Keleti Ujság, 1928. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1000 lej, félévre 520 lej, negyed­évre 270 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. Cloj-Kolozsvár, 1928. szeptember­­ Szombat ORSZÁGOS MBA­GYAR PÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piata Unirii (Főtér) 4. Telefon: 6­08 és 694. ________ XI. évfolyam 198-ik szám______ ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 53 pengő, félévre 27 pengő, negyedévre 14 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. FIGYELŐ * Valóban nem nevezhető nobilis gesztusnak — ha igaz a hír, — hogy a gyulafehérvári és csernovici egyesülési gyűlés nagybizottságának résztvevői, vagy legalább is néhányan a történelmi aktus szerep­lői közül, fejenként ötven hold földet követelnek maguknak. Igaz, hogy erre már precedens is volna, mert Besszarábia csatlakozásának megszavazói már megkapták ezt a nemzeti ajándékot, tehát az egyenlő elbánás elve alapján legalább is olyan jogon járna ki ez a jutalom az erdélyieknek és a bukovinaiaknak. Nem akarunk jogi vitába bocsátkozni afölött, hogy Románia háromszoros területnagyobbodásáért kit illet elsősorban a hála: a bukarestiek szerencsés és gyakorlatilag jól bevált külpolitikáját, amellyel ahhoz a hatalmi csoporthoz csatlakoztak, amely győzött a világháborúban s természetszerűleg a békét és a határok új megállapítását úgy szabta meg, ahogy akarta, vagy az egyesülési gyűlések résztvevőinek, akik a befejezett tényt formailag pecsételték meg. Az azonban nem vitás, hogy román nemzeti szem­pontból az egyesülés kimondása nem volt olyan tett, amiért pénzbeli, vagy más természetű ellenszolgál­tatást igényelhetne is bárki. S még akkor is, ha az arra jogosított fórumok a nemzeti ajándék elvét magukévá tennék, fönnmarad az az etikai szem­pont, hogy szabad-e az agrárreform céljaira ki­sajátított területeket olyan embereknek kiosztogatni, akik a földet csak mint súlyos pénzeket érő objek­tumot nézik s akik maguk nemcsak hogy nem föld­művesek, de nem is gazdák. Nehéz ugyan a mai viszonyok között etikai érvekkel dolgozni, de ha valahol helyén van az erkölcsi szempontok előtérbe tolása, úgy itt feltétlenül hivatkoznunk kell erre. Ha annak idején azt merte volna valaki mondani, hogy az erdélyi román politikusok azért mentek Gyula­­fehérvárra, hogy az itt - k­i­vett érdemeket anyagi ellenszolgáltatással vált-,­­ aprópénzre, bizonyára ők tiltakoztak­ volna a legélesebben ez ellen a fel­tevés ellen, amelyet méltatlan vádnak és súlyos rágalomnak bélyegeztek volna. Vagy tíz esztendő olyan nagy eltolódást jelentene az etika, a hazaszere­tet és ezzel kapcsolatban a busás anyagi dotáció megítélésében ?» A szatmári nyelvvizsga tragikomikus részletei ugyancsak nagy visszhangot keltettek az erdélyi magyar sajtóban. Szatmáron érdemekben megőszült, puritán, dolgukat kifogástalanul végző öreg tiszt­viselők állnak a fegyelmi bizottság elé, amely egy­úttal vizsgáztató fórum is. Az őszfejű véndiákok — ezúttal a szó szoros értelmében azok — bizonyára épp úgy drukkolnak és félnek a vizsgálat kimenete­létől, mint évről-évre a fiatal maturandusok. Nyil­ván még nagyobb a drukk, mert itt nem egy egy­szerű vizsgáról van szó, hanem egzisztenciák össze­omlásáról, családok nyomorbataszításáról. Mert a vizsga sikertelensége állásvesztést, vagy legjobb esetben nyugdíjazást jelent, ami a mai nyugdíjazási rendszer mellett majdnem egyenlő a semmivel. Pedig ezek az emberek tíz év alatt kifejlődött praxisukban bebizonyították, hogyha nem is beszélik egész precizitással a román nyelvet, annyit azonban elsajátítottak az államnyelvből, hogy munkájuk fennakadást ne szenvedjen. Minek tehát hurkot tenni a nyakukra ezekkel az ötletszerűen előráncigált és időnként újra kitűzött vizsgaterminusokkal ? És ha már benne vagyunk a román nyelv jó és jobb el­sajátításának mérlegelésében, arra a kérdésre is szeretnénk feleletet találni, hogy ugyanilyen eréllyel követelik-e meg a magyar nyelv tudását a magyar többségi városokban és a színtiszta magyar közsé­gekben a tisztviselőktől, mint a szatmári város­házán? Éppen a Keleti Újság írta meg a napokban, hogy Székelykeresztúr 98 százalékban magyar lakos­ságának nyakára olyan közjegyzőt küldtek, aki egy szót sem tud magyarul. Ha már van nyelvvizsga, terjesszék kel ezt a rendszert