Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-01 / 250. szám
ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5006-94. XIV. évfolyam, 2%fádik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. TAXA POŞTALA PIATITA IN NUMERAR No. 24256—927. Claf-Kolczsvár, 1931 november 1. VäSäPUcip A vád: kisebbségi A kolozsvári iparkamara elnöksége ellen megindított vizsgálat, azt olvassuk, befejeződött. Nem ez az első fegyelmi eljárás,, amelynek aktái a lapokba kerülnek, de ez az ügy anynyira jellemző közállapotainkra és a napjainkban különösen domináló elferdült mentalitásra, hogy érdemes kiemelni a napi események krónikájából és egy kissé elmélkedni fölötte. Mert miről is van szó voltaképpen? Arról, hogy egy kolozsvári zálogháztulajdonos és szücsmester feljelentették az iparkamara vezetőségét, amelyet azzal a súlyos váddal illettek, hogy protekcionálja a kisebbségeket és háttérbe szorítja a románságot. Ennyire nyíltan, szinte durván nem vágták még a szemünkbe, hogy bűn kisebbséginek lenni s az a román, aki a többségi és kisebbségi állampolgár közötti éles határvonalat fel nem állítja, a bűnrészesség vétkébe esik. Lássuk a bűnlajstromot. Megnézték a bérlistákat és bogarásztak a munkások és szállítók nemzetiségi adataiban. Felelőssé tették az elnökséget azért, hogy az előbbi kormány miért nevezett ki kisebbségi kormánybiztost a kamarához, mivel indokolható az, hogy a kamarának nyolc román és öt kisebbségi tisztviselője van? A többi „vád“ e pillanatban nem időszerű számunkra. Ezúttal csak a felsorolt bűnlajstrom érdekel. A miniszteri vizsgálat nem köntörfalazik. Megmondja Spertén, hogy a köztestületeknek nem lehet és nem szabad kisebbségeket meg napszámos munkára sem alkalmazni és amenynyiben kényszerűségből mégis megteszik, számukat minimumra kell redukálni. Nem fontos a szakértelem, holott nagyon jól tudjuk, hogy egyetlen ipar és így az építőipar sem szentimentális és azokat a szakmunkásokat alkalmazza, akik értik a dolgukat, tekintet nélkül arra, hogy románok vagy magyarok. Bizonyára azt is megmondták a vizsgálat vezetőjének, hogy az iparkamara elnökségében azért volt egy ideig kisebbségi kormánybiztos, mert éppen a kisebbségek — magyarok és zsidók — lojalitása tette lehetővé a paritás elvének érvényesítését, mert semmiféle bukaresti vizsgálat meg nem cáfolhatja azt a tényt, hogy a kolozsvári kamara körzetén belül az ipar- és kereskedelem képviselői nagy többségükben kisebbségiek és ha a szabad választás elve érvényesül az iparkamarai választásoknál, akkor a vezetőség százszázalékosan kisebbségi. És éppen a magyar és zsidó tagok lojalitásán és a viszonyokkal való megértő számolásán múlik az, hogy a vezetőségben mindig átengedte a vezetést a románságnak és a maga részéről megelégedett az ellenőrzés jogának biztosításával. Ugyanez áll a tisztviselőkre is. Hogy a bukaresti urak mindezt meg tudják-e érteni, nem tudjuk és túlzottan optimisták e tekintetben nem is vagyunk. Amit most mondunk, azt inkább a magunk számára jegyezzük fel. Nem tagadjuk: sok keserűséggel és a jövőbe vetett hit megingásával. Hogy Románia állami életében a közigazgatás minden ágazatában háttérbe van szorítva a magyarság és a még hivatalban levő magyar alkalmazottak száma egyre inkább csökkenő tendenciát mutat, az vitán felül áll. Hivatalosan azonban azt mondták eddig nekünk, hogy rémeket látunk és semmiféle tendencia nincs abban, hogy az állami hivatalok vezető állásaiban alig van kisebbségi és az újonnan alkalmazottak között jóformán senki. És ha láttuk is ezeket a jelenségeket, azzal biztattuk magunkat, hogy az idők múlásával enyhülni fog a feszültség s az állam is reá fog jönni arra, hogy a kisebbségi tisztviselőkben megbízható, hű és pontos exponenseket kap, ami államérdek és ez az út az, amelyen el lehet tüntetni a súrlódási felületet többségi és kisebbségi között. Sajnos, ez a most lezajlott vizsgálat azt mutatja, hogy a kormány nem hajlandó rátérni a józan belátás egyedül helyes útjára. Sőt, tovább megy az eddigi eljárásnál és hajszajellegűen lép fel a kolozsvári kamara román vezetőségével szemben is, amelyet mint összeesküvőket és a románság ellenségeit pellengérezi ki. Ez ellen a politika, ez ellen a tendencia ellen ünepélyesen óvást emelünk. Ez az út nem a konszolidációt, hanem a széthúzást szolgálja, erőnek erejével veri félre a harangokat és veréket az Erdélyben élő nemzetek békés együttélése közé. Kötelességünk ezt leszögezni, nemcsak a közrend megóvása, hanem egzisztenciák