Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-01 / 24. szám

Kép\­AAJVA J^XUliU UIjJL^Ux^ ; 1 l»xe 2200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 600 lej egy hóra 100 lej. Ara 5 lej. ORSZAGOS MAGYARPÁRTI LAP Cserkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Peter) 4 . Telefon: 6­08. 6­64. XIV. évfolyam 24-ik szám MAGYAROK, SZAGON: 1 évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedévee 15 pengő. Egyes szám­ára 20 fillér. "Ot TAXA. POá^AÍIX PtA­­TITA. EN I 'MERAB No. ?4256—92T. CIohKoIoxs vár, 19<fl csbrnst t. tfciSctTBlimp Ki győzött Biharban? Alig hisszük, hogy a kormánypárt sokáig tartja napirenden az időközi választások kérdé­sét. Ez a választás nemcsak azért lesújtó a kor­mányra nézve, mert a korteshadjáratok legvá­­logatottabb eszközeinek igénybevételével is csak Biharban és Krassószörény megyében sikerült pyrrhusi győzelmet, relatív többséget kierősza­kolnia, a regátban és Csernovicban pedig csú­fosan megbukott, hanem az új erdélyi mandá­tumok tulajdonosaiként, két olyan politikusát vitte be a parlamentbe, akikkel nem sok oka van eldicsekedni. Teianu úr és Dobrescu úr, a két újdonsült deputat, mintha csak azt doku­mentálnák a saját személyükben, hogy annak a rendszernek, amely lobogójára ilyen neveket ír, nem lehet hosszú életet jósolni. A mi számunkra azonban mégis csak sokat jelentett ez a választás, különösen a nagyváradi ahol minden párt bejelentette a maga jelöltjét és a döntő küzdelem csak a kormánypárt és a Magyar Párt között zajlott le. 29725 szavazatot kapott Teianu államtitkár, 17683-at Thury Kál­mán, a Magyar Párt jelöltje. A statisztika azt is megmutatja, hogy két év óta a kormánypárt 50­ 000 bihari szavazóinak száma 20.00- rel apadt le, míg a magyarpárti szavazók jó párszázzal szaporodtak, annak ellenére, hogy a magyarsá­got a legkörmönfontabb trükkökkel, a szavazó­helyiségekből való távoltartásával akadályoz­ták meg törvényes joguk gyakorlásában. Scotus Viator annak idején választási ta­pasztalatai alapján kezdte ki a magyar nemzeti­ségi politikát. Szegény Scotus Viator! Ha tudta volna, hogy a magyar választások apró és jóízű kortestörténetei szelid anekdoták, például a li­berális választások szemérmetlen urnalopásai, de a demokrácia kormányának úgynevezett „tiszta“ választásai mellett is. És valóban cso­dálatos, hogy a tiszta választások fanatikusa, még egyetlen romániai választásra sem volt kiváncsi. Pedig egyebek között a bihari válasz­tás is éppen elég anyaggal látta volna el a tisz­teletreméltó angol publicistát. Hagyjuk azonban a választási előcsatározá-­sokat, beszéljünk csak a rideg tényekről. Be­széljünk a szürke, de mégis sokatmondó szám­sorokról. Ezek pedig azt mondják el, hogy a Magyar Pártban a magyar tömegek ma is esz­méik tántoríthatatlan zászlóhordozóját látják, a kormánypárt pedig nem egyéb a két évvel ezelőtt még olyan lelkes román nép előtt, mint a hatalom alkalmi birtokosa, amelytől csak félni lehet, de lelkesedni érte senkinek sincs kedve. Teianu úr ígéretei, megfélemlítési módszerei felhajthattak az urnákhoz 29.000 embert, de ezek a választók csalódásuk romjain már nem bíznak a két évvel ezelőtt felszabadítást ígérő nemzeti parasztpártban s ha mégis rászavaz­nak, csak kormánykegyekért, vagy a megtor­lástól való félelmükben teszik ezt. A Magyar Párt tizenhétezer szavazója azon­ban megható áldozat és a nemzeti érzés doku­mentáló­ja. Ezek az emberek semmit sem remél­hettek, csak a kötelességtudás és magyar vol­tuk büszke öntudata vitte őket az urnához, von­ta el őket napi foglalatosságuktól. Legnagyobb részük azzal is tisztában volt, hogy győzelemre alig számíthatnak, hiszen a csendőrszuronyok és a hatósági önkényeskedés már eleve megmu­tatja számukra, hogy a választási eredmény milyen lesz. És mégis ők győztek. Fényes tanú­ságot tettek a magyarság összetartásáról és ne­héz órákban a célért való egyetakarásáról. Ti­zenhétezer magyar választó utat mutatott arra, hogy a kisebbségi jogokért folyó harcban miénk lesz a teljes diadal! Tilea államtitkár fenntartja állítását, hogy az Averescu-pártból köztársasági propaganda indult ki (Bukarest, január 30.) Tilea államtitkárnak az a nyilatkozata, amelyet a Chemarea-bál ide­jén Kolozsváron tett és amely szerint az Ave­­rescu-párt köztársasági érzelmű és ilyen tar­talmú brosúrákat bocsát ki, még mindig élénk érdeklődés