Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-02 / 224. szám
4 Az erdélyi Vogelfreick Az otthonlisták összeállításának ügye újból felszínre hozta azt a kérdést, hogy vájjon hogyan is lehet elgondolni e listák kifogástalan összeállítását mindaddig, amíg igen gyép számmal vannak folyamatban állampolgársági ügyek, amelyekben az érdekelt felek még mai napig sem tudtak eljutni ahoz, hogy a végső fórum kimondják döntő szavát és az érdekeltek erről értesítést kapjanak. Tudunk például esetet arra, hogy 1926-ban megindult ügyben, amelyben a helyi Curtea de Apel elismerte az érdekelt fél állampolgárságát, az ezen határozat ellen a belügyminisztérium képviselője részéről beadott jogorvoslatra hozott legfelsőbb bírósági határozatot még mindig nem kézbesítették az állampolgárságáért évek óta harcoló félnek. Ez az eset egyébként azért is érdekes, mert élesen világít rá arra a felfogásban jelentkező különbségre, amely az erdélyi és regáti gondolkozás között van. Alig vonható kétségbe, hogy a községi illetőség, állampolgársági ügyekben vitás kérdésének eldöntésére a kolozsvári Curtea de Apel több figyelmet tud fordítani, mint az ország legfelsőbb bírósága. E kérdés eldöntésére tudniillik az 1886. évi 22. törvénycikk rendelkezése az irányadó. Ezek szabályozzák nevezetesen a községi illetőséget. A kolozsvári Curtea de Apel a legtöbb esetben, igy a szóbanforgóban is, liberális felfogást tanúsított a községi illetőségek kérdésének elbírálásában és ha az állampolgárság elnyeréséért folyamodó igazolta a csatolt területeken születését és 1918. december elsejét megelőzően négy éven át az egy helyben lakást, ezt az állampolgárság elnyerésére elégségesnek tartotta. Ez a felfogás nem volt és nincs ellentétben az állampolgársági törvénnyel és jogászi körökben méltán keltett feltűnést, hogy a belügyminisztérium megbízottja az ilyen alapon kelt és kellően megokolt határozatokat űrlapszerű felebbezésekben megtámadta. Még nagyobb feltűnés kettesére alkalmas azonban az, hogy a semmtőszék számos esetben, így a fentebb említettben is, helyet adott a felebbezésnek és pedig azon az alapon, hogy az állampolgárságáért harcoló serencsétlen nem igazolta illetőségi bizonyítvánnyal az ő községi kötelékbe tartozását. Hivatkozás történt itt az idézett 1886. évi községi törvény 17. paragrafusára. Ez a hivatkozás nagyon különös. A 17. paragrafus ugyanis csak azt mondja ki, hogy a fél kérelmére a községi tartozik az illetőséget bizonyítani és ha a folyamodó ileltőségét elismerni nem akarná, az eljárást az illetőség kérdésének eldöntése végett megállapítani. Köztudomású, hogy az impériumváltozás után a községi elöljáróság és városi tanácsok, nyilván felsőbb utasításra igen szűkkeblű felfogást tanúsítottak az iletőségi bizonyítványért hozzájuk folyamodók ügyében. Igen sok esetben minden további vizsgálat nélkül, elutasították a kérvényezőket és alig tudunk esetet arra, hogy mint a semmitőtszék előtt olyan nagy jelentőséget nyert 17. paragrafus kötelezően előírja, az illetőség megállapítása végett az eljárást megállapították volna. Érthető tehát, hogy az érdekelt felek számos esetben nem tudták községi igazolvánnyal igazolni illetőségüket. Ez azonban nem zárta ki azt, amint a kolozsvári Curtea de Apel határozataiból ez meg is állapítható, hogy maga a bíróság a rendelkezésére bocsátott adatok alapján meg ne állapíthassa a községi illetőséget. Valóban bővebb indokolásra szorul az ezzel ellenkező felfogás, amelynek a semmitőszék kifejezést adott és amelynél fogva az illetőségi bizonyítvány hiányában az annak pótlására produkált helyi hatósági bizonyítvány, amely a négy évi megszakítatlan helybenlakást bizonyítja, nem elégséges. Lehet vitatni azt, hogy a helyben lakás mellett a közterhekhez hozzájárulás is, mint az illetőség elnyerésének az 1886. évi törvény szerinti egyik feltétele, is igazolandó volna. Itt azonban egy másik körülmény követel különös figyelmet. Nevezetesen a régi magyar pénzügyi jog igen jelentékeny kategóriáját ismerte az olyan állampolgároknak, akik egyenes állami adót nem fizettek. Ilyenek voltak például napszámosok, tehát a napi bérért