Keleti Ujság, 1928. május (11. évfolyam, 98-119. szám)

1928-05-02 / 98. szám

%­öl DAL nsin—nT¥íf'Tr XI. ÉVF. 99. SZÁM. A bőrkiütések , * ^“^2'ken09! a wökéseke! szk­itja H ellen JT* t­f^csinál Fensége* minden e'en.. Sok szenvedést ülünk idejében használva a Kadum-kenflcsöt egzema, szökések. Orbán ez. rüh. kiütések EJ 5Pk. he^owd^yw.jiamto ellen^f^!W^. A kolozsvári Iparos Egylet belső békéjének megóvása mellett fog­lalt állást a közgyűlés Viharos, vita után tárgyalják le az évi jelentéseket "(Cluj-Kolozsvár, április 30.) A kolozsvári Ipa­ros Egylet évi rendes közgyűlését tartotta vasárnap délelőtt. A kolozsvári iparos polgárság e szép múltú és jelentős társadalmi egyesületének főtéri székhá­zába nagy csoportokban vonultak fel a közgyűlésre az egyesület tagjai és a hatalmas nagyterem zsúfo­lásig megtelt. Az iparosságnak ez az érdeklődése és a vitában való részvétele is azt bizonyítja, hogy in­tenzíven kívánnak részt venni ezután is az egyesü­leti életben, amely az együvétartozás érzésének ápo­lására és a fejlődés művelésére hivatott. A közgyűlést Hevesi József elnök nyitotta meg és a vezetőség évi jelentéseinek a sorát nyitotta meg. A titkári jelentésben Tarján Gyula ismertette a ve­zetőség egyévi munkáját. A jelentés a fejlődés szép eredményeit tüntette fel s Fekete Nagy Béla indít­ványozta, hogy az eredmények elismerésével, köszö­nettel vegyék tudomásul a jelentést. A terjedelmes titkári jelentésben rövid közlés esett arról, hogy a választmány a tagok sorából tö­rölte Beák Ferenc asztalosmestert, kinek neve a köz­életi fórumokon nem ismeretlen. A kizárás a tava­lyi elnökség-választás következménye volt. A jelen­tésnek ehhez a pontjához sokan iratkoztak fel szó­lásra. Kis Károly, Németh István, János Gáspár dr. kívánták a kizárás indokolását, az ellen állást fog­lalva, míg a választmány álláspontját Andrásovszk­y Dániel adta elő. Várady Aurél dr. azt adta elő, hogy a közgyűlésnek nincsen jogában a kérdéssel foglal­kozni. Bartha Ignác dr. egyleti ügyész az alapszabá­lyok intézkedését ismertette, azt állapítva meg, hogy a választmány kizáró határozata a szabályok szerint azért jogerős, mert a megfelelő időben felebbezést nem adtak be. A szenvedélyessé vált hangulatban az elnökség intézkedésére a titkár felolvasta az ügyre vonatkozó összes iratokat, amelyeknek ismertetése után az el­nök abból az álláspontból kiindulva, hogy a szabá­lyok szerint a kérdés nem tárgyalható ezúttal, csak Zigoni István dr.-nnak adta meg a szót, aki az ipa­ros öntudathoz szólva ragadta meg beszédével az egész közgyűlés hangulatát annak érdekében, hogy az ellentétet elsimítsa. Azt fejtette ki, hogy nemcsak az iparosságnak, a­nem a kolozsvári életnek is védő­bástyája ez a társadalmi egyesület, amelynek épsé­gét védeni az iparosok feladata éppen úgy, mint aho­gyan a város hajdani várbástyáit az iparosok védel­mezték minden veszéllyel szemben. Éppen ezért szük­séges, hogy közmegelégedésre tüntessék el az egye­sület életéből az olyan személyes élő jelenségeket, amilyen egy kizárás. Szerinte rossz precedens lehet az, ha választási magatartásból kifolyólag zárnak ki valakit. A vezetőség nagy eredményeit elismerve, azt kérte, hogy a választmány ezt a kérdést vegye tár­gyalás alá és az egység teljes megmentése érdeké­ben intézze el, úgy a vezetőségnek, mint a résztvevők különbö­ző csoportjainak általános helyeslésével találkozott ez a hosszasan megtapsolt javaslat. A jelentést pe­dig az elnök elfogadottnak jelentette ki. A kérdés feltevése, a szavazás, a jelentés feletti vita lezárása körül vihar támadt, aminek következtében