Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-01 / 276. szám

Pénteki 1933. december. í. '< ■»HM I III II BIN III - ..............■■■ KelitiUjsxg Drágán interimárbizottsági elnök nyilatkozik a munka­nélküli segélyezésről Kolozsvár város költségvetésébe fel­vett segélyösszegek felosztását ígéri (Kolozsvár, november 30.) Még a múlt vá­rosházi rezsim idején nyilatkozatok hangzot­tak el, hogy a folyó évi téli szezon alatt a mun­kanélküli segélyezéseket kizárólag a munka­ügyi minisztérium intézi. Ezek a nyilatkoza­tok érthető megdöbbenést váltottak ki a mun­kanélküliek körében s nem tudta senki, hogy a munkaügyi minisztérium milyen intézkedé­seket fog tenni a munkanélküli segélyek szét­osztására nézve. Különben a segélyezés ügyé­ről a kolozsvári lapokban különféle verziók jelentek meg. Utóbb nem lehet megállapítani, hogy ezek az ellenőrizhetetlen hírek honnan és milyen forrásból táplálkoztak, egy azonban bizonyos, hogy nem felelnek meg a valóság­nak. Drágán professzor, az interimárbizottság elnöke a Keleti Tfjság munkatársát magához kérette s a munkanélküli segélyezés ügyéről az alábbi figyelemreméltó nyilatkozatot tette: — Kolozsvár város mai vezetősége tuda­tában van annak, hogy Kolozsváron mérhetet­lenül nagy a munkanélküliség és megdöb­bentő az általános szegénység. A munkanél­küliek segélyezéséről a lapokban a valóságnak meg nem felelő hírek jelentek meg. Köteles­ségemnek tartom