védelme érdekében is. Hiszen ha ez a szellem vonul be Románia minden minisztériumába, ha vádemelés tárgya lehet kisebbségi munkások és tisztviselők alkalmazása, a paritás érvényesülése a kereskedelmi és ipari élet autonóm szerveinél is, akkor a mi számunkra csakugyan nem marad más hátra, mint a harakiri, az élet jogának feladása. A kormánynak kell itt közbelépni és hatalmi szóval visszahívni a bukaresti delegátusokat. Azt az aktahalmazt pedig, amelyet eddig ez a fegyelmi eljárás produkált, gondolkozás nélkül össze kell tépni. Riptoianu terve szerint januárig marad a kormány a helyén A pénzügyminiszter Balcicba hívta a miniszterelnököt a kormány sorsának a megbeszélésére . Duca azt üzente Párizsból, hogy a franciáktól ma semmi támogatás nem várható (Bukarest, október 30.) A kormány sorsára döntőnek mondják azt a találkozást, amelyen sikerült Argetoianu pénzügyminiszternek és belügyminiszternek Iorga miniszterelnökkel komoly eszmecserét váltani arról, hogy mi is legyen a kormányzással a közeli jövőben. Hogy mi ennek a megbeszélésnek a lényege, arról egészen biztosat nem lehet tudni, de a bukaresti lapok és bukaresti politikai körök kombinációi a következőkben foglalhatók össze. Iorga és Argetoianu döntő találkozáson Iorga miniszterelnök hosszabb idő óta tartózkodott attól, hogy Argetoianuval találkozzék Csütörtökön mégis esső találkozott kormánya pénzügyminiszterével Balcicban, igaz, hogy a találkozást nem Iorga akarta. A két politikus egymáshoz való viszonya olyan, hogy lehetőleg kerülik az érintkezést. Iorga inkább visszavonul Văleni de Munteni-ba és igyekszik minden felelősséget áthárítani Argetoianura, a pénzügyi élettel kapcsolatban napirenden levő intézkedéseiért. Az emlékezetes szinajai minisztertanácson is ezt a magatartást tanusította Iorga és véleményének határozott formában kifejezést is adott. Argetoianu a költségvetés öszszeállítása után elhatározta, hogy tiszta helyzetet teremt és ezért igyekezet a balciki találkozást előkészíteni. A pénzügyminiszter környezete úgy tudja, hogy a megbeszélés eredménye döntő az egész kormány sorsára. Argetoianu közölni kívánja Iorgával azt a véleményét, hogy a kormány tagjainak egymáshoz való jelenlegi viszonya mellett lehetetlen még hosszabb ideig kormányozni. Argetoianunak az a szándéka, hogy a kormány, hacsak kedvező változások nem állanak be, a költségvetés és az ezzel kapcsolatos törvények, például a tisztviselői státus rendezése stb. megszavazása után újév körül adja be lemondását, addig pedig semmiféle személyi változások ne legyenek. Ha Iorga erre a megoldásra nem lenne hajlandó, úgy Argetoianu a legkritikusabb időben benyújtja lemondását, hogy így kényszerítse az egész kormányt a távozásra. Balcicban a trónbeszéd alapelveit is megbeszélték, a szöveget Iorga készíti el és azt véglegesen a jövő hét végén tartandó minisztertanácson tárgyalják le. A költségvetést esetleg leszavazhatják Különböző politikai pártok vezetőinek uralkodói audenciáin újra fölvetették a politikai életben a kormány változás közeli lehetőségéről szóló híreket. A tervezgetéseket valószínűbbé teszi az, hogy a Iorga-Argetoianu kormány valóban nincs olyan helyzetben, hogy az ország ügyeit hosszabb ideig vezesse. A parlament november 15-én feltétlenül megnyílik. Egyes kormánykörökben azt beszélik, hogy a költségvetés tervezetét nem terjesztik be mindjárt a megnyitás után, hanem csak közvetlenül a karácsonyi szünet előtt, hogy így a vitát szűk keretek közé szorítsák és ne hagyjanak sok időt az ellenzéki támadásokra, illetőleg vitákra. Viszont lehetséges az, hogy ekkor a kormányt az ellenzék és esetleg saját elégedetlen elemei leszavazzák, míg viszont abban az esetben, ha mindjárt a megnyitás után beterjesztik a költségvetést, az az ellenzék módosító indítványainak tekintetbevételével tető alá lesz juttatható. Franciaországból semmi sem kapható Élénken kommentálják Bukarestben a jelenleg Franciaországban tartózkodó Dúcának kijelentését, amely szerint ma lehetetlen az, hogy az ország Franciaországtól valamit is kapjon. Arra magyarázzák, egyes bukaresti lapok, hogy Franciaország ennek a kormánynak a távozását óhajtja és csak egy megalakuló új kormánynak juttatná azt a támogatást és segítséget, amelyre az országnak olyan nagy szüksége van a mai időkben. A Lupta aláírt kötelezvénye. Az Epoca a Lupta betiltásával kapcsolatban gúnyosan aposztrofálta a betiltott lapot és azt írta többek között, hogy a lap igazgatója köz(Folytatás a második oldalon.)