Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-26 / 289. szám

38 A hugysav áldozatait fájdalom gyötri ! Köszvény. Rheuma. *Érelmeszesedés Levertség. Eli­a i­eri LAXI.EREAUX ProtMtor. ft* orvosak­adém­ia volt elnöke ajad­ja guiath­és elhárító szernek, 20 nagy premium URODQNAL m­egment, mert feloldja a hugysavat. található h­ugy­avat kiűzi, a gyom­orfalazat hely részére, az izmokra és az érzékeny részekre gyó­gyító hatással Inr Az orvosi indikációhoz képest ez a szer az organizmust rendbe hozza és gyógyí­­tólag tint Valamikor ezt a szert nem ismerték, ma azonban vitán félti áll­­ó hatása Dr BETTOUX * Miintp*Iller» r›r»~R‡ *b«dén* iától fel a fejjel , levertek, rheumatikusak szelillettek, kik szerisedteki fejfájás, eccernák miatt s á­ll­a­tai vagylok a tiujjyaav következményeinek, az ŰRÖDÖN AI. feloldja a hugysavat és anélkül, tippy ti észre­vennélek, eltünteti az ártalmas savat mint ahogy a meleg viz feloldja a cukrot Dob­ja­tok el a latokat és a mankókat egyenesen lirtek ki, mint ifjusagotok szép idejében — hála az Urodonalnak, most már mindent ehettek, ami a gyomornak kellemes, sőt ti lett né, a kelleténél is tetik­et „Sallcyt. eulel­ium­. sorl, am­elyekért, olyan sokat fizettek, a lign­agy*:Mi rendellenséb­b­en m­é nekiültek az Urodnnil elöl Hála az Urodonalnak, mert segítségével a leleltek tusz­erőre kapnak, az impotensek visszanyerik életerejüket és az ele­gáns női, akinek szervezetét az Urodona! kiliszti­­zolta újra visszanyeri arca fiatalságát és üdeségét . Bárhol is van a húgysav, képtelen felvenni a harcot az Uron­onallal, amely nhlható anyag és nagy erővel mobalizálható Az U­ rodonal a hárrml A GYERMEKNEK Hópihe-tündérfeék írta r­á. Borsai Mária Havacska, Csillag és Ragyogó, akiket anyácskájuk, a Hótündér elengedett a Földre világot látni, boldogan készültek az öltöz­ködéshez. Fehér bundát, fehér sapkát, puha, fehér muffot, meleg, fehér hócipőt vettek ma­gukra, olyan csillogóan fehérek voltak, mint a hópelyhek. Elköszöntek anyjuktól, hangosan becsapták a palota kapuját, hogy csak úgy zörrentek rajta a jégcsapok és egymás kezét fogva vidáman röpködtek a friss téli levegőben. Addig keringtek, míg ki nem fáradtak, majd leültek pihenni egy jegenyefa csúcsára. Testvérkék, én azt hiszem elég volt a já­tékból, mindjárt este van és mi még semmit sem láttunk a világból, mondta Csillag. Igazad rám, helyeselt Ragyogó. Én azt mondanám, ta­nácsolta Havacska, váljunk el egymástól, mindegyik külön után járja be a világot, estére ismét összetalálkozunk ezen a fán és együtt repülünk haza Anyácskához. Elfogadták Havacska indítványát, megölel­ték egymást, azzal a három tündérke háromfelé szállt, hogy minden oldaláról megismerje a vi­lágot. Sötét, késő este lett, mire megkopogtatták a jégpalota zengő kapuját. A jégkapu kinyílt és a tündérkék egymás után röppentek édes­anyjuk karjába. Legelőször csillag lépett a szo­bába. Fehér bundája ázottan, csapzottan simult testéhez, még csepegett róla a víz. Havacska se nézett ki külömben, kamásliján, muffján, még a sapkáján is csúnya, sötét sárfoltok te­­ketéltettek. Egyedül Ragyogó bundája maradt meg olyan fehérnek, tisztának, mint amilyen