvan kilo­méter !... Nos, adjon isten minden jót kedves öcsém ! — nyújtotta kezét Gergőnek. S kárpálódva, morgolódva elbaktatott a sötétben. Geri,ő kis ideig utána mosolygott a havasalji embernek. Aztán gyorsan elindult, hogy a Küküllő hídjánál még most próbát tegyen a szépen, hivo­­gatóan zengedező hangjával. „Hallgassatok a szóra !...“ Új antantseregek keleten A görögök nem tesznek engedményt Örményország sorsa — A német ellen­­javaslatok (­Kolozsvár, március 2.) A londoni kon­ferencián bármennyire is a német kérdés van előtérben, tulajdonképpeni Hangsúly a keleti problémákon fekszik. A török hatalmatosság ezúttal első ízben jelenik meg a maga félel­­metességében, amit főképpen Anglia tud. Sztambultól fel a kínai falig terjed a mozlim hatalom és az európai politika régóta nem érezte olyan elevenen az igazságot, hogy „Ali kezei hosszak“. A­ világháború felsza­badította a török nacionalizmus gondolatát és ha a mohamedán világ számarányához képest munkához lát, akkor annak első kö­­­vetkezménye, hogy a Balkán borul lángba. A londoni konferencián ezúttal két kérdés­ről van szó: Mi lesz Kilikiával és mi lesz Szíriával ? Kilikiát hajlandó az antant vissza­engedni, ellenben Szíria és Trácia hovatar­tozását illetőleg a legnagyobb zavarban van. A görög delegáció jelentése szerint Görög­ország elég erősnek érzi magát, hogy érde­keit megvédhesse és Szíriát illetőleg nem en­ged egy töttét sem. Az ottomán békejavaslatokat­ ­ a Hyde-parkban a minap terjesztette be a török delegáció. A javaslatok szerint: 1. Az ellenségeskedések megszüntetendők mindkét oldalon. 2. Szíriában kijelölendő az északi határ. 3. A Szíria és Törökország határozmányaira vonatkozó pénzügyi és gazdasági kérdések, to­vábbá a hadifoglyok kicserélése elintézendő. Hosszas tanácskoztok után a szövetségesek úgy határoztak, hogy bizottságot küldenek ki a helyszíni adatok felvétele céljából Szíriába. A legutóbbi távirati jelentések szerint az athéni kormány visszautasítja a vizsgáló­­bizottságnak Szíriába és Tráciába küldését. Az athéni kormány merev magatartása úgy lát­szik nagyon meg fogja nehezíteni a szövetségesek munkáját. De a francia lapok nem ítélik meg olyan kritikusan a helyzetet és a „Le petit Pari­sien“ közli, hogy a szövetséges nagyhatalmak meg vannak győződve, hogy a görögök elfogad­ják a szövetségeseknek Szmirnára és Tráciára vonatkozó döntését. Nehéz dió lesz az örmény­ probléma megol­dása is. Az antant önálló államokat csinált Örmény­­országból és Georgiából és megtörtént az a komikus eset, hogy az Antant - Örményországból és Antant-Georgiából bolsevista államok lettek. Mindkét államban jelentékeny többségű törökök laknak, akik egyszerűen külön váltak a más­­nyelvű homogén lakosságtól és nem hagyták magukat más állam hegemóniája alá kénysze­ríteni. A „Le Temps“ közlése szerint a törökök Örményországot illetőleg a régi Török- és Orosz- Örményország képviselői által aláírt szerződé­seket hozták magukkal. A nemzeti örmény képviselők viszont önálló autonómiát, helyeseb­ben új Örményországot akarnak a régi török és orosz területek bekapcsolásával. Az ázsiai tartományok felett 3 érdekszféra ütköződik össze: 1. orosz érdekek, melyek ma a bolsevizmus jelszavát játszák ki. 2. török érdekek, melyek felébredt nemzeti mozgalmon keresztül az ottomán imperializmust szolgálják. 3. végül az ott lakó népiségek érdekei, melyek külön állam, a saját nemzeti állameszme diadalrajutását akarják antant támogatással meg­valósítani. 4. szövetséges érdekek, melyek azon­ban csak pillanatnyilag közösek, mert más a francia és más az angol politika és ez egymás­sal lényegében nem azonos célt hordoz. 