Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-01 / 277. szám

KnniUisXa XV. ÉVF. 277. SZÁM. Szemben a Nobel-díjas Galsworthyval (London, nov. 30.) Szembenülve Galsworthy­­val, könnyen elfelejtjük egy híres és ma már világszerte csodált regényírónak jelenlétét, aki­nek műveit több mint húsz nyelvre fordították le és annyit írt már össze, hogy regényeiből, el­beszéléseiből és drámáiból egy egész könyvszek­rényt lehetne telerakni. Galsworthy egyéniségé­hez nem tapad semmi olyasmi, ami önkéntele­nül is kiélezné a távolságot. Bernard Shaw min­den személyes egyszerűsége dacára is úgy visel­kedik, hogy látogatóival mintegy éreztetni akarja jelentőségét s azt, hogy ő most szerény és egyszerű. Rudyard Kipling egyike a három másik angol Nobel-díjasnak, viszont oly szimpla és nehézkes modorában, hogy az ember felületes találkozás után nem is hiszi el róla, hogy azokat a nagy műveket ő írta. Galsworthy egészen más Minden porcikájában gentleman. Minden moz­dulatában észrevenni a belső és a külső kultú­rát- ha egy paraszt ruhájába bújna, akkor is az első pillanatra disztingvált. nemes maradna És az a­ figyelemreméltó, hogy Galsworthy­nak nincs is helye az angol Gothai Almanach-ban, mert a Galsworthyak mindig egyszerű emberek voltak, ámbár nemzetségük tekintélyes. Gals­worthy típusa az angol szellemi arisztokratá­nak, aki egyszerű körülményekből küzdötte fel magát a nemzetközi megbecsülésig és aki Pálya­futása alatt olyan „schliffet“ szerzett­,ami csak a születési nemességnek a sajátja. Ő azonban sohasem felejti el a harrowi községi iskolában töltött éveit és szívesen cseveg róla. Galsworthy és a papírkosár. — Hogy mindig, már diákkoromban lettek volna irodalmi ambícióim? — mosolyogva mu­tat az íróasztala mellett álló papírkosárra és vidáman folytatja: — Minden fiatalember írt már egy önfeledt pillanatában szerelmi verseket és áradozott a virágzó tavaszról. Némelyek azért büszkék első művükre, mert életükben az egyetlen írásmű, amelyet nem irodai stílusban fogalmaztak meg. Én sohasem voltam megelégedve munkámmal és több írásomat dobtam papírkosárba, mint amennyit barátaimnak megmutattam. Egyéb­ként kevés szabadidőm volt. Jogot kellett ta­nulnom és tanulmányaim keserűen komolyak voltak. Mindenáron derék ügyvéd akartam len­ni. A hírnévre tulajdonképpen sohasem gon­doltam. Vagy legalább is nem sokkal többet, mint az a kalandravágyó diák, aki munkáját lelkesedéssel végzi. Huszonhárom éves korom­ban diplomát szereztem. A tárgyalások, ame­lyekben részt vettem a törvényszéken, nem vol­tak olyan természetűek, hogy máról-holnapra népszerűvé tegyenek a közönség előtt. Jogi el­foglaltságom lehetővé tette, hogy estéim sza­badok legyenek. Novellákat kezdtem írni. Csak nyolc év múlva sikerült elhelyezni közülük egyet. Mint, ügyvéd, nem akartam kitenni ma­gamat a kritikának, a szemrehányásnak, hogy „suszter maradt a kaptafánál, és álnevet vá­lasztottam. Negyvenedik évéig harcolt a sikerért Galsworthy első műve a Jocely. Sir John álnév alatt jelent meg. Mindazok, akik 1918-ban megvásárolták a könyvet, ma egy értékes könyv ritkaságnak vannak a birtokában. A Jocely ma híres könyv, de annak idején eltűnt a könyvek áradatában, amelyekkel döntötték a század vé­gén a világot. A költőnek csupán élete negyven évének küszöbén mutatkozott a siker. 