Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-01 / 268. szám
svepincefona/ ELŐFIZEtS3 BELFÖLDÖN: X Irre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej egy hóra 100 lej. Ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI IA P Bserkesstőság és kiadóhivatal: Piaţa Unrii (Főtér) 1 Telefon: 508, &94. XIH. évfolyam 2 K ft 8-ak szám * ?• ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 15 pengő. helyes szám ára 29 fillér. TAXA POSTALA FLATITA LN NUMERAR No. 24256—927. Diísj-Korozsvár 1930 december 1 Hétfőjn 1111S BRITANIA Angol-Román biztosí3ca CD S3 site R. T., Bucureşti Alapíttatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The Lxess Insurance Company Ltd. londoni biztosító társaságokkal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszontbiztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. — Kartellen kívül! A király akarja írta: Paá! Árpád Szó van róla, hogy őfelsége a király tanácskozásra hívja össze a közoktatásügyi volt minisztereket a jelenlegivel együtt, s ez az értekezlet az iskolaügyekre nézve új alapvető terveket fog kidolgozni. Bizonyára résztvesznek az értekezleten azok a közoktatási szakemberek és tudósok is, kiknek véleménye a román közéletben súlyos és elhatározó jelentőségű Az iskolapolitikában hagyományos alapeszméket követ a minisztérium, még Spiru Haret idejéből átörökölt irányokat, melyek az egymásra következő minisztereket mintegy kötelezik. Ez a szellemi örökség, ez a megállapított irány kerülne revízió alá azon a tervezett értekezleten. Feltétlenül szóba kerül az iskola és az élet sokkölcsönhatása, s hogy az iskola termelése milyen új nemzedéket dolgoz ki és ez új nemzedékben milyen életigényeket.. Gondoljuk, hogy a kisebbségi népek is szóba jönnek a közoktatási politika szempontjából, hiszen ezt a problémát csak úgy rögtönözve csapta oda még Anghelescu az örökölt nemzeti iskolapolitika formái közé. A Spiru Haret alapeszméje a régi Románia kevésszámú népkisebbségével szemben az volt, hogy ezeknek nyilvános jogú iskoláik nem lehetnek, s román nyelvű tanítási kényszer alá tartoznak. Egy kissé tágított alakban Anghelescu ezt a régi alapeszmét alkalmazta az új Románia többmilliós népkisebbségeire is. Anghelescu volt miniszter azt hitte, hogy még ennyivel is kegyességet gyakorolt irányunkban. Nem ismerte és nem ismeri talán ma sem a mi néptömegünk és a mi saját mivelődésünk arányait, s egyszerűen velünk szemben is a nyelvünkből való kinevelés feladatát látta követendő politikának. Innen van az, hogy sokszázados szerzett iskolajogunk mellőzésével egyetlenegy iskolánkra nézve sem hagyták meg a nyilvánossági jogot. Ellenben összes iskoláink nyilvánossági jogát gyötrő engedélyezési eljárások alá vetették, tanárok vizsgáztatásától és rendőri természetű ellenőrzésektől tették függővé, s még ma sincs meg igen sok iskolánknak a nyilvánossági joga. Amelyek pedig megkapták, azokra feltétlenül kötelező a nyelvi kényszer, mely a saját nyelvünkön való oktatást és művelődést minél kisebb területre szorítja. Ebből a kényszerítő iskolapolitikai gondolatkörből való az a rendelkezés is, hogy főiskoláink nem lehetnek. Még gyakorlati irányú főiskoláink se-Ami azonban népünk életére a legkisebb faluban is érzékenyen ráterhelődik, az az elemi iskolák dolga. Az a kényszerítő iskolapolitikai gondolatkör a népkisebbségek meglevő hitvallásos elemi iskoláival szemben kötelezővé tette az állami iskolák és tanítói lakások építését, s azok dologi kiadásainak a községekre való rárovását, így a népkisebbségek által lakott falvak és városok közönsége kettős iskolaterheket visel. A maga megszokott iskoláit tartani akarja, de amellett az állami elemi iskolákat is kell tartania. Ez utóbbi tekintetben különösen az iskolaépítési költségek csak a magyarságra nézve ESIm Ki II IK Tekintélyek kormánya, vagy — diktatúra . A legkülönbözőbb kombinációkat fűzik Argetoianu kihallgatásához . A király véglegesnek jelentette ki a válás tényét (BUKAREST, november 29.) Argetoianu a liberális párt érdekes vezető egyénisége, akinek személye az utóbbi időben mind jobban előtérbe nyomul, pénteken az uralkodónál volt kihallgatáson és kihallgatása után nyilatkozott az Universul munkatársának. Legelőször is kijelentette, hogy az uralkodó a válás tényét véglegesnek tekinti. Argetoianu ezután arról beszélt, hogy a