Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-01 / 166. szám

2 A technika ópiuma Szívtál már lassan ható mérgeket, melyek ap­ránként omlasztják szét a szervezetedet, amelyek felé azonban ugyanazzal a természetes szomjúsággal fordulsz, mint a friss levegő után!­­ Ilyen lopva ható méreg lesz lassan az a tech­nikai messzianizmus, aminek a mákonya már las­san valamennyiünknek nélkülözhetetlen. A techni­ka jó megoldásai ugyanis már nem­ elegendők. A technika lehetőségeitől egyre többet várunk. Prak­tikus megoldásaik már csak félig elégítenek ki. Már nem elég, hogy óránként száz kilométer sebességgel megy a vonat. __ A vágy órán­ként kétszáz és háromszáz kilométert kí­ván. A gyorsaság mákonya egyre jobban szük és egyre jobban izgat. S mert ízlik és izgat, az órán­kénti kétszáz és háromszáz kilométer is kevés. A vonatot tehát már unod, az automobil már diligen­ce s a Zeppelin és a repülőgép hovatovább elinté­zett dolgok. A gyorsaság mákonyából egyre na­gyobb dózisokra van szükséged, hogy az idegeidbe szívott technikai haladás mithoszát kiéljed... S ennek a mi!' nak az álmai egyre bujáb­bak. Két év óta pék., is egyre-másra olvasod és kö­veteled s egyre többen akadnak, akik kielégítik ezt a gyorsaság- és techmika-pszichózisodat , traktálnak és per traktálnak egyéb technikai fantasztikumok között a különböző rakéta járművekkel és űrhajók­kal, melyek egyre jobban és jobban akarják kielé­­gíteni a gyorsaság tekintetében mákonyos álmaidat. Hétről-hétre újabb és újabb igéretek és hí­rek bukkannak fel. Egyszer itt késinek kilőni egy fantasztikus gyorsasággal haladó rakéta jár­művet, máskor amott. Az egyik ötszáz kilométer óránkénti sebességet ígér be, a másik hatszázat. Technikai zsenik és hazárdőrök, korfantaszták és sebesség-smokkok dugják itt is és ott is össze a fe­jüket s állapítják meg és mondják el színesen, hogy miért lehetséges ez az egész fizikailag és géptechni­­kailag... Azután egy helyen tényleg beindítanak egy ilyen járművet. Nagy lárma és reklám veszi körül és rengeteg újságíró. Rendesen azonban csak a kísérlet előtt írnak róla sokat, mert­ a kísérlet, nem sikerül. A legjobb esetben valami szerencsétlenség lesz belőle s dugott hírek számolnak be a sebesültek és holtak számáról. Azután pár napig csend... A föld egy másik helyén viszont csakhamar elő­áll egy másik konstruktőr s akkor megint olvasha­tod, hogy az új konstrukció sebessége ennyi meg ennyi. Indulása ekkor meg ekkor. A sorsa­ persze ennek is az előbbi. Vagy felrobban, vagy csupán egy mozifelvétel céljait szolgálta az egész. A mozi különben is siet kihasználni ezt a fantasztikumot. Nem is csoda. A rakéta-kisérletek körül pereg ma a szenzáció dobja a leghevesebben s a feltalálók közt, ma a rakéta-konstruktőr a primadonna, ő beszél és róla beszélnek a legtöbbet. A világlapokban szinte van egy külön rakéta-rovat tele rajzokkal és ígéretekkel. A többi lapok pedig verik a dobot oly elhitető erővel, hogy a nyájas olvasó képzeletében már csak rakétakocsikon közlekedik. Országútja lett az ür és kereke és szárnya az üresen loholó gyorsaságfantázia... Természetesen mindezekért joggal lelkesedsz. Nagyon komoly emberek írnak és beszélnek az ügyről. A napokban is például egy amerikai pro­fesszor nyilatkozata járta be a világsajtót, amely­ben nem kevesebb, mint az áll, hogy ötven év múlva ezer kilométer óránkénti sebpaatlel fognak a ra­kétajáratok közlekedni, száz év múlva pedig 50 ezerrel s igy ekkor már abban a helyetben lesz az ember, hogy ha akár elutazhat a kritika és onnan telefonon beszélhet a földön halyott lakásával... Megvallom engem az ilyesféle nyilatkozatokban mindig az ilyen részletek fognak ani a leginkább. Az előbbi nyilatkozatban is , el­égül nagyon tet­szik, hogy ez a