Keleti Ujság, 1928. október (11. évfolyam, 223-247. szám)
1928-10-01 / 223. szám
’m xxrrmm XI, WWW. 90. MÁM V 0. AD ^ W —ínirnnmar mfmmmsmmam ■HHMHnS Ssmmmmammm m rnxmissas&miammi mi ■¥ Tinuiiii iiiim 11iii■nflli" 1ADESGÓ! 1 -8 No. 45. és No. 48. | Az elegáns hölgyek harisnyája. |j o ssziEraczz!:! v,wsscsEea0 A szovjet lemondott indusztrializális terveiről a katasztrofális rossz termés miatt (Berlin, szeptember 29.) A Berliner Tageblatt rigai jelentés alapján közli a hírt, hogy Rykov, az orosz népbiztosok tanácsának elnöke az ukrajnai szovjettanács charkowi ülésén tartott beszédében rámutatott arra, hogy az idei rossz termés miatt a szovjet kormány kénytelen elejteni nagyszabású indusztrializálási programját, mert ez e célra a költségvetésbe felvett öszszegeket teljes egészében kénytelen az ínséges lakosság segélyezésére fordítani. Attól tart, hogy annyi segély kiadására lesz szükség, hogy túl kell lépniök a költségvetés megszabta kereteket is. Rykow kijelentette még, hogy a mostani viszonyok között újabb ipari alapításokra nem szabad gondolni sem és a népbiztosok tanácsa ez év október elsejétől kezdve nem is ad ki ilyen célokra újabb engedélyeket. MHNMMHM»IMWWMWWWIW»W»WWW»WMW IWWWWMW Karonsszéki megye tanácsa pert akar indítani a belügyminiszter ellen A miniszter a tanács leesísértetésébe segélyeket irt be állami iskolák számára . A per elvi jelentőségű lesz a kisebbségek számára (Sepeiszentgyörgy, szeptember 29.) Ismerete* a szomszék megyei tanácsnak a régebbi határozata, melyben a megye két felekezeti főgimnázium* számára segélyt vett fel a megyei költségvetésbe. Az*gr*y *em nagy összeg, a megye lakossága pedig magyar • a megye Lakosságának két főgimnáziuma ■sáncára mindössze százezer tej évi segélyt vettek fel. A belügyminiszter meghagyta ezt az összeget, de azzal, hogy két állami román iskola részére pedig vegyenek fel egy negyedmilliót. A két állami iskola közül az egyik egy tanítónőképző, a másik egy polgári iskolából tajnik úgynevezett líceum, amelyek semmi különös hiányt nem pótolnak, de amelyek révén az állam számára akart a miniszter jegyedimiliét a magyar megyétől elvenni. — Kát savait, nagysása, két szivart. Balog átvette az árut, de most nem elégedett meg azzal, hogy Hozzáért Margit kezéhez, hanem meg is fogta a fehér, puha kezet. — Margit kisasszony ... Margit nagysám, én bevallom, a szivar az csak álarc, most más járatban vagyok. — ParxxMuijoa, Bádog úr. — Margit, engedje * nekem a kisasszony jelcést, hiszen maga nem a*, magának gyereke van, de az nem baj, én nem a törödöm vel*. Én tudom, hogy az ember esendő, vér folyik az ereiben és ösztönök tartják rabságban. — Ném értem önt Balog úr. — Persze, persze, nem elég világos, amit mondok. Margit, maga már ismer engem, lehiggadt ember vagyok, nyugdijas állásom van, megtakarított pénzem, csupa alapfeltétel a boldogsághoz — Nem értem önt Balog úr. — Még mindig neaal Margit... Margit és esedezem a kezéért. Legyen a feleségem. — De, Balog úr ... — Del Miért, de? Én szeretem magát és maga sasa szokta elhúzni a kezét. — Margit halkam, kedvesem elkacarázta magát. — Kern lehat, Balog úr, nem lehet. — Miért? Miért nem tehet Margit... kissiszarony? Margit felelni akart, de ebben a pillanatban egy alacsony, köpcös férfi lépett be, hangos köszönéssel, az ajtóm. Margit kijött a pult mögül, hálás, verőfényes naosolyt indított Balogra és rámutatott a bejövőre. — Balog úr, ez a fokozója annak, amiért azt kell mondanom, hogy nem lehet. Es a fekete legény itt, a férjem. A megyei tanács a miniszternek ezt a rendelkezését nem teljesítette, amire a miniszter fogta a pennáját s egyszerűen beírta a megyei tanács költségvetésébe, nem éppen a negyedmilliót, de százötvenezer lett a két állami iskola számára. A tanács most kezdődő őszi ülésszakán nemcsak érdekes, de elvi fontosságú is lesz a miniszter ez eljárásának a tárgyalása. Az állam nem szorult rá ilyen segélyekre, de a miniszter a törvénnyel szemben is meg akarta mutatni, hogy hatalom van a kezében. A tanácsülésre Molnár Dénes dr. tanácstag, a Magyar Párt kézdi-ordai tagozatának alelnöke, aki annak idején az iskolasegélyezésre az indítványt megtette, most azt az inítványt nyújtotta be, hogy a tanács az illetékes ítélőtáblánál indítson közigazgatási pert a miniszter eljárása ellen s bízza meg a megyei főügyészt a per beadására. Az indítványnak az indokolása is érdekes és jelentős Az indokolás a következőket mondja: — A közigazgatás egységesítéséről szóló törvénynek egyetlen szakasza sem rendeli el és egyetlen szakasza sem engedi meg a miniszternek olyan rendelkezését,hogy állami középiskolák, vagy állami líceumok segélyezésére bármily csekély összeg a megyei költségvetésbe felvehető legyen. A megyei tanácsnak joga van kulturális célokra költségvetéséből bármely kulturális intézménynek segélyösszegeket juttatni. Ez a joga azonban a miniszternek nincs meg a megyei költségvetés terhére. A közigazgatás egységesítéséről szóló törvény 235. paragrafusa is világosan megmondja, hogy: „a kötelező kiadásokon kívül semmiféle más kiadás, vagy pótlék nem vehető fel hivatalból az ellenőrző hatóság által az illető tanácsok által megszavazott összegeken felül.