Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-01 / 198. szám

4 A reklám és a világbéke Egy alkaommal már ezen a helyen szóvá­­tettük azt a gondolatot, hogy milyen természetes útja és lehetősége volna reklám alkalmazásá­nak az, ha az áruk és egyebek lanszírozásán kí­vül olyan nagy és nemes dolgok szolgálatába is állana, mint például a világbéke. Arra gondol­tunk, hogy ha már természetes, hogy valamely politikai választás vagy hasonló, az egész köz­véleményre tartozó kérdés lanszírozása alkal­mával plakátok, röpcédulák, megafonok, fény­reklámok szolgálatába léphetnek vagy annak a pártnak, vagy politikai gondolatnak, várjon miért ne történhetne, hogy a nemzetek közötti megértés, azaz egész röviden kifejezve: a világ­­béke aktuális nagy gondolatát, miért n­em tart­ják állandó erővel a közvélemény lelkiismerete előtt plakátok, röpcédulák, megafonok és fény­reklámok!? A falvakban és városokban, az ut­­cákon, és a köztereken miért nem ütközik az ember lépten-nyomon hirdetésekbe, amelyek arra figyelmeztetik, hogy a szomszéd is olyan ember, mint te, ugyanúgy vet és ugyanúgy arat, ugyanaz az ég borul felette és ugyanaz a föld táplálja!?... Persze nem szabad túlozni. Nagyon jól tudjuk, hogy egy ilyen világbéke propagandá­nak mik a valóságos és mesterséges akadályai. Ám ha ezeket az akadályokat ismerjük is, ma-járól a gondolatról úgy vélem még­se szabad etenni. Nem is említve, hogy ezt a gondolatot ma már nem is lehet oly egyszerűen az íróasz­tal alá ejteni. Ez a gondolat ma a levegőbe lóg. Ezért juthatott nenkünk is eszünkbe. Annyira a levegőbe lóg, hogy a napokban kint Európá­ban, a berlini reklámkiállításon egy angol ezre­des, Perey C. Burton egy előadás keretében szóvá is tette. Mit mondott Burton ezredes? Burton kifejtette, hogy a világbéke gondo­latát sokkal praktikusabban és korszerűbben kellene országonként és nemzetközileg propa­gálni, mint ahogyan ezt eddig megtették. A világbéke eszméjét a tömegek előtt ugyanazzal a közvetlenséggel kellene szerepeltetni, ahogy egy hajszeszt vagy egy szappant lansziroznak. A világbéke nagy­ eszméit olyan képekre, gon­dolatokra és hatásos efektusokra kellene fel­váltani, amelyek képiessége, ötletessége és mar­­kánssága lehetővé tenné, hogy ezek a gondolatok felszívódjanak a köztudatba s a köztudatnak mintegy motorikus erői legyenek. Burton ezre­des u. i. nagyon jól ismeri a reklámhatás lélek­tanát, s nagyon pontosan képzeli el azt az utat, ami egy gondolat köztudatba dobása és a köz­tudat által való felszívódása között van. Burton ezredesnek azonban nem csupán ilyen elméleti elképzelései vannak. Burton ezre­des egész gyakorlatian fel is vázolja azt a há­lózatot, amelynek a világbéke e korszerű propa­gandáját ki kellene dolgozni. Burton ezredes azt mondja, hogy a világ már ma is rendelkezik egy olyan nagy politikai szervezettel, amely a béke fenntartására szolgál s ez a Népszövetség. Sze­rinte a Népszövetség illetékessége és kötelessé­ge, hogy a béke propagandáját ezen a modern és korszerű útón űzze. Az ötlet és okfejtés kétségtelenül helyes s a reklám berlini kiállításán Burton ezredes eszméjét egy még nála is gyakorlatibb szelle­mű ember egy költségvetési tervezetben még szimpatikusabbá és valószerűbbé tette. Ez a má­sik szóvátevő is angol, bizonyos Murray Alli­son, aki mint gyakorlott reklám-szakember már pontos kalkulációt és költségelőirányzatot csi­nált, egyenlőre csak lappropagandára