Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-01 / 277. szám

'A­­iwx V. December 1. Nagy tévedés azt hinni, hogy az erdélyi magyarok és a romániai kisebbségek nem tart­ják jelentősnek a december elsejei évfordulót. Nemcsak a mostanit, hanem mindeniket, amely elmúlt a fejünk felett s amely ezután jön, az­óta, hogy kisebbségi sorsunkat viseljük. Nagy tévedés azt hinni, hogy a december elsejére való emlékezésnek ne akarnánk jelentőséget tulajdonítani. Ellenkezőleg: kisebbségi pro­gramunk legfőbb feladatai közé tartozik, sőt mondhatnék, programszerű tevékenységünk legfőbb feladata, hogy minden megfogható al­kalommal e napra emlékeztessünk. Mert akinek a történelem országot adott, annak vállaira helyezte a felelősséget az or­szág népeinek jó és rossz sorsáért. A gyulafe­hérvári decemberi kinyilatkozás emlékét ün­nepi lelkesedés idézi fel s az ünnepi kereteknek a kiszélesítéséhez akármi adja az aktualitást, az évfordulónak a jelentősége és lényege nem változik. .Deklarálta a román egyesülést a gyu­lafehérvári gyűlés és ez egyesülésnek az alap­kövei, oszlopaiként az itt élő népek szabadsá­gának örökjogait jelölték ki. Az egyesülés megtörtént, ez már a múlt é­s a szabadságjogok élő valósággá emelése pedig az államéletnek a feladata. Nekünk nincsen szükségünk arra, hogy idegen momentumokban keressünk ak­tualitást a december elsejei évforduló elhomá­­lyosíthatatlan jelentőségének a kiemeléséhez, mi ennek a napnak az alapkövein állunk, bár résztvevői a gyulafehérvári határozatoknak nem voltunk. A gyulafehérvári december el­seje népi megnyilatkozás volt s bár ebben semmi részünk akkor nem volt, mert nem is lehetett, a mi népünk életjogainak kütforrása­­ként tekintjük. Ezzel állunk és ezzel harcolunk. S mert őszintén, nyíltan, kertelés nélkül tart­juk magunk­­ alatt ez alapköveknek a szilárd­ságát, ez adja számunkra a bátorságot a sza­badságjog biztosításáért és biztonságáért lan­­kadhatatlanul vállalt belső küzdelemben. Ezért nem ejtjük ki kezünkből az irótollat és ezért nem félünk polgárjogainkért bármikor szót emelni a rendelkezésünkre álló fórumokon. És ezért valljuk meggyőződéssel, hogy aki méltó átérzéssel ünnepelni tudja a gyulafehérvári deklarációnak az évfordulóját s jelentőségét, az nem akarhatja a mi küzdelmeinknek a le­törését, mert az igazi december elsejét csonkí­taná meg. Aki december elsejét történelmi for­dulópontnak tartja, az nem akarhatja össze­törni, ha,nem csak kiépíteni s a kiépítés akara­tának végrehajtásában bennünk segítséget ta­lál, de nem a népünknek kilátásba helyezett nemzeti és polgárjogok eltemetéséhez, hanem azoknak érvényesítéséhez. Nincsen _ állam e földön, amely terhére akarnak lenni a polgári létnek és nem a köny­­nyebbségére. Mert ha volna ilyen állam, annak nincsen létjogosultsága az emberiség történe­tében. Az állami létnek a célja az, hogy pol­gárainak megélhetését biztosítsa és boldogulá­sát elősegítse. Ennek az állami célnak és fel­adatnak a tiszta és valódi értelmébe belekap­csoltuk a mi törekvéseinket s népünk életének boldogulásának állami feladatként való elism­e­rését, felkarolását követeljük. A gyulafehér­­vári decemberi deklarációban tisztán látták ennek a feladatnak a felismerését és a felisme­rés kihangsúlyozásának a szükségességét, mert alapelveket szögezett le az újonnan alakítandó román állam számára s a legelső pontnak leg­első mondata előírja: — Teljes nemzeti szabadság az összes itt élő nemzeteknek. S ez a legelső, tehát legfőbb pont vállalta a nemzeti szabadság garanciáiként a nemzeti autonómiákban kialakítható béke valóságát is. Hogy szűnjön meg az egymás közötti viszály­­kodás és a belső megbékült nyugalomra épülje­nek fel a népjólétnek elképzelhető feltételek Hitünk van abban, hogy ma is csak az áll a történelmi hivatás helyes pontjának a szilárd­ságán, aki az itt élő népek sorsközösségét fel­ismerve, a testvéri békesség ügyét szolgálja. ­ Érvényben marad az agrárváltók kezeseinek kötelezettsége A Creditul Urban részvényeinek áresése ideges nyugtalanságot keltett a bukaresti tőzsdén Maniu és Titulescu királyi kihallgatáson (Bukarest, november 30.) A városi konver­zióról még vajmi keveset lehet tudni, csak any­­nyit, hogy beígérte a miniszterelnök. Egyelőre csak a végrehajtások felfüggesztésére kerül most a sor. Hogy milyen lesz a konverzió, arra­­nézve különböző találgatások és kombinálások jelennek meg a bukaresti lapokban. Ezek a kombinációk semmiképpen sem lehetnek irányadók. Az a tény azonban, hogy az elő­zetes bejelentés tulajdonképpen tájékozatlanul hagyta a nyilvánosságot, nemcsak találgatá­sokra alkalmas, hanem sokféle bizonytalansá­got teremt a gazdasági életben. Nyugtalanság a tőzsdén. A Lupta részletesen beszámol a tőzsdei ideges hangulatról, és nyugtalanságról. Különösen a Creditul Urban papírjai körül mutatkozik ez az ideges nyugtalanság. E városi hitelintézet tízszázalékos papírját november 28-án 64.