Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-01 / 63. szám

Péntek, 1921. április 1. mumhm nisztertanács határozatáról hivatalos értesítést az államtitkárságok Kolozsvárra mind a mai napig nem kaptak. Tanasescu belügyi államtitkár teg­nap éjjel Bukarestbe utazott, hogy a kormánytól erre vonatkozólag felvilágosítást nyerjen. Gróza Péter kinevezése tehát egyet jelent az államtitkárságok megmaradásának kérdésével és így egész Erdély közönsége, mely nemzetiségre való tekintet nélkül aggodalommal látta egyes bukaresti körök ezen törekvéseit, nagy fontossá­got tulajdonít annak, hogy ez a kinevezés meg­­történik-e, vagy sem? A néppárt erdélyi képviselőinek akciójával párhuzamos, bár azzal semmi kapcsolatban nincs a föderáció erdélyi kérdésekben való állásfogla­lása. A nyílt párost Vajda-Vojvoda adta ki: „Er­dély az erdélyieké!“ Természetesen ez egyáltalán nem jelent szeparációt, de Maniuék leghatáro­zottabban ragaszkodnak ahhoz a régi elvükhöz, hogy Erdélyt mindaddig, míg a parlamenti formá­ban véghez vitt adminisztrációs és törvénybeli egységesítés meg nem történik, erdélyi hivatal­nokok adminisztrálják és maga az egységesítés is abban a formában történjék meg, hogy a régi királyságbeli és az itteni törvényekből egy har­madikat­­— kor és a fejlődés követelményeinek megfelelőt — alkossanak. És ezért elítélik a régi királyságbeli rendszernek egyszerű rendeletekkel való átplántálását abba az erdélyi talajba, mely már magasabb kultúrájú adminisztrációra érett. Beavatott helyről nyert információnk szerint Gróza Péter dr. kinevezése mégis megtörténik és ezzel az erdélyi képviselők álláspontja mégis csak elfogadásra talál. K­ánly exkirály kalandja a miniszterelnök autóján jutott BessSagnostre — Horthy JaeS* vartas&m­eMaw&litetta — Taike Jonassu a SaugiagsestS király- Látogatásról — Placcs&t­akart*® fi/Magyarorssá,t$on ? (Kolozsvár, márc. 31.) A tegnapi szűkszavú távirat, mely Károly exkirály váratlan budapesti látogatását adta hírül, tág teret nyitott a kombi­nációknak, de a titokzatosság fátyolét ma érke­zett híreink lebbentik csak, föl — és ezek is csak részben — a kalandos ügyről. Most már valószínűbb, hogy Károly csakugyan trónja nyombani visszafoglalására számított és abban személyes híve Lehár ezredes támogatta, azon­ban Budapesten vagy nem találták időszerűnek a lépését, vagy Horthy személyes ambíciói állot­ták útját a lépés sikerének. A M. T. 1. hivatalos közlése felelőtlen be­folyásra hárítja át a felelősséget az exkirály kalandjáért, mely erélyes állásfoglalásra kész­tette a budapesti antant megbízottakat, de lég­ióként a kis antantot, amellyel most Take Io­nescu is kollektív lépésre utasítja Románia budapesti képviselőjét. A kaland részleteiről a M. T. I. beállításá­ban ezeket közölhetjük: A királylátogatás története (Budapest, márc. 31. M. T. 1.) Szombaton éjjel 11 órakor Károly exkirály váratlanul meg­jelent Szombathelyen és Mikes János gróf püspök palotájában szállott meg. Magához hivatta a lelkigyakorlatok céljából Szombathelyen tartóz­kodó Vass József kultuszminisztert és Teleki Pál gróf miniszterelnököt, aki családjával a vas­megyei Iváncon Sigray Antal gróf nyugatma­gyarországi kormánybiztos birtokán töltötte az ünnepeket. A miniszterelnök éjfél után két órakor kapta kézhez a meghívást és hajnalban Sigrayval együtt Szombathelyre hajtatott. Rövid tanácskozás után a miniszterelnök Vass kul­tuszminiszterrel reggel fél hétkor autóba ült, hogy a reggel 8 órakor induló exkirályt megelőzve Budapestre hajtasson és a kormányzónak a szükséges jelentést megtehesse. Két defekt következtében azonban a kormányférfiak autója csak az exki­rály megérkezése után futott be Budapestre. Az exkirály már akkor felkereste volt Horthy kor­mányzót és vele hosszabb megbeszélést