a jelen­­voltak egy része kivonult e teremből. Közben az el­nök kijelentette, hogy a választmány a kizárás ügyét a Zágoni dr. javaslata értelmében fogja tárgyalni. A költségvetést és a többi jelentéseket megsza­vazták. Hevesi József elnök indítványára egyhangú­lag felvették az egyesület tiszteletbeli tagjai sorába: Hajdú István mészárosmestert, Szentgyörgyi Ist­vánt, a kolozsvári színház nagynevű művészét és Se­­besi Samu írót, ki ebben az évben ünnepli írói műkö­désének negyvenedik évfordulóját. A közgyűlés az évi tagsági díjat ötszáz lejre emelte fel, amelyből száz lejt a temetkezési alapra fordítanak. Általános az az óhaj, hogy az egyesület belső békéje ne mérgesedjék el, mert az egyesület épségé­nek a megőrzése Kolozsvár jövőjének is érdeke. Ma­rtyán A kormány cáfolja a Títoresett személyével kapcsolatos híreszteléseket (Genf, április 30.) A Duca és Titulescu talál­kozásáról a külföldi sajtóban elterjedt hírekre vonat­kozólag a Rador illetékes helyen felhatalmazást nyert annak kijelentésére és közlésére, hogy a találko­zás egyszerű barátságot látogatás volt, amelyet a külpolitikai szükségesség nem idézett elő. A kisan­­tant konferenciájának időpontját — május végére — nem ez alkalommal állapították meg, mert már áp­rilis 10-én megállapodtak erre Titulescu és Marin­­kovics genfi találkozásuk alkalmával, Benes utólagos hozzájárulásának kikötésével. A kormány akkor azonnal értesítést kapott ezen időpont kitűzéséről. Teljesen hamis az a hír, hogy Titulescu nem törődik többé az optánsok ügyével. És ellenkezőleg az a do­log, miután a június 4-i népszövetségi ülésszakon Ti­tulescu jelenléte az optániper miatt szükséges lesz, a kisan­tant konferenciájának helyét nem ál­lapították, meg ezt csak utólag fogják kitűzni. Az a hír, hogy Titulescut a kisantant konferen­ciáján más személyiség fogja helyettesíteni, annyira komolytalan, hogy még cáfolatot sem érdemel. ” --------------------T. » ■* v - -- -- -- -- -- » > w w - ■ - W W " « w W W - M wvr ww w v. v* w v Az angol kormány ultimátumot intézett Egyiptomhoz (Kairó, április 30.) Az angol megbízott ultimá­tumot intézett az egyiptomi kormányhoz, követelve, hogy 3 napon belül vonja vissza a népgyűlésekre vonatkozó új törvényjavaslatot, ellenkező esetben Anglia fentartja magának a jogot az idegenek erdle­keinek védelméből folyó kötelezettsége teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételére. A helyzetet na­gyon komolynak tartják, valószínű, hogy a kormány lemond. Az ország súlyos szempejét tárja fel a gyulafehérvári prológus és nemzeti parasztpárt manifesztálra (Bucuresti, április 30.) A nemzeti parasztpárt vezérlőbizottsága végleges formájában megfogal­mazta és kiadta a régóta várt és különösen liberális oldalról már előre annyit vitatott és kifogásolt manifesztumot, ami voltaképpen a gyulafehérvári gyűlés prológusa, előszava. — Polgártársak! A nemzeti parasztpárt nemzeti életünknek ebben a nagyjelentőségű órájában — így kezdődik a manifesztum — kötelességének tartja, hogy az egész ország nemzeti és polgári lelki­­ismeretéhez apelláljon, felülemelkedve a pártigények és k­valitások minden kicsinyes meggondolásán. Az a harc, amelyet a nemzeti parasztpárt folytat, nem korlátozódik a most ez­­politikai problémák egy­szerű vitájára. Natósá úsan e­z a harc nem más, mint folytatása a román népnek a felszabadulás és egység kivívásáért folytatott küzdelmének. A háború után a román nép azt hitte, hogy heroikus erőfeszítéssel már biztosította az egyesülésben a szabadon élés akaratát. Ez a népi lelkesedés és nemzeti hit áldozatai eetek egy minden tekintet nélküli oligarchikus és plutok­rata uralommal szemben, amely megpróbálta, hogy a nép tragédiáját uralmi céljai szempontjából ki­használja. — Elméletben az általános választói jogra, a miniszteri felelősségre és a parlamenti kormányzásra támaszkodó alkotmányos életünk van. Gyakorlatban az általános választói jog hazugság, nyolc év óta az országnak nincs nemzeti képviselőtestülete.