Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-01 / 243. szám

Kifogásolja a cikk azt, hogy a magyar föld­művesek és kisiparosok súlyos helyzetét úgy állí­tották be a szatmári határozatok, mintha ez a kor­mány kisebbségi politikájának eredménye lenne, noha az Adevărul véleménye szerint a többségi iparosoknak és kereskedőknek is ugyanolyan rossz a helyzetük. A cikkíró végül pálcát tör a kisebb­ségi jogok mellett, sürgeti a kisebbségi törvény megalkotását, amely a törvényhozás elsőrendű feladatai között kell, hogy legyen. A kisebbségi törvénynek a gyu­lafehérvári határozatoknak a szellemében kell el­készülnie és a legszélesebb jogokat kell biztosítania a kisebbségek számára. Hivatkozik Csehszlovákia példájára, ahol kisebbségi miniszterek ülnek a kor­mányban s a kisebbségi jogok biztosítása egyáltalá­ban nem volt hátrányára az ország belső fejlődé­sének. Hogy ismeri a Curentul a ki­sebbségi kérdést? A Curentul ugyancsak vezércikkben foglalko­zik a szatmári nagygyűléssel. A lap szerint a gyű­lés két dolgot demonstrált, azt hogy „Bethlen pártjának elégedetlensége nem a magyar kisebb­ségé“ és hogy „ez a párt arra törekszik, hogy a román-magyar barátság problémáját, minél meg­oldhatatlanabbá tegye.“ Az első állítást Hinleder Ákos felszólalásával bizonyítja, mert Hinleder egy olyan kolozsvári kis lapot ostorozott, amely románo­kit s ez a lap képviseli a magyar kisebbséget, nem a Magyar Párt. Ilyen komolytalan megállapítások után felveti a kérdést, hogy miért mennének a ma­gyarok Genfbe, mikor az optánskérdést, kielégítő módon megoldották . Románia aláírt minden olyan szerződést, amely alkalmas arra, hogy Európára a „legörökkévalóbb és legmennyeibb békét“ hozza És a román nép azt is tudja jól, hogy nem a hatá­rok szétrombolása, hanem az európai közösség út­ján valósággal láthatatlanná tétele óhajtandó. Ki­fogásolja a cikk a gazdasági helyzettel szemben emelt kritikákat, mivel az ország rossz gazdasági helyzete csupán az általános helyzet következménye. A cikk azzal fejeződik be, hogy a Népszövetség ezek­nek a hiábavaló agitációknak háborús erjesztő anya­gát mindenesetre ki fogja operálni. Ez a cikk, amely nem alkalmas a polémiára a komolytalansága miatt, jellemző tünete annak, mennyire nem tudják, mi a kisebbségi kérdés. Annyira nem, hogy az optáns párt a kisebbségek ügyének nézi. Azt a Curentul is nagyon jól tudja, hogy a Magyar Párt a magyar nép. De a régi nótát hozza. Bt. Szer. H Heft­­eo J­ászló­ff gazdasági Faiskolája és szől­­lőoitvány telepe. Kívánatra ingyen küldi árjegyzékét, a Reteag.Jud. Someş fejj AAAAAAAAAAAAAAAA4A 8000 L. havi jövedelmet §§ garantálunk egy „RQUAL“­­féle gyorskötőgép beszerzé­sével. Azáltal, hogy állan­dóan és folytonosan az ilyen gépen készített zoknikat, ha­risnyákat és ruhácskákat elismert magas árakban visszavásároljuk, alkalmat nyújtunk Önnek arra, hogy egy biztos existenciát és egy állandó keresetet biztosít­son magának. Kérje még ma a díjmentes pros­pektusunk megküldését a „ROYAL“ kötőgépek medgyesi cégtől. — Postafiók No. 7. CM© METROPOL Restaurant A Metropol kávéháznak étterme novemz­er hó 1-én teljesen újonnan átalakítva Majorosi vendéglős vezetése alatt snectnyelik ! /Puamma» B35 tut. tvF. m. szám. „Nehezek a gazdasági viszonyok és rossz időben jött a terv“ — mondja Mihali polgármester a kolozsvári királyi palota gondolatáról (Kolozsvár, október 30.) Néhány hónappal ezelőtt nemcsak Kolozsváron, hanem az egész országban nagy feltűnést keltett az a beadvány, amelyet dr. Braun Jenő, az államrendőrség ve­zérigazgatója nyújtott be a kolozsvári városi ta­nácshoz, felvetvén azt a gondolatot, hogy Er­dély fővárosában Károly király számára kirá­lyi kastélyt építsenek. Azóta számtalan terv merült fel és látott napvilágot a lapok hasáb­jain arról, hol fogják felépíteni a királyi kas­télyt. Sokan a Majális utca szépségeit magasz­talták, mások a Fellegvárat emlegették, mint a legalkalmasabb helyet arra, hogy ott építsék fel a királyi kastélyt. Legutóbb egy bukaresti híradás alapján megírtuk, hogy a Kolozsvár főterén lévő gyö­nyörű, bizánci stílben épült Bánffy-palotát sze­melték ki királyi palotának. A hir Kolozsváron nagy feltűnést keltett s azért munkatársunk kérdést intézett Mihali Tivadar dr. polgármes­terhez, hogy mennyiben felel meg a valóság­nak a bukaresti tudósítás. Mihali polgármes­ter, aki annak idején nagy szeretettel karolta fel az indítványt, ma már sokkal rezignáltab­ban nyilatkozott az új királyi kastély felépí­téséről, illetve a Bánffy-palota megvételéről. — Bármennyire szép a gondolat, hogy Ko­lozsváron