Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-01 / 198. szám

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, ne évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. Clas’‘Kolozsvár,1929. szeptember 1 Vasárnap ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. XIV. évfolyam 198-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hogy ne reménykedjünk A „miniszterelnök közvetlen környezeté­ből“ jelent meg egy újságnyilatkozat arról, hogy ne örüljenek a kisebbségek, mert nem nyílnak fel előttük Romániában a boldogulás kapui. Nehogy a reménység felolvassza a gyötrelmeket, mert a bukaresti politika nem fogja megtagadni önmagát. A sajtó számára, kőnyomatosban jelent meg ez a nyilatkozat, amely egyszerűen azt közli, hogy a kisebb­ségi törvényben szó sem­ lehet a gyulafehér­vári határozatok szelleméről, hanem lesz na­gyon sok szó, törvényes intézkedés ennek az ellenkezőjéről, a mesterséges romanizálásról. A nemzeti kisebbségek nemzetközi kon­ferenciáján bejelentés történt arról, hogy a román kormány az üdvös megoldást készíti s­orban van a kisebbségi törvény. A népszö­vetségi ülésen a hivatalos román képviselet is be fogja ezt jelenteni. A kisebbségek nem­zetközi konferenciájára is a bukaresti kor­mány gondoskodása juttatta el ezt a bejelen­tést. Tehát a külső világ számára a felelős té­nyezők mutatják ezt a jóindulatot, a felelős kormány és ezzel a román állam iránt a bi­zalmat akarják felkelteni. Itthon pedig meg­szólal a névtelen, a felelőtlen beillenten...A „miniszterelnök közvetlen környezetéből“ és gondoskodik arról, hogy reményeink nehogy tápot nyerjenek azokból a hivatalos szavak­ból, amik a külföldön elhangzanak. Most me­lyik kijelentésben lehet inkább hinni? A fe­lelős kormány kinyilatkoztatásaiban, vagy a névtelenül maradó, tehát felelőtlen benfen­­tesében? Olyan kérdés ez, amire nem aka­runk válaszolni, mert a névtelen nyilatkoza­tot minden körülmények között kénytelenek vagyunk komolyan venni. Ezzel számolni kell. S annál könnyebben tudunk számolni, mert aggodalmaink minden hivatalos ígéret dacára, a helyzet természetéből kifolyólag ed­dig is voltak. A minisztertanács a kisebbségi törvéi előkészítésére kijelölte a bizottságot és oly­ jogászok, elméleti politikusok kaptak ez­ megbízatást az előmunkálatokra — Bolla E­mulus, Pop Ghita és Stere Constantin benne lévén a bizottságban — akiknek a te­vezete minden valószínűség szerint libera lesz. Az ő liberalizmusuk — éppen az, mert a kérdés jogi természetét és a roma­államra vonatkozó jelentőségét ismerik minden bizonnyal meg fog mutatkozni az e. tervezetben. Ellenük és tervezetük ell­enai? meg f°S indulni a sovinizmus sza­latókörűségéből felszabadított fúriák hi szája és már láttuk, hogy mi történt a ke­igazgatási reformmal. Mire az élőmunkás­tokból előtervezet lett, eltűnt belőle a­­ kormány programmjának sok sarkalat pontja s mire törvényjavaslatként került parlament elé, benne voltak a nagybunkó amelyek ledorongálják a demokratikus fi szusszanásnak a lehetőségeit is. A miniszte­rlnök közvetlen környezetéből már most­­ igénli a kisebbségi törvénynek ezeket a naj­bunkóit. A nyilatkozat publikálója­­ tudja, hogy ez a törvény nem a kis°bbsé J°?°k biztosítását fogja tartalmazni, hane a kisebbségellenes erőszakos akciókat kön­nyesíti. A nyilatkozat szerint az eddig tér­ségben volt s az uj impériummal kiset­ségbe került népeken e törvény retorziók akar végrehajtani. Bosszút tehát, a múlt sz­mára irt rovásokért. Hogy ezek a kisebb s ne fejlődhessenek előbbre — mondja nyilatkozat — mint a román népelem s hogy elzárják a magyarokat a külföldi propa­ganda hatásaitól. Mi már tudjuk, hogy mi mindent szok­tak megindokolni a propagandával és a múlt­beli felrovásokkal. Ez nem liberalizmus, nem állampolitikai bölcsesség, nem jogtudomány. Ezek egyszerűen az elnyomási szándéknak a szavai, amelyek nem a békét, a fejlődést szol­gálják, hanem az ellenségeskedés gyűlöletét, a jogtalan kifosztásokat akarja törvényesí­­­teni. Ez nem a kisebbségi jog elvén felépülő törvény lesz akkor, ha így lesz, hanem szem­beszállás azzal a követelménnyel, amit a vi­lághelyzet kiván az új