dologzó munkások. Ezek csak közvetve járultak hozzá a közterhekhez, amennyiben a községi fogyasztási adókat és díjakat természetszerűen fizették, de az egyenes adókat és az ezek után kirovott községi pótadókat a törvény alapján nyert mentesség következtében, nem kellett fizetniök. Ezt úgy látszik, nem tudják Bukarestben és ez lehet magyarázata annak, hogy olyan súlyt helyeznek a községi közterhekhez hozzájárulás kimutatására, ami pedig különösen a munkások részéről a fent jelzett okokból nem lehetséges. Vajjon következik-e ebből hogy most már a polgárság ezrei legyenek a bizonytalanság állpotában, vagy pedig célszerűségi szemponttól nem helyesebb-e, hogy az ilyen esetükben, még h az a törvény liberális magyarázatát is igényeli, a bíróság egy bizonyos latitudot igényeljen magának és amint a kolozsvári Curtea de Apel számos esetben tette, megállapítja az illetőséget tekintet nélkül arra, hogy a közterhek viselésében való részvétvételét sikerült-e az illetőnek minden kétséget kizáróan bizonyítania. Szinte halljuk erre azt a nagyképű választ, hogy a bírói eljárásban célszerűségi szempontok nem játszhatnak szerepet. Hajlandók is vagyunk megengedni, hogy így van, de ezzel szemben követeljük annak elismerését is, hogya politikai szempontok még kevésbbé lehetnek a bírói eljárásban irányadók. S bármilyen kellemetlen is, ami nekünk is az, meg kell állapítanunk, hogy a kolozsvári Curtea de Apelnek a célszerűségi szempontokkal számoló felfogása, sokkal közelebb áll az anyagi igazsághoz, mint a semmitőszéké, amely szakított a célszerűségi szempontokkal, de... Hogy a politikaiakkal is ugyanígy tett-e, annak bizonyítására valóban nem tudnánk vállalkozni. Egyébként az a tragikomikus ebben a nagyon furcsa históriában, hogy a semmitőszék döntése óta életbe lépett az új közigzgatási törvény, amelynek alapján folyik az otthonlisták összeállítása. E listák összeállításánál ismét illetőségi bizonyítványt kívánnak az összeíró bizottságok. De már most mit tegyen az, aki illetőségi bizonyítványt korábban beszerezni nem tudott. Hiszen akkor még érvényben volt az 1886. évi 22-ik törvénycikk 17-ik szakasza, amely a semmitőszéknek is olyan nagyon imponált, s amely kötelezte a községi elöljáróságokat — városi tanácsokat — az ily bizonyítványok kiállítására, esetleg az illettőség kérdésének más után való tisztázására. Ismételten kérdjük, hogy mit csináljon tehát az, aki ebben a valóban szerencsétlen helyzetben van, s korábban nem tudott illetőségi bizonyítványt szerezni. Most még úgy se tud, s így viselnie kell a vogelsrei helyzetet. Ennél a helyzetnél talán az indiai páriáké lehet kedvezőtlenebb. Pedig bátran állíthatjuk, hogy jó pár ezer még mindig azok száma, akik a községek közegeinek szűkkeblűsége, a bírósági eljárás egyenlőtlensége és a törvényhozás rövidlátása miatt ebben a helyzetben vannak és azon egyelőre a legjobb akarat mellett is alig változtathatnak. massmm Xll. ÉVF. 224. SZÁM. snoowiMimnr\tr^ behozatala I ff RAQIOFLAN București, Ikaggfr'frr,«, Bul. Pache 84 ^ H Charles Rist, a francia szakértő, hivatalos nyilatkozatában rendkívül kedvezőnek látja az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét (Bukarest, szeptember 30.) Az Árgus című közgazdasági lap legutóbbi számában hosszú nyilatkozat jelent meg Chertes Risttől, a Francia Bank volt alkormányzójától s a Nemzeti Bank technikai szakértőjétől. Charles Rést hivatalos véleményét és megállapításait negyedévi jelentéseiben szokta megmondani a hivatalos körük számára, ez a nyilatkozata azonban az ország nagyközönsége, a közvélemény számára szól és így a közvélemény széles érdeklődésére tarthat számot. Kist szerint egészséges a gazdasági helyzet Kist legelőször is hangsúlyozza, hogy a Nemzeti Banknak az a szerepe, hogy közvetítő szervezet legyen a külföldi tőke és a belföldi pénzpiac között, abban az értelemben, hogy a stabilizálás eredményeképen minden, az országba belépett külföldi tőkét azonnal, automatikusan lej kibocsátás formájában az ország gazddaságának rendelkezésére bocsásson. A stabilizáció előtt minden devizaszaporodás a lej értékének emelkedését jelentette, most