­­ Az urnák tartalmát kicserélték, az egyéni szabadságot lábbal tiporták, a sajtót láncokba ver­ték. A közigazgatást, a rendőrséget, a köztisztviselői kart, a hadsereget eltérítették a rend, az igazság és a nemzeti védelem nagy missziójától, azért, hogy a lelkiismeretlen kormányok átalakítsák ezeket a korrupció és a választási elnyomás eszközeivé.­­ A törvényhozó testületek, a hatósági erő­szak, a közigazgatási csalások és szerencsétlenségre több alkalommal magas hivatásokra méltatlan tiszt­viselők visszéléseinek mesterséges termékeivé lettek. — Az ország közgazdasága, amelyet hibás ala­pokra helyeztek, romokban hever, a földmivelés veszteséggel dolgozik... a ko­moly ipar bezárja kapuit... és a becsületes kereskedelem csődbe jut, hogy a kiszipolyozó kereskedelemnek adjon helyet. A revalorizálás politikája, amely a kormány bank­érdekeit volt hivatva támogatni, csődbe jutott és a liberális párt kénytelen volt elfogadni a stabilizáció elvét... Az ország „önmagunk által** való helyre­állítási politikája kezdettől halálra volt ítélve, a háború folytán szétzúzott belföldi tőke hiánya miatt és egyúttal kizárta a külföldi tőke bejövetelét is, maga után vonta az ország hitelezőivel szemben alkalmazott romboló moratóriumok rendszabályokat és a közgazdasági idegenfélelem szomorú hírnevét teremtette meg számunkra, amely lerombolta az ország hitelét, meggátolta gazdasági újjáéledésünket, mérhetetlen nemzeti kincseink értékreváltását. A gazdasági nacionalizmus köpenye alatt a liberális párt az ország minden gazdagságának rendszeres és állandó, a maga számára való megszerzését vé­gezte el: a szenet, a petróleumot, a földgázat, a bányákat, az erdőket, az üzemeket és gyárakat, petróleumvezetékeket, haltelepeket, vízeséseket, fürdőhelyeket, szállítási eszközöket, gabonakereske­delmet és banküzemeket, mindent, ami értéket képvisel ebben a­s országban, megszereztek maguknak... — Ilyen közgazdasági politikának közvetlen eredménye a mai lehetetlen pénzügyi helyzet: egy szegény országból nehezen kisajtolt terhes adók. A belföldi helyzet vázolása után a manifesztum a külpolitikai szituációt írja le. — Románia külföldi helyzete éppen ilyen nagy mértékben bizonyságát adja a kormányzat lehetet­lenségének. A körülmények meg nem értésének, az előre nem látásnak és a határozatlanságnak nyolc éve az országot izoláltságra és hitelének elvesztésére vezette. Ma, a békeszerződések következtében le­­fegyverzett Magyarország­­fegyverkezhetik és agitál­hat a trianoni szerződés revíziója és határaink meg­változtatásának kérdésében anélkül, hogy kormá­nyunk, amelynek hiányzik tekintélye, méltósága és patriotizmusa, a tiltakozásnak egy szavát hallatta volna. A manifesztum érint a mai politikai harcban a román nép és állanak egy­mással szemben és a gyulafehérvári gyűlés veszi magára azt a kötelezettséget, hogy határozott dön­tésekben fejezze ki a nemzet érzését és akaratát. Fépffolyatujdonságot cipőt | kérjen minden | üzletben, csak jót »á«3fillion 1 mndenitor ellentétele a legolcsóbb árban!Hadad?­ALAPÍTVA 1910 Főtér 15. szám S Tilájus 5-én nyitja meg a Mist söébfí (volt IPybo-kert fíe­gyér­) ipM Cipeiu János j|p| vendéglős' f#|

Next