elindulásakor volt. Drága gyermekeim, meséljétek el, hol min­denütt jártatok, kérte őket a Hótündér. Hát kezdte el Csillag az elbeszélést, amikor elváltam a jegenyefánál a testvérkéktől, rep­­desni kezdtem céltalanul. Egyszerre csak jól eső meleget éreztem a hátamon. Megfordulok hogy megnézzem, ilyen hideg télben honnan jön ez a furcsa meleg, hát látom, hogy a fejem felett, nem messze egy nagy, fényes, sárga tá­nyér van, abból jön a meleg. Gondolom, ez nincs messze tőlem, megnézem, mitől olyan, hogy nektek aztán elmondhassam. Hanem kép­zeljétek el! Minél közelebb jöttem, annál sár­gább és melegebb lett, de sehogy sem tudtam egészen közel férkőzni. Közben a sárga tányér fogy ontotta a meleget, hogy a fejem is bele­fájdult. Nem törődtem a fejfájással, mert vé­gére akartam járni a dolognak, egyszerre csak­ a bundácskámból csurog a viz, a sapkám is tel­jesen összezsugorodott s a szivemet fájdalom szorította össze. Alig bírtam visszarepülni a je­genyefára, ahol bevártam a testvérkéket, most itt vagyok vizesen, tönkretett bundácskával, anélkül, hogy tudnám, mi volt az a sárga tá­nyér. Ne busulj Csillag, vigasztalta a Hótündér, nem volt hiába a fáradságod, megismerted a vi­lágon a leghatalmasabbat a Napot, ami nálunk, hótündéreknél is sokkal hatalmasabb. Én meg, kezdte el Havacska az elbeszélést, amikor elrepültem a jegenyefától, gondoltam, ráérek még világot látni, előbb ki­táncolom egy kicsit magamat. Tudjátok, milyen jól tudok táncolni, ha akarok és a nagy szabadságban olyan szépen táncoltam, mint talán még soha. Jaj de gyönyörű hópehely, jaj de gyönyörű és hogy­ kergeti a szél! Fogd meg nekem Péterke, játszani akarok vele. Arra nézek, amerről eze­ket a szavakat hallom, hát látom, hogy két pi­rosam! tündérke kinyújtott karral rohan fe­lére. Ilyen tündéreket még soha sem láttam. Sokkal, sokkal nagyobbak, mint mi, fehér bun­dájuk sincs, mint nekünk, repülni sem tudnak, de a szemük éppen úgy csillogott, mint a mienk. Annyira elbámultam őket, hogy elsötétült előttem a világ. Még valami szorító meleget is éreztem a testem körül. A fekete bundás tündér kaparintott a kezei­be, nem akart elengedni. Minden erőmmel ver­gődni kezdtem, sikerült is kirepülnöm belőle. Erre nagy bajsza kezdődött. A csizmáslábú tündér utánam rohant, én olyan fáradt voltam, hogy fel sem bírtam repülni. Ismét megfogott, végem is lett volna, ha a hótestvérkék segítsé­gemre nem sietnek és be nem repülnek a hara­gos tündér szemébe. Erre leesett a földre, en­gem még mindig a kezében tartva, mégis ki­szabadultam valahogy és nagynehezen elrepül­tem a jegenyefára. így sározódott össze a bun­­dácskám, sóhajtott szomorúan Havacska. Ne sajnáld a bundádat Havacska, vigasz­talta az édes­anyja, kapsz majd tőlem másikat! Sikerült megismerned a Földet és a földön a legerősebbet, az Embert. Mert nem tündérek akartak téged megfogni, hanem apró emberek. És tudd meg Havacska, hogy az emberek erő­sebbek még nálunk hótündéreknél is. És most meséld el Ragyogó te, hogy veled mi történt, fordult a mosolygó, fehérfelladás tündérkéhez. Tudjátok, kezdte el Ragyogó, hogy én na­gyon vigyázok a bundácskámra, gondoltam, most is előbb körülnézek, hogy