Keleti Ujság, 1928. április (11. évfolyam, 75-97. szám)

1928-04-01 / 75. szám

a d­­­ u­o *+ ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1600 lej, félévre 520 lej, negyed.­ évre 270, lej egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piața Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08 és 6-94. XI. évfolyam 75-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 53 pengő, félévre 27 pengő, negyedévre 14 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A PÉNZVILÁG •«­­ KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP • FIADÉ­R­T Egy kis tanulság Olaszország megszünteti Magyarországgal a ví­zumkényszert. Magyar szempontból ez igen nagy jelen­tőségű esemény, mert az első eset, hogy a legyőzött ország a győztes állammal szemben kiküszöbölje azo­kat az ellentéteket, amelyek hajdani rossz viszonyuk­ból önmagától értetődően következik. Minden­esetre ez a könnyítés politikai természetű is és világosan mu­tatja, hogy Magyarország és Olaszország között a vi­szony valóban baráti, sőt barátibb, mint Olaszország és azon államok között, amelyek váll váll mellett a világháborút végigcsinálták — Magyarország ellen. Egy országnak külpolitikai viszonya más orszá­gokhoz nem annyira szerződésekben, megpecsételt és gondosan kicirkalmazott diplomáciai művekben nyer kifejezést, mint inkább a való élet, a kölcsönös érint­kezés apró, kis jelenségeiben, amelyek néha igazodnak a­­ szerződések után, néha azonban egészen más ka­nyarulatokat vesznek. Egy szóval sem állítjuk, hogy az a tény, hogy van-e vízumkényszer két állam kö­zött, vagy nincs, értékmérője volna a külpolitikai kap­csolat természetének. Magyarország esetében azonban mutatja. Mert Magyarországnak Olaszországon kívül csak Németországgal és Ausztriával van ilyen termé­szetű egyezménye. És most Olaszországgal. viszont azt a kapcsolatot, amelyet egy vízum­kötelezettség megszüntetése jelenthet külpolitikai vo­­­natkozásokban is, Románia esete igazán nem mutatja. A világháborúban győztes Olaszország és a világhábo­rúban legyőzött Magyarország között mintha nem is lett volna háború, ismét visszatérnek a békebeli álla­potok, ellenben a győztes Románia még a kisantant államokkal való kapcsolatában sem tudott odáig menni, hogy hatálytalanítsa a világháborúnak ezt a csökö­nyös maradványát, amelyet épp úgy ki kellene köte­lezően operálni, mint ahogy Amerikában ma már kö­telezőig a vakbelét kiveszik az embereknek. Szinte csodálatos, de az egy Oroszországon kívül Románia alighanem az egyetlen állam Európában, amely minden állammal úgy érintkezik, mintha még mindig a világháború kellős közepében volnánk. Óva­kodunk attól, hogy messzemenő következtetéseket von­junk le olyan tényekből, amelyek országok közötti vi­szonylatoknak csupán egy oldalát mutatják, de va­lahogyan mégis csak maga helyett is beszél az a tény, hogy Románia még mindig a vízumkényszer­ sérthe­tetlenségének elve alapján áll, mintha ez is szerves része volna annak a trianoni, vagy a saintgermaini­­békeszerződéseknek. Románia az az ország, amely po­litikailag szívesen orientálódik, hiszen a kisantant az orientációnak immár klasszikus dokumentuma. Viszont gazdaságilag Románia nemcsak, hogy nem akar, de nem is tud orientálódni, még a politikailag legjobb viszonyban álló szomszédjaival se. Magyarországot el­árasztják a külföldi kölcsönök özönével, a legyőzött Németország ma Amerika csodálatát vívja ki, a le­győzött Bulgária a Népszövetségtől kap nemzetközi kölcsönt, a legyőzött Törökország hatalmas tényezője a közelkeleti politikának és verseny tárgya az antant­hatalmak gazdasági tőkéjét minden áron elhelyezni vágyó törekvésének. A győztes Románia azonban magában áll, mint a feltartott ujj, önkényesen le­zárt határokkal, kissé túl elhagyottan gyors gazdasági kibontakozás reménye nélkül. Pedig ez nem jó dolog. Akármennyire is a vis intertiae tépett lobogóját len­getik Bukarestben, a világ halad, a nagy háború lik­vidálása folyamatban és Románia számára is tanul­ságot nyújthat az a tény, hogy Magyarország és Olaszország között megszűnt a vízumkényszer, Ro­mánia pedig még barátaival szemben is fenntart­ja azt. (S No. % Conouraf: Suclu \^_ 24256^27^ Cloj-Kclossvár, 1928. április 1. Vasárnap i. Vasárnap a magyar képviselőháziban inter­pelláció hangzott el a Klagyarországon folyó cseh-­szlovák propagandáról (Budapest, március 30.) A képviselő­házban a ke­resztényszocialista Tobler a költségvetési vitánál a cseh­szlovákiai magyar kisebbség helyzetéről beszélt. Kije­lenti, hogy amíg a történelmi Csehországban tízezer szavazat elegendő a képviselő megválasztására, addig színmagyar vidékeken huszonnyolcezer szavazat szük­séges. Ismerteti a Szlovenszkoból való kiutasításokat, megemlékezik Körmendy Ékes kiutasításáról, majd körlevelet olvas fel, amelyet magyarországi cseh és szlovák állampolgárokhoz