Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-01 / 24. szám

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy bóra 100 lej, 12 oldalas szám ára 5 le). ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP­­Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri 4, Telefon: 5-08, 6-9, 6, 3-64. XII. évfolyam 24-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengés negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. „Új kapufejt nyitottak fel, milokin keresz­­tfil It­agyarország uj lehetőségeiifelé megy“ Bethlen István nagy beszéde a magyar képviseőházban, a hágai megegyezésről . Rassay, Payer és Pakots voltak az ellenzéki szónokok (Budapest, január 16.) A magyar képviselőház csütörtökön d. e. 11 órakor tartotta meg ülését s ezen az ülésen számolt be első ízben Bethlen István mi­niszterelnök a hágai konferencián folytatott tárgya­lásokról és az ott kötött megegyezésről. A képvise­lők majdnem teljes számban jelentek meg s a tri­bünök zsarolva voltak és a kormány minden tagja ott volt. Almássy elnök az ülés megnyitása előtt be­jelenti, hogy a miniszterelnök fogja megtartani há­gai expozéját, azután pedig Rassay, Peyer, Pakots, Pekár és Apponyi Albert gróf fognak hozzászólni a kérdéshez. Bethlen István a jobboldal hatalmas tapsai kö­zött emelkedik szólásra. A baloldalról többen kiált­ják: menjen a spanyol kollégájához! Ratifikálás a párisi tárgyalások után A magyar miniszterelnök bejelenti, hogy előzetes jelentést akar tenni a hágai eredményekről. Az ügyet ratifikálás végett csak a párisi tárgyalások után fogja a Ház asztalára tenni. Expozéját két részre osztja. Az elsőben magáról a megegyezésről számol be, a másodikban azokról a körülményekről, amelyek miatt a kormánynak a megegyezést meg kellett köt­nie. Elsősorban a békeszerződésekből folyó jóvátéte­lek és egyéb fizetésekről van szó, másodszor pedig a trianoni szerződés 250. szakasza alapján előállott perekről. Az expozé részletesen kifejtette az előzetes megegyezésnek ügyét, majd rátért arra, hogy a há­gai egyezség értelmében Magyarországnak nem re­­j­parációs fizetségek címén 1966-ig 13 és fél millió aranykoronát kell fizetnie. Az 1943 után fizetendő összegek nem a jóvá­tétel­, hanem a nemzetközi bankba fizettet­nek b­e. A megegyezést a jövő szempontjából óriási jelentőségének tartja, mert hiszen a régi ter­ületének 28 százalékára leapadt Ma­gyarország számára életkérdés volt a szom­szédaival való megegyezés. (Kiáltások a bal oldaliól: Optánsok, optánsok, csak a saját kasztjának szerezte meg a győzelmet.) Beth­len replikázik. Helytelennek mondja ezt a beállítást. A kérdéses poroknál nemes •’■: a földbirtokosokról van szó hanem iparra! U .­1.­ részvénytársasá­gokr­ól és kisexisztenciákról is. A magyar kormány nem térhetett ki az optánsper elintézése elől. Az elő­zetes párisi tárgyalások során még addig sem jutot­tak el, hogy a magyar javaslatot tárgyalás alá vet­ték volna, viszont Hágában a nagyhatalmak tényleg a magyar javaslat alapján tárgyalták az ügyeket. Elsőrendű fontosságú a hágai egyezményben a döntőbíróságok rekonstrukciója. A bíróságokban eddig a szemben álló felek egy-egy delegátust küldtek, úgy, hogy a bíróság az elnökkel együtt három tagból állott, most azonban az elnök még két bírót hív be a volt semleges országok kép­viselői közül és így a bíróság öt tagból áll. Ítéletei ellen pedig a hágai döntőbírósághoz lehet felebbezni. Hágában különben csak az elvekben jött létre meg­egyezés, míg a részletek kidolgozásáról Párisban lesz szó, hogy Hágában csak elvi megegyezés történt, amely­nek szó szerinti szövegét a közvélemény még nem is ismeri, noha a kormánynak kötelessége lett volna, hogy azt közölje, mivel csak így lehet mellette, vagy ellene állást foglalni. Nem a megegyezés tényét ki­fogásolja, hanem azt, hogy a megegyezés szemben áll a miniszterelnöknek a tárgyalások előtt tett ki­jelentéseivel, hiszen Bethlen többször hangoztatta, hogy meg nem egyezés esetén abból Magyarország­nak semmi kára nem lehet. Pekár Gyula az egységes párt nevében mond kö­szönetet a miniszterelnöknek. Hangoztatja, hogy Há­gában tíz év óta először sikerült enyhíteni a magyar nehézségeket. Az ország súlyos terhektől szabadult meg és visszanyerte pénzügyi szuverenitását. Olaszország nemcsak testvéri, hanem való­sággal fegyvertestvéri szeretettel támogatta az ügyet. Peyer főként azért támadja Bethlent, mert Há­gában az optánsok érdekéért kötött megegyezést, ami alatt benn az országban hadikölcsöntulajdono­­sok nyomorognak. Pakots azt kifogásolja, hogy a kormány Hágá­ban más politikát követett, mint amilyent a parla­ment előtt tett nyilatkozatokban hangoztatott. Apponyi zárja be a felszólalások sorát Az ülés utolsó szónoka Apponyi Albert gróf. Nem kritizálni akar — mondja — hanem objektí­ven akar rávilágítani a helyzetre. Az egyezmény je­lentőségét az nem is tudja megállapítani, akinek nincs fogalma arról a külpolitikai légkörről, amely