merre is jár­hatnék, ahol semmi baj nem érhet. Leteleped­tem egy nagy ház csillogó ablakpárkányára és bekukucskáltam az ablakon. Mit gondoltok, kit láttam a szobában? Ki sem találnátok. Kicsi Fenyő állott egy magas asztalon, úgy, de úgy kidiszitve, amilyen szépet még álmomban sem láttam. Először azt hittem, hogy tévedek, de aztán ránéztem, hosszúkás tűleveleire, sötét zöld színére és tudtam, hogy nem tévedhetek, mert ilyen szép fa, mint Kicsi Fenyő, nem volt több az erdőben. Megkopogtattam az ablakot: Kicsi Fenyő, hallod-e, hogy kerülsz te ide? Én vagyok itt Ragyogó, gyere ki hozzám játszani! Kicsi Fenyő is azonnal megismert és kényes­kedve integetni kezdett nekem az ágaival. Az­tán kereken forgott, hogy jobban láthassam. Nem mehetek hozzád játszani. Ragyogó, bólongatott, nézd csak mennyi fényes, csillogó, aranyos holmi van rajtam. Vannak nekem most játszótársaim, a gyerekek, az ő örömükre hoztak be az erdőből engem. És nem vágysz vissza az erdőbe Kicsi Fenyő? A madarakhoz, a hegyekhez, a kristálypatakhoz? kérdeztem tőle. De Kicsi Fenyő csak bólogatott, hogy nem, nagyon meg van elégedve a sorsával. Mert el sem képzeled Ragyogó, milyen nagy boldogság másnak örömet szerezni, maradj itt egy kicsit és magad is belátod, hogy igazam van. Többet nem is beszélhettem Kicsi Fenyővel, mert be­lőttek a szobába gyerekek, leültek az asztal mellé és olyan jól játszottak és mulattak Kicsi Fenyővel, hogy egész sötétig csak őket néztem. Szívesen játszottam volna én is velük. Ragyogó, szólt a Hótündér, te megláttad a­mi a világon a legszebb, ami nálunk, hótündé­reknél is sokkal szebb, a szeretet. Kicsi Fenyő semmi más nem volt, mint karácsonyfa, amit az emberek karácsonykor, a szeretet ünnepén minden jóval feldíszítve kapnak. A Hótündér magához ölelte mind a három hópihetündérkét és így szólt hozzájuk: Édeseim, örüljetek, mert hárman egy nap alatt meglát­tátok az egész Világot. Találkoztatok a Nappal, a Földdel, az emberekkel és a Szeretettel! fWrW^fcLub 1930 KARÁCSONY H­a 16! és olcsón akar sósat vegye meg az ód „Szakács­­könyvemet“ irta Dr. Szen­tpétery Lajosné 800 kipróbált recepttel és igen sok illusztráció­val minden háztartásban nélkülözhetetlen. — Fia­tal ház asszonyok, gaz­daasszonyait és szakács­nők helyes útmutatója ez a könyv a konyhaművé­szet minden ágában. Tartalmazza a levesek, sültek, főzelékek, tész­ták, krémek, fagylaltok és minden ételneműek gazdaságos, kitűnő és könnyű elkészítési mód­­ját. Zöldségfélék, befőt­tek eltartási és befőzési módját is. — Kapható minden könyvkereske­désben és Tin­dán a ki­adónál : Füs­y József könyvkereskedésében, fűzve 100 Lei disznetes­­ben 130 Lei­ssabaparóka készi­­tés,­ halfestés, vil­­lanyondulá­­s Böszörmé­nyinél Cluj-Kolozsvár, Strada Matei. n­evelőnőket nyelv- és zeneismeretekkel, vagy anélkül Házitani­­tókat, gyermekkertész­­nőket, egysze­r kis­asszonyokat ajány­legleli­k,ismeretesebben Päda­gogen bund Wien­­, Kampfgasse 7. Az összes ifjúsági folyóiratok le­­rakata. 144 Ügyvédi határ­időnapló 1931. Teljes angol vászon'kötésben 480 Lei '«SS?; LEPAGE, Kvar­ariwrBfitiamimftimwtttifmoftHminHmmwwimaniiiiiiiHtHHiiwniiTOimimtitiomirmurmniniti

Next