én­lejjel jegyezték, ma 39-re esett le. Az ötszáza­lékos papírja néhány nappal ezelőtt 37 jen volt és 32-re esett le. Az árfolyamoknak a zuhanása anélkül következett be, hogy vevő egyáltalában akadt volna. A tőzsdén azok a híresztelések terjedtek el, hogy a Creditul Urban nem fizet osztalékot és nem váltja be a szelvényeket. Panaitescu, a Creditul Urban vezérigazga­tója nyilatkozatában kijelentette, hogy két év óta a kormányzat nem tesz egyebet, mint korlátozza a tőke lehetőségeit és a tu­lajdonjogot. Hogy a Creditul Urban nem szorítja kímélet­lenül a fizetni nem tudó adósait, annak bizo­nyítására azt hozza fel, hogy két év alatt Bu­karestben csak tizenhárom ingatlant árverez­­tetett s az ország egész területén ezenkívül csak húszat. A legkategórikusabban cáfolja, hogy nem fizetnének osztalékokat és a szelvé­nyeket nem váltanák be. A kormánypárti lap sürgős intézkedéseket kér a kormánytól a tőzsdei áresések megaka­dályozására. Az Epoca című­ lap azt írja, hogy Mamut­nak a városi konverzióra vonatkozó parlamenti bejelentése kínos benyomásokat keltett nemcsak belföldön, hanem a külföldön is. Angliában va­lósággal katasztrofális következményei állottak be bizonyos román gazdasági érdekekre. Volt olyan belföldi biztosító társaság, amely hajlandónak mutatkozott újólag folyósítani jelzálog-kölcsönöket a saját üzletfelei számára. Ezt a hajlandóságát most megváltoztatta és nem folyósít senki jelzálog-kölcsönt. Duca elnöklete alatt a liberális párt parla­menti csoportja értekezletet tartott a városi konverzióról. Határozatot hoztak, melyben most is — politikai szemponntokból — leszöge­zik, hogy helyeslik a városi adósság szanálá­sát, de a szanálási módokra nézve a párt fenn­tartja a maga álláspontját. A parlamenti verekedés fegyelmije. A kamara fegyelmi bizottsága Pompili­u Ioanitescu elnöklete alatt tartott ülésén elké­szítette azt a javaslatot, amit a kamara teg­­napi ülésén előfordult verekedés ügyében ter­jesztenek elő. A javaslat Cuza Györgynek a kamarából husz ülésnapra való kizárását in­dítványozza a Weissmann zsidópárti képviselő ellen elkövetett inzultus miatt. Mivel heten­ként csak négy nap tart ülést a kamara, a húsz ülésnap karácsony előtt nem telik le s így Cuza csak a karácsonyi szünet után vehet részt a parlamenti üléseken. A kezesek miatt óvatották meg az agrárváltókat. Az agrár­konverzió törvénye nem tartal­maz pontos rendelkezéseket a váltókezesekre vonatkozólag. Emiatt a Banca Naţionala meg­­óvatolta valamennyi tárcájában levő mezőgaz­dasági váltót. Az igazságügyminiszter, hogy a kérdés körül keletkezett jogi vitának véget vessen. —, elrendelte, hogy a kezesek kötelezett­sége érvényben marad a Mironescu-féle törvény által megállapított határidőig. A miniszter közelebbről törvényja­vaslatot is fog benyújtani, hogy ez a rendelke­zés törvényes alappal bírjon a további eljárás folyamán. Titulescu és Maniu a királynál. Titulescu külügyminiszter tegnap kihall­gatáson volt a királynál. Ma Mania miniszter­­elnök ment audienciára, aki ez alkalommal a választójogi törvényjavaslatot is bemutatja az uralkodónak. Averescu szenzációt ígér. Goga, aki néhány napig gyengélkedett, fel­gyógyult és még e hét folyamán fel fog szó­lalni a parlamentben a felirati vitánál. Averescu marsall a szenátusban fog be­szélni. Felszólalását nagy érdeklődéssel vár­ják, mert Averescu régóta nem beszélt a nyil­vánosság előtt. Averescu különben is szenzá­ciósnak ígéri a beszédét. A bankkormányzó meg­állapításai az erdélyi aranybányák termeléséről (Bukarest, november 30.) Anghelescu, a Nemzeti Bank kormányzója Dan Sever­rel, a bank igazgatóságának egyik tagjával hely­színi szemlét tartott az erdélyi Érchegység aranybányáinál, Brádon és Zalatnán. Megál­lapította, hogy az aranybányák termelése kellő inveszticióval fokozható volna. A bank százmillió lejt folyósít az államnak, hogy esz­közölhesse a szükséges befektetéseket. Egyes körök azt a hírt terjesztették, hogy az arany­bányászás nem rentábilis Romániában. A vizs­gálat ezt a hírt megcáfolta azzal, hogy a ter­melés már akkor rentábilis, ha a bányák érce tonnánként négy gram aranyat tartalmaz. Ez­zel szemben az erdélyi aranybányák érce ton­nánként 8 gram aranyat tartalmaz.

Next