Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-30 / 22. szám

X/F. AFF. 22. SZÁM. BrV?S8. auMaaBBach Működik a titkos színházi C­enzma, amely k­ezeli a Feketeszárú cseresznyét és nem has­andó előadását engedélyezni Isac Emil szerint előadhatatlan az a darab, amelynek bemutatására készülnek már Brlg­ádban s amelynek sikeréhez a budapesti szerb követség melegen gratulált az írónak. Szerény kérés Haţiegana aktív és moga volt miniszter urakhoz: olvassák el a proszkribált darabot (Kolozsvár, január 28.) Két nappal ezelőtt könyvalakban is megjelent Hunyady Sándor Budapesten nagy sikerrel színrekerült darabja, a „Feketeszárú cseresznye“. Hunyady azzal, hogy mnűvét Kolozsváron adatta ki, úgy látszik ezzel is dokumentálni akarta szoros kontaktu­sát az erdélyi irodalommal. Annál feltűnőbb, sőt különösebb, hogy akkor, amikor Hunyady színdarabja az erdélyi könyvpiac eseménye, sem a kolozsvári, sem a többi erdélyi magyar szín­házak nem készülnek a darab előadására, holott a mai rossz színházi konjunktúrában ugyan­csak elkelne a komoly színpadi siker. Mindad­dig, amíg nem ismertük a darabot, nem is szól­hattunk komolyan hozzá a kérdéshez. Most azon­ban, hogy megjelent Hunyady színdarabja, amely erdélyi nyomdában készült, a Helikon könyvkiadóvállalat adta ki és mindenkinek módjában áll elolvasni, igazán kiváncsiak vol­tunk arra: miért nem le­he­t Erdélyben a közön­ség elé lépni a Feketeszarú cseresznyével? A nemzetek közötti megértés apológiája. Mindenekelőtt siettünk elolvasni a darabot. A régi Magyarország Bácskájában, a mai Vaj­daságban játszódik le Hunyady színműve, sze­replői vegyesen szerbek és magyarok. A cselek­mény 1916-ban kezdődik, a második felvonás az imperiumváltozás legviharosabb idejében foly­tatódik. Egy dúsgazdag szerb földbirtokos fele­ségének és a magyar főszolgabírónak szerelmi regénye pereg le a szemünk előtt. Az egyik kép a magyar főszolgabírói hivatal hivatalos átvé­telét jeleníti meg. Amint régebb is, ma is szer­­bek és magyarok vegyesen élnek a Bácskában tehát szerbek és magyarok életsorai szövődnek össze Hunyady Sándor színdarabjában. Jó ma­gyarok, fajtájukhoz ragaszkodó emberek és ugyanolyan jó Szerbek kerülnek egymás mellé Ugyanaz a nemzeti érzés fűti a két nép fiait, de anélkül, hogy egy pillanatra is elhatalmasodnék rajtuk a gyűlölet mérge, anélkül, hogy egy­mást nemzeti érzékenységükben megsértenék. Meg tudják érteni egymás gyengéit, de meg is tudják bocsátani. Így válik Hunyady darabja, a Feketeszarú cseresznye a nemzetek közötti megértés, a békés, egymás melletti élet nemes és megragadó apológiájává. Reánk legalább ezt a benyomást tette Hu­nyady darabja. Távoli perspektíva képét lobog­tatta meg előttünk az erdélyi író színműve, le­het, hogy csak délibábot látott, de úgy éreztük a könyv olvasása közben, hogy milyen szép, mi­lyen jó volna, ha így volna, ha így lehetne... Nemcsak odalent a Bácskában, hanem Erdély­ben is. A szerb követség is így látja... Úgy látszik nemcsak a mi véleményünk ez, hanem az ügyben közvetlenül érdekelt buda­pesti szerb követségé is, amely pár héttel ezelőtt levelet írt Hunyadynak, a legmelegebben gra­tulált a sikeréhez, amelynek koronatanúja volt, hiszen a budapesti szerb követségnek