professzor mi m miért a komfortra gondol és beígéri, hogy majd telefonálhatóik haza. Ám ez az egész telefonálás éaék­enlétek. Mert ha tovább olvasom a nyilatkozatot, akkor felfede­zem, hogy ez a telefonálás egyelőre még annyi fel­tételtől függ, még annyi mindent kell feltalálni, _ többek közt például azt a csekélységet, hogy az egy lélekzetvételhez szükséges energ­iamennyiség ele­gendő legyen egy tizen­kétszemélyes utasrepülőgép egy esztendeig való hajtására, _ mondom, ilyen csekélységeket kell még közben elintézni, hogy az a bizonyos óránkénti 50 ezer kilométer sebesség el­érhető legyen. A papíron viszont már ezek a rakétajáratok vígan közlekednek. S az ilyen angyalian jó pro­fesszorok, mint ez az idézett amerikai is, sohase­­ feledkeznek meg olyan részletek közléséről, melyek, mint a holdból a földre való telefonálás, nagyon csábítóvá teszik a dolgot... Józan elmével mondom: __ nem ugrom be en­nek az évek óta dúló rakéta­járványnak. Nem hi­szem túlzott lehetőségeit. (Nem a technikai tökéle­tesedés elvét tagadom ezáltal, hanem az elv köré tapadt technikai szenzáció-hajszát és utopizmust). S nem hiszek benne főleg azért, mert a holdban nincs semmi keresnivalója az embernek, se most, se száz, se kétezer év múlva, így arra sincs szükség, hogy valaha onnan telefonálhassunk haza. Felfogásom szerint különben ez az egész hold­komplexum azért tapadt e köré az egyelőre homá­lyos alkatú és rendeltetésű rakétakonstrukció köré, mert maga a találmányi projektum egyelőre még nem a technikai valóság, hanem a technikai fan­tasztikum szférájába tartozik. Valami olyasmi van vele, hogy még nem tudjuk fiú-e vagy leány, közle­kedési eszköz-e vagy pedig valami kideríthetetlen rendeltetésű tárgy, aminek a forszírlzása felé az a mákony hajtja az embert, amit a technikai civilizá­ció révén való álmodozásokkal szivünk magunkba... Mákonyok láza ez a rakétaláz, nyájas olvasó! Mögötte a gyorsaság kábulata szédít. Fogadd hireit óvatosan! 0. 0 ira. *TF. ÎM. A kommunisták terrorja miatt ezerszámra menekülnek Kínából a lakások (London, július 30.) Nankingi jelentés szerint Kvang-Szi tartományban kommunista bandák garáz­­dálkodnak. Csang-Csaiból, a tartomány fővárosából az idegenek elmenekültek és két angol és egy amerikai ágyúnaszádon kerestek menedéket. A hadihajók az ala­csony vízállás miatt egyelőre nem tudnak kifutni a kikötőből. Kin-K'illi­bó­ is ezrével menekülnek a la­kosok a kommunista bandák elől. A kommunisták a várost 30 kilométerre közelítették meg. A nankingi kormány intézkedett a bandák megfékezése iránt. Csang-Csun tartományban az anarchia lett úrrá. A kommunisták rengeteg polgárt kivégeztek. Egyes városokban sikerült a köz­épületek felgyújtása után befészkelniök ma­gukat. A külföldiek a konzulátusnál kerestek menedéket, ahonnan a kikötőbe horgonyzó hajókra szállították őket. A Zsilvölgyében kezdetét vette a racionalizálás és folytatódik a munkások elbocsátása A Lupényi Viktoria-bá**yát beszüntették és ugyanez a sors vár az Aranka és Karolina bányákra . Megvalósul az Urikány-Zsüvölgyi és a Salgótarjáni Kőszécbánya fúziója (Déva, julius 30. Saját tud.) Lupényban, ahol az emlékezt­es és még ma is megtorlatlan tragikus sortűz eldördült, amelynek 22 munkás lett az áldozata, ma minden csendes... A megélhetés még jobban megneheze­dett, a munkásság pedig szótlanul tűr és szenved... A zsilvölgyi­­ anyatár,salatok gyors tempóban való­sítják meg racionalizálási programjukat, amelynek eredm­én­yeként állandóan kevesebb munkás foglalkozta­tása válik szükségessé az üzemekben. A munkásság szo­morúan látja be, hogy a zsilvölgyi szénbányákban való­ban keve­sebb emberi munkaerőre van szükség és mert nem tudja, hogy a társulat milyen új gépek beszerzését határozta