irányoz­va elő a reklám útján való békepropagandát. Murray Allison költségvetése szerint, ha a Népszövetség az összes hozzátartozó országok­ban naponta minden újságban egy hasábot és minden publikációs orgánumban egy oldalt bé­relne ki a békepropaganda céljaira,­­ úgy ez Angliában, az európai kontinensen, az angol domíniumokon és Délamerikában évente össze­véve sem kerülni többe, mint amennyit például egy amerikai cég, a Lever­ Brothers cég a Sun­light szappan hirdetésére kiad. Murray Allison az irónia kedvéért költségvetésében megjegyzi még, hogy ez az évi békepropaganda költség nem kerülne többe, mint amennyibe a világhá­ború alatt egy napi elhasznált lőpor került... Annak a két tervnek, amelye­t az előző so­rokban ismertettünk, kétségtelenül ma még van valami utópisztikus karaktere. Utópisztikus pél­dául már azért is, mert hogy egyebet ne említ­sünk. Európában két olyan nagy állam, mint a mai Orosz- és Olaszország, újságok és egyéb nyilvános orgánumok (falragasz stb.) útján tiltja a békepropagandát. Ebben a vonatkozás­ban most nem tartozik reánk, hogy ez a két or­szág miért tiltja meg a béke gondolatának a sajtó útján való propagálását. Annyi azonban reánk tartozik, hogy lássuk milyen nagy akadá­lyai vannak ma még Burton ezredes eszméje megvalósulásának. Az akadályok azonban vagy eltűnnek, vagy megkerülhetők s igy bizonyára mégis el fog jönni az idő, amikor a béke gondo­lata azokkal a szelíd és meggyőző eszközökkel, amelyekkel a reklám szolgál, az utcára, a fal­vakba és az országutakra kerül. Előbb, utóbb el fog jönni az idő, amikor mégis fontosabb és nagyobb lesz a béke gondolatának ereje és va­rázsa, mint ma. Egész biztos, hogy el fog jönni az idő, amikor jobb üzlet lesz a béke, az állandó és örök béke, mint ez a mai bizonytalan és ki­számíthatatlan s akkor — még ha különösnek­ hangzik is, — az Ellida sampon elragadó nő feje mellett mindenütt egy békeplakát is lesz, valószínűleg egy olyan meggyőző jelszóval, amely erőteljesen tereli a köztudatot a béke kultusza felé. Ezek a plakátok akkor, nagyon jól tudjuk, egyedül nem fognak kezeskedni a bé­kéért, arra azonban elegendők lesznek, hogy a béke gondolata úgy az egyén, mint a köz­tu­datának elevenebben az előterében álljanak, mint ma. (G. G.) k­ m­­a a Bútoraink tartós­ságát garantálják legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútoro­kat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely A Réti Rt. Bútorgyárában vásárollisták. Világmárkás zongorák és pianinók nagy választékban! —­trarzain­­kat utazásin­kat meghívásra kiküldjük. — — — i KojersUwCG XII. IVF. 198. SZÁM. A Dunába fordult Orsóva mellett egy utasokkal teli autóbusz Az utasok közül hárman meghaltak, többen súlyosan meg­sebesültek (Orsóvá, augusztus 30.) Halálos kimene­telű autószerencsétlenség történt a Bazias— Orsóva közötti Széchenyi-úton. A két helyi­ség között autóbuszjárat közlekedik. Tegnap szintén utasokkal zsúfoltan rendes időben in­dult az autóbusz az egyébként gyönyörű út­vonalon. A katasztrófa váratlanul követke­zett be. Megelőzőleg eső esett, ami a talajt feláztatta és ezt a körülményt ugy látszik a sorfőr nem vette figyelembe. A nagy sebességgel haladó autóbusz egy fordulónál megcsúszott és hatal­mas lendülettel a Dunába fordult Segítség a közelben nem volt és egyfelől a zuhanás, másfelől pedig a víz következtében súlyos következménye lett a katasztrófának. A soffőr, Bunea közjegyzői Irodave­zető