5. balkáni érdekek, görög, bolgár és részben román aláfestéssel. Az egymással versengők jól érzik, hogy a kérdést csak az oldja meg, akinek hadserege van és amikor mindenki Lon­donban a béke jelszavát emlegeti, Keleten megjelennek az új antanthadseregek. A Londonból érkező­­ hír szerint az angol kor­mány kisázsiai, szíria­i és egyiptomi hadseregeit jelentékenyen megszaporítja, Kemal pasa sok­ százezer négyzetkilométer lakosságát szólítja fegyverbe. Tifuszben már dörögnek az ágyuk és a francia haderő nyílt tengeren megütközik a bolsevisták keleti flottájával. A szövetségesek bekerülvén a konkrét adottsá­gok­­kutyaszorítójába, kénytelen-kellell­en, de napirendre kell tűzzék a sévresi béke revízió­ját. A görögök prüszkölnek e gondolattól. Vehi­­zelosz öntetten mutat rá, hogy Konstantinosz po­litikája csődbe viszi a hellén törekvéseket, de ma már nyilvánvaló, hogy Venízelosz sem tudta volna­ megmenteni Görögországot, hogy a békesség érdekében ne tegyen nagyszabású en­gedményeket. A londoni konferenciára ez események még benyomást keltenek és bizonyára éreztetik ha­tásukat a német kérdésben is. A francia sajtó Franciaország szerepét nézve a keleti és német kérdés összeegyeztetésében konstatálja, hogy Briand el nem vitatható sikert aratott, amely Franciaországra nézve felette fontos, mivel a kematistákkal való egyetértés alapját vetette meg, ami a ciliciai ellenségeskedéseket befejezi, a Franciaország helyzetét Siriában megerősíti. . 3. oldal Ber­ekeszttették a lon­doni konferenciát fű­ rács megegyezés a németekkel — Fod­ot sürgősen Venetonba hívták (Kolozsvár, március 2. (Lapunk más helyén foglalkoztunk a londoni konferenciával kapcso­latosan a szövevényes keleti kérdéssel, melynek megoldását úgy látszik ezúttal sem lehet bé­késen megoldani. Hasonlóan áll az ügy a német kérdéssel is. A londoni konferenciát berekesztették, anélkül, hogy csak a legkevesebb eredményt is fel tudott volna mutatni a német kérdés békés megoldása tekintetében. Simons előadta a német ellenjavaslatokat, melynek pontjai a következők: 1. Németország kötelezi magát a versaillesi békeszerződésben foglalt jóvátételre és nem a párisi konferencia szerinti jóvátételre. 2. Németország kötelezi ma­r­gát, hogy évenként 2 milliárd arany márkát fizet. 3. Az antantnak csak a jóvátételi összeg erejéig legyen joga a német iparra ellenőrzést gyako­rolni és a jóvátételi összeg ne haladja meg a német ipar egyharmad részét. 4. Németország kéri, hogy az évenkénti jóvátételi összeget egy összegben állapítsák meg. Máskülönben Német­ország 40—50 milliárd kártérítési összeget fizet. Újabb jelentés szerint Simons a mai ár­folyam mellett ötvenmilliárd , arany kárpótlást ajánl, de abból is csak harminc milliárdot akar megfizetni, mondván, hogy húszmilliárdot már megfizetett. Ezt az összeget 30 év alatt hajlandó Németország megfizetni. E javaslat szerint Németország csak egy nyolcadát fizeti meg annak az összegnek, melyet a szövetségesek kérnek. A szövetségesek követelése ugyanis mintegy harmadfélszázmilliárd aranymérkára rúg és ennek harmincmilliárd csak egy nyolcad része volna. Simons fejtegetései igen kedvezőtlen benyo­mást keltettek. Az ellenjavaslatokhoz elsőnek Lloyd George szólt hozzá, aki kijelentette, hogy­ az ellenjavas­latok szerzői teljesen félreismerik a helyzetet. Lloyd George igen rossz kedvű volt. Egy német delegátus kijelentette, hogy legfőbb ideje, hogy a gyűlést bezárják, mert végül még a szövetsé­geseknek kell fizetniük. A szövetségesek hangoztatják, hogy ők a német­ kérdés tárgyalásánál a legnagyobb jó­indulatot árulták el. Arra is hajlandók voltak, hogy Németországnak a párisi határozattal szem­ben engedményt adjanak. A német javaslatok azonban elfogadhatat­lanok. Kenyértörésre még nem került sor, de Foch marsall sürgősen Londonba hívták. ÉRKEZETT! nagymennyiségű férfi-, női és gyermekkonfekció és munkásnadrág. El­­­ adás kizárólag nagyban GLÓRIA nagykereskedés Cluj Radio 548 Cal. Reg. Ferdinand 30.

Next