Keleti Ujság, 1928. október (11. évfolyam, 223-247. szám)

1928-10-01 / 223. szám

’m xxrrmm XI, WWW. 90. MÁM V 0. AD ^ W —ínirnnmar mfmmmsmmam ■HHMHnS Ssmmmmammm m rnxmissas&miammi mi ■¥ Tinuiiii iiiim 11iii■nflli" 1ADESGÓ! 1 -8 No. 45. és No. 48. | Az elegáns hölgyek harisnyája. |j o ssziEraczz!:! v,wsscsEea0 A szovjet lemondott indusztrializális terveiről a katasztrofális rossz termés miatt (Berlin, szeptember 29.) A Berliner Tageblatt rigai jelentés alapján közli a hírt, hogy Rykov, az orosz népbiztosok tanácsának elnöke az uk­rajnai szovjettanács charkowi ülésén tartott be­szédében rámutatott arra, hogy az idei rossz termés miatt a szovjet kormány kénytelen elej­teni nagyszabású indusztrializálási programját, mert ez e célra a költségvetésbe felvett ösz­­szegeket teljes egészében kénytelen az ínséges­­ lakosság segélyezésére fordítani. Attól tart, hogy annyi segély kiadására lesz szükség, hogy túl kell lépniök a költségvetés megszabta kereteket is. Rykow kijelentette még, hogy a mostani vi­szonyok között újabb ipari alapításokra nem szabad gondolni sem és a népbiztosok tanácsa ez év október elsejétől kezdve nem is ad ki ilyen célokra újabb engedélyeket. MHN­MMHM»IMWWMWWWI­W»W»WWW»WMW IWWWWMW K­aronsszéki megye tanácsa pert akar indítani a belügyminiszter ellen A­ miniszter a tanács leesísértetésébe segélyeket irt be állami iskolák számára . A per elvi jelentőségű lesz a kisebbségek számára (Sepeiszentgyörgy, szeptember 29.) Ismerete* a szomszék megyei tanácsnak a régebbi határozata, melyben a megye két felekezeti főgimnázium* szá­mára segélyt vett fel a megyei költségvetésbe. A­z*gr*y *em nagy összeg, a megye lakossága pedig magyar • a megye Lakosságának két főgimnáziuma ■sáncára mindössze százezer tej évi segélyt vettek fel. A belügyminiszter meghagyta ezt az összeget, de azzal, hogy két állami román iskola részére pe­dig vegyenek fel egy negyedmilliót. A két állami iskola közül az egyik egy tanítónőképző, a másik egy polgári iskolából tajnik úgynevezett líceum, amelyek semmi különös hiányt nem pótolnak, de amelyek révén az állam számára akart a miniszter jegyedimiliét a magyar megyétől elvenni. — Kát savait, nagysása, két szivart. Balog átvette az árut, de most nem elégedett meg azzal, hogy Hozzáért Margit kezéhez, hanem meg is fogta a fehér, puha kezet. — Margit kisasszony ... Margit nagysám, én bevallom, a szivar az csak álarc, most más járatban vagyok. — ParxxMuijoa, Bádog úr. — Margit, engedje *­ nekem a kisasszony jelcést, hiszen maga nem a*, magának gyereke van, de az nem baj, én nem a törödöm vel*. Én tudom, hogy az em­ber esendő, vér folyik az ereiben és ösztönök tartják rabságban. — Ném értem önt Balog úr. — Persze, persze, nem elég világos, amit mon­dok. Margit, maga már ismer engem, lehiggadt em­ber vagyok, nyugdijas állásom van, megtakarított pénzem, csupa alapfeltétel a boldogsághoz — Nem értem önt Balog úr. — Még mindig neaal Margit... Margit és esede­zem a kezéért. Legyen a feleségem. — De, Balog úr ... — Del Miért, de? Én szeretem magát és maga sasa szokta elhúzni a kezét. — Margit halkam, kedvesem elkacarázta ma­gát. — Kern lehat, Balog úr, nem lehet. — Miért? Miért nem tehet Margit... kissisz­­arony? Margit felelni akart, de ebben a pillanatban egy alacsony, köpcös férfi lépett be, hangos köszönéssel, az ajtóm. Margit kijött a pult mögül, hálás, verő­fényes naosolyt indított Balogra és rámutatott a be­­jövőre. — Balog úr, ez a f­okozója annak, amiért azt kell mondanom, hogy nem lehet. Es a fekete legény itt,­­ a férjem.­­ A megyei tanács a miniszternek ezt a rendelke­­­­zését nem teljesítette, amire a miniszter fogta a­­ pennáját s egyszerűen beírta a megyei tanács költ­ségvetésébe, nem éppen a negyedmilliót, de százöt­venezer lett a két állami iskola számára. A tanács most kezdődő őszi ülésszakán nemcsak érdekes, de elvi fontosságú is lesz a miniszter ez eljárásának a tárgyalása. Az állam nem szorult rá ilyen segé­­l­­yekre, de a miniszter a törvénnyel szemben is meg akarta mutatni, hogy hatalom van a kezében. A tanácsülésre Molnár Dénes dr. tanácstag, a Magyar Párt kézdi-ordai tagozatának alelnöke, aki annak idején az iskolasegélyezésre az indítványt megtette, most azt az inítványt nyújtotta be, hogy a tanács az illetékes ítélőtáblánál indítson közigaz­gatási pert a miniszter eljárása ellen s bízza meg a megyei főügyészt a per beadására. Az indítványnak az indokolása is érdekes és jelentős Az indokolás a következőket mondja: — A közigazgatás egységesítéséről szóló tör­vénynek egyetlen szakasza sem rendeli el és egyetlen szakasza sem engedi meg a miniszternek olyan rendelkezését,­­hogy állami kö­zépiskolák, vagy állami líceumok segélyezésére bár­mily csekély összeg a megyei költségvetésbe felve­hető legyen. A megyei tanácsnak joga van kulturális cé­lokra költségvetéséből bármely kulturális intéz­ménynek segélyösszegeket juttatni. Ez a joga azon­ban a miniszternek nincs meg a megyei költségve­tés terhére. A közigazgatás egységesítéséről szóló törvény 235. paragrafusa is világosan megmondja, hogy: „a kötelező kiadásokon kívül semmiféle más kiadás, vagy pótlék nem vehető fel hivatalból az el­lenőrző hatóság által az illető tanácsok által megsza­vazott összegeken felül.