intéztek és amelyben felkér­ték őket, hogy jelenjenek meg a hetenkénti társa­dalmi összejöveteleken. Tobler megjegyzi, hogy azért érdekes e felhívás, mert a Rózsa­ utca hatvanegy szám alá szól, ahol pedig a csehszlovák követség hivatalos helyisége van. Kéri a kormányt, hogy nézzen utána, hogy miféle összejövetelek folynak itt. Furcsának tartja, hogy míg a csehek a határon a magyarokat irredenta címen összefogdossák, ugyanaddig a csehek Magyarországon ismeretlen jellegű összejöveteleket rendeznek a csehszlovák követség hivatalos helyiségé­ben. Tizennyolc magyar indítványból hatot fogadott el a szenátus a kultusztörvényhez (Buc­uresti, májuu­­s 31) A kultusztörvény szenátusi részletes sJVnajatJ£* Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor tizennyolc módosító indítványt terjesztett elő a kisebbségek nevében. A tizennyolc­ból a szenátus hatot elfogadott. Különös nagy sére­lem a kisebbségi egyházakra, hogy a 9-sik paragra­fust, amely a gyermekek vallására vonatkozik s amelynek módosítását a bizottsági tárgyaláson el- * 1­2 fogadták, a szenátus mégis eredeti szövegezésében szavazta meg. Érdekes megemlíteni, hogy Lapedatu miniszter valahányszor a katolikus egyházról beszélt, mindig a kisebbségiek felé fordult , és nem Cisar érsekhez intézte szavait, hanem Gyárfás szenátor, Makkai Sándor református és Teutsch szász püspökök felé. Mai számunk oldal ­ Megjelent a lakástörvényjavaslatnak a kamarai bizottság által megállapított végleges szövege .) Azok a bérszerző­dések, amelyek köztisztviselők és nyugdíjas köztisztviselők tulajdonába átment in­gatlanokra vonatkoznak, ha az illetők ellen, azon az alapon, hogy tulajdonosokká lettek, végleges kilakol­­tatási határozat hozatott. 3. szakasz. A jelen törvény értelmében meghosz­­szabbított szerződéseknél a lakbér kiszámításánál az ókirályságban az 1916 április 23-án, az ország többi részében pedig az 1914. évi május 6.április 23-án fizetett bér veendő alapait. Ha az illető ingatlan a fenti időpontokban nem volt bérbeadva, a lakbér kiszámítása az ebben az idő­ben fizetett telekadó arányában megállapított jöve­delem alapján , ennek hiányában a községben levő hasonló ingatlanok ugyanazon időpontú bére, vagy választott bizottságok döntése alapján történik. A csatolt területeken a lakbér kiszámításánál egy korona mindenütt egy lejnek, a rubel pedig két lej ötven iráninak számítandó. 4. szakasz: Az évi bér a jelen törvény alapján meghosszabbított szerződéseknél a fentebb megjelölt módon megállapított alapbér 32-szeresében állapítta­­tik meg. 5. szakasz. A bérlő a bért a bérszerződésekben megállapított időpontokban fizeti, 1928. évre azon­ban, az április—októberi félévre vonatkozó bér fizet­hető 1928 április 23-ig. 6. szakasz. Az a bérlő, aki a jelen törvényben adott meghosszabbítással nem akar élni, köteles ezt a jelen törvény kihirdetésétől számított 10 napon belül portajel útján a tulajdonos tudomására hozni, a jelen törvény feltételei szerinti kényszerű meg­hosszabbítás terhe mellett. 7. szakasz. Az 1927 április 16-iki törvény összes, a jelen törvénnyel nem ellenkező rendelkezései ér­vényben maradnak, többi részében az 1914 április 23 május 6-iki bér. (Bucures­ti, március 30.) A lakástörvényjavaslat hosszú viták és támadások után elkészült és közelebb­ről a kamara elé fog kerülni abban a szövegben és azokkal a módosításokkal, amelyeket a kamara bizott­sága megállapított. Mivel a kormány kijelentette, hogy ehhez a szöveghez ragaszkodik és mivel most a kamara az eredmény szempontjából a kormány akaratát képviseli, nagyon valószínű, hogy a javaslat ugyanebben a formában válik törvénnyé. A legújabb, a kamara elé kerülő szövegezés a Viitorul szerint a következő: 1. szakasz. Mindazon lakbérszerződések, amelyek az 1927 április 16-iki törvény harmadik szakaszának utolsó bekezdése szerint 1928 április 23-án a közjog hatáskörébe jutnak vissza, még egy évre meghosszab­­bittatnak 1929 április 23-áig. 2. szakasz. A meghosszabbításban nem részesül­nek a következő szerződések: a) Azok a bérszerződések, amelyekre vonatko­zólag 1928 március 20-ig véglegessé vált olyan­­kila­­koltatási határozatok mondattak ki az 1927 április 26-iki törvény 36-ik szakasza­ alapján, amely határo­zatokban nem vétettek tekintetbe a bérlő részéről az esetleges törvényes meghosszabbítás kedvezményére hi­vatkozó kifogások. b) Az olyan ingatlanokra vonatkozó bérszerző­­dések, amelyek 1928 március 20-ika előtti határozott időpontú szerződéssel bérbeadattak és amelyek az 1927 április 16-iki törvény rendelkezései alapján a közjog hatáskörébe jutottak volna. c) Azok a bérszerződések, amelyek a legutóbbi meghosszabbításban részesültek s amelyek alapbére Bukarestben minimum évi 1500 lej volt, az ország többi részében minimum évi 800 lej volt. Az alapbér a régi királyságban az 1916 április 23-iki, az ország

Next