Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-01 / 250. szám

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5­006-94. XIV. évfolyam, 2%fádik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. TAXA POŞTALA PIA­­TITA IN NUMERAR No. 24256—927. Claf-Kolczsvár, 1931 november 1. VäSäPUcip A vád: kisebbségi A kolozsvári iparkamara elnöksége ellen megindított vizsgálat, azt olvassuk, befejező­dött. Nem ez az első fegyelmi eljárás,, amely­nek aktái a lapokba kerülnek, de ez az ügy any­­nyira jellemző közállapotainkra és a napjaink­ban különösen domináló elferdült mentalitásra, hogy érdemes kiemelni a napi események kró­nikájából és egy kissé elmélkedni fölötte. Mert miről is van szó voltaképpen? Arról, hogy egy kolozsvári zálogháztulajdonos és szücsmester feljelentették az iparkamara vezetőségét, ame­lyet azzal a súlyos váddal illettek, hogy pro­­tekcionálja a kisebbségeket és háttérbe szorítja a románságot. Ennyire nyíltan, szinte durván nem vágták még a szemünkbe, hogy bűn kisebb­séginek lenni s az a román, aki a többségi és kisebbségi állampolgár közötti éles határvona­lat fel nem állítja, a bűnrészesség vétkébe esik. Lássuk a bűnlajstromot. Megnézték a bér­listákat és bogarásztak a munkások és szállítók nemzetiségi adataiban. Felelőssé tették az elnök­séget azért, hogy az előbbi kormány miért ne­vezett ki kisebbségi kormánybiztost a kamará­hoz, mivel indokolható az, hogy a kamarának nyolc román és öt kisebbségi tisztviselője van? A többi „vád“ e pillanatban nem időszerű szá­munkra. Ezúttal csak a felsorolt bűnlajstrom érdekel. A miniszteri vizsgálat nem köntörfala­zik. Megmondja Spertén, hogy a köztestületek­nek nem lehet és nem szabad kisebbségeket meg napszámos munkára sem alkalmazni és ameny­­nyiben kényszerűségből mégis megteszik, szá­mukat minimumra kell redukálni. Nem fontos a szakértelem, holott nagyon jól tudjuk, hogy egyetlen ipar és így az építőipar sem szentimen­tális és azokat a szakmunkásokat alkalmazza, akik értik a dolgukat, tekintet nélkül arra, hogy románok vagy magyarok. Bizonyára azt is megmondták a vizsgálat vezetőjének, hogy az iparkamara elnökségében azért volt egy ideig kisebbségi kormánybiztos, mert éppen a kisebb­ségek — magyarok és zsidók — lojalitása tette lehetővé a paritás elvének érvényesítését, mert semmiféle bukaresti vizsgálat meg nem cáfol­hatja azt a tényt, hogy a kolozsvári kamara körzetén belül az ipar- és kereskedelem képvi­selői nagy többségükben kisebbségiek és ha a szabad választás elve érvényesül az iparkama­rai választásoknál, akkor a vezetőség százszá­zalékosan kisebbségi. És éppen a magyar és zsidó tagok lojalitásán és a viszonyokkal való megértő számolásán múlik az, hogy a vezetőség­ben mindig átengedte a vezetést a románság­nak és a maga részéről megelégedett az ellenőr­zés jogának biztosításával. Ugyanez áll a tiszt­viselőkre is. Hogy a bukaresti urak mindezt meg tud­ják-e érteni, nem tudjuk és túlzottan optimis­ták e tekintetben nem is vagyunk. Amit most mondunk, azt inkább a magunk számára je­gyezzük fel. Nem tagadjuk: sok keserűséggel és a jövőbe vetett hit megingásával. Hogy Romá­nia állami életében a közigazgatás minden ága­zatában háttérbe van szorítva a magyarság és a még hivatalban levő magyar alkalmazottak száma egyre inkább csökkenő tendenciát mu­tat, az vitán felül áll. Hivatalosan azonban azt mondták eddig nekünk, hogy rémeket látunk és semmiféle tendencia nincs abban, hogy az ál­lami hivatalok vezető állásaiban alig van ki­sebbségi és az újonnan alkalmazottak között jóformán senki. És ha láttuk is ezeket a jelen­ségeket, azzal biztattuk magunkat, hogy az idők múlásával enyhülni fog a feszültség s az állam is reá fog jönni arra, hogy a kisebbségi tisztviselőkben megbízható, hű és pontos expo­nenseket kap, ami államérdek és ez az út az, amelyen el lehet tüntetni a súrlódási felületet többségi és kisebbségi között. Sajnos, ez a most lezajlott vizsgálat azt mutatja, hogy a kormány nem hajlandó rátérni a józan belátás egyedül helyes útjára. Sőt, tovább megy az eddigi eljá­rásnál és hajszajellegűen lép fel a kolozsvári kamara román vezetőségével szemben is, ame­lyet mint összeesküvőket és a románság ellen­ségeit pellengérezi ki. Ez ellen a politika, ez ellen a tendencia ellen ünepélyesen óvást eme­lünk. Ez az út nem a konszolidációt, hanem a széthúzást szolgálja, erőnek erejével veri félre a harangokat és ver­éket az Erdélyben élő nem­zetek békés együttélése közé. Kötelességünk ezt leszögezni, nemcsak a közrend megóvása, ha­nem egzisztenciák