“ Ugyane törvény 240. cikkének első bekezdése szerint is a legfőbb közigazgatási tanács a költségvetési határozatok felülvizsgálata kapcsán is csak kérheti a kötelező kiadások felvételét és * sikk második bekezdése s­zerint, ha a megye nem alkalmazkodott a kötelező kiadások felvétele tekintetében a legfőbb közigazgatási tanács kéréséhez, csak akkor iktat­hatja be a költségvetésbe kizárólag a kötelező kia­dásokat. A kötelező kiadásokat pedig a törvény 234-ik cikke sorolja fel. Ezek között nem lelhető egyetlen rendelkezés sem, melynek kategóriájába volna von­ható a belügyminiszter úr bírói eljárás tárgyivá teendő határozata. A megyei tanács hatáskörét megállapító al. fe­jezete alatt a közigazgatási törvény 117—118. cikkei sem értelmezhetők egyetlen pontjukban sem úgy, hogy azok alapján a belügyminiszter úr panasztott rendelkezése törvényes alappal bírhatna. Az a körülmény, hogy a megyei tanács a terüle­tén levő és semmi állami segélyt nem élvező két ma­gyar felekezeti középiskola segélyezésére százezer lejt felvett a költségvetésbe, nem ad jogot sem a miniszter úrnak, sem másnak a megyei tanácson kí­vül, hogy állami középiskolák segélyezésével terhelje meg az állami adókkal amúgy is túlságosan sújtott megyei lakosságot. A megyei tanács pedig nem szavazta meg sem a megyei állami leányközépiskola, sem a sepsiszent­györgyi állami líceum számára a segélyösszeget, mert az állam iskoláit az állam köteles fenntartani, különösen a középiskolákat. A megyei tanács egyébként, amidőn a két ma­gyar felekezti középiskolát költségvetése terhére mindössze százezer lej segélyösszegben részesíteni határozta, nem csupán erkölcsi kötelességet teljesí­tett, hanem az 1919 december 19-ikén Párisban kö­tött egyezmény X1-ik cikkében lefektetett azon jogelv alapján járt el, hogy az erdélyi székely közüzleteket tanügyi téren is helyi önkormányzat illeti meg és ugyanezen egyezmény 10-ik cikkének második be­kezdésében lefektetett azon jogelvet igyekezett igen csekély részben megvalósítani, hogy: „azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arány­ban laknak faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartozó román állampolgárok, ezeknek a kisebbsé­geknek méltányos részt kell biztosítani mindazok­nak az összegeknek élvezetéből és­ felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jóté­­kony célra fordít­tatnak." Tehát ez okból is meg kell állania azon költség­vetési tételnek, mely a sepsiszentgyörgyi reformá­tus Székely Mikó-kollégiu­mak és a kézdivásárhelyi róm. kat. főgimnáziumnak összesen százezer lej se­gélyt szavazott meg a megyei költségvetés terhére. Hisz az említett nemzetközi egyezmény helyes értelmezése szerint az egész Székelyföldön és az itt lakó székely­ magyarság számára nem is volna más iskolatípus és pedig tisztán az állami költségvetés terhére, de egy székely autonóm­ szerv felügyelete és igazga­tása mellett — fenntartandó, mint a székely auto­nóm elemi és középiskolák, melyek közül az egyval­­lásu községbeliek róm. kat., ref., unit., vagy Int. székely autonóm iskolák gyanánt, a vegyes vallású községekben pedig felekezeti jelzés nélküli székely autonóm iskolák gyanánt kellene, hogy létezzenek. Messze vinne e kérdés tovább fejtegetése cé­lunktól, hogy az amúgy is nagyon korlátozott me­gyei autonómiánkat törvényellenes­­avatkozásoktól megóvjuk. Csupán rámutatok arra, hogy minő mu­lasztások vannak e téren úgy a kormányhatalom, mint székely­ magyarságunk részéről. Egyéb indokaimat szóval fogom kifejteni. Itt még csupán annyit említek fel, hogy a 150.000 lej állami középiskolák támogatására a megyei költség­­vetésbe felvenni rendelt összeg teljesen törvénytelen módon állíttatott be a költségvetésbe s ezt a tör­vénytelenséget még tetézi az is, hogy az összeg fel­vételének politikai háttere is­­az, ami nem lehet és nem szabad, hogy a megyei tanács határozatait be­folyásolja. Gormo filmszínház ül amspik­ói filnfiafitfÉszif lipjütó lülgliptin­’ E IBIÍ JÉ« Egy orvos megrázó drámája. — Főszereplő : J.IONEL BARRYMORE és NORMAN KERRY — A legújabb Ufa heti journal. Metro-Coldwyn film■ Hétfőn premier! PANAMA (Párisi denevér) Péris éjjeli életének megrázó drámja

Next