Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-01 / 166. szám
2 A technika ópiuma Szívtál már lassan ható mérgeket, melyek apránként omlasztják szét a szervezetedet, amelyek felé azonban ugyanazzal a természetes szomjúsággal fordulsz, mint a friss levegő után! Ilyen lopva ható méreg lesz lassan az a technikai messzianizmus, aminek a mákonya már lassan valamennyiünknek nélkülözhetetlen. A technika jó megoldásai ugyanis már nem elegendők. A technika lehetőségeitől egyre többet várunk. Praktikus megoldásaik már csak félig elégítenek ki. Már nem elég, hogy óránként száz kilométer sebességgel megy a vonat. __ A vágy óránként kétszáz és háromszáz kilométert kíván. A gyorsaság mákonya egyre jobban szük és egyre jobban izgat. S mert ízlik és izgat, az óránkénti kétszáz és háromszáz kilométer is kevés. A vonatot tehát már unod, az automobil már diligence s a Zeppelin és a repülőgép hovatovább elintézett dolgok. A gyorsaság mákonyából egyre nagyobb dózisokra van szükséged, hogy az idegeidbe szívott technikai haladás mithoszát kiéljed... S ennek a mi!' nak az álmai egyre bujábbak. Két év óta pék., is egyre-másra olvasod és követeled s egyre többen akadnak, akik kielégítik ezt a gyorsaság- és techmika-pszichózisodat , traktálnak és per traktálnak egyéb technikai fantasztikumok között a különböző rakéta járművekkel és űrhajókkal, melyek egyre jobban és jobban akarják kielégíteni a gyorsaság tekintetében mákonyos álmaidat. Hétről-hétre újabb és újabb igéretek és hírek bukkannak fel. Egyszer itt késinek kilőni egy fantasztikus gyorsasággal haladó rakéta járművet, máskor amott. Az egyik ötszáz kilométer óránkénti sebességet ígér be, a másik hatszázat. Technikai zsenik és hazárdőrök, korfantaszták és sebesség-smokkok dugják itt is és ott is össze a fejüket s állapítják meg és mondják el színesen, hogy miért lehetséges ez az egész fizikailag és géptechnikailag... Azután egy helyen tényleg beindítanak egy ilyen járművet. Nagy lárma és reklám veszi körül és rengeteg újságíró. Rendesen azonban csak a kísérlet előtt írnak róla sokat, mert a kísérlet, nem sikerül. A legjobb esetben valami szerencsétlenség lesz belőle s dugott hírek számolnak be a sebesültek és holtak számáról. Azután pár napig csend... A föld egy másik helyén viszont csakhamar előáll egy másik konstruktőr s akkor megint olvashatod, hogy az új konstrukció sebessége ennyi meg ennyi. Indulása ekkor meg ekkor. A sorsa persze ennek is az előbbi. Vagy felrobban, vagy csupán egy mozifelvétel céljait szolgálta az egész. A mozi különben is siet kihasználni ezt a fantasztikumot. Nem is csoda. A rakéta-kisérletek körül pereg ma a szenzáció dobja a leghevesebben s a feltalálók közt, ma a rakéta-konstruktőr a primadonna, ő beszél és róla beszélnek a legtöbbet. A világlapokban szinte van egy külön rakéta-rovat tele rajzokkal és ígéretekkel. A többi lapok pedig verik a dobot oly elhitető erővel, hogy a nyájas olvasó képzeletében már csak rakétakocsikon közlekedik. Országútja lett az ür és kereke és szárnya az üresen loholó gyorsaságfantázia... Természetesen mindezekért joggal lelkesedsz. Nagyon komoly emberek írnak és beszélnek az ügyről. A napokban is például egy amerikai professzor nyilatkozata járta be a világsajtót, amelyben nem kevesebb, mint az áll, hogy ötven év múlva ezer kilométer óránkénti sebpaatlel fognak a rakétajáratok közlekedni, száz év múlva pedig 50 ezerrel s igy ekkor már abban a helyetben lesz az ember, hogy ha akár elutazhat a kritika és onnan telefonon beszélhet a földön halyott lakásával... Megvallom engem az ilyesféle nyilatkozatokban mindig az ilyen részletek fognak ani a leginkább. Az előbbi nyilatkozatban is , elégül nagyon tetszik, hogy