védelme érdekében is. Hi­szen ha ez a szellem vonul be Románia minden minisztériumába, ha vádemelés tárgya lehet ki­sebbségi munkások és tisztviselők alkalmazása, a paritás érvényesülése a kereskedelmi és ipari élet autonóm szerveinél is, akkor a mi szá­munkra csakugyan nem marad más hátra, mint a harakiri, az élet jogának feladása. A kor­mánynak kell itt közbelépni és hatalmi szóval visszahívni a bukaresti delegátusokat. Azt az aktahalmazt pedig, amelyet eddig ez a fegyelmi eljárás produkált, gondolkozás nélkül össze kell tépni. Riptoianu terve szerint januárig marad a kormány a helyén A pénzügyminiszter Balcicba hívta a miniszterelnö­köt a kormány sorsának a megbeszélésére . Duca azt üzente Párizsból, hogy a franciáktól ma semmi támogatás nem várható (Bukarest, október 30.) A kormány sorsára döntőnek mondják azt a találkozást, amelyen sikerült Argetoianu pénzügyminiszternek és belügyminiszternek Iorga miniszterelnökkel ko­moly eszmecserét váltani arról, hogy mi is le­gyen a kormányzással a közeli jövőben. Hogy mi ennek a megbeszélésnek­ a lényege, arról egé­szen biztosat nem lehet tudni, de a bukaresti lapok és bukaresti politikai körök kombinációi a következőkben foglalhatók­ össze. Iorga és Argetoianu döntő találkozáson Iorga miniszterelnök hosszabb idő óta tar­tózkodott attól, hogy Argetoianuval találkoz­zék Csütörtökön mégis esső találkozott kor­mánya pénzügyminiszterével Balcicban, igaz, hogy a találkozást nem Iorga akarta. A két po­litikus egymáshoz való viszonya olyan, hogy lehetőleg kerülik az érintkezést. Iorga inkább visszavonul Văleni de Munteni-ba és igyekszik minden felelősséget áthárítani Argetoianura, a pénzügyi élettel kapcsolatban napirenden levő intézkedéseiért. Az emlékezetes szinajai minisz­tertanácson is ezt a magatartást tanusította Iorga és véleményének határozott formában ki­fejezést is adott. Argetoianu a költségvetés ösz­­szeállítása után elhatározta, hogy tiszta helyzetet teremt és ezért igyeke­zet a balciki találkozást előkészíteni. A pénzügyminiszter környezete úgy tudja, hogy a megbeszélés eredménye döntő az egész kormány sorsára. Argetoianu közölni kívánja Iorgával azt a véleményét, hogy a kormány tagjainak egymáshoz való jelenlegi viszonya mellett lehetetlen még hosszabb ideig kormá­nyozni. Argetoianunak az a szándéka, hogy a kormány, hacsak kedvező változások nem álla­nak be, a költségvetés és az ezzel kapcsolatos törvények, például a tisztviselői státus rende­zése stb. megszavazása után újév körül adja be lemondását, addig pedig semmiféle személyi változások ne legyenek. Ha Iorga erre a megoldásra nem lenne haj­landó, úgy Argetoianu a legkritikusabb időben benyújtja lemondását, hogy így kényszerítse az egész kormányt a távozásra. Balcic­ban a trón­beszéd alapelveit is megbeszélték, a szöveget Iorga készíti el és azt véglegesen a jövő hét vé­gén tartandó minisztertanácson tárgyalják le. A költségvetést esetleg leszavazhatják Különböző politikai pártok vezetőinek ural­kodói audenciáin újra fölvetették a politikai életben a kormány változás közeli lehetőségéről szóló híreket. A tervezgetéseket valószínűbbé teszi az, hogy a Iorga-Argetoianu kormány valóban nincs olyan helyzetben, hogy az ország ügyeit hosszabb ideig vezesse. A parlament november 15-én feltétlenül meg­nyílik. E­gyes kormánykörökben azt beszélik, hogy a költségvetés tervezetét nem terjesztik be mindjárt a megnyitás után, hanem csak köz­vetlenül a karácsonyi szünet előtt, hogy így a vitát szűk keretek közé szorítsák és ne hagyja­nak sok időt az ellenzéki támadásokra, illető­leg vitákra. Viszont lehetséges az, hogy ekkor a kormányt az ellenzék és esetleg saját elégedetlen elemei leszavazzák, míg viszont abban az esetben, ha mindjárt a megnyitás után beterjesztik a költségvetést, az az ellenzék módosító indítványainak tekintet­­be­vételével tető alá lesz juttatható. Franciaországból semmi sem kapható Élénken kommentálják Bukarestben a je­lenleg Franciaországban tartózkodó Dúcának kijelentését, amely szerint ma lehetetlen az, hogy az ország Franciaországtól valamit is kapjon. Arra magyarázzák, egyes bukaresti la­pok, hogy Franciaország ennek a kormánynak a távozását óhajtja és csak egy megalakuló új kormánynak juttatná azt a támogatást és segít­séget, amelyre az országnak olyan nagy szük­sége van a mai időkben. A Lupta aláírt kötelezvénye. Az Epoca a Lupta betiltásával kapcsolatban gúnyosan aposztrofálta a betiltott lapot és azt írta többek között, hogy a lap igazgatója köz­(Folytatás a második oldalon.)

Next