Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-01 / 199. szám

/ / n /, |i| ; », 2LZSG—1827 Péntek ,91?ASSS«'. 4ra 3 lej Előfizetési árait belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 58, félévre 25, negyedévre 121­0, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP, XVI. ÉVFOLYAM — 199. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CSSnj-Kolozs­­vár, Strada K­ar­on L, Fop (volt Brassói ucca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Qnj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Képviselőház BuDA­PEST­­. Ismét Illlés sí kezében van a Vaida-kor­mány sorsa A­ Képszögezség revíziós vitájára hivatkoznak Vaidáék a pártbeli forrongásokkal szemben — A szovátai és cam­­pulingi készülődések­— A külföldi hitelezők nem akar­nak a párisi tárgyalásokra elmenni (Kolozsvár, augusztus 31.) Vajda Sándor miniszterelnök a legújabb orvosi jelentés sze­rint teljesen felgyógyult. Még csak egy napig tartózkodik Kolozsváron, aztán elutazik. Szina­­jában kihallgatáson jelenik meg az uralkodó előtt, aki, mint ismeretes, betegsége miatt kö­zel három hétig egyetlen politikussal és kor­­mányférfiúval sem érintkezett. Sokan úgy tudják, hogy a Vajda-kormány sorsa ezen a kihall­gatáson dől el. A bukaresti lapok a kormány esetleges távozásának csak egy okot tulajdonítanak és pedig a belső ellentéteket. Ismeretes, hogy a Potarca Virgil volt földművelésügyi miniszter által beindított radikális parasztmozgalom hívei szeptember 10-ére kongresszust hívtak össze Câmpulungba, mely köztudomásúlag Mihalache volt belügyminiszternek a politikai hazája. Ha ezen az értekezleten nyíltan szembe­helyezkednének a kormány bel- és külpolitiká­jával, akkor a Vaida-kormány helyzete meg­rendültnek tekinthető. Sőt esetleg Vaidának le kellene vonni a következ­ményeket. Potárca azonban a napokban Kolozsváron járt és ígéreteket tett Vaidának, hogy nincs szándékában pártbontó akciót vezetni. Ha mégis megtartják a campulungi kongresszust, úgy arra Vaidát és a kormány többi tagjait is meghívják. Némelyek szerint így ezt a belső ellentétet sikerült leszerelni. Azonban a Maniu erdélyi hívei mindegyre gyülekeznek Szovátán. Iasiból érkezett jelentések szerint Maniu Szovátára kérette még az ottani híveit is és Demonsthene Botez képviselő toborzó útra in­dult. Maniu most 1-én Kolozsvárra jön, majd innen Szovátára utazik. Tény, hogy hívei ké­szek bármilyen erélyes akcióra Vajdáék ellen s csak az a kérdés, mit tart helyesnek Maniu! Lebeszéli-e lázadozó híveit, vagy engedélyt ad a mozgolódásra? Maniu környezetéhez tartozók szerint a volt miniszterelnök nem akarja a felelősséget vállalni a kormánybukás következményeiért s ezért lebeszéli a mozgolódókat. Maniunak erre a magatartására számítanak Vajdáék s külpolitikai okokra való hivatkozással igye­keznek megmenteni helyzetüket. Vaida egyik bizalmasa így adja elő az okokat: — Vaida azért jutott kormányra, mert a revíziós propagandával szemben erdélyi kor­mányelnökre volt szükség. Szeptember 25-én a Népszövetség napirendre tűzte a 19-ik szakasz vitáját, Titulescu pedig azért tér haza a hónap köze­pén, hogy megfelelő anyagot gyűjtsön a kér­dés ellensúlyozására, vagyis fontos külpoliti­kai okok játszanak közre, hogy Vaidát ne buk­tassák meg. A belpolitikai helyzettel kapcsolatosan a kormányhoz igen közelálló Lupta feltűnő he­lyen azt a kérdést teszi fel: tényleg az ural­kodó óhajtja-e a két liberális párt kibékítését? A Lupta tudni véli annak a beszélgetés­nek lefolyását, ami Anghelescu volt közokta­tásügyi miniszter és Duca pártelnök között le­játszódott. A lap szerint Anghelescu a követ­kezőket mondta volna Ducának: — Biztosan tudom, hogy­ az udvar a párt kibékítését óhajtja, mert ellenkező esetben nem tudunk kor­mányra jönni. Duca így válaszolt: — Nekem sincs kifogásom a kibékülés el­len, beszéljen ön Bratianu Györggyel. Anghelescu azonban nem fogadta el a meg­bízatást, visszautasító magatartását azzal in­dokolta meg, hogy amikor két hónappal ezelőtt hasonló céllal tárgyalni kezdett, Duca nem védte meg a párt egyes tagjai részéről meg­nyilvánult támadásokkal szemben. Így történt azután, hogy Duca Sassu