el, félénken, aggodalommal tekint a bizonyta­lan revő elé... A racionalizálás első megnyilvánulása volt, hogy a lupényi Victoria­ lányát teljesen beszüntették. Jelenleg csak a fenntartó csapatok dolgoznak a bányában, ezek is csak addig, amig teljesen kitakarítják a bányát. A társulatnak az a terve, hogy a széntermelést koncent­rálta niinél kevesebb tárnát fúrjanak és ezért a Victo­­ria-bányában lévő szenet az István-bányán keresztül akarja ífiszinre szállítani. Az üzembeszüntetés sorsa vár az Aranka- és a Karolina-bányákra is, újólag kétszáz­zal fog csökkenni a bányászok és munkások száma, az üzemad­cállítás keresztülvitele esetén. Bukaresti és budapesti látogatók Lupényban Az U­­rikányi Zs.­­völgyi és a Salgótarjáni Kőszén­­bánya Klt. fúziója már évek óta kísért. Január 1-én azt tervezték, hogy a fúziót a folyó év július havában fog­ják m­egvalósítan­i, az egyesülés azonban most is elma­radt Budapestről Fuchs vezérigazgató, Bukarestből pe­dig Buját, Jonescu és Schileno vezérigazgatók tettek látogatást a múlt héten Lupényban és azt hiszik, hogy ez a látogatás volt az oka a fúzió elhalasztásának. Az egyesítés azonban legkésőbb a jövő év elején megtörté­nik és akkor újabb üzemösszevonások lesznek, amelyek tömeges man­d­a­sel­bocsátást fognak involválni. A fúzió után ugyanis n odúkat, raktárakat és más üzemeket is összevonhatnak. A terv szerint a zsilvölgyi bányák bu­ssel irodái Po­rozsényban lennének, viszont Livatéhy­­ben központi műhelyt állítanának fel. A vulkáni villa­­mosmű­vek már szerelik az 5000 Volt feszültségű huza­lokat Lupény felé és így a lupényi villanyszolgáltatás is központosítást nyer. Ez a koncentráció és a többi ösz­­szevonások 3—400 munkáskezet tesznek feleslegessé. A villanyátv­itel és az a konkrétum, hogy a raktárak egye­sítése is kezdetét vette, miután a különböző fiókokat azonos számmal látták el, csalhatatlan bizonyítéka an­nak, hogy a fúzió közelebbről tényleg létrejön. Serb igazgató: — Ha a munká­sok kevesebbet dolgoznak, nem lesz mit enniük! A racionalizálás tehát állandósítja a munkások el­bocsátását. A fúzió keres­ztülvitele után újólag hatal­mas munkástábor fogja elhagyni a Zsilvölgyet. A bá­nyatársulat megegyezést létesített más kormánnyal, hogy a munkások elbocsátását egyelőre beszünteti, mégis leg­utóbb is apró kihágásokért fegyelmi eljárást indítottak több munkás, — főleg kisebbségiek ellen — és Lupény­ban 50 munkást bocsátottak el. Jellemző és kirívó, hogy bár konkrét esetben a munkaügyi inspektor is a munkás igaza mellett döntött, a munkást mégis elbo­csátották. Azoknak a munkásoknak, akik még dolgoznak, a keresete a legminimálisabb. Jellemző a­­helyzetre Serb igazgató nyilatkozata, aki a következőket mondotta: — Az üzemekben kevesebb najtot már nem dolgoz­hatnak a munkások, mert akkor nem lesz mit enniök! Nem elég a kevés kereset, a robotoló munka és az állandó nélkülözés, a munkásokat lelkileg is gyötrik az indokolatlan büntetésekkel. Általában szokás volt a Zsilvölgyében, hogy a deszka- és forgácshulladékot a munkásság hazavitte és felhasználta. M­a már lopás­­nak minősítik ezt, amiért súlyos büntetés jár. A legki­sebb kihágásért 300 lejig terjedő pénzbírsággal sújtják a munkást és egyes üzemeknél havonként 20 e­zer lej­re is felemelkedik a büntetéspénz, a lupényi három üzemben pedig a havi 80—100 ezer lejt is déri, íme, szomorú színfolt az örökké mozgalmas és nyugtalan Zsilvölgyéből . 1 4 mMESEI! _ ftif a 7SI­­M§aii5§iRf*i!fl »m­ain nattáft I l 4 NAPIG if lori B lill SZoZdiEnOS i^idi BaSilS' ; i « mELH­E«-bsm • ! NAPIG Hasonló akcióról volt alkalma meggyőződnie, győződjön meg most is a hallatlan olcsó ár­kedvezményeinkről. — „Bizalom" könyvre is kiszolgálunk. 19ELBE“ CLUJ, CALEA REGELE FERDINAND NO. 19.

Next