Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-01 / 75. szám

Köt5Vi­sel­őház BUDAPEST V. Előfizetés belföldön: a­tetett félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 701* Egyes szám ára 3 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali teletem: 503. XVI. ÉVFOLYAM 75. SZÁM. ClnMCoT^srs^k­. 1933. április 1. Előfizetés Magyarországon Egy évre 60 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12­50 R. Egyes szám ára 20 fillér. A tábornok és a hadiszer-ügynök Amióta a Skoda-botrány kipattant és a la­pok napról-napra hasábokat írnak össze erről a még mindig homályos és a jámbor polgári ol­vasó számára kibogozhatatlan ügyről, a parla­menti interpellációk, vezércikkek és riportok káoszából két név emelkedett ki markánsan. Az egyik a Skoda-gyár bukaresti főképviselőjének, Zeleszky úrnak a neve, a másik a Sica Popescu tábornoké, aki egy revolver golyóval tett pontot a felelőtlen gyanúsítások és vádaskodások özö­­nére s váltotta ki ezzel a részvét és együttérzés tömeghangulatát. Mi, akik már foglalkozásunk­nál fogva is benne élünk a politikai és panama­botrányok szövevényeiben, bevalljuk, nem tud­nánk pontosan megjelölni, voltaképpen mi is a lényege a Jakoda-ügynek. Csak annyit tudunk, hogy hivatalos vizsgálóbizottság jelent meg meglepetésszerűen a világhírű cseh hadianyag és ágyugyár bukaresti telepén, a házkutatás után lepecsételte az irodát és a Wertheim-kasz­­szát, de alig távozott a házkutatás színhelyéről a kiküldött delegáció. Zeleszki úr feltörte a pe­cséteket s úgy gazdálkodott a titkos fiókok tar­talmával, mintha azok saját tulajdonai volná­nak, ő pedig mint magasállású diplomáciai funkcionárius területenkívüliséget élvezne Ko­márnéban- Nagyon páholyban érezte magát ez az űr, vagy legalább is azt kellett hinnie, hogy üzleti tevékenykedésének köreiben olyan össze­köttetéseket szerzett, amelyek mindenesetre biztosítják büntetlenségét. A cseh lőszergyár bukaresti igazgatója — voltaképpen tehát akár­hogy is csűrj­ük-csavarjuk a dolgot: a cseh lő­szerügynök — számításaiba ugyan hiba csú­szott be, mert ott hűsöl már a börtöncellában ez azonban egy cseppet sem teszi őt sajnálatra méltóvá, vagy rokonszenvessé. Hogy kém volt-e Zeleszki, vagy pedig csak üzletember, azt majd a vizsgálat fogja kideríteni. Azt azonban min­denféle hivatalos vagy bűnügyi eljárás nélkül meg lehet állapítani, hogy az embereknek ez a speciese, amely az általános nyomorhullámban abból él fényesen, hogy minél nagyobb mennyi­ségű hadianyagot igyekszik még megvesztege­tések árán is a szegény ország nyakába varrni, nagyon kevesek szimpátiáját válthatja ki, még akkor is, ha nem is bűnös a feléje irányuló vádakban. Minden országnak legféltettebb szer­ve, legdédelgetettebb közülete a hadsereg. Az állam költségvetésének jelentékeny része a had­sereg ellátásának és felszerelésének céljait szolgálja. A király, a hadügyminiszter, a tá­bornoki kar és a kormány egyik legnagyobb gondja az, hogy a hadsereg modernizálása pár­huzamosan haladjon a többi országok hadsere­geivel. Nem kell tehát attól tartani, hogy a költségvetésnek éppen ez a része szenved káros redukciókban. Amit ezen felül, vesztegetések árán vásárolnak meg, az csak felesleges, luxu­­riózus kiadás, ennek a polgári lakosság vallja kárát. Minden jel arra vall, hogy Zeleszki úr ezen a téren igyekezett „érdemeket“ szerezni megbízóinál s ezért kapott busás províziókat s erre szolgált a Skoda-gyár „rendelkezési alap­ja“ is. A Skoda-botránynak ez a „hőse“ tehát, a lőszer ügynök profilja, a legkevésbé érdemli meg a részvétet. Akármennyire alantas érzés is a káröröm, de nehéz elleplezni, amikor egy ilyen háborúcsináló vigéc esik bele saját ver­mébe.A Skoda-ügynek azonban van egy szenve­dő, mártírkoszorút kiérdemelt főszereplője is. Aki annak a feltételezésnek esett áldozatául, hogy ő is belekeveredett a lőszer-vigéc Zeleszki hálójába, aki vagyonokat halmozhatott össze fe­leslegesnek bizonyult lőszermegrendelések árán Hatezer lejt találtak a Popescu tábornok kato­nazubbonyában s ezenfelül mindössze húszezer lej volt az a „vagyon“, amely fölött rendelke­zett. A milliókról szóló legendák ide olvadtak le. Emeljük le a polgári hála és tiszteletadás jeléül a kalapunkat Sica Popescu tábornok előtt, aki egy revolverlövéssel űzte el feje felől Közzétették sí Mussolini-terv hat pontból álló szövegét Tíz évre szóló megegyezés