Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-01 / 173. szám

4 KUETI'UJSXG Kedd, 1933. augusztus 1­ ­-•m. Visszakapták a minoriták a szilágysomlyói gimnáziumot A semmitőszék is az állam ellen döntött (Arad, július 31.) Az impérium átvétele­dig, mint annyi más érték, a minorita-rend tulajdonában volt és vezetése alatt állott szi­­lágysomlyói rendi gimnázium épületére a ro­mán állam rátette a kezét. A fejezeti gimná­zium megszűnt és amikor a rend tiltakozott az épület átvétele ellen, az elutasító indokolás az volt, hogy az épület annak idején állami ala­pítvány volt, tehát jogosan veszi át a román állam jogelődjének, a magyar államnak épüle­teit. A közoktatásügyi kormányzat a jogaiból kiforgatott minoriták helyébe a görög katho­­likus egyházat ültette és az erdélyi minorita­­rendet a hosszadalmas pereskedés útjára utalta. Előbb ugyan remény mutatkozott az elmérgesedett kérdés békés likvidálására. A minorita-rend Aradon székelő főnöksége annak idején ugyanis hajlandónak látszott az épület eladására és hasonlóképpen készség nyilvánult m meg a román állam részéről is az épület pénz­beli megváltására. Megtörtént az épület fel­­értékelése, amelynek során kilenc- és félmillió­ra becsülték fel a kitűnő intézmény hajlékát. Az erdélyi minorita-rend csakhogy megértő magatartásáról még eklatánsaibban tanúságot tegyen, konciliáns nyilatkozatot tett. Miután a közoktatásügyi kormányzat is azonos kulturá­lis érdekek céljaira óhajtja felhasználni az épületet, a rend késznek mutatkozott a becs­érték feléről lemondani. Az ilyenkor szokásos hosszadalmas tárgyalások természetesen a vál­takozó politikai rezsimnek hangulatának be­folyása alatt állanak és a jelenlegi pártkor­­mányzat végleg elutasította az épület anyagi megváltását, mert szerinte a gimnázium ala­pítványa állami jellegű lévén, az jogerősen a román állam tulajdona. A rend most már el­érkezettnek látta az időt arra, hogy jogait pe­res után érvényesítse és a tábla is a minorita­­rend­ igaza mellett döntött, vagyis az állam jogosulatlanul birtokolja az épületet. A táblai ítélet ellen a közoktatásügyi kormányzat felül­vizsgálati kérelemmel élt a semmitőszékhez, amely most foglalkozott végső fórumon a mi­norita-rend javainak megvédése érdekében , nagyjelentőségű kérdéssel. A semmitőszék helybenhagyta a táblai ítéletet és az állam felülvizsgálati kérelmét elutasította, kimon­dotta azt, hogy a gimnázium tulajdonjoga to­vábbra is az erdélyi minorita rendé. A bonyo­lult pereskedésnek érdekessége volt az is, hogy a görögkatholikus egyház a szentszéknél is megpróbálkozott a szilágysomlyói gimnázium megszerzése érdekében. Összentségéhez közel álló köröket is intervencióra óhajtotta bírni arra nézve, hogy a szentszék a maga hatásköré­ben oldja meg a problémát és a görögkatho­­likus egyház javára avatkozzék bele a peres­kedésbe. Erre azonban Rómában sem voltak hajlandók, mert az erdélyi minorita-rend igazát ott is felismerték. Egy életen át stésacnlt a »tökéletes bűntett «-re Sárrét ücfyy®*® tjvdkossâcjî üzeme - A litai­om nssarsei­lle-i villa, ém on­nan nyomtalanul tűntek el a szörnyű bűnszövetkezet áldozatai (Marseille, jul. hu.) A marseillei börtönben vár peré­neit főtárgyalására egy ember, aki egy életen keresztül készült arra, hogy elkövesse a „tökéletes bűntettek“ sorozatát. — olyan bűntetteket, amelyek után a legki­sebb nyom sem marad a kutató detektívek számára.­­Harminc esztendőn keresztül készült George Sarret a tökéletes bűnre — és ma a marseillei fegyházban ül, élő bizonyítékakép annak a tételnek, hogy a legna­gyobb körültekintéssel — hogy ne mondjuk: művé­szettel — elkövetett bűntény után is menthetetlenül ott kell maradnia valami apró nyomnak, amely végül is elvezet a bűntetteshez. Georges Alexandre Sárrét Triesztben született 54­­évvel ezelőtt. Eredetileg Sarretane-nak hívták, azon­ban 18 éves korában, amikor Marseilleben telepedett le és francia állampolgár­­ lett, a franciásabb hangzású Sarret nevet vette fel. Az orvosegyetemre járt, közben kitanulta a gyógy­szerészetet is és rendkívüli szorgalommal foglalkozott a méregtannal. Megismerkedett a halálos mérgekkel és megtanulta, hogy milyen mérgeket, hogyan kell ada­golni, ha azt akarja, hogy a beteg elpusztuljon és ha­lála mégse keltsen gyanút. 