“ Ugyane törvény 240. cikkének első bekezdése szerint is a legfőbb közigazgatási tanács a költségvetési határozatok felülvizsgálata kapcsán is csak kérheti a kötelező kiadások felvételét és * sikk második bekezdése szerint, ha a megye nem alkalmazkodott a kötelező kiadások felvétele tekintetében a legfőbb közigazgatási tanács kéréséhez, csak akkor iktathatja be a költségvetésbe kizárólag a kötelező kiadásokat. A kötelező kiadásokat pedig a törvény 234-ik cikke sorolja fel. Ezek között nem lelhető egyetlen rendelkezés sem, melynek kategóriájába volna vonható a belügyminiszter úr bírói eljárás tárgyivá teendő határozata. A megyei tanács hatáskörét megállapító al. fejezete alatt a közigazgatási törvény 117—118. cikkei sem értelmezhetők egyetlen pontjukban sem úgy, hogy azok alapján a belügyminiszter úr panasztott rendelkezése törvényes alappal bírhatna. Az a körülmény, hogy a megyei tanács a területén levő és semmi állami segélyt nem élvező két magyar felekezeti középiskola segélyezésére százezer lejt felvett a költségvetésbe, nem ad jogot sem a miniszter úrnak, sem másnak a megyei tanácson kívül, hogy állami középiskolák segélyezésével terhelje meg az állami adókkal amúgy is túlságosan sújtott megyei lakosságot. A megyei tanács pedig nem szavazta meg sem a megyei állami leányközépiskola, sem a sepsiszentgyörgyi állami líceum számára a segélyösszeget, mert az állam iskoláit az állam köteles fenntartani, különösen a középiskolákat. A megyei tanács egyébként, amidőn a két magyar felekezti középiskolát költségvetése terhére mindössze százezer lej segélyösszegben részesíteni határozta, nem csupán erkölcsi kötelességet teljesített, hanem az 1919 december 19-ikén Párisban kötött egyezmény X1-ik cikkében lefektetett azon jogelv alapján járt el, hogy az erdélyi székely közüzleteket tanügyi téren is helyi önkormányzat illeti meg és ugyanezen egyezmény 10-ik cikkének második bekezdésében lefektetett azon jogelvet igyekezett igen csekély részben megvalósítani, hogy: „azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban laknak faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartozó román állampolgárok, ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordíttatnak." Tehát ez okból is meg kell állania azon költségvetési tételnek, mely a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó-kollégiumak és a kézdivásárhelyi róm. kat. főgimnáziumnak összesen százezer lej segélyt szavazott meg a megyei költségvetés terhére. Hisz az említett nemzetközi egyezmény helyes értelmezése szerint az egész Székelyföldön és az itt lakó székely magyarság számára nem is volna más iskolatípus és pedig tisztán az állami költségvetés terhére, de egy székely autonóm szerv felügyelete és igazgatása mellett — fenntartandó, mint a székely autonóm elemi és középiskolák, melyek közül az egyvallásu községbeliek róm. kat., ref., unit., vagy Int. székely autonóm iskolák gyanánt, a vegyes vallású községekben pedig felekezeti jelzés nélküli székely autonóm iskolák gyanánt kellene, hogy létezzenek. Messze vinne e kérdés tovább fejtegetése célunktól, hogy az amúgy is nagyon korlátozott megyei autonómiánkat törvényellenesavatkozásoktól megóvjuk. Csupán rámutatok arra, hogy minő mulasztások vannak e téren úgy a kormányhatalom, mint székely magyarságunk részéről. Egyéb indokaimat szóval fogom kifejteni. Itt még csupán annyit említek fel, hogy a 150.000 lej állami középiskolák támogatására a megyei költségvetésbe felvenni rendelt összeg teljesen törvénytelen módon állíttatott be a költségvetésbe s ezt a törvénytelenséget még tetézi az is, hogy az összeg felvételének politikai háttere isaz, ami nem lehet és nem szabad, hogy a megyei tanács határozatait befolyásolja. Gormo filmszínház ül amspikói filnfiafitfÉszif lipjütó lülgliptin’ E IBIÍ JÉ« Egy orvos megrázó drámája. — Főszereplő : J.IONEL BARRYMORE és NORMAN KERRY — A legújabb Ufa heti journal. Metro-Coldwyn film■ Hétfőn premier! PANAMA (Párisi denevér) Péris éjjeli életének megrázó drámja