1906-ban jelent meg arisztokrata regénye a ,,The Man of Property“. Ezzel a könyvével lerakta alapkö­vét a ma már nyolckötetes Forsyte Saga-jához, amely e korszak szociális történetéhez nyújt adalékokat és az egész világon olyan népszerű­ségre tett,szert, hogy Gaisworthynak kétségkí­vül biztosítja a halhatatlanságot. Ugyancsak ebben az évben jelent meg egyik legsikerültebb drámája, a The Silverbox. Galsworthy egyszer­re az irodalmi világ érdeklődéséne a kord­mont­­jába került. Galsworthy ekkor visszavonult­ , környezetéül a természetet választotta. El­­ítélt egy fatörzsön töltötte a holdfényes éjszaká­iban és álmodott­ Barátai egyedül hagyták és­­nem zavarták, így lett Galsworthy a legi­­no­rnado természetű hangulatoknak a festője. Még ima is, amikor már a rutin csinálja neki az utat­ ,a legteljesebb nyugalomra van szüksége, hogy­­írni tu­djon. Egy autó tülkölése már kiragadja­­munkájából és órákra, sőt napokra megzavarja a koncentrációban. Ha az Íróasztalnál ül, csak ,a legyek és a méhek zenélhetnek, az em­berek­­­nek csendben kell viselkedniük. Éppen ezért rit­­­kán hív meg látogatókat magához. Egy ne­gyedórás semmitmondó csevegés neki nem egy­­­szer egy egész napjába kerül­— Nem érdekelnek a „szenzációk“ — mondja ,vállvonogatva — és a világtörténelem napi ese­ményeihez nincs semmi hozzáfűzni valóm. Amit a pacifizmusról, a szociális fejlődésről és a ha­lál után való életről gondolok, mindezt megta­lálhatná könyveimben.­­ A Nobel-díjas költő Minden kérdés visszapattan róla. Ide azután hirtelen az eszébe jut, hogy végül is ő John Galsworthy, a híres költő, aki hatvanöt éves ko­rában megszerezte a legértékesebb babérágat, a Nobel-díjat. Éppen ezen a napon jelent meg leg­újabb könyve is, A virágzó vadon. Galsworthy ebben elmeséli a Forsyte-környezet ismert figu­ráinak az életének intimitásait. Michael Mont­ról beszél. Fleur-ről és a bölcs Sir Laurence Mont-ról­ Ismét magunk előtt látjuk a kalandos költőt, Wilfrredet, aki végigszáguldozik a vilá­gon, mohamedán lesz és nem veszi feleségül Dinny Cherellt, mert árulója lett atyái istené­nek Dinny Htart mellette, de Willfred vissza­utasítja. Galsworthy nem dolgozik happy­­endre és a tragédiát nemesfém pengésű­ bűvös szavakban ábrázolja. Mialatt Galsworthy vendé­­reivel társalog, akkor is érezzük az egyik For- Mudolf Forster és Lude Englisch jön a Forso Mozgóba december 2-án. syte jelenlétét, aki nem mulasztja el, hogy ne tegyen ironikus megjegyzéseket. Költő és költé­szet annyira fel van olvadva benne, hogy Gals­worthy megjegyzését éppen úgy mondhatta volna Lord Dennis, vagy Ernst Milton, akiket a „Patricius“-ból ismerünk. Az öreg Mont moso­lyával mosolygott Galsworthy, amikor közölték vele a Nobel-díj hírét. A kitüntetés semmit sem változtat az életén- És olyan szorgalmasan dolgozik tovább, mint eddig, visszavonulva a világtól, „szenzáció“-mentesen. E. M. Salzer. Autószerencsétlenség a dévai országúton Egy taxiautó összeütközött gróf Horváth­ Tholdy Rudolfné kocsijával (Déva, november 30.) A dévai országúton súlyos autószerencsétlenség törté­nt. Gróf Hor­váth Tholdy Rudolf­né magánfogatán hazafelé hajtatott. Déva határában a szürkületben egy taxi közeledett feléjük, amelynek nem voltak m­eggyújtva a lámpái s igy történhetett meg, hogy a luxusautó teljes sebességgel a lovak közé száguldott. Az összeütközés erejének legnagyobb részét a lovak felfogták, úgy, hogy a kocsi csak 1.Debű lökést kapott, azonban ez is elég volt ahhoz, hogy a grófné a kocsiból kirepüljön, szeren­csére azonban az ijedtségen kívül semmi baja nem történt. Hasonló szerencsésen járt a kocsis is, aki, ami­kor feltápászkodott, ijedten vette