mindenik magyarul tudó tagja keresett és bizonyára ta­lált is alkalmat arra, hogy a Vígszínházban hetvenötödik előadása felé közeledő darabot megtekintse. A szerb követség azonban nemcsak gratulált, hanem kérte Hunyadytól a Fekete­szarú cseresznye szövegét is, mert — így szólott a levél — a darabot elő akarják adni Belgrád­iján és ez a legközelebbi módja a kézirat, vagy valamelyik másodpéldány megszerzésének. Rossz taktika. Már régebb érdeklődtünk a kolozsvári Ma­gyar Színháznál, hogy mi van a Feketeszarú cseresznyével? Azt a választ kaptuk, hogy a do­log nem olyan egyszerű, a darabot „illetékesek“ még nem ismerik, már­pedig a színmű kényes témája miatt feltétlenül szükség van a felsőbb aprobációra. Ezt a színházi politikát a magunk részéről már akkor a, legélesebben elítéltük. Ab­szurdumnak mondtuk, hogy az erdélyi magyar színházak saját maguk állítsák be a cenzúrát, holott egy színház igazgatóságának feltétlenül kell legyen annyi judiciuma, hogy meg tudja jégverés, tűzkár, betörés és baleset ellen előnyösen biz­tosít a MINERVA BIZTOSÍTÓ Rt. Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz József­ül) 37. Telefon 12-57. állapítani, mit adhat elő és mit nem. Már­pedig ez a darab olyan távol esik az „irredentizmus­tól“, mint Makó Jeruzsálemtől. Később úgy in­formáltak, hogy meg kell várni a könyv meg­jelenését és azután már semmi akadálya sincs a színrekerülésnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a Feketeszarú cseresznye körül a leghelytelenebb színházi tak­tika érvényesül. Ahelyett, hogy minden kérde­­zősködés nélkül előadták volna, addig húzták, halasztották az ügyet, amíg valóban „kérdést“ csináltak belőle és alkalmat adtak illetékes ille­téktelenek beavatkozására. Van, vagy nincs színházi Tudomásunk szerint nincs. A valóságban azonban úgy látszik mégis csak van. A színházi cenzúra pirosceruzájának kezelője ezek szerint Isac Emil színészeti inspektor, aki állítólag megbízást kapott arra, hogy a színházak műso­rára kerülő darabokat „megbízhatóság,­ „irre­dentizmus“ és hasonló szempontokból ellenőriz­ze és átolvassa. Ezen az alapon került az ügy Isac Emil elbírálása alá. Itt aztán végérvénye­sen megfeneklett a dolog. A helyzet e pillanat­ban az, hogy Isac Emil „előadhatatlannak“ tartja. Őszintén szólva, nem akartunk hinni a fü­lünknek. Ez az álláspont ugyanis nem keveseb­bet jelent, hogy Romániában irredentizmus, ha egy irodalmi mű a béke és megértés útját ke­resi, ami azt szeretné, hogy szerbek és magya­rok, románok és magyarok ne fenekedjenek vég­re egymás ellen, hanem becsüljék meg kölcsö­nösen egymás jó tulajdonságait, segítsenek egy­máson, ha lehet, ne ellenségként, hanem bará­tokként éljenek. Nagyon kiváncsiak voltunk te­rvst arra, hogyan indokolja meg Isac szerin­tünk tarthatatlan álláspontját. Felkerestük tehát a színészeti inspektort s arra kértük, ismertesse velünk álláspontját. A hosszú eszmecserében aztán konstatáltuk azt, hogy az Isac Emil kifogásainak egyedüli alapja, a „belemagyarázási“ elmélet. Isac Emil úgy látszik sokkal jobb szerb, mint a budapesti szerb követ, mert ő úgy látja, hogy a darabban állandóan sérelem éri a szerb nemzeti büszkesé­get. Fáj neki az, hogy a szerb nagybirtokos, na­gyon lekezeli