a nagy­hat­almak között — JL revízió és az egyenjogúság (Páris, március 31.) A francia Matin és az angol Daily Herald ugyanabban az időben köz­tik a Mussolini-féle négyhatalmi tervezetnek a szövegét, amely hat pontból áll. Az első pont megállapítja, hogy a négy hatalom megegyezést köt együttműködésre az igazi béke érdekében, a megnemtámadási és Kellog-szerződések szellemében, abból a célból is, hogy a békét a többi államok számára is megóvja. A második pontban a négy nagyhatalom elismeri a békeszerződések revíziójának alap­elvét arra az esetre, ha alkalmas helyzet adódik az államok közötti egyenetlenség kiküszöbölésére. Egyúttal kijelentik a nagyhatalmak, hogy minden revíziót a Népszövetség keretein belül kölcsönös megértéssel és az illető államok köl­csönös együttműködése érdekében visznek ke­­r­esztül. A harmadik pontban Franciaország, Anglia és Olaszország kijelentik, hogy elismerik Né­metország teljes egyenjogúságát, s az egyenjogúság gyakorlati keresztül­vitelének a szükségességét. Németország pedig kötelezi magát, hogy az egyenjogúságot olyan mértékben valósítja meg, amilyen mértéket a nagyhatalmak diplomáciai testületei megállapítanak. Hasonló alapelven gyakorlatilag is megvalósítandónak jelentik ki a nagy­hatalmak Ausztria, Magyarország és Bulgária egyenjogúságát. A negyedik pontban kijelentik a nagyha­talmak, hogy minden európai és Európán kí­vüli, gyarmati kérdésekben is egyhangú állás­pontot alakítanak ki. Az ötödik pont arról rendelkezik, hogy e politikai együttműködésről szóló egyezményt az illetékes parlamenteknél három hónap le­forgása alatt a kormányok jóváhagyatják. A megegyezés tíz évre szól, amelynek leteltével újabb tíz évre meghosszabbodik, ha a lejárat előtt egy évvel valamelyik nagy­hatalom fel nem mondja. A hatodik pont szerint a megegyezést a Népszövetség titkárságánál lajstromoztatni kell A francia álláspont A párisi Excelsior a Mussolini-tervezettel szembe­n a francia kormány álláspontját tün­teti fel. Eszerint Franciaországnak nem szabad elhagynia szövetségeseit. Minden javaslattal szemben, amely az igazi békét kívánja szol­gálni, hálás, de szabadkezet kíván Franciaor­szág számára fenntartani. Jóakaratot lát abban, hogy a tervezők a javaslatot a Népszövetség keretein belül kívánják elintéztetni s kétségbe­vonhatatlan e javaslat tárgyilagossága. A ti­zenkilencedik cikk a keresztülvihetetlen béke­pontok módosításáról szól ugyan, ez a cikk azonban elválaszthatatlan a népszövetségi al­kotmány alapelveitől. Ellentétek a francia kormányban. A francia kormány igyekszik megnyugtatni a kisantantot abban az irányban, hogy a hatal­mak tárgyalásain nem fogják elejteni érdekei­ket. Genfi lapok beavatott helyről szerzett érte­sülései szerint a Mussolini-terv ügyében a diplomáciai tárgyalások tovább folynak. Úgy kírlik, hogy Daladier és Paul Boncour kö­zött nézeteltérések merültek fel. Lehetségesnek tartják, hogy rövidesen Daladier átveszi a kül­ügyi tárcát, mert Paul Boncour távozik a kor­mányból. Davis londoni tanácskozásait Londonból jelentik. MacDonald az alsóház miniszterelnöki fogadószobájában újabb meg­beszélést folytatott Norman Davis amerikai le­szerelési főmegbízottal, ezúttal a világgazdasá­gi értekezlet ügyéről. Amerikai részről nyoma­tékosan hangoztatják annak szükségességét, hogy a konferencia mielőbb összeüljön. Nor­man Davis azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az értekezletet május végére, vagy június elejére hívják össze. Paul Bonconi távozik. Politikai körökben hírek terjedtek el arról, hogy a francia kormány rövidesen újjáalakul. Valószínűnek tartják Paul Boncour távozását a Quai d'Orsayról. Oroszország és Románia között közvetítenek. Varsóból jelentik. A Gazeta Polska lengyel félhivatalos moszkvai tudósítójának informá­ciói alapján azt írja, hogy a szovjet kormány­ban már ismét meg­van a hajlandóság arra, hogy Romániával megnemtámadási szerződés ügyében újra felvegye a tárgyalásokat. A lap szerint Lengyelország jó közvetítője lehetne a román-orosz tárgyalások újrafelvételének. a rágalmak jellegét. Aki nem utólagosan be­szerzett bizonyítékokkal akarta megmenteni a tisztesség látszatát, hanem a szívéből kifreccse­nő véroszloppal mosta le magáról a suttogó vá­daskodások szennyét. Lica Popescu tábornok egy eljövendő, tisztultabb közélet mártírja, aki megérdemli, hogy feljegyezzük és megőrizzük a nevét.

Next