észre, hogy az egyik ló az autó hűtőjétől olyan ütést kapott, hogy azonnal megdöglött, a másik lónak az ütés pedig a lábát törte, úgy, hogy csak segítséggel folytathatták útjukat. Amikor az alperes nem mer megesküdni a helyettesi had maga helyett Hauls esküre való rábírás cílén indult eljárás egy kolozsvári ügyvéd ellen (Kolozsvár, november 30.) Az utóbbi időben sokat beszéltek a­ városban egy kolozsvári ügy­védről, aki ellen több feljelentés érkezett az ügyészséghez, amelyek közül az egyikben okirat­­hamisítással vádolják. Ebben az ügyben Barbo­­teru vizsgálóbíró folytatja a vizsgálatot, amelyet eddig még nem fejezett be-Most egy újabb kellemetlen ügyben tettek feljelentést ellene. A polgári per, amelyből bűn­per támadt, ugyan már öt éve befejeződött, ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy az eljárás meg ne induljon. 1927-ben egy járásbírósági tárgyaláson Kupferstein Lőrinc Poltzer Herminnel szemben a végrehajtás felfüggesztését kérte- Kupferstein ■Lőrinc adósa volt Poltzer Herminnek, akivel mi­ntája szerint megegyezett abban, hogy a kama­tok rendezése után a tőke törlesztésére haladé­kot kap. Ennek ellenére azonban az asszony be­szedte és végrehajtá­st kért ellene, amit el is .T-t­tek. A tárgyal: :c * 1­17 pferstein og wode *dr. Scnedek Miklós kijelentette, hogyan Poltzer Hermin megesküszik arra, hogy nem igaz, amit Kupferstein állít, akkor az esküt perdöntőnek fogadja el. A tárgyalást vezető bíró beleegyezett abba, mivel azonban Poltzer Hermin nem volt jelen, elhalasztották a tárgyalást. A bíróság idézést akart küldeni az alperesnőnek, ügyvédje azon­ban kijelentette, hogy nem kell idéző, mert ő vállalkozik arra, hogy a legközelebbi tárgyalás­ra magával hozza ügyfelét. A következő tárgyalást 1927 január­­20-án tartották, amikor valóban meg is jelent egy nő a járásbíróság előtt, aki Poltzer Herminnek mondotta magát, 38 évesnek és özvegy asszony­nak. Megesküdött arra, hogy nem igaz, amit Kupferstein állit s igy az el is vesztette a pert. Most derült ki azután, hogy az a nő, aki 1927 január 20-án a tárgyaló teremben eskü alatt vallott, nem Poltzer Hermin volt, hanem özvegy Boros Leontinné, aki amellett, hogy az idegen nevet mondotta be, a többi adat bediktál­­ásánál saját személyi adatait jelentette be. 38 évesnek vallotta magát, mikor Poltzer Hermin közel jár az ötvenihez és özvegyasszonynak, hol­ott az alperesnő vén leány, özvegy Boros Leon­tinné a jegyzőkönyv aláírásakor szinte elárulta magát, mert először a saját nevét kezdte írni, amidőn két betűt a B és a­ betűket le is írta. Ekkor ébredt rá, hogy itt, mint Poltzer Hermin szerepel. Hamar kihúzta a Bo kezdetet és aláírta a Poltzer Hermin nevet. Ez az ügy, amelyből kifolyólag most hamis esküre való rábírás és a bíróság félrevezetése címén feljelentést adtak be Poltzer Hermin ügyvédje ellen, aki ehhez a trükkhöz folyamo­dott, hogy megnyerje a kilátástalannak ígér­kező pert. Természetesen nagyon kellemetlen a helyzete özvegy Boros Leontinnénak is, aki valószínűig hamis eskü miatt fog vád alá ke­rülni, hacsak nem tudja bebizonyítani, hogy rendkívül erős kényszer működött közre akkor, amikor rá­vet­ték arra, hogy Poltzer Hermin személyes­en jelenjék meg a bíróság előtt. Az ügy kivizsgálása mindenesetre rendkívüli figyelmet és pontosságot kiván, mert hasonló esetek járulnak a legnagyobb mértékben hozzá az orrvédi kar tekintélyének aláásásához. ÍZLÉS m­inőség ELEGANCIA MINDEN m M. NEUMANN CLUJ, PIATA UNIRII 14. SZ. RUHA

Next