az egyik szerb tisztecskét, azt is kifogásolja, hogy nem a darabban, hanem a színhely megjelölésénél Magyarországtól elsza­kított területet jelöl meg az író s általában az a fő sérelme, — ha ezt nyíltan nem is mondta meg, — hogy egy magyar író, magyar közönség számára készült színdarabja nem közöl politikai vezércikket a kisantantról. — Nézze, kedves inspektor úr, — fejeztük be a vitát, — az ön álláspontja elfogult álláspont. Azzal úgy látszik hiába szállunk vitába. Nem lát tehát semmi módot arra, hogy a Feketeszarú cseresznye szinte kerülhessen? — Nekem Hunyady Sándor — volt a válasz — jó barátom, elfogultság tehát nem vezethet vele szemben. Hajlandó vagyok azonban a vé­leményemet olyan véleményeknek alárendelni, amelyeket feltétlenül respektálok. Kérjék meg Hatieganu miniszter urat és Goga Octaviant, hogy olvassák el a darabot és mondjanak ők véleményt róla. Ha nem lesznek az én álláspon­tomon, semmi akadálya sincs a Feketeszarú cse­resznye előadásának. Isac Emil felhívását tehát mi ezen az úton továbbítjuk kérésünkkel kiegészítve Hatieganu és Goga miniszter urakhoz. A probléma fontos számunkra, mert mi ebben is módot látunk arra, hogy megismerkedjünk a vezető román politikusok felfogásával. Hatieganu és Goga mi­niszter urak véleménye tehát nemcsak színda­rabról fog szólni, hanem a nemzetek közötti megértés politikájáról is. Várjuk tehát a mi­niszter urak nyilatkozatát. (sz.) a fájdalom A ffólisiFíjerceSk­ifitek az éjszaka folyamán Holpp fájdalom nélkül szabadulhasson tyúk­szemétől, fürdesse lábát egyszerűen meleg vízben, amelybe Saltrates Rodell-t áztatott. A Saltrates Rodell apró oxygén-buboré­­kokkal telíti a vizet és szinte tejszerű színt ad neki. Ezek az oxygén gömböcskék beha­tolnak a pórusokba és sótartalmukkal a leg­­megrögzöttebb tyúkszemet is úgy felpuhítják, hogy utána könnyűszerrel irthatja ki gyö­­ksrestül. Egyetlen Saltrates fü­rdő nagy meg­könnyebbülést hoz a megduzzadt, fáradt, elkínzett és érzékeny lábnak. Három-négy további fürdő után eltűnt valamennyi tyúk­szem s talpon lehet napestig vagy akár egész éjjelt áttábad­hat ha kedve tartja. M­iden csomag szavatolt megtérítéssel kerül forga­lomba. Ára jelentéktelenül csekély. Nincsen skárlá­t járvány Kolozsváron, ellenben spa­­nyolnáthás betegek száma állandóan növekvődésben van (Kolozsvár, január 28.) A múlt héten egy pár skárlátmegbetegedés fordult elő s a város­ban elterjedt az a hir, hogy több mint száz be­teg van skárlátban. A hir mind jobban terjedt s arról beszéltek, hogy ez a veszedelmes járvány újból felütötte fejét Kolozsváron. Vlad dr. városi tiszti főorvos a következőket mondja: — Most értesültem én is a kósza hírről, mely­ről a városban beszélnek. Meg kell nyugtassam a lakosságot, szó sincs skarlátjárványról, mind­össze két-három eset fordult elő. Ez a szám vi­szont olyan csekély, hogy szóra sem érdemes. Tény az, hogy egyik iskolában egy skarlátos megbetegedés történt, mire mi megtettük a szükséges intézkedéseket. Ez azonban izolált eset. Ellenben a spanyolnáthás betegek létszá­ma meghaladja a kétszázat is. Komoly aggoda­lomra nincsen ok, mivel a betegség könnyű le­folyású, sőt még jó­magam is influenzás voltam, de mindössze egy napot töltöttem ágyban. "

Next