Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-01 / 250. szám

2 XIV. ÉVF. 250. SZÁM. ICELST zW&fc (Tudósítás eleje az első oldalon) vétlenül Argetoianuval tárgyalt azokról a fel­tételekről, amelyek mellett a lap újból megje­lenhetett. A Lupta legutóbbi számában élesen válaszol az Epocá­nak s kijelenti, hogy igazga­tója áprilisban látta utoljára Argetoianut, ami­kor a belügyminiszter két mandátumot is fel­ajánlott a Luptának, de ezt az igazgató nem fo­gadta el. Argetoianu nem fogadta el a Iorga költségvetését. A közoktatásügyi minisztérium költségveté­sét Argetoianu pénzügyminiszter nem hagyta jóvá és azzal küldte vissza a közoktatásügyi tárcához, hogy a hatmillió hatszázhatvanezer le­­jes végösszeget redukálja négymillió négyszáznegyven­­ezer lejre. Általános vélemény szerint ez a megtakarítás csak úgy érhető el, ha az anyagi kiadások téte­leit majdnem általános 40—50 százalékkal csök­kentik. Averescu hisz az ő kormánya fel­támadásában. Az Adeverul politikai horoszkópjában a nép­párt és a nemzeti parasztpárt egymáshoz való közeledéséről ír. Ebben az irányban nei­ a lap szerint erőteljes tárgyalások is folytak és foly­nak. Más hírek úgy tudják, hogy Averescu na­gyon optimistán beszél a néppárt kormányra­­kerülésének esélyeiről. Az a véleménye, hogy a jelenlegi kormány a költségvetés megszavazása után lemond, akkor a néppárt kap megbízást a választások levezetésére és azután pedig meg­valósítja azt a programot­, amelyet a kongresz­­szuson a marsall kifejtett. A kongresszuson el­hangzott óvatos kijelentések, többek között az, amelyben Averescu hangoztatta, hogy nem tö­rekszik uralomra, a marsall környezetének in­terpretálása szerint úgy értelmezendők, hogy Averescu még a látszatát is kerülni akarta an­nak, mintha ebben az irányban bármilyen be­folyást is akarna gyakorolni. Látogatás Beregszászy Lászlónál, a kolozsvári elmegyógyintézet szomorú lakójánál „Jaj, jaj Istenem, a Dunába akarnak dobni“ — kiáltja a Lőrinczy-ügy áldozata . A kezelő idegorvos nyilatkozik Beregszászy tragédiájáról (Kolozsvár, október 30.) Pillanatra álljunk meg Beregszászy László megdöbbentő tragé­diája előtt. Az Emke kommünikében jelentette be, hogy a végtelenül finomlelkű, abszolút kor­rekt és puritán ember, az intézet főszámvevője a Lőrinczy Mózes-féle ügyből kifolyólag meg­bomlott lélekkel a kolozsvári elmegyógyinté­zetbe került. Rábiztak körülbelül nyolcszázezer lejt, hogy betétként helyezze el. Lőrinczy Mózes a pénzt elvette, a bankban elhelyezte, szabály­­szerű betétkönyveket állíttatott ki, később azon­ban a pénzt hamis betétkönyvek alapján fel­vette. A betétek körül támadt jogi vitának aztán Beregszászy László idegei áldozatul estek. Buskomor lett, többször öngyilkos akart lenni, kezelőorvosa, dr. Groza tanársegéd utasítására pedig néhány nappal ezelőtt elmegyógyintézet­be szállították. „Jaj, hozzák ismét a zsákot.