volt minisztert kérte fel a közvetítésre, de Bratianu csak azzal a feltétellel hajlandó az együttmű­ködésre, hogyha Duca lemond az elnökségről. A tárgyalások egyelőre abbamaradtak, de a körülményekből ítélve, a kibékülésnek egy tá­volabbi időben még­sem lesznek olyan súlyos akadályai. A bukaresti lapok általában azt hangsú­lyozzák, hogy Vajda-kormány további sorsa kizárólag a Mánia Gyula magatartásától függ. Azonban Maniut sokkal határozatlanabb jel­lemnek tartják, semhogy­­vállalná a kormány bukásáért a felelősséget és be fogja érni a kül­politikai magyarázattal. A Mteiorok nem akarnak tárgyalni Bukaresti táviratok jelentik, a délutáni lapok hírei szerint elhalasztották annak a ro­mán delegációnak Parisba utazását, amelyet a külföldi hitelezőkkel való tárgyalásokra akar­tak kiküldeni. A londoni Financial News azt a hírt közli, hogy a külföldi hitelezők már nem tartják aktuálisnak Romániával a párisi tár­gyalásokat. Ezt a hírt nem erősítették meg Bukarestben. Azonban külföldre utazik Ghermeghenau pénz­ügyi államtitkár, aki mindenekelőtt Titulescut keresi fel, hogy vele meg­tárgyalja a további teendőket. Ma délelőtt a pénzügyminisztériumban Madgearu miniszter elnökletével megbeszélést tartott a román delegáció, melynek tagjai Ghelmegeanu, Stanescu, Tutuc és Ernest Ene és folytatták a hitelezőkkel felvetődő tárgya­lások anyagának előkészítését, tekintet nélkül arra a hírre, hogy a hitelezők állítólag nem akarnak most tárgyalni. Vaida a királynál. Vaida miniszterelnök szinajai audienciá­ját hétfőre tűzték ki. A miniszterelnök hétfőn délután továbbutazik Bukarestbe és hétfőn este minisztertanácsot tart a kormány. Bratianuék megegyeztek. Tom­a, Bratianu Gheorghe liberális pártjá­nak egyik vezető tagja, Iasiban meglepő nyi­latkozatot tett a két liberális párt kibékülé­séről. Kijelentette, hogy a két párt közötti kibékülés már csak napok kérdése és a hét végén újból kezdődnek a tárgyalások. Bratianu és Anghelescu között a megegyezés már létrejöttnek tekinthető. Mihalache a pártbontás ellen. Az Adeverul közli Mihalache nyilatkoza­tát azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek az utóbbi napokban a nemzeti­ parasztpárt al­­elnökének személyével összefüggően elterjed­tek. Mihalache kijelentette, minden befolyásá­val és tehetségével­ igyekszik a kormányt tá­mogatni. . — Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az ő személye pártbontási célokra valaha is felhasználható lenne — mondotta. Elfogták Lessingr német egyetemi tanár firgilicosiáit (Berlin, augusztus 31.) Lapértesülések sze­rint a nürnbergi pártkongresszuson körülbe­lül egymillió ember fog megjelenni. A mai nap folyamán már megérkezett Hit­ler is, akinek holnapi beszédét mindenütt óriási érdeklődéssel várják. Berlinből jelentik, hogy a német-belga ha­táron egy Losset nevű nemzeti szocialistát le­tartóztattak és Düsseldorfba hurcoltak. A svájci kormány Berlinben lépéseket tett, mert egy Hermann Weber nevű cseh állampolgárt Svájcból Németországba hurcoltak. A svájci kormány tiltakozásának fő oka, hogy birodalmi német segédrendőrség fegyveresen, a vámható­ságok tiltakozása ellenére, átlépte a svájci ha­tárt­ A legmegdöbbentőbb esemény azonban egy ismert német egyetemi tanárnak, Theodor Lessingnek meggyilkolása Marienbadban. Les­sing a hamburgi egyetem tanára volt, ismert tudós, aki a­ nemzeti szocialisták elől Csehszlo­vákiába menekült. A professzor a szálloda HL emeleti szobájában lakott, a merénylő létrán jutott az ablakba, közvetlen a közelből kétszer rálőtt Lessingre, akit a golyók rögtön megöl­tek. A nyomozás megindult és megálaplást nyert, hogy a merénylő Ecker, németországi munkás, a nemzeti szocialista párt tagja­ Egy másik attrocitás, amely élénken foglalkoztatja a közvéleményt, az, hogy báró Mürget-et, a Ford-művek berlini vezérképviselőjét a kölni gyorsvonatból ismeretlen tettesek kidobták. A pályatest melletti mélységben megtalálták a holttestét. A nyomozás eddig még nem veze­tett eredményre. Berlinből jelentik: Hindenburg Göring po­rosz miniszterelnököt, volt szolgálaton kívüli századost, háború esetén porosz gyalogsági tá­bornokká nevezi ki.

Next