pártoknak a jelenlegi helyzetben meg kell találniuk az együttműködés lehetőségét, egyébként pedig erőteljes akaratra és a célt világosan látó emberekre van szükség. Az Adeverul kommentárja: Argetoianu nyilatkozatát és általában véve foglalkozik a politikai helyzettel- Szerinte azok, akik legutóbb az uralkodónál voltak audiencián, azt az impressziót szerezték, hogy a király nem hagyott fel a koncentrációs kormány gondolatával. Ez érthető is, mert hiszen ma nincsen komoly politikus, aki hinné azt, hogy a jelenlegi kormány túl fogja élni a költségvetés megszavazását. Kormánykrízis esetén a megoldás csak kétféle lehet: koncentrációs kormány, vagy az úgynevezett tekintélyek kormánya. Nagy kérdés azonban, hogy egy ilyen utóbbi formáció becsületes választások után meg tudná a maga számára szerezni a többséget . (Attól félünk, hogy ez a ravasz meghatározás diktatúrát, sejttet. Szerk.) A legmegfelelőbb az lenne, ha a pártok őszintén megbékélnének és megtalálnák az ittműködés plattformját. Argetoianu nyilatkozatából három lényeges dolgot említ meg. Az első az, hogy a király továbbra is legfőbb ellenőrzője óhajt maradni az újjáépítés politikájának, a második, hogy a pártok közötti kínai falaknak le kell omlaniok és az összes jelentős politikusoknak a király körül kell csoportosulnak és végül a harmadik, az uralkodó család kérdésének Miron Christea a szenátusba® állást foglalt a papság túlzásba vitt politizálása ellen A patriarcha a vallási harcokelavulásának rémképét idézte, ha az osihodosok kívánságait nem teljesítik (Bukarest, nov. 29.) A szenátus szombati ülésének szenzációja Miron Christea patriarcha, volt régens nagy beszéde volt. Beszéde elején megelégedéssel állapította meg, hogy a trónbeszédben a király megemlékezett az egyházakról. A parlamentet és a vezető köröket főképen a gazdasági krízis foglalkoztatja, így annál nagyobb örömmel üdvözli, hogy a trónbeszéd az egyházakról nem feledkezett meg. Épen e krízisek nehéz idején van nagy szükség az egyházak munkájára. Szerencsét és áldást kíván a király működéséhez. Megállapítja, hogy az ortodox egyház autonómiája és igazgatása az utóbbi időben hatalmasan fejlődött. Ezután a papságnak a politikában való részvételéről mondott érdekes gondolatokat. Az a véleménye, hogy a papság túlzottan kiveszi részét a pártpolitikából. Bizonyos dolog, hogy a pap polgár és különösen a vidéken legtöbb alkalma van arra, hogy vezetői szerepet játsszon a szellemi életben. Nyilvánvaló, hogy a politikából nem vonható ki teljesen, már csak azért sem, mert szociológiai és politikai szempontból meg kell legyen a maga jól megformált véleménye. Az azonban nem engedhető meg, hogy a papok eltávolodjanak a krisztusi tanoktól és élére álljanak a választási harcoknak. Szükséges dolog, hogy az ellenzék a kormányt kritizálja, mert kormányozni egyet jelent azzal, hogy közben hibákat is követnek el a kormányon levők, sajnos azonban a nálunk uralkodó politikai utas mellett a pártok nem azt nézik, hogy a kormány valamely cselekedete az ország javára van-e, hanem azt, hogy az mennyire használ(Folytatása a második oldalon.) is milliárdos kiadásokat jelentenek. Külön kiadást, külön terhet, amit csak a saját iskoláihoz ragaszkodó népünk hordoz. Ez a kettős iskolatartási teher igen nagy részben előidézője volt kisebbségi népeink fokozottabb nyomorának. Maga a tanítási kényszer pedig népművelődésünket nyomorította el, mert a sajátnyelvű oktatás helyett a hivatalos nyelvet kell erőltetniük még saját iskoláinknak is. Emiatt az ifjúság egyik nyelven se szerzi meg az élethez szükséges biztos alapismereteket.A kisebbségi népek anyagi és szellemi életét tehát az eddigi iskolapolitika igazán súlyos válságokba hozta. Világosan kimutatható, hogy akármilyen jóhiszemű lelkesültséggel akartak is Anghelescuék tömeges romanizálást véghezvinni, azt el nem érték, ellenben a kisebbségi népeket a maguk célzatos iskolapolitikájával gazdaságilag is tönkrejuttatták, s művelődés tekintetében is tanácstalanságba és bizonytalanságba döntötték. Igaz, hogy most minden nyelvű népre ráhullott a nyomor, de az is igaz, hogy a kisebbségi népeket__s különösen a magyarokat__ez a nyomor már hamarabb kikezdette és fokozatosabban sújtja. Ez a nyomorbeli többletünk úgy időben, mint korban mind-mind az ellenünk alkalmazott iskolapolitikának tulajdonítható.