30 éves korában a jogi egységre iratkozott be, és néhány év múlva letette az ügyvédi vizsgát. Büntetőjogot tanult, azt a tudományt, amely nemcsak a büntetőtörvényekre, hanem a bün­tetőtörvények­ kijátszására is megtanítja a bűntettest. A két ápolónő. Ezzel a felkészültséggel Sárrét csak alkalomra várt, hogy a gyilkosságban való szaktudását az ügy­védi fogásokban való jártassággal párosítva ráléphes­sen a bűnös vagyonszerzés útjára. Az alkalom akkor kínálkozott, amikor Sarrét találkozott a Schmidt-nő­­vérekkel. Philomene és Catherine Schmidt Németországból vándoroltak a háború után Marseillebe. Mindkettő végzett ápolónő volt és magánbetegek kezelésével tar­tották fenn magukat. Vagy tíz évvel ezelőtt valami kellemetlen ügybe keveredtek. Kémkedéssel vádolták meg őket és dacára annak, hogy semmiféle határozott bizonyíték nem volt ellenük, a hatóságok ki akarták utasítani őket Franciaországból. Balszerencséjük Sar­­ret-val hozta őket össze, akinek ekkor meglehetősen jólmenő ügyvédi irodája volt Marseilleban. Sarret azt a tanácsot adta nekik, hogy nyomban férjhez kell menniük, francia polgárokhoz. Az ügy­védnek meg is volt a két férjjelöltje: két béna öreg­ember, akik mint az ügyvéd mondta, amúgy sem él­hetnek már soká. A nővérek ráálltak a dologra és az esküvő néhány napon belül megtörtént. A Sureté detektivjei azt állítják, hogy néhány hó­nap múlva a Schmidt-nővérek kétségbeesve panasz­kodtak az ügyvédnek, hogy a béna férjek mellett pokol az életük. Sárrét ezen is tudott segíteni. Mérget adott a két ápolónőnek. Megmagyarázta nekik, hogy milyen ételekbe keverve és miféle adagolásban adják be fér­jeiknek és egyúttal azt tanácsolta nekik, hogy kösse­nek életbiztosítást a férjeik számára. A biztosítótársa­ságok ugyan csak igen alacsony összegű életbiztosí­tási kötvényt voltak hajlandók adni a béna emberek­nek, de azért az üzleteket megkötötték. Minden ügyes-bajos dolgában forduljon a Rapid Informátor*, Cluj-Kolozsvár, Str. Regina Maria (V. Deák F. u.) 6., földszint 5. ajtó. Útlevelét elintézi, hitel- és más Információi tel­­jesen Ingyen ad, mindenben segítségére van. Állampolgársági Ügyekben gyors, pontos és megbízható. Rapid Informator Cuy-Kolozsvár, Strada Reg. Maria No. 6. Az első gyilkosság. Hat hónapon belül Philomen férje meghalt. A biz­tosítási összeg 20.000 frank volt. A biztosító csekket küldött Philomenenek, aki Sárrét parancsára a bizto­sítási összeg háromnegyed részét az ügyvédnek adta. Kénytelen volt vele, mert Sárrét azzal fenyegetőzött, ha nem kapja meg a pénzt, azonnal feljelenti a két nő­vért a rendőrségen. — De hiszen ön maga adta a mérget, — mondta remegő hango­s Philomene. — Ugyan, ugyan... Miféle bizonyítéka van erre? Azt hiszi, akad bíró Franciaországban, aki ezt elhigye egy német kémnek? ...Ettől a pillanattól fogva a két Schmidt-nővér en­gedelmes eszköze lett Sárrét szörnyű üzelmeinek. Az ügyvéd valóságos gyilkossági nagyüzemre rendezke­dett be. Mint a rendőrség megállapította, három villát bérelt Marseilleban. Valahányszor a nővérek egy-egy páciensre tettek szert, a Sárrét által bérelt villák egyi­kében kezelték a jobbmódú beteget, aki néhány hét vagy néhány hónap múlva — nyomtalanul eltűnt. Meg­történt az is velük, hogy a betegek — különösen a ke­vésbé jómódú betegek — a leggondosabb ápolás elle­nére is meghaltak. Ebben az esetben valamelyik nővér vagy Sárrét, aki mint kezelőorvos szerepelt, jelentke­zett a biztosító társaságnál és felvette a biztosítási ösz­­szeget. Gondoskodtak róla, hogy a beteg életbiztosí­tást kössön valamelyikük javára. Letartóztatás. Egyszer azonban a rendőrség letartóztatta Philo­­menet. Egyelőre biztosítási csalás miatt. Heteken ke­resztül faggatták az ápolónőt, aki végül megtört és megdöbbentő vallomásában elmondta Sárrét ször­nyű üzelmeinek minden részletét. Ugyanebben az időben történt, hogy egy Louis Cham­bon nevű ember valahogyan tudomást szerzett Sárrét üzelmeiről és zsarolni kezdte. A vallomás után természetesen nyomban letartóztatták Sárrét-t, aki azonban kitűnő ügyvédi felkészültségével tökéletesen védekezett. A főtárgyalás megtartása elé is akadályok gör­dültek. Sárrét beadványokkal bombázta a vád tanácsot és legutóbb nem kevesebb, mint 44 okot sorolt fel arra, hogy miért kell ellene a vádat elejteni. A bíró­ságnak a francia törvények értelmében kimerítő vá­laszt kell adnia mind a 44 kifogásra, ami azt jelenti, hogy még egy évig eltart, amíg a „tökéletes bttetett“ szörnyű hőse az esküdtbíróság elé kerül.

Next