és Mancovici adószedő az első pillanatokban meghaltak, a többi utas szintén megsebesült. A súlyosan sebesültek között van egy Arean nevezetű moldvai tanító, aki feleségével, gyermekével és öccsével utazott. Ezeknek az állapota a legsúlyosabb. Senki épen az utasok között nem maradt. A szerencsétlenséget el lehetett volna kerülni, ha meg lett volna a régen az út mellett fennálló korlát. A lakosság azon­ban a Széchenyi-féle útvédő vaskorlátokat le­rombolta, a hatóság pedig nem gondoskodott azoknak pótlásáról. Az amúgy is keskeny és veszélyes útszakaszon valóságos Istenkísértés autóknak a közlekedése. A katasztrófa nagy megdöbbenést váltott ki. A délszláv diktatúra 150 magyar család földjét újból komitácsik között osztotta fel (Kelebia, augusztus 30.) A délszláv dik­tatúra rendelkezése folytán újból százötven magyar család vált hontalanná, a akiknek földjeit botrá­nyos verekedések közt foglalták el a komitácsik, akik Délszerbiából érkeztek. Egy határmenti kettősbirtokos szemtanúja volt az esemé­nyeknek. A napokban a déli órákban, egy agrár­­bizottság jelent meg több csendőr kíséreté­ben Tarankut és Madaras határában és ott egy régebbi jegyzőkönyvre való hivatkozás­sal felszólítottak százötven magyar csa­ládot, hogy haladéktalanul hagyják el birtokukat­ és azt adják át a szerb új tulajdonosoknak. A magyar birtokosok megrökönyödve fogadták ezt a minden előzetes értesítés nél­kül való hatósági beavatkozást és kijelentet­ték, hogy földjeiket, amely az ő tulajdonuk, nem hajlandók átadni. A bizottság erre figyelmeztette őket, hogy a földmivelésügyi miniszternek a ren­deletére cselekszenek, akit viszont az agrár­miniszter keresett meg ebből a célból. A bizottság tagjai egyéb felvilágosítás-­sal nem szolgáltak, sőt a m­agyaroknak arra a kérdésére, hogy kik fogják őket kárpótolni, szintén nem feleltek. A magyar birtokosok erre ismét azt felel­ték, hogy ők neo­ hajlandók elhagyni azt a földet, ahol száznál is több esztendő óta dol­goznak és dolgoztak már apáik, mire Mazsu­­ranics, a bizottság egyik tagja, azt mondotta, hogy kétórai haladékot ad nekik, hogy holmijaikat összeszedjék és elmenjenek a birtokról. A két óra letelte után, ekkor már körül­belül három óra lehetett délután, ismét fel­szólították a magyarokat, hogy hagyják el a birtokaikat, de ekkor már az új tulajdonos­­komitácsik is zúgtak és a hangulat egyre fe­nyegetőbbé vált. A magyarok igazuk tudatában, ismét el­lenálltak. Egyik vezetőjük, Szücs István, előadta a bizottság vezetőjének, hogy ők em­beremlékezet óta bírják földjeiket és igy, minden kártérítésnek ígérete nélkül, nem hagyják el birtokaikat. Ekkor megindult még egy rövid vita és beszélgetés a magyarok és a hivatalos kül­döt­­tek között, de ezt már a komitácsik nem várták be, hanem rárohantak a magyarokra, akik vé­dekeztek és véres verekedés támadt közöttük, melyet a csendőrség közbelépésére szüntettek meg a komitácsik. Ezek után már csendőri fedezet mellett vették birtokukba a magyarság földjeit a szerb komitácsik és a magyarok éppen leg­szükségesebb holmijaikat vihették el. A százötven magyar család otthagyta ősi birtokát és elszéledtek, ki rokonánál húzta meg magát, ki meg kivándorlási tervekkel foglalkozik. A véres földosztásnak nincs vége, mert­ a magyarok ellen még eljárás is indul hatóság ellen való erőszak címén, azért, mert ragaszkodtak ősi földjükhöz és a komitácsikkal szemben önvédelmi állást fog­laltak el.

Next