ez a professzor mi m miért a komfortra gondol és beígéri, hogy majd telefonálhatóik haza. Ám ez az egész telefonálás éaékenlétek. Mert ha tovább olvasom a nyilatkozatot, akkor felfedezem, hogy ez a telefonálás egyelőre még annyi feltételtől függ, még annyi mindent kell feltalálni, _ többek közt például azt a csekélységet, hogy az egy lélekzetvételhez szükséges energiamennyiség elegendő legyen egy tizenkétszemélyes utasrepülőgép egy esztendeig való hajtására, _ mondom, ilyen csekélységeket kell még közben elintézni, hogy az a bizonyos óránkénti 50 ezer kilométer sebesség elérhető legyen. A papíron viszont már ezek a rakétajáratok vígan közlekednek. S az ilyen angyalian jó professzorok, mint ez az idézett amerikai is, sohase feledkeznek meg olyan részletek közléséről, melyek, mint a holdból a földre való telefonálás, nagyon csábítóvá teszik a dolgot... Józan elmével mondom: __ nem ugrom be ennek az évek óta dúló rakétajárványnak. Nem hiszem túlzott lehetőségeit. (Nem a technikai tökéletesedés elvét tagadom ezáltal, hanem az elv köré tapadt technikai szenzáció-hajszát és utopizmust). S nem hiszek benne főleg azért, mert a holdban nincs semmi keresnivalója az embernek, se most, se száz, se kétezer év múlva, így arra sincs szükség, hogy valaha onnan telefonálhassunk haza. Felfogásom szerint különben ez az egész holdkomplexum azért tapadt e köré az egyelőre homályos alkatú és rendeltetésű rakétakonstrukció köré, mert maga a találmányi projektum egyelőre még nem a technikai valóság, hanem a technikai fantasztikum szférájába tartozik. Valami olyasmi van vele, hogy még nem tudjuk fiú-e vagy leány, közlekedési eszköz-e vagy pedig valami kideríthetetlen rendeltetésű tárgy, aminek a forszírlzása felé az a mákony hajtja az embert, amit a technikai civilizáció révén való álmodozásokkal szivünk magunkba... Mákonyok láza ez a rakétaláz, nyájas olvasó! Mögötte a gyorsaság kábulata szédít. Fogadd hireit óvatosan! 0. 0 ira. *TF. ÎM. A kommunisták terrorja miatt ezerszámra menekülnek Kínából a lakások (London, július 30.) Nankingi jelentés szerint Kvang-Szi tartományban kommunista bandák garázdálkodnak. Csang-Csaiból, a tartomány fővárosából az idegenek elmenekültek és két angol és egy amerikai ágyúnaszádon kerestek menedéket. A hadihajók az alacsony vízállás miatt egyelőre nem tudnak kifutni a kikötőből. Kin-K'illibó is ezrével menekülnek a lakosok a kommunista bandák elől. A kommunisták a várost 30 kilométerre közelítették meg. A nankingi kormány intézkedett a bandák megfékezése iránt. Csang-Csun tartományban az anarchia lett úrrá. A kommunisták rengeteg polgárt kivégeztek. Egyes városokban sikerült a középületek felgyújtása után befészkelniök magukat. A külföldiek a konzulátusnál kerestek menedéket, ahonnan a kikötőbe horgonyzó hajókra szállították őket. A Zsilvölgyében kezdetét vette a racionalizálás és folytatódik a munkások elbocsátása A Lupényi Viktoria-bá**yát beszüntették és ugyanez a sors vár az Aranka és Karolina bányákra . Megvalósul az Urikány-Zsüvölgyi és a Salgótarjáni Kőszécbánya fúziója (Déva, julius 30. Saját tud.) Lupényban, ahol az emlékeztes és még ma is megtorlatlan tragikus sortűz eldördült, amelynek 22 munkás lett az áldozata, ma minden csendes... A megélhetés még jobban megnehezedett, a munkásság pedig szótlanul tűr és szenved... A zsilvölgyi anyatár,salatok gyors tempóban valósítják meg racionalizálási programjukat, amelynek eredményeként állandóan kevesebb munkás foglalkoztatása válik szükségessé az üzemekben. A munkásság szomorúan látja be, hogy a zsilvölgyi szénbányákban valóban kevesebb emberi munkaerőre van szükség és mert nem tudja, hogy a társulat milyen új gépek beszerzését határozta