Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-02 / 147. szám

XV. ÉVE. 147. SZÁM. KEIETIUJS£G ­l Károlyi-k­ormány formális lemondását Horthy kormányzó nem fogadta el (Budapest, június 30.) Gróf Károlyi Gyula­­magyar miniszterelnök csütörtökön délelőtt be­nyújtotta Horthy kormányzónak a magyar kor­mány lemondását. A kormányzó a lemondást nem fogadta el és meleghangú levélben köszönö­tte meg a miniszterelnöknek a kormány eddigi­­fáradozását, biztosította őt további bizalmáról, méltatta, hogy a kormánynak sikerült kitűzött célját, elsősorban a pénz stabilitásának megőr­zését és a többi fontos feladatok megoldását el­­lérni. Az országnak továbbra is nagy szüksége van a Károlyi-kormány munkájára. A kormánylemondás inkább formális volt, mert a költségvetés elintézése utánra tervbe volt véve a lemondás felajánlása. A lemondás­ról Károlyi röviden nyilatkozott az újságírók­nak. — A kormány eddigi feladatát elvégezte, — mondotta — miután azonban a kormányzó a le­mondást nem fogadta el és teljes bizalmáról biztosította a kormányt, a kabinet helyén ma­rad és magára vállalja az országmentő munká­nak második részét. Kormányalakításra nem kerül sor, a kabinet összetétele marad a régi. A miniszterelnök egyébként az egységes párt csütörtök esti értekezletén részletes nyilatkoza­tot fog tenni. Újból megalakult a 33-as bizottság. Csütörtökön délelőtt a magyar parlament­ben pártközi konferencia volt, amely a harminc­hármas bizottság lejárt mandátumainak meg­újításával foglalkozott. A megalakítandó bi­zottságban, az ellenzék egy része is részt fog venni. Károlyi Gyula miniszterelnök a konfe­rencián hangoztatta, hogy különösen azoktól reméli a részvételt a bizottság munkájában, akik mindig hangoztatták, hogy nemzetmentő feladatok elvégzésében hajlandók részt venni, mert hiszen a harminchármas bizottság mun­kájának előmozdítása nem a kormány, hanem az egész nemzet érdeke­ is apostola volt a magyar ifjú küzdelemv­állalá­sának. Ez a fiatal ember sokat elviselt, amíg odajutott, hogy kenyeret keresett a maga és még gyámolításra szoruló kisebb testvérei szá­mára. Most, mintha azt érezte volna, hogy en­nek a feladatának a maga erői szerint megfe­lelt. Tegnapelőtt véndiák találkozó volt a ko­lozsvári református kollégiumban s a negyven évvel ezelőtt érettségizettek nevében emlékbe­széd hangzott el a nagynevű kidőlt osztálytárs­ról, László Ferencről. Ugyanekkor hagyta el az élők földi világát a László Ferenc fia, kated­rájának örököse, László József. A László Fe­renc gyermekeit az árvaság csodálatos szeretet­tel fűzte egybe, amerre ismerték őket, minde­nütt a legnagyobb tisztelőit ,­ beszéltek erről a vallásos szeretetről. Megható az a gyászjelentés, amelyben s testvérek a szomoru csapásról hírt adnak a következőkben: — Alólk­ottak lelkünk riadt megrendülésé­vel tudatjuk hogy a drága, jó testvér és együtt­érző rokon Lá­rdó József, a református Székely Mikó-kollégium helyettes tanára élte 30., tanár­kodása 2. eszte­nd­ojában folyó június 27-én le­vetkőzte a mű­endő életet.­­ Az Elköltözött közel egy évtizeden át lankadatlan hűséggel osztotta meg testvéreivel az árvaság keserű kenyerét és amidőn lelke, mondhatlan vívódásainak árán kiharcolta ma­­­gának atyja legszentebb örökségét, tanári szé­két, gyámoltalan övéinek önmegtagadó teher­­hordozója jön, de alig fordult termőre jó szive, pár évi gyü­mölcsözés után kitudakozhatlan lel­ki meghasonlás áldozatául esett és mi fogyha­tatlan szeretetétől kifosztottan állunk koporsó­ja mellett, az égi Atyához fohászkodván, hogy ő törölje le szemeinkről a könnykutatást, de keservünkben is áldván az ő nevét, hogy a tő­lünk elszakadtban nekünk annyi kegyelmi aján­dékot adott. A kollégium tanárai s a székely város kö­zönsége a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel voltak László József iránt. Szerették, megbe­csülték, sokra tartották. Egyik fivére, László Dezső a református egyházkerület missziós lel­késze, az erdélyi magyar fiatal nemzedéknek­ igen nagy reménysége és egyik vezető szelleme. László József is egyik alapítója­ volt az Erdélyi Fiatalok néven ismert ifjúsági csoportosulás­nak. Öngyilkosságának közvetlen előidéző okát nem tudja senki, talán nem is volt. Tragédiája, mindenfelé mélységes részvétet keltett Ravata­lát a sepsiszentgyörgyi kollégium tornacsarno­kában állították fel s onnan temették el a legna­gyobb részvét mellett csütörtökön délután. • • Öngyilkos lett a tragita sorsú Mgll László