foly­tatott. A kormányzó az ország érdekeire hivat­kozva kijelentette, hogy a királynak mielőbb el kell hagynia a fővárost. Erre Károly anélkül, hogy bárkivel is érint­kezett volna, elutazott Budapestről. A kormányzó a súlyos helyzet megoldását keresendő, a kormány Budapesten időző tagjait és a vezető politikusokat tanácskozásra hívta össze, akiknek az ország érdem­ében követett el­járását tudomásukra hozta. Ezután a miniszter­­tanács Horthy elnöklete alatt megállapította a teendő intézkedéseket. Elhatározták, hogy Ká­­rolynak valamely semleges területen át azonnal el kell utaznia és az útlevelet Szombathelyen várja be. Addig is a 1. miniszterelnök személyesen gondoskodik a király személyi biztonságáról és arról, hogy az országban való tartózkodásénak magánjellege megóvassék. Eddigi megállapítás szerint a király Magyar­­országon történt megjelenéséről egyetlenegy po­litikai tényezőnek sem volt tudomása és a ka­landos utazás felelőtlen befolyásra vezetendő vissza. Az egész országban teljes a nyugalom, így szól a hivatalos közlés, melynek görcsös cáfoló kijelentései mindenesetre legalább is gondolkodásra késztetnek. A miniszterelnök és kultuszminiszter „véletlen“ vas megyei tartózko­dása mögött volnának bizonyára keresendők a „felelőtlen befolyás“ szálai. Még érdekesebb Take Ionescu állásfoglalása a román parlamentben, amelyről alábbi tudósí­tásunk számol be: Lépések a diplomáciában (Bukarest, márc. 31.) A kamara mai ülésén Caranfant­ interpellációt intéz a külügyminiszterhez a Károly király visszatérésére vonatkozólag. Kérdi a külügyminisztert, tényleg igaz-e, hogy Károly király visszatért. Take Ionescu válaszol: Uraim, a dolog a következőképen áll. A múlt napokban a magyar kormány biztosította Benes cseh külügyminisztert, hogy öt éven belül semmi körülmények között nem jöhet szóba Károly király vissza­térése. Erre mégis Károly exkirály szombaton Szombat­helyen a helyőrségi parancsnoktól engedélyt kért, hogy átléphesse mint magyar király a határt. A helyőrség parancsnoka, Lehár ezredes kijelentette, hogy a kormánya válaszát kell meg­várnia. Ugyanekkor a magyar miniszterelnök Szom­bathelyen volt vadászaton. A miniszterelnök az exkirályt autójába véve Budapestre, egyenesen a királyi palotába vitte. A királyi palotában azon­nal minisztertanács volt, amelyen Horthy kor­mányzó is részt vett. Horthy a minisztertanácson energikusan követelte, hogy Károly exkirály hagyja el a fővárost, aminek következtében Károly még az­nap visszautazott Szombathelyre. Hétfőn reggel az angol és francia meghatalmazottak kije­lentették a magyar kormánynak, hogy kor­mányuk tiltakozik a visszatérés ellen. Ugyanez este az olasz miniszter is hasonlóan nyilatkozott. Take Ionescu jelenti, hogy utasította a bu­dapesti román meghatalmazott minisztert, hogy azonnal a csehszlovákiai és jugoszláviai megha­talmazottakkal együtt jelentse ki a magyar kor­mánynak, hogy amennyiben Károly visszatérése ténylegesen megtörténne, azonnal erélyes intézkedéseket léptetnek életbe. Kijelenti továbbá — Take Ionescu —, hogy jó­viszonyban akarunk élni magyar szomszédunk­kal, de nem értjük ezalatt azt, hogy egyes poli­tikusok Európa nyugalmát szándékosan megza­varják. A külügyminiszter beszédét óriási tapssal és lelkesedéssel fogadták. A kisgazdák akcióba lépnek (Budapest, márc. 31. Saját tud.) A kisgazda­­pártnak a húsvéti ünnepek alatt a fővárosban tartózkodó tagjai tegnap táviratilag hívták fel a vidékről nagyatádi Szabó István minisztert és Mayer János államtitkárt. A földmivelésügyi mi­niszter külön vonaton sietett fel Budapestre és nyomban kihallgatásra ment a kormányzóhoz. A kisgazdapárt tagjai ma délelőtt megtették a kezdeményező lépéseket a nemzetgyűlés esz­ szehívása iránt. Ezután pártértekezletet