és izgalom tárgya politikai körök­ben. Az államtitkár pénteken kijelentette a bu­karesti lapok munkatársai előtt, hogy ő Ave­­rescu marsallt személyileg nem vádolta köztár­sasági érzelemmel és nyilatkozatát ebben a te­kintetben a lapok hibásan adták vissza. Kije­lentése a néppárt néhány politikusára vonat­kozott, ezekre vonatkozó adattait majd a meg­­felelő időben közzé fogja tenni. Értesülések szerint különben Averescu mar­sall mélyen megsértve érzi magát Tilea állam­titkár nyilatkozatai által és ezért a közeli napokban levelet fog intézni az uralkodóhoz, amelyben kéri, hogy elégtételben részesüljön. Rámutat arra, hogy az ilyen nyilatkozat a mai nehéz időkben rendkívül veszélyes, mert hiszen ő Románia marsallja, akinek köztársasági ér­zelemmel való megvádolása rossz vért szül a közvéleményben. m­egjelent a második nyel­vendezet, amely megtiltjja, hogy a helyi hatóságok a hivatalos okmányokat magyar nyel­ven szö­végezzék meg (Kolozsvár, január 30.) Az erdélyi kormány­zóvá.­ hivatalos ap.­i­ harmadik számában közli a belügyminiszter 324/1931. számú rende­letét, amely a kisebbségi nyelvhasználat kérdé­sével foglalkozik. A rendelet szó szerint a következőképpen hangzik: No. 1708—1931. Az erdélyi kormányzóság összes közigazgatási hatóságainak. A belügymi­nisztérium 324—1931-es számú rendelete, amely a kisebbségi nyelveknek a községi és vármegyei tanácsokban való használatáról, továbbá az ülé­sek jegyzőkönyveinek megszövegezéséről szól, úgy intézkedik, hogy a precíz ellenőrzés keresz­tülvitele érdekében hozzuk tudomásukra, hogy az összes helyi hatóságok által kiállított hivata­los iratok román, illetve az állam nyelvén íran­dók. Máskülönben érvénytelen az idegennyelven megfogalmazott irat Kolozsvár 1931. január 27. Aláírás.­Szóval ezt nevezi a kormány nyelvrendelet­­nek. A kisebbségi nyelvek használatáról beszél, de ahelyett, hogy erre engedélyt adna, csak azt a tilalmat szögezi le, hogy a hivatalos iratokat románul kell írni. Így volt eddig is, igen hely­telenül, miért kell ezt újra elrendelni­? Pedig ha a román nyelv mellett, mondjuk párhuzamo­san magyar szövegezéssel fogalmaznák a jegy­zőkönyveket, ez a közigazgatás ügymenetének gyorsulását idézné elő. Ne kerülgesse a kormány a forró kását, ad­jon törvényes formát annak, ami a gyakorlat­ban — Kolozsváron kívül, — szokásjoggá vált. Az ilyen felesleges rendeletek azonban csak vö­rös posztók! S­­ét balott és sok súlyos sebesült !­­­aradt az áldozati adó utcai harcterén Hennén lőnek egy dévai szabót, aki véletlenül került az összeüt­közés színhelyére é­lzlyesné sebesült rendőr fekszik a kórházban (Bukarest, január 30.) Jelentette a Keleti Újság, hogy a vasúti munkások az áldozati adó miatt nagy tüntetést rendeztek Bukarestben és ezt a rendőrség csak nehezen tudta szétoszlat­ni. Dulakodás közben több lövés is eldördült. A rendőrség azt állítja, hogy a munkások részé­ről történtek a lövések. A golyók azonban nem rendőröket, hanem három munkást sebesí­tet­tek meg s ezek közül kettő a pénteki nap folya­mán meg is halt egyik bukaresti kórházban. A csütörtöki tüntetés egyik áldozata, Crecan Mi­hail asztalos, aki a mellébe kapott golyót. A Brancoveanu-kórházba szállították és megope­rálták, de már nem lehetett segíteni rajta és belső vérzése következtében kiszenvedett. A má­sik áldozat Schwartz János dévai szabó, aki vélet­lenül került bele a tüntető tömegbe. A rendőrség csütörtökön huszonnyolc munkást tartóztatott le, ezeket azonban, mivel nem si­került róluk bebizonyítani, hogy a rendőröket inzultálták volna, pénteken szabadlábra helyez­ték. A rendőrség határozottan hangoztatja, hogy a lövések a munkásoktól származnak. A tüntetés helyszínén több revolvert találtak s ezek kalibere jóval kisebb, mint a rendőrségi revol­vereké. Calinescu, belügyi államtitkár az ügyről pénteken nyilatkozott az újságíróknak. — Nagyon sajnálatos ez az incidens — mon­dotta — amelyet a vasúti munkások éppen ak­kor rendeztek, amikor a kormány bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy tanulmá­nyozza a vasutasok nyomasztó helyzetének ja­vítását. A rendőrséget a tüntetők provokálták s kilenc rendőr súlyos sérüléssel kórház­ban fekszik. A belügy­,minisztérium szigorú ankétot vezet le az ügyben Cădere államtitkár vezetésével és a jövőben is a legszigorúbban fogja megakadá­lyozni a tüntetéseket.

Next