Ferenc fia és katedrájának örököse László József, az ifjabb erdélyi magyar nemzedék egyik nagy reménysége kifürkészhetetlen okokból véget vetett életének . Ravatalát a sepsiszent­györgyi kollégiumban állították fel (Kolozsvár, június 30.) Az erdélyi magyar kultúrának egy öntudatos ifjú harcosa és kiváló reménysége dőlt ki az élők sorából: László Jó­,­zsef. Az ő tragédiája súlyos veszteséget jelent az erdélyi magyar közoktatásügyre, egyike volt azoknak a fiataloknak, akikre a kultúrtörekvé­sünkben vezető szerep várt volna , aki az új magyar fiatalság előtt erőfeszítő munkásságá­val, a tanulmányokba való belefekvéssel, a sok­oldalúságra való törekvéssel példamutató volt. És példát mutatott még valamivel, aminek sor­sunk olyan nagy jelentőséget adott: a legna­gyobb nélkülözéseket szinte az aszkétaságig vállalva törte át magát azokon a nehézségeken, amelyek a magyar ifjú diplomaszerzése előtt állanak. A magyar ifjúság felismerte egyénisé­gének példamutató értékeit s egyik vezetőjének is tekintette. László József, a sepsiszentgyörgyi ref. Szé­kely Mikó-kollégium főgimnáziumának fiatal tanára 28-ára virradó éjjel önkezével vetett vé­get ifjú életének. A tragikus véget ért fiatal ta­nár az európai­ hírű tudós dr. László Ferenc fia és tanszékének örököse, egyszersmind erdélyi magyar közoktatásügyünk egyik legszebb re­ményekre jogosító ígérete volt. Vasszorgalom­­m­al, törhetetlen kitartással készült pályájára s két éves tanári működése folyamán melegszívű nevelőnek, tiszta belátásu és éles judiciuma pe­dagógusnak bizonyult. Megdöbbentő és megma­gyarázhatatlan váratlansággal bekövetkezett halála közvetlen hozzátartozóin kívül, elöljá­róit, kollégáit, tanítványait s minden ismerősét mélységes fájdalommal tölti el. Emlékezetes még dr. László Ferencnek, a kiváló­ tudósnak, aki a Székelyföld történelem­előtti idejéből a világraszóló tudományos érté­kek tárházát fedte fel, szomorú élettragédiája. László Ferenc a Székely Nemzeti Múzeum igaz­gatója volt s egyúttal professzora_ is a sepsi­szentgyörgyi _Mikó-kollégiumnak. Őt is, a ro­mán részről is elismert tudóst, vizsgakényszer elé állították s a kolozsvári vizsgaterem küszö­be előtt halt meg. Hét gyermeke maradt teljes­ árvaságban, akik édesanyjukat már régen el­veszítették. A hét gyermek egymást átölelve, a testvéri szeretet erejét m­utáltan ment neki az életnek s amelyikük­ hamarabb kijutott az is­kolapadok közül, minden erejével a kisebb test­vérek felsegítésére fordította. László József, aki édesapjának az örökébe készült,, megható odaadással vette ki részét az árva testvérek to­vábbsegítésében. Az ősi kollégium pedig, meleg szeretettel igyekezett a László Ferenc emlékét az árvák támogatásával is ápolni és katedrá­mát fenntartotta József fia számára.­­Amikor I László József odajutott, hogy az édesapja ka­tedráját, egyelőre mint helyettes tanár, elfog­lalhatta, nagy feladatot érzett ráhárulni. A ka­tedrát híressé tette az édesapja, a kollégiumnak az öröklés elismerésében megnyilvánult jóin­dulata, a felelősségérzettel telített ifjú lelket az erőfeszítő munkásságra kötötte be. El lehet képzelni ennek az ifjú embernek a lelki felőrlő­­döttségét, ha mindezekhez hozzászámítunk egy feledhetetlen emléket. A közelmúlt években Kolozsváron a főiskolai ifjak között sokszor feltűnt egy rendkívül érett észjárású ifjú, aki­nek az arcán a fiatalság tüneteit elnyomta a megviselt élet és akinek meggyőző beszédeit, be­szélgetéseit nagy figyelemmel hallgatták. Ke­mény hideg időben is nagykabát nélkül, vé­kony vászonruhában járt s már megjelenésében Újabb adományok a Diáksegélyzőnek A Diáksegélyakció javára újabban a követ­kező adományok folytak be: Osváth Albert, Semesnye 50 lej Özv. Csiszek Károlyné, Semesnye 30 „ Kis Károly gyűjtése május­­juniusi hónapokra, Dés­i 250 „ Dési Villamosművek tisztviselői” ka­rának adománya május-júniusi hó­napokra 460 „ N. N. 50 „ Nagyszebeni párttagozat adománya 530 „ Zsibói párttagozat adománya ______500 összesen: 1870 lej Eddig befolyt adományok összege: 222.970 lej összesen: 224.840 lej 3 Cluj, Regele Ferdinand No. 9. VOLT JUDOVICS LÁZÁR ÜZLET. A munkásbiztosító törvények módosításá­ról és azoknak az egész országra való kiter­jesztéséről szóló törvény (megjelent a folyó évi 122. számú Monitorul Oficialban) magyar for­dítása és román szövege kapható dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 30, vidékre portóval 40 lej, mely levélbé­­lyegben is beküldhető.

Next