királyi kastélyt építsünk, vagy eset­leg már meglévő palotát megvásároljunk erre a célra, a mai nehéz gazdasági viszonyok a szép terv megvalósítása elé leküzdhetetlen aka­dályokat gördítenek. Kolozsvár városa kimond­hatatlan anyagi nehézségekkel küzd, a szociá­lis nyomor napról-napra nagyobb méreteket ölt és éppen ezért nem tartom valószínűnek, hogy a mai viszonyok között a tervet megvaló­síthassuk. — A Bánffy-palotáról még egyáltalában szó sem volt, — mondotta Mihali Tivadar pol­gármester. Azok a tervek, amelyek az indít­vány megtételének első pillanataiban felmerül­tek, ma a megvalósulástól sokkal távolabb álla­nak, mint valaha. Károly király az első pilla­nattól kezdve távol állott attól, hogy a hatal­mas költségeket igénylő királyi kastély építke­zésének kérdését felvesse. Minden ezirányú terv tehát, nem egyéb, merő találgatásnál. A­ nép fantáziája gazdag, de Kolozsvár városa — szegény. BUKARESTI ERKÖ amely a mozi nom születik és hat revolverlövéssel, két áldozattal végződik (Bukarest, október 30.) A bukaresti szerelmi drá­ma, amelyről már a Keleti Újság is megemlékezett, a nagyváros mocsarának igazi lápvirága. Érdemes már tanulságainál fogva is közelebbről foglalkozni vele. A bukaresti Stan Tabera 6. szám alatt lakott egy özvegyasszony, Simoneta Anna három lányával. Híres szépség volt mind a három, bármikor kiállhatok volna e­gy nagyobbszabású szépségversenyre. Pár héttel ez­előtt történt, hogy az egyik lány, a szépséges Nicolita, moziba ment. A plakátok szenzációs darabot hirdettek, amelyben arról volt szó, hogy egy idősebb úr szerelmes lesz egy fiatal leányba, akinél az öreg bonvivan forró szimpátiája megértő szívre talál. Nicolita kisasszony megváltotta a maga olcsó jegyét , elfoglalta a kijelölt helyet és a film peregni kezdett. De nem sokáig gyönyörködhetett zavartalanul a film szépségeiben, mert a mellette ülő idősebb, jól öltözött urat úgy látszik felbátorította s erősen fixirozta a mel­lette ülő bakfist. Rövidesen diskurzust kezdeményezett, a lány makacsul hallgatott. Szünet alatt azonban, mikor szemügyre vette a mellette ülő urat, látva, hogy 50 év körüli, elég jó megjelenésű férfi, akit tapasztalatlansá­gában előkelő gavallérnak gondolt, mindjárt megeny­hült iránta. Az előadás további részét úgy nézték végig, hogy figyelmeztették egymást a sikerültebb és mulatsá­gosabb jelenetekre. Az előadás végén az öreg gavallér hazakísérte a szép Simoneta leányt és udvariasan en­gedélyt kért arra, hogy látogatást tegyen a családnál. A mamának is szabályszerűen bemutatkozott: „Odeszky Jenő bankigazgató vagyok, és már vetni is kezdte a kabátját. Azután ünnepélyesen kijelentette, hogy a leány rendkívül megtetszett neki és ha a mamának nincs kifo­gása ellene, feleségül fogja venni. Az anyósjelölt kér­déseire nagy hangon előadta, hogy: „mint bankigazga­tónak hatalmas jövedelmem van s nemcsak a leányt, ha­nem az egész családot el tudnám tartani.“ A mama el­hitte az ál-bankigazgató kijelentéseit. Ekkor váratlan fordulat következett. Kopogtattak az ajtón és belépett a család legfiatalabb, 15 év körüli leánya, aki éppen akkor érkezett haza. Odeszky urat most már az új szépség kápráztatta el és újabb, bizalmas beszélgetésbe kezdett a háziasszonnyal: — Asszonyom, be kell vallanom, hogy ez a másik lánya még jobban tetszik nekem, mint a szép Nicolita. Éppen azért vele szemben lépek fel, mint kérő. A házassági fordulatot vehemens vita követte. Végül is abban egyeztek meg, hogy Odeszky Jenő bankigaz­gató úr kötelezi magát arra, hogyha a kislánnyal köten­dő házasság az ő hibájából kedvezőtlen fordulatot ven­ne, százezer lejjel és hatalmas ingatlannal kárpótolná a családot. Harmadnapra az ügy odafejlődött, hogy a szép leány Odeszky Jenő ur karján ellibegett. Egyelőre csak mint menyasszony költözött a lakására. Néhány nap múlva aztán kiderült, hogy a férjjelölt nem bankdirek­­tor, hanem csupán fodrászlegény, alá ráadásul még egy kicsit öreg is. A menyasszony szakított vele s azután szóba sem akart, állani többé a levitézlett vőlegénnyel. Ezután történt, hogy az ál-bankigazgató megleste volt menyasszonyát, amikor Carol Pinath nevű új udvarló­jával hazafelé tartott, utána lopózott s abban a pilla­natban, amikor belépett a szobába, hat revolverlövéssel leterítette a leányt is, az udvarlóját is. Mindketten azonnal meghaltak, a gyilkost pedig lefogták. Ez a legfrissebb bukaresti erkölcsrajz. H legtöbb háborús re-1e génjét? közé tartozik­­ a Minerva könyvújdonsága: ‚f Huber: KH3I?ORflL ^ Ára 150 lej. Kapható a Minervánál, Str. D J Regina Maria (Deák Ferenc ucca) 1 sz.

Next