ellenben a lejnagyobb mennyiségét jelenti. A Nemzeti Banknak ez a mechanizmusa teljesen kielégítően működött. A mostani termés realizálása súlyos próbára tette a stabilizálás mechanizmusát, az örvendetes eredmény azonban az, hogy július tizenöttől szeptember 21-ig a Nemzeti Bank több mint két és félmilliárd lejánenynyiséget bocsáthatott piacra. A bankjegyforgalomnak ez a szaporodása egészen rendes, egészséges uton következett be, a kivitel eredményeképen devizák jöttek be az országba. Egy másik olyan forrást, amely ugyancsak a bankjegyforgalmat növeli, hist a kölcsön mobilizálásában s lej alakjában a piac rendelkezésére bocsátásában jelöl meg. Az állami adósságok törlesztésére, a vasutak és az utak újjáépítésére nagy összegeket fizettek ki és fognak kifizetni a kölcsön erre szánt részleteiből. Ez a folyamat kissé lassan történik, a fizetési meghagyások verifikálásának s az újjáépítési tervek elkészítésének nehézkes mechanizmusa miatt. A Nemzeti Bank francia szakértője ezek után megállapítja, hogy határozott javulás tapasztalható s hogy ez a helyzetjavulás két-három hónap múlva jótékony hatásaiban még inkább érezhető lesz. Egyáltalában nem találná csodálatosnak, ha a gabona s különösen a kukorica export eredményeképen öt-hat hónap alatt a bankjegyforgalom újabb kéthárom milliárddal emelkedne. Hangsúlyozza azt a nagy különbséget, amely a mostani és a régebbi bankjegykibocsátások között van. A most kibocsátott bankjegyek aranyértéket jelentenek. Rózsás jövő . A nyilatkozat ezek után csábító képét rajzolja meg azoknak a hatásoknak, amelyekkel a bankjegyforgalom emelkedése jár. — Kifizetik a múlt adósságait — mondja Charles Rist — növekszik a fogyasztás, erősbödik az ország adófizető ereje. Az export következtében az import is emelkedni fog. A visszahatást érezni fogjuk a lakosság általános jövedelmében, vásárló erejében s az adók behajtásában. Pénzügyi téren nehéz dolog jósolni és időpontokat kitűzni. Ismétlem azonban, nem csodálkoznám, ha az általános helyzetjavulás az év végéig határozottan bekövetkeznék. A frascia szakértő a költségvetési deficit kérdésében is örvendetes eseményeket vár. Véleménye szerint az eddigi hiányt főképen a vámbevételek alacsony volta okozta. Az import rossz voltát a kivitel gyengesége, ezt pedig a múlt és azelőtti évi rossz termés okozta. Most remélni lehet, hogy ez a helyzet is megváltozik , hogy az összes fogyasztási taxák is nagyobb arányokban fognak befolyni. — Általában véve — vonja le végső következtetését — úgy látom, hogy a helyzet állandóan javul. Ezt bizonyos mértékben még elburkolja az a jelenség, hogy a gabonaárak estek, nem kevésbbé igaz azonban az, hogy ha a mezőgazdák nem is fognak annyit kapni termésükért, mint amennyinek igényléséhez joguk volt, az egész eredmény s az általános gazdasági helyzet mégis javulni fog a bőséges termés következtében. Románia helyzete ebben a tekintetben nem izolált, hiiszen a gabonaárak az egész világon alacsonyak, letétien szükség van egy mezőgazdasági hitelintézet megalakítására, ami azonban nem történhetik, meg egyik napról a másikra. — A pénz stabilizálása teljesen biztosított — mondja tovább a nyilatkozat. Áprilisban és májusban sok deviza vándorolt ki az országból, amikor a vállalatok külföldi adósságaikat fizették ki. Az a tény, hogy akkor a stabilizációt ez a körülmény nem érintette, bizonyítéka annak, hogy a stabilizáció biztosított. Nagy pénzügyi hibák elkerülésével — s meg vagyok győződve, hogy ilyenek nem fordulhatnak elő — a stabilizáció biztosítva van. Nyilatkozata végén Charles Rist annak a reményének ad kifejezést, hogy egy kis erőfeszítés normalizálhatja a pénzügyeket. Az állam a Nemzeti Bank előlegszámlájára nemrégiben négyszázmillió lejt fizetett vissza, ami mindenesetre a kincstár helyzete javulásának a jele. A jelenlegi költségvetési hiány a költségvetési év végéig jelentékenyen csökkenthető. Az ország nagy problémája, amely az összes csak mezőgazdasági országokkal közös, a termelés egyenlőtlensége és a terméstől, a® aratástól való teljes függőség. €&UBITXq ILLATS/LAGYAR alapí/atott Stypissia PUDERETS, KÖLNIVIZET