Keleti Ujság, 1928. június (11. évfolyam, 120-145. szám)

1928-06-01 / 120. szám

r.... ... $£ - m| »«*. SZSGBD Bo­d 5 L ^ A 80g**ttV CesueSh Cluj-Kolozsvár, 1938. januuár’ Péntek ORSZÁGOS MAGI ÁRPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piața Unirii (főtér) 4. Telefon: 5­08 és 6-94. ______XI. évfolyam 120-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 53 pengő, félévre 27 pengő, negyedévre 14 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1000 lej, félévre 520 lej, negyed­­évre 270, lej egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej._____r m ,­­ !: .(.|| A kormány ismét üzeni Most, hogy a belpolitikai pártküzdelem mozgalmas napjaira van ismét kilátás, de egy­előre a várakozás szélcsendjének átmeneti ide­jét éljük, a bukaresti kíváncsiság a kisebbségek, sőt a magyarság felé fordul. Mi megértjük ezt a kíváncsiságot és nem csodálkozunk rajta. Inkább azon csodálkozhatunk, hogy ez az érdeklődés még mindig nem látszik elég intenzívnek, mert a hallható hangok és látható jelek nem ismeret­lenek előttünk. Valahányszor a belső konszolidá­ció képet igyekszik a kormány kifelé mutatni, mindig elhangzanak azok a kijelentések, melyek a kisebbségi helyzet tarthatatlanságának enyhí­tését, rendezését helyezi kilátásba. Ma, amikor a lej stabilizációjához a külföld segítsége szükséges és amikor a stabilizálási kísérlet csak az első lé­pés lenne a gazdasági válságnak külföldi segít­séggel való megállításához, nem lepődünk meg azokon a híreken, melyek szerint a kisebbségi kérdés „megoldása­* napirendre került. De nem is tudunk e hírekhez olyan optimista következ­tetéseket fűzni, amilyenekre eddigi tapasztala­taink nem jogosítanak fel. A bukaresti sajtó kiváncsi arra, hogy mi­lyen határozatokat hozott a Magyar Párt veze­tősége a kolozsvári tanácskozások eredményekép­pen és kombinálni igyekeznek eshetőségeket. A román ellenzék kimarad a parlamentből és a történtek után, Gyulafehérvár után nem is tehet mást, mert akkor a visszavonulás útjára lépne, ha a megkezdett irányban, akármilyen bátorta­lanul is, de nem haladna tovább.. A harc tehát feszül tovább, a szembenálló két tábor között mélyül a szakadék. Ha most a kisebbségek egy merész elhatározása a semlegességből az ellenzék mellé fordulna, a kormány helyzete a külföld szemében a legnehezebbnek tűnne fel. Viszont, ha a kisebbségek a kormány mellé állanának, a kormány a külföld előtt értékesíteni tudná nagy mértékben ezt az elhelyezkedést a konszolidáció bizonyságaképpen. A kisebbségeknek, vagy be­széljünk csak a magyarokról talán, azonban nem az a céljuk, hogy a pártharcok sakkfigurái, vagy tologatható demonstrációs kulisszarészlete legye­nek. A magyarság számára nem a pártok egymás elleni felsorakozásában való elhelyezkedés a fon­tos, hanem az elhelyezkedés abban az állami életben, amelynek polgári jogaiból és egyenlőségi jussából kiszorították. Az egyik bukaresti lap azt találgatja, hogy a kisebbségek, illetőleg a Magyar Párt be fog-e menni a parlamentbe, vagy a nemzeti parasztpárt taktikája nyomán távol fog maradni. A kormány tényleg keresve­ keresi az ellenzéket és a kisebb­ségek távolmaradása kellemetlen volna a számára. Ez a kellemetlenség nem elég nagy ahhoz, hogy csak ezen az alapon helyezzen kilátásba olyan nagyjelentőségű államprobléma megoldását, mint amekkora az a kisebbségi kérdés, aminek eddig csak az elmérgesítését és kiélezését szol­gálta az egész kormányzási irányzat. Azt is olvassuk a bukaresti hírek között, hogy Duca miniszter a Szentkeresztben Béla báró képviselő útján üzenetféle kijelentéseket jutta­tott el a Magyar Párthoz és hogy ebben az üze­netben is komoly ígéret van. Ezeket az üzenete­ket és komoly ígéreteket szintén eléggé megszok­tuk. Annyit üzent és­ ígért már a kormány neve. fi kormány? akciója az ellenzék ellen Be fogják tiltani a gyülésezést, ha nagyobb mozgal­makat idézne elő . A „közvélemény kormányainak nevezik a nemzeti parasztpárt vezetőségét (Bucuresti, május 30.) Egyes bukaresti lapok arról adnak hírt, hogy a kormány nem fogja meg­engedni az ellenzéki gyűlésének a meg­tartását, valamint be fogja tiltani annak a párt­irodának a működését is, amely a polgári ellenállást akarja megszervezni. A kormány lapjai azonban nem árulják el ezt a letiltó szándékot, sőt a kormány­­párti sajtó azt a célt igyekszik szolgálni, hogy le­járassa a nemzeti parasztpárt akcióját és kifigurázza. Ez a gúnyos hang hallatszik ma a kormány köréből, azonban ez nem azt jelenti még, hogy ne igyekezné­nek a terv megvalósítását megakadályozni. A kormány mosolyog A nemzeti parasztpárt vezérlő bizottságának üléseiről és az azokon hozott határozatokról