tartottak, melyen Tomcsányi igazságügyminiszter adta meg a felvilágosításokat a helyzetről. Valószínűnek tartják, hogy a pártban régóta lappangó elégü- tetlenség­­ nyílt válsággá élesedik a nemzetgyűlés legelső ülésén. Az e­llerczéki lések engedélye A federáció szózattá — Az uj am­­neszflaresudeset (Kolozsvár, márc. 31. Saját tud.) Mai szá­munkban megírtuk, hogy a román nemzeti párt .Vasárnap nagy népgyülést akar tartani Kolozs­várt és több vidéki városban is. A gyűléseken Maniu Gyulán kívül a párt és a fedráció több vezéralakja is fel akart szólalni. Most az a meglepő hir terjedt el az ellenzék köreiben, hogy Argetoianu önmagának tartotta fenn a csatolt területeken rendezendő népgyűlések engedélye­zésének jogát s így számolnak azzal a lehető­séggel, hogy a gyűléseket nem engedélyezik.­­ Eddig ugyanis nem jött Bukarestből válasz az ellenzék kérésére. A magunk részéről hihetet­lennek tartjuk, hogy az engedélyt Argetoianu meg ne adja, már csak lovagiasságból is. Hiszen éppen az ő személyét érték azok a súlyos vá­dak, amelyek az ellenzék kivonulását okozták s valószínűtlen, hogy most éppen ő akadályozná meg az ellenzék appellálását az ország közvé­leményéhez. Azt a kormányforrásból származó hírt, hogy Maniu és Bratianu között fúzióról vagy együtt­működésről szóló tárgyalások folytak volna a román nemzeti párt hivatalosan megcáfolta. A kamarában Károly exkirály budapesti kirándulásáról folyt napirend előtti vita, amelyet lapunk más helyén közlünk. Az ülés további folyamán Cocea­­ képviselő kérdezi, igaz-e, hogy a kormány kérni fogja a költségvetés tárgyalásának elhalasztását. Take Ionescu kijelenti, hogy Cocea értesülései tévesek, mivel a kormány holnap javaslatot terjeszt be, amelyben kérni fogja a jelenlegi költségvetés egy tizenketted részének a követ­kező hónapra való­ megszavazását, aminek alapján a fizetéseket és a behajtásokat végezni fogják a költségvetés megszavazásáig. Ezután megszavazzák részleteiben is a pet­­róleumárusítás monopóliumáról szóló törvény­javaslatot, majdnem egyhangúlag. Radulescu- Putna képviselő interpellált erre a Tisitza társa­ság ügyében, kijelentve, hogy nem szándékozik politikát keverni az ügybe. A társaság a parasztokat megfosztja a vagyonuktól, valósággal kifosztja őket. A társaság korábban kérte volt a zárlat felol­dását, azonban a bíróság elutasította. Most maga az igazságügyminiszter kívánja ezt. Inter­pelláló azt hiszi, hogy a földmivelésügyminisz­­ter nem folytatta le elég energikusan a likvidá­­ciót, ezzel szemben az igazságügyminiszter ré­széről sem volt elegáns lépés a zárlat feloldá­sát kívánni. Cudalbu földmivelésügyi miniszter válaszá­ban kijelenti, hogy állandó gondját képezi a kifosztott községek vagyonának legalább rész­beni visszaszerzése, azonban az igazságügy­­miniszter állandóan visszautasította a Tisi­ta­­ügyben a földmivelésügyi miniszter illetékességét. Antonescu igazságügym­iniszter szintén válaszolt, kijelentve, hogy véleménye szerint a háború megszüntetésével a volt ellenséges államok alatt­valói visszaszerzik jogaikat, annál is inkább je­len esetben, amikor a csatolt területek bekebe­lezése folytán a tulajdonosok egy része román, más részük olasz állampolgárrá vált. Dr. Anghelescu kéri, hogy a miniszteri pa­dokon egyetértés legyen, két miniszter nyilván­valóan nem ért egyet. Az am­nesztiarendelet szövegezésén a király tegnap dolgozott Rascanu hadügyminiszterrel. A lapok szerint igen széles körökre fog kiterjedni a kegyelem,, különösen a politikai és katonai bűntettekre. Április 10-ikén, a trónörököspár megérkezésekor fogják a rende­letet nyilvánosságra hozni. Az ellenzék ma újabb kiáltványt adott ki, amely így hangzik: „Polgárok! Már több mint egy éve, hogy or­­­­szágunkat tányarnyalók kormányozzák­, akik Ave­

Next