el, félénken, aggodalommal tekint a bizonytalan revő elé... A racionalizálás első megnyilvánulása volt, hogy a lupényi Victoria lányát teljesen beszüntették. Jelenleg csak a fenntartó csapatok dolgoznak a bányában, ezek is csak addig, amig teljesen kitakarítják a bányát. A társulatnak az a terve, hogy a széntermelést koncentrálta niinél kevesebb tárnát fúrjanak és ezért a Victoria-bányában lévő szenet az István-bányán keresztül akarja ífiszinre szállítani. Az üzembeszüntetés sorsa vár az Aranka- és a Karolina-bányákra is, újólag kétszázzal fog csökkenni a bányászok és munkások száma, az üzemadcállítás keresztülvitele esetén. Bukaresti és budapesti látogatók Lupényban Az Urikányi Zs.völgyi és a Salgótarjáni Kőszénbánya Klt. fúziója már évek óta kísért. Január 1-én azt tervezték, hogy a fúziót a folyó év július havában fogják megvalósítani, az egyesülés azonban most is elmaradt Budapestről Fuchs vezérigazgató, Bukarestből pedig Buját, Jonescu és Schileno vezérigazgatók tettek látogatást a múlt héten Lupényban és azt hiszik, hogy ez a látogatás volt az oka a fúzió elhalasztásának. Az egyesítés azonban legkésőbb a jövő év elején megtörténik és akkor újabb üzemösszevonások lesznek, amelyek tömeges mandaselbocsátást fognak involválni. A fúzió után ugyanis n odúkat, raktárakat és más üzemeket is összevonhatnak. A terv szerint a zsilvölgyi bányák bussel irodái Porozsényban lennének, viszont Livatéhyben központi műhelyt állítanának fel. A vulkáni villamosművek már szerelik az 5000 Volt feszültségű huzalokat Lupény felé és így a lupényi villanyszolgáltatás is központosítást nyer. Ez a koncentráció és a többi öszszevonások 3—400 munkáskezet tesznek feleslegessé. A villanyátvitel és az a konkrétum, hogy a raktárak egyesítése is kezdetét vette, miután a különböző fiókokat azonos számmal látták el, csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy a fúzió közelebbről tényleg létrejön. Serb igazgató: — Ha a munkások kevesebbet dolgoznak, nem lesz mit enniük! A racionalizálás tehát állandósítja a munkások elbocsátását. A fúzió keresztülvitele után újólag hatalmas munkástábor fogja elhagyni a Zsilvölgyet. A bányatársulat megegyezést létesített más kormánnyal, hogy a munkások elbocsátását egyelőre beszünteti, mégis legutóbb is apró kihágásokért fegyelmi eljárást indítottak több munkás, — főleg kisebbségiek ellen — és Lupényban 50 munkást bocsátottak el. Jellemző és kirívó, hogy bár konkrét esetben a munkaügyi inspektor is a munkás igaza mellett döntött, a munkást mégis elbocsátották. Azoknak a munkásoknak, akik még dolgoznak, a keresete a legminimálisabb. Jellemző ahelyzetre Serb igazgató nyilatkozata, aki a következőket mondotta: — Az üzemekben kevesebb najtot már nem dolgozhatnak a munkások, mert akkor nem lesz mit enniök! Nem elég a kevés kereset, a robotoló munka és az állandó nélkülözés, a munkásokat lelkileg is gyötrik az indokolatlan büntetésekkel. Általában szokás volt a Zsilvölgyében, hogy a deszka- és forgácshulladékot a munkásság hazavitte és felhasználta. Ma már lopásnak minősítik ezt, amiért súlyos büntetés jár. A legkisebb kihágásért 300 lejig terjedő pénzbírsággal sújtják a munkást és egyes üzemeknél havonként 20 ezer lejre is felemelkedik a büntetéspénz, a lupényi három üzemben pedig a havi 80—100 ezer lejt is déri, íme, szomorú színfolt az örökké mozgalmas és nyugtalan Zsilvölgyéből . 1 4 mMESEI! _ ftif a 7SIM§aii5§iRf*i!fl »main nattáft I l 4 NAPIG if lori B lill SZoZdiEnOS i^idi BaSilS' ; i « mELHE«-bsm • ! NAPIG Hasonló akcióról volt alkalma meggyőződnie, győződjön meg most is a hallatlan olcsó árkedvezményeinkről. — „Bizalom" könyvre is kiszolgálunk. 19ELBE“ CLUJ, CALEA REGELE FERDINAND NO. 19.