ki­adott kommünikét a kormány sah­ó­ gúnyos kom­mentárokkal kiséri. A Vih­arul sztrin, a kommüniké éles hangja onnan van, mert épt'árt akkor, amikor a döntő határozatokra került a sor, Maniunak sürgős ügyben el kellett távoznia és az elnöklést Miha­­lachéra bízta. Nem érti a liberális párt hivatalosa, hogy mi szüksége van az állampolgároknak védelemre a kormány ellen, amikor éppen a kormány szállította haza a gyulafehérvári gyűlés után az után maradt tömegeket A hozott határozatot operettszerűnek,­­ nevetségesnek mondja, amely azt mutatja, hogy Manin és pártja a ráték példájára csak visszafelé, mennek, belebonyolódnak a végeszakadatlan tárgya­lásokba, s amelyeknek végső eredménye mindig a tel­jes eredménytelenség. Az Independance Roumaine szerint az „ellen­parlament" csak azt bizonyítja, hogy Mária nem vette észre előre az ilyen akció groteszk voltát, amelynek ugyanaz lesz a sorsa, mint a hírhedt permanens bukaresti gyűlésnek, amely minden permanenciája mellett csakhamar szétoszlott. A közvélemény kormánya A Luprca eszel szemben a nemzeti parasztpárt vezérlő biz­­tságát „a közvélemény kormányáénak nevezi, ame­ly a néiő parlamentjét hivja ost­e, s■.Mű­ben a korvutány parlamentjével. Az Indreptarea, az Averescu-párt lapja szavait a nemzeti párásztpart kommünikéje azt jelenti, hogy ez a párt defenzívába ment át. Ezzel szemben a kor­mány offenzívába kezdett. Bratianu Vintila adatokat gyűjt arra, hogy a nemzeti parasztpárt a kölcsön meghiúsítására törekedett volna és hogy Erdélyben a gyulafehérvári gyűlés előtt és után forradalmi hangulatot igyekezett teremteni. A román értékpapírok külföldi tulajdonosaival való megegyezés is a kölcsön előfeltétele (Bucuresti, május 30. Saját tud.) A bukaresti sajtó a párisi Journal de Finance egyik utóbbi, a román állampapírok ügyének rendezésével foglalkozó cikkét közli és kommentálja. Eszerint a cikk szerint a háború előtti értékpapírok olasz, svájci és belga tulajdonosai Rómában gyűlést tartottak, amelyen elfogadták Gauthier francia kiküldöttnek azt a ja­vaslatát, amely szerint a román kormánytól a bir­tokukban levő értékpapíroknak a francia-román erre vonatkozó egyezségnek megfelelő elintézését, tehát revalorizációját fogják kérni. Bratianu minisz­terelnök május 22-én Párisba érkezett táviratában tudatta az értékpapírtulajdonosokkal, hogy ezt a rendezési módot elfogadja. Az angol értékpapír-tulajdonosokkal való rendezés elintézésére Monet, a Blair-csoport képviselője Londonba utazott. Ezek­nek a hiteknek és eseményeknek hatása alatt a kölc­csöntárgyalások kedvező módon haladnak előre — írja a francia pénzügyi lap. A bukaresti sajtó szenzációképen tárgyalja a hírt. Az Adeverul kívánja ennek a kérdésnek tisz­tázását, mert hiszen a közvéleményt a legélénkeb­ben érdekli minden olyan elintézési mód, amelynek terheit a polgárság fogja végeredményben megfi­zetni. A lapok megállapítják, hogy éppen Bratianu Vintila volt az, aki eddig az ilyen rendezés ellen mindig a leghatározottabban tiltakozott. *+CH IlMMIItltMIMIIIIMWHIIIIHtMlI ben Duca miniszter úr, hogy a kisebbségi polgár már nem bírja ezt a folytonosan súlyosodó ígé­retes és üzenetes bánásmódot. A miniszter, vagy a kormány, vagy a kormány kisebbségi bizott­sága nem találja készületlenül a magyarság poli­tikai vezetőségét, bármelyik percben akarja fel­venni a tárgyalásokat. A kívánságok sem isme­retlenek a kormány előtt, hiszen a memorandu­mot állítólag már néhányszor tanulmányozták. Tárgyalásoknak újabb és újabb kilátásba helye­zése nem jelent még egy fél lépést sem a nagy hídon s nem jelent semmi egyebet már sokat hal­lott szavaknál. A magyarságnak azonban azzal a törekvéssel kell az események elé néznie, hogy leszámoljon ezekkel az ígéretekkel. Az igen, vagy nem kérdésre kell a feleletet úgy tisz­tázni, hogy a kifelé való képmutatás leple alatt ne halmozódjanak továbbá a szenvedések. A kormánynak valami oka volt, hogy a ki­sebbségi kérdés napirendre tűzésének hírét ki­dobja a­ széles nyilvánosság elé. Bukaresti lapok­ból azt is meg lehet tudni, hogy a kormány igyek­szik keresni olyan magyarokat is tárgyalófelek­nek, akikkel a Magyar Párt és a kisebbségek ma­gatartását keresztezni szeretné. A kormány már sokszor kísérletezett felhasználható eszközök ke­resésén s e kísérletei mindig sikertelenek marad­tak, mert a magyarság magatartását nem lehe­tett felborítani eddig sem s most már még ke­vésbé. A magyarság nem játékszer, hanem tár­gyaló fél, nyitott kapuval a komoly megkereső számára, de öntudatos elhatározással azokban a kívánságaiban, amelyeket a törvényesség alap­jára felállított.­­"VK BSai számunk 12 oldal * főmre. ! ik

Next