azokra a román anya­nyelvű tisztviselőkre is, akiknek magyarokkal van dolguk. Ne degradáljuk az állampolgárokat első és második osztályú állampolgárokká, becsüljük meg az államnyelv mellett az ország legnagyobb kisebbségé­­­­nek anyanyelvét is. . Cenzúrát: Luciu A németországi kölcsön­­tárgyalás nehézségei A német delegátusok most újból a német igénye­ket vették elő a kölcsöntárgyalások folyamán. A ro­mániai német javak háborús sekvestrálásának és há­ború utáni likvidálásának ügyét emlegetik. Különösen kellemetlen a román delegáció szempontjából az, hogy a német tárgyaló felek vnatkoznak egy Bratianu Vin­­tilától származó, később beN *»sbite£t okmányra, amely szerint a Banca Generalaval összefüggő követelések­­ is benne foglaltatnak a Dawes-tervben megállapított annuitásokban. Ennek az okmánynak interiorizáló ha­tása alatt volt kénytelen — amint a Cuvântul írja — a román delegáció elfogadni a németek által ajánlott tárgyalási sorrendet. ti kisebbségek genfi kongresszus­áán éles fu­fakadások hangzottak el a népszövetség ellen Elég volt a fáradt gesztusból és türelem prédikálásából is bukaresti „tfn­torai" azt hiszi, hogy szét lehet rob­bantani a kongresszust (Genf, augusztus 30.) A kisebbségek genfi nem­zetközi kongresszusán éles és elkeseredett hangú be­szédek hangzottak el az ellen a módszer ellen, aho­gyan a Népszövetség a kisebbségi panaszokat, sérel­meket és jogköveteléseket kezeli. A konferencia megállapította, hogy a népszövetségi eljárás eddigi módszere képtelen a békeszerződések kisebbségi pontjainak a végrehajtására s más eljárási módot követelnek, olyant, ami megfelel a békeszellemnek. A konferencia ez állásfoglalására a Népszövet­ség megkezdődött ülésszaka figyelmes lett. Az egyik éleshangú beszédet Schiemann dr., a lettországi né­met delegátus mondotta, a másikat Szüllő Géza, a csehszlovákiai magyar képviselő. Schiemann dr. azt a kijelentést tette, hogy a Népszövetség állandóan prédikálja a türelmet, de nem akarja átérezni, hogy harmincötmillió, kisebbségi sorsra juttatott embernek minden nap kell rettegnie, nehogy holnap még rosszabb legyen a sorsa a mainál. A türelmet hiába prédikálják, ha nem cselekednek és ez az oka annak, hogy a kisebbségi kérdés állandó vihara zúg végig Európán. Szüllő Géza kimutatta beszédében, hogy az elmúlt öt esztendő alatt semmiféle javulás nem kö­vetkezett be a kisebbségek helyzetében. Azonban a Népszövetség felelős­ az­ért a sorsért, amit a kisebbségeknek a béke időszakában szenvedniük kell. A spanyolországi katalán kisebbségek delegá­tusa azt adja elő, hogy a Népszövetségnek eddig csak egy semmitmondó gesztusa volt a kisebbségek számára: minden kisebbségi panaszra csak fáradt kézlegyintéssel válaszolt. Ezek a beszédek már izgatott hangulatot váltot­tak ki a konferencián, amely követeli a Népszövet­ségtől a más bánásmódot és a békeszellemnek meg­felelő eljárást. Amit Bukarestben szeretnének A bukaresti Viitorul, a kormány lapja legutóbbi száma a most ülésező kisebbségi kongresszusról ír. A lap szerint azon nem vesznek részt az összes ki­sebbségek, így például a macedóniai román és több németországi kisebbség sem. A genfi kongresszus — szerinte — azoknak a kisebbségeknek a megbeszé­lése, amelyek vitában állanak a békeszerződésekkel és találkozása azoknak a szervezeteknek, amelyeket Budapestről, Berlinből és Moszkvából irányítanak, amit az is bizonyít, hogy egyik legutóbbi ilyen kon­gresszus alkalmával egy kisebbségi magyar párt ki­küldöttei ugyanabban a szállodában laktak, ahol Magyarország népszövetségi kiküldöttei. Ez a mos­tani kongresszus is új alkalom lesz annak megmuta­tására, hogy tulajdonképen milyen megbeszélésekről is van szó. A múltévi gyűlésről ugyanis a lengyel, finz és dán kiküldöttek összavonultak azzal a m­eg­­indokolással, hogy a kongresszuson a németországi hasonló kisebbségeknek nincs képviselőjük­.­­A mos­­tani kongresszus sem indult jobb auspiciumok mel­lett, sőt egy bécsi hír azt jelenti, hogy az említett és más kihagyott kisebbségek egy ellenkonferenciát szándékoznak összehívni, amelyen felszólítják Will­­iant, hogy mondjon le a konferencia elnökségéről és felhívják a nem magyar és német kisebbségi ki­küldötteket, hogy hagyják ott a megbeszéléseket. A Viitorul szeretné, ha robbantani lehetne. Mai számunk 12 oldal

Next