az izolált Magyarországot Hága előtt körülvette. Rá­tér a hágai egyezmény előzményeire. A nagyhatal­mak a háború következtében előállott pénzügyi kér­dések likvidálására megalkották a Young-tervet és ennek letárgyalására összehívták az első, majd a második hágai konferenciát. Ezután azzal a felfogás­sal polemizál, hogy a 250. szakasz alapján megindí­tott perek a nagybirtokosok perei volnának. Nemcsak a nagybirtokosok, hanem vállalatok, vasutak és sok kisgazda ügyéről van szó. Magyarországnak köteles­sége volt, hogy minden állampolgárának vagyonát megvédje az idegen államokkal szemben. A hágai megegyezés olyan politikai és pénzügyi légkört te­remtett, amely Magyarországot nemzetközi viszony­latban igen jó megvilágításba helyezi és lehetőséget ad gazdasági talpraállásához. Végül kifejti, hogy nem mindegy az, hogy a fizetéseket repa­­ráció, vagy egyéb címen teljesítik, mert ha az ország reparációk cím­ér­ fizetne, úgy a nagyhatalmak fenntartották volna a zálogjogot és az ország pénzügyi ellenőrzésének jogát. A parlament ülése délután 3 órakor ért véget. Mir­onescu,k is nyilatkozói! Bécsben a hágai megegyezésről Bécsből jelentik: Mironescu román külügymi­niszter szerdán átutazott s néhány órát tartózkodott Bécsben. Kijelentette az újságírók előtt, hogy Hágá­ból a legjobb benyomásokkal tért vissza. Az ered­mény Romániára nézve nagyon kedvező, úgy a Young-terv, mint a keleti jóvátételek ügyében. A Young-terv értelmében kétmillió aranyfrank évi jó­vátétel, a keleti jóvátételek címén pedig 1943-ig két­millió, azután pedig egymillió aranyfrank jóvátételt kap az ország. Egyébképen Románia különösebb ál­dozatok nélkül intézte el mindazon ügyeket, ame­lyek Magyarországhoz és Bulgáriához való viszonyát zavarták, úgy, hogy a két országgal való összeköt­tetése jelentékenyen javulni fog. Április elsején megnyílik a nemzetközi reparációs bank Parisból jelentik. A Newyork Herald jelentése szerint a nemzetközi reparációs bankot Baselben április elsején nyitják meg. Az érdekeltek között minden vitás pontra nézve megegyezés jött létre s a megnyitás csak úgy történhetik meg, ha előbb az összes szereplő hatalmak parlamentjei ratifikálják a Young-tervet. Locarno szelleme Bethlen ezután rátért azokra az okokra, amelyek a magyar delegációt az egyezmény megkötéséhez ve­zették. Elmondotta, hogy Locarno szelleme, amely az első hágai konferenciát eredményezte, a másodi­kon is uralkodott. A nagyhatalmak arra az állás­pontra helyezkedtek, hogyha a németekkel szemben enyhébb mértéket alkalmaznak, úgy a többi legyő­zöttekkel szemben is engedékenyebbnek kell len­­niök. Ezzel szemben igaz, hogy egyes államok ép­pen a locarnói szellemet akarták felhasználni arra, hogy a békeszerződéseken túlmenő követeléseket tá­masszanak Magyarországgal szemben. Magyarország­nak vállalnia kellett azt, hogy amennyiben a Ma­gyarországgal szemben támasztott követelések és el­lenkövetelések kiszámításakor Magyarország szaldó­ján tehertétel mutatkozna, úgy azt kiegyenlíti. Nem igaz — mondotta — hogy a magyar de­legáció követelte volna, hogy az optáns­­ügyet Hágában tárgyalják, éppen ellenkező­leg az utolsó percig ellenezte ezt. Azonban nem zárkózhattak el a tárgyalás elől, mert akkor a delegáció azonnal bepakolhatott és hazajö­hetett volna. (Kiáltások a baloldalról: Miért nem jöttek haza?) A delegációnak nem volt más válasz­tása, mint vagy ottmaradni és megegyezni, vagy pe­dig hazajönni. Kijelenti, hogy ha az agrárperekben nem jött volna létre megegyezés, akkor 1993 után nem 300 mil­liót, hanem ennek az összegnek kétszeresét, vagy háromszorosát kellett volna fizetni (Nagy zaj a baloldalon.) Igaz ugyan, hogy Magyar­­ország áldozatokat hozott a megegyezés érdekében, azonban tény az, hogy ezeket valódi értékekért hozta. Az összeget húszévi tárgyalás után esetleg le lehetett volna csökkenteni, de így ez a kicsi teher­tétel, a 13 és félmillió kevés azzal szemben, hogy az ország visszakapta pénzügyi függetlenségét. A hozott áldozat megéri az eredményeket. A delegáció meg­mentette a döntőbíróság elvét is. Rámutat arra, hogy a kedvező megegyezés elsősorban a nagyhatal­maknak köszönhető, különösen az olasz delegáció­nak, amely Magyarország mellett állott. (A képvise­lők felállva tapsolnak.) Bethlen ezután köszönetet mond az angol delegációnak és Franciaországnak is, amely utóbbinak szintén nagy része volt a megegye­zésben. A tárgyalások Magyarország javára olyan kedvező légkört teremtettek, amely rendkívüli ha­szonnal jár. Új kapukat nyitottak meg, amelyeken át Magyarország új lehetőségek felé megy, ha ezeket fel akarja használni. Végül a közvélemény­nek és a sajtónak mondott köszönetet, hogy a hágai tárgyalások alatt egyöntetűen a kormány mögött állott. A magyar miniszterelnök beszédét a képviselő­ház megtapsolta, csak a szorosan vett baloldal ma­radt csöndesen ülve. Rassay szólal fel Ezután Rassay Károly szólalt fel. Utalt arra. Mai számunk 12 oldal

Next