“ Az első számú pavilion emeleti sarokszo­bái­ában, őrzik Beregszászy Lászlót. Nehéz hozzá bejutni. Betegsége súlyos természetű, búsko­morság, mely az elmebajnak legszomorúbb meg­nyilatkozása. Együtt jár vele az üldözési má­nia, állandó kényszerképzetek. Groza tanárse­géd jóvoltából beengednek a beteghez. Az ágya szélén ül Beregszászy László. Há­romszor is köszöntjük egymás után. Nem vesz észre. Mereven bámul ki az ablakon, az ideg­­gyógyászat udvarára. Óvatosan elébe állunk, azonban még így sem lát meg. Megérintjük gyöngéden a vállát, megrezzen, csodálkozó, té­tova tekintettel néz ránk. Mintha valahonnan messziről érkezett volna, sokáig gondolkozik és csak lassan ismer meg. — Jaj drága szerkesztő úr, de jó, hogy itt van. Borzasztó ez kérem... Az arca, amely lefogyott és sápadt, idegesen megrándul. —• Nyugodjék meg Laci bátyám, minden jóra fordul. Ismét megfeledkezik rólam. Újra kibámul az ablakon. Az arcára megdöbbenés rajzolódik. — Jaj, hozzák ismét a zsákot. Végem van, hozzák a zsákot... Csitítani próbálom. Újból megérintem a vállát. Rámnéz s azt mondja: — Segítsen rajtam, üldöznek a zsákkal, be akarnak varrni és a Dunába akarnak dobni... Jaj, jaj, Istenem! Próbálom csitítani, megnyugtatni, hogy minden rendbe jön. Pillanatokig tisztán beszél és újból megro­hanják a kényszerképzetek. Őt, az ártatlan, pu­ritán embert lelkiismeretbeli furdalások gyöt­rik. — Az Emke igazgatósága elcsap, kultur­­gyilkosságot követtem el. Jaj, az özvegy ön­gyilkos lesz... Aztán ismét öntudatra ébred. Csöndesen vi­tatkozik velem, hogy szabályszerűen járt el. Egy ablakot bevág a szél. A zajra felugrik. Szo­lid kék szemei zavaros színt kapnak. Izgatottan jár fel és le a szobában, mire az ápoló megjele­nik. Észrevétlenül int, hogy a beteget hagyjam magára. Búcsúzni akarok, de Beregszászy László nem vesz észre. Az arcán ijedtség és zavar mu­tatkozik. Megdöbbenve hagyom el az elmegyógy­intézet emeleti szobáját, ahol Beregszászyt ál­landó felügyelet alatt tartják, mert attól lehet­­ félni, hogy egy ellenőrizhetetlen pillanatban öngyilkos lesz. „Valami rendkívüli dolognak kell történni“ Felkeressük dr. Groza elmegyógyintézeti tanársegédet. Szakszerű felvilágosítást ad a tra­­gikus sorsú Beregszászy László betegségéről: — Beregszászyt már a lakásán megfigyel­tem és gyógykezeltem. Azóta mutatkoztak rajta a betegség jelei, amióta az ismeretes esemény megtörtént. Többször is öngyilkosságot akart elkövetni s midőn láttam azt, hogy a búsko­morságból származó kényszerképzetek és üldö­zési mánia mind nagyobb erővel veszik hatal­mukba a hatvan év körüli embert, azt tanácsol­tam, hogy azonnal szállítsák be az elmegyógy­intézetbe. — Gyógyítható a betegsége? — Hatvan éves korban már nehéz a gyógy­kezelés. Valami rendkívüli dolognak kell tör­ténni, valami megrázkódtatásszerű örömnek, hogy a helyzete javuljon. — Ha az elveszettnek hitt betéteket meg­kapná?... « — Igen. Ez talán az egyetlen, — mondotta Groza tanársegéd, — hogy javítana a helyzetén. Valami orvosi trükkel, színpadszerű­en meg kel­lene rendezni a jelenetet és akkor talán az ül­dözési mánia is megszűnne és magát a búsko­morságot türelemmel és idővel meg lehetne gyó­gyítani. A felelősségérzet túltengése — Súlyos idegbaj ez, vagy elmebaj? — kér­deztük Groza tanársegédet. — A súlyos idegbaj és az elmebaj között nagyon nehéz határokat vonni, de a búskomor­ságnak ez a fajtája elmebaj. Beregszászynak állandóan víziói is vannak. Rendkívül tisztes­séges, finomlelkű ember, aki állandóan önmagát vádolja. Ez a felelősségérzetnek a túltengése, ami az amúgy is gyönge idegrendszerben za­vart idézett elő. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy Beregszászy Lászlót vissza­­adjuk a társadalomnak és családjának, Olajos Domokos. STHRIOL LEPIESE OTÁUI RAKTÁR Kolozsvár. — Kérjen mintát, árlapot!!! — ELHISZI ! Sinclair: Iparbáró, Ilam­______________ sun : Viktoria, Mikszáth: Mácsik, a nagyerejű, Petőfi válogatott versei és még ezer más, 5 lei kötete a Lepage antik­váriumban, Kolozsvár. Küldjön be 30, 50, vagy 100 leit, összeállítunk egy csomagot, nem tet­szőt cserélünk. — Kérjen ingyen jegyzéket. A prágai bankértekezleten egyöntetűen fogják rendezni a devizaforgalmi korlátozásokat (Prága, október 30.) November 3-án a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja kezdeményezé­sére értekezlet kezerődik Prágában azon jegy­bankok delegátusainak részvételével, amelyek­nek székhelyein devizaforgalmi korlátozások vannak érvényben. A konferencián a Nemzet­közi Fizetések Bankja is képviseltetni fogja magát. Az értekezleten az a feladat hárul a delegátusokra, hogy megtárgyalják s azután országaikban elfogadtassák a de­vizaforgalmi korlátozások egyöntetűvé tételét. A konferencia sikeressége nemcsak az érdekelt középeurópai államoknak érdeke, hanem azon hatalmaknak is, amelyeknek piacai szoros ke­reskedelmi összeköttetésben állanak a deviza­­forgalom felett ellenőrzést gyakorló államokkal. Bécsi beavatott helyen úgy tudják, hogy a prágai értekezleten elszámoló hivatal létesítését fogják elhatározni, amely Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria külkereskedelmi forgalmából származó kötele­zettségeket lebonyolítani lesz hivatva. A hiva­tal működését később azután kiterjesztik más államokra is. Egész Középeurópában érdeklődéssel várják a konferencia eredményeit. A jugoszláv sajtó a horvát emigráció vezéreit pénzhamisítással vádolja (Bécs, október 30.) A bécsi lapok szenzációs dinárbotrányról, illetőleg annak jugoszláviai híreiről írnak. A horvát emigráció három vezé­re Persec, Percevics és Pavelicz állagának en­nek a dinárhamisításnak a középpontjában, a jugoszláv hatóságok vádja szerint. Ezek a vá­dak egy Gruber Péter nevű emigráns horvát új­ságíró vallomásán alapulnak. Gruber a hor­vát határ rendőrséginél jelentkezett és vallomá­sát önként tette meg, hogy így visszajuthasson Jugoszláviába. Elmondotta, hogy a három emigráns vezérrel Münchenben találkozott. Persecék rá akarták bírni arra, hogy nagy­mennyiségű hamis dinárt hozzon be Jugoszlá­viába. Ő­szinteg belement a tervbe és így annak minden részletét megtudta, majd elutazott Münchenből és önként jelentkezett a jugoszláv hatóságoknál. A horvát emigránsok Gruber sze­rint hamis pénzzel akarták elárasztani Német­országot, Ausztriát és Jugoszláviát. A bécsi sajtó szerint Persecék már Olaszországba szök­tek, mivel a jugoszláv kormány érintkezésbe lépett a berlini és müncheni rendőrséggel. A legtöbb lapnak az a véleménye, hogy az egész ügy a jugoszláv hatóságok fantazmagóriája és az ilyen hírek terjesztésével a választások előtt akarják lehetetlenné tenni a horvátokat. Cukorkagyáraknak stan­olt, alumí­niumot, préselt képet, selyempapírt legolcsób­ban szállít Lepage, Kolozsvár. Kérjen mintát, árajánlatot.

Next