Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-01 / 268. szám

svepincefon­a/ ELŐFIZEtS3 BELFÖLDÖN: X Irre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej egy hóra 100 lej. Ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI IA P Bserkesstőság és kiadóhivatal: Piaţa Un­rii (Főtér) 1 Telefon: 5­08, &94. XIH. évfolyam 2 K ft 8-ak szám * ?•­ ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 15 pengő. hely­es szám ára 29 fillér. TAXA POSTALA FLA­­TITA LN NUMERAR No. 24256—927. Diísj-Korozsvár 1930 december 1 Hétfőjn 1111S BRITANIA Angol-Román bizto­sí3ca CD S3 site R. T., Bucureşti Alapíttatott a Com­ercial Union Assurance Company Ltd. és a The Lxess Insurance Company Ltd. londoni biztosító társaságok­kal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszont­biztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal ren­delkeznek. — Kartellen kívül! A király akarja írta: Paá! Árpád Szó van róla, hogy őfelsége a király tanácsko­zásra hívja össze a közoktatásügyi volt minisztere­ket a jelenlegivel együtt, s ez az értekezlet az iskola­ügyekre nézve új alapvető terveket fog kidolgozni. Bizonyára résztvesznek az értekezleten azok a köz­oktatási szakemberek és tudósok is, kiknek vélemé­nye a román közéletben súlyos és elhatározó jelen­tőségű­ Az iskolapolitikában hagyományos alapesz­méket követ a minisztérium, még Spiru Haret ide­jéből átörökölt irányokat, melyek az egymásra kö­vetkező minisztereket mintegy kötelezik. Ez a szel­lemi örökség, ez a megállapított irány kerülne re­vízió alá azon a tervezett értekezleten. Feltétlenül szóba kerül az iskola és az élet sok­­kölcsönhatása, s hogy az iskola termelése milyen új nemzedéket dolgoz ki és ez új nemzedékben milyen életigényeket.. Gondoljuk, hogy a kisebbségi népek is szóba jönnek a közoktatási politika szempontjá­ból, hiszen ezt a problémát csak úgy rögtönözve csapta oda még Anghelescu az örökölt nemzeti is­kolapolitika formái közé. A Spiru Haret alapesz­méje a régi Románia kevésszámú népkisebbségével szemben az volt, hogy ezeknek nyilvános jogú isko­láik nem lehetnek, s román nyelvű tanítási kény­szer alá tartoznak. Egy kissé tágított alakban Anghelescu ezt a régi alapeszmét alkalmazta az új Románia többmilliós népkisebbségeire is. Anghelescu volt miniszter azt hitte, hogy még ennyivel is kegyességet gyakorolt irányunkban. Nem ismerte és nem ismeri talán ma sem a mi nép­tömegünk és a mi saját mivelődésünk arányait, s egyszerűen velünk szemben is a nyelvünkből való kinevelés feladatát látta követendő politikának. In­nen van az, hogy sokszázados szerzett iskolajogunk mellőzésével egyetlenegy iskolánkra nézve sem hagy­ták meg a nyilvánossági jogot. Ellenben összes is­koláink nyilvánossági jogát gyötrő engedélyezési eljárások alá vetették, tanárok vizsgáztatásától és rendőri természetű ellenőrzésektől tették függővé, s még ma sincs meg igen sok iskolánknak a nyil­vánossági joga. Amelyek pedig megkapták, azokra feltétlenül kötelező a nyelvi kényszer, mely a saját nyelvünkön való oktatást és művelődést minél ki­sebb területre szorítja. Ebből a kényszerítő iskolapolitikai gondolat­körből való az a rendelkezés is, hogy főiskoláink nem lehetnek. Még gyakorlati irányú főiskolá­ink se-Ami azonban népünk életére a legkisebb falu­ban is érzékenyen ráterhelődik, az az elemi iskolák dolga. Az a kényszerítő iskolapolitikai gondolat­kör a népkisebbségek meglevő hitvallásos elemi is­koláival szemben kötelezővé tette az állami iskolák és tanítói lakások építését, s azok dologi kiadásainak a községekre való rárovását, így a népkisebbségek által lakott falvak és városok közönsége kettős is­­kolaterheket visel. A maga megszokott iskoláit tar­tani akarja, de amellett az állami elemi iskolákat is kell tartania. Ez utóbbi tekintetben különösen az iskolaépítési költségek csak a magyarságra nézve ESIm Ki II IK­ Tekintélyek kormánya, vagy — diktatúra . A legkülönbözőbb kombinációkat fűzik Argetoianu kihallgatásához . A király végle­­gesnek jelentette ki a válás tényét (BUKAREST, november 29.) Argetoianu a liberális párt érdekes vezető egyénisége, akinek személye az utóbbi időben mind jobban előtérbe nyomul, pénteken az uralkodónál volt kihallgatáson és kihallgatása után nyilatkozott az Universul munkatársának. Legelőször is kijelentette, hogy az uralkodó a válás tényét véglegesnek tekinti. Argetoianu ezután arról beszélt, hogy