államoktól, utódálla­moktól. Azonban erről bizonyosan hallgatni fog a Népszövetség előtt a hivatalos delegá­ció, sőt ennek az ellenkezőjét fogja mondani. Ma így vagyunk a kilátásokkal. Hogyan leszünk a közelebbi hónapokban, amikor a ter­vezetekről is lehet majd beszélni, azt nem tudhatjuk. Egy figyelmeztető szavunk azon­ban van: a világ szemét nem lehet bekötve tartani s ha ez a szem felnyílik és azt látja, hogy itt az ellenkezője történik annak, amit odakinn hirdetnek, olyan vélemény alakul ki erről az ilyen politikáról, amit nem lesz olyan könnyű elviselni. És ami örökre szóló minő­sítést ad minden olyan kormány­nyilatkozat­nak, amik valaha is Bukarestből elhang­zanak. De ettől egészen eltekintve, Manin Gyula politikai értéke függ attól, hogy milyen lesz a kisebbségi törvény. Ebben van még re­ménységünk. A fenyegető nyilatkozat nem döbbentett meg azért, mert aggodalmaink eddig is voltak. Harmincmillió lej kárt okozott a csikszenttamási tűzkatasztrófa Kétszázötven épület égett le és száz család maradt hajléktalan (Csíkszereda, augusztus 30.) Általános megdöb­benést keltett egész Erdélyben az az óriási tűz­­katasztrófa, amely a virágzó székely községet, Csikszenttammást elhamvasztotta. A katasztrófáról részletesen beszámolt a Keleti Újság. A kiszállott vizsgálat megálalpította, hogy a tüzet két kis­gyerek okozta, akik gyu­fával játszadoztak. Ma Csikszenttamás a teljes pusztulás képét mutat­ja. Az emberek még ma sem bírtak magukhoz térni a megdöbbenéstől és síró asszonyok, gyermekek se­rege lepi el az üszkös romokt. Kutatva, keresgélve közöttük, 250 épület égett le és 100 család maradt hajléktalanul, teljesen semmi nélkül. ,El­ , pusztult az összeg takarmány, az őszi ter­més, bútorok, gazdasági felszerelések, nagy marhaállomány s még az udvarokon kapir­­gáló majorság is. A tüzet csak az esti órákban sikerült irtózatos erőfeszítéssel lekatálni. A kár eddig hozzávetőleges becs­lés szerint mintegy harmincmillió lej, ami­ből biztosítás útján alig egymillió lej térül meg. A károsultak segélyezésére Csík vármegyében akció indult. A kolozsvári székelyek társasága értesülé­sünk szerint szintén gyűjtést rendez a katasztrófá­tól sújtott község lakosainak felsegélyezésére. Pár mondattal összefoglalva így néz ki a pár nappal ezelőtt még virágzó székely község, de nem lehet leírni az emberek kétségbeesését. Száz családnak a tragédiáját kellene megírni, amihez szürke a szó. Az egyébként is koldus nép, most még koldusabbá vált. Száz családnak úgyszólván csak a rajta levő ruha maradt minden vagyona. Csak sejteni tudjuk azt a szörnyű lelki állapotot, amely a lakosságot elfogta. Vannak, akik panasz­kodni sem tudnak, csak levett kalappal, könnyes arccal szótlanul nézik az egykori otthon helyét és próbálják keresni, hogy meddig terjedt az otthon, egy -egy fekete karó, kertdarab mutatja, hogy körül­belül eddig terjedt az udvar, a kert, itt volt a csűr, a pajta. Az élő fák is teljesen leégtek és csak a tűz­vész szélső határain állanak meg, de ezek is kormo­sok, üszkösek, mintha fekete levele volna a fának. Olyan teljes a pusztulás, hogy az égi madár 13 félve repül el fölötte. Akik olyan szerencsések voltak, hogy otthonuk megmaradt, igyekeznek a károsulta­kat ellátni és vigasztalni. Az élelmiszer azonban a leégett faluban olyan kevés, hogy a szomszédos köz­ségek segítségét kellett igénybe venni. Itt az ősz, majd a tél és a szerencsétlen embereknek mindössze pár hónap áll rendelkezésükre, hogy legalább némi­leg pótolják azt, amit egy élet küzdelmes munkája árán valahogy meg tudtak teremteni. A falu lakosságán a katasztrófa lecsillapulta után valóságos letargia és borzalmas lelki fáradtság vett erőt. Nehezükre esik a szó is, ami nem csoda. Vannak emberek, akik egy-egy üszkös gerendán ülve komoran nézik a romokat, órákig elüldögélnek égési sebeket kapott fekete tenyerükbe hajtva fejü­ket. Az ember megrendülve nézi őket. Vannak gyermekek, akiken mindössze csak­ az az ingecske maradt, amelyben sikoltva a lángok elől elfutottak. Ilyen körülmények között az illetékeseknek kell megtenniük mindent, hogy az elpusztult falu lakos­ságának segítségére siessenek. Mai számunk 12 oldal

Next