a pártoknak a jelenlegi helyzetben meg kell találniuk az együttműködés lehetőségét, egyébként pedig erőteljes aka­ratra és a célt világosan látó emberekre van szükség. Az Adeverul kommentárja: Argetoianu nyilatkozatát és általában véve foglalkozik a politikai helyzettel- Szerinte azok, akik legutóbb az uralkodónál voltak audiencián, azt az impressziót szerezték, hogy a király nem hagyott fel a koncentrációs kormány gondolatával. Ez érthető is, mert hiszen ma nincsen komoly politikus, aki hinné azt, hogy a jelenlegi kormány túl fogja élni a költségvetés meg­szavazását. Kormánykrízis esetén a megoldás csak kétféle lehet: koncentrációs kormány, vagy az úgy­nevezett tekintélyek kormánya. Nagy kérdés azonban, hogy egy ilyen utóbbi formáció becsületes vá­lasztások után meg tudná­ a maga számára szerezni a többséget . (Attól félünk, hogy ez a ravasz meghatározás diktatúrát, sejttet. Szerk.) A legmegfelelőbb az lenne, ha a pártok őszintén megbékél­nének és megtalálnák a­z ittműködés plattformját. Argetoianu nyilatkozatából három lényeges dol­got említ meg. Az első az, hogy a király továbbra is legfőbb ellenőrzője óhajt maradni az újjáépítés politikájának, a második, hogy a pártok közötti kínai falaknak le kell omlaniok és az összes jelentős politikusoknak a király körül kell csoportosulnak és végül a harmadik, az uralkodó család kérdésének Miron Ch­ristea a szenátusba® állást foglalt a papság túlzásba vitt politizálása ellen A pa­triarcha a vallási harcok­­elavulásának rémképét idézte, ha az osih­odosok kívánságait nem teljesítik (Bukarest, nov. 29.) A szenátus szombati ülésének szenzációja Miron Christea patriar­­cha, volt régens nagy beszéde volt. Beszéde elején megelégedéssel állapította meg, hogy a trónbeszédben a király megemlékezett az egyházakról. A parlamentet és a vezető körö­ket főképen a gazdasági krízis foglalkoztat­ja, így annál nagyobb örömmel üdvözli, hogy a trónbeszéd az egyházakról nem feledkezett meg. Épen e krízisek nehéz idején van nagy szükség az egyházak munkájára. Szerencsét és áldást kíván a király működéséhez. Megál­lapítja, hogy az ortodox egyház autonómiája és igazgatása az utóbbi időben hatalmasan fejlődött. Ezután a papságnak a politikában való részvételéről mondott érdekes gondolato­kat. Az a véleménye, hogy a papság túlzottan kiveszi részét a pártpolitikából. Bizonyos do­log, hogy a pap polgár és különösen a vidéken legtöbb alkalma van arra, hogy vezetői szere­pet játsszon a szellemi életben. Nyilvánvaló, hogy a politikából nem vonható ki teljesen, már csak azért sem, mert szociológiai és po­litikai szempon­tból meg kell legyen a maga jól megformált véleménye. Az azonban nem engedhető meg, hogy a papok eltávolodjanak a krisztusi tanoktól és élére álljanak a válasz­tási harcoknak. Szükséges dolog, hogy az el­lenzék a kormányt kritizálja, mert kormá­nyozni egyet jelent azzal, hogy közben hibá­kat is köv­etnek el a kormányon levők, sajnos azonban a nálunk uralkodó politikai utas mellett a pártok nem azt nézik, hogy a kor­mány valamely cselekedete az ország javára van-e, hanem azt, hogy az mennyire használ­­(Folytatása a második oldalon.) is milliárdos kiadásokat jelentenek. Külön kiadást, külön terhet, amit csak a saját iskoláihoz ragaszko­dó népünk hordoz. Ez a kettős iskolatartási teher igen nagy részben előidézője volt kisebbségi né­peink fokozottabb nyomorának. Maga a tanítási kényszer pedig népművelődé­­sünket nyomorította el, mert a sajátnyelvű oktatás helyett a hivatalos nyelvet kell erőltetniük még sa­ját iskoláinknak is. Emiatt az ifjúság egyik nyelven se szerzi meg az élethez szükséges biztos alapisme­reteket.A kisebbségi népek anyagi és szellemi életét tehát az eddigi iskolapolitika igazán súlyos válsá­gokba hozta. Világosan kimutatható, hogy akármi­lyen jóhiszemű lelkesültséggel akartak is Anghe­­lescuék tömeges romanizálást véghezvinni, azt el nem érték, ellenben a kisebbségi népeket a maguk célzatos iskolapolitikájával gazdaságilag is tönkre­juttatták, s művelődés tekintetében is tanácstalan­ságba és bizonytalanságba döntötték. Igaz, hogy most minden nyelvű népre ráhullott a nyomor, de az is igaz, hogy a kisebbségi népeket__s különösen a magyarokat__ez a nyomor már hamarabb kikez­dette és fokozatosabban sújtja. Ez a nyomorbeli­ többletünk úgy időben, mint korban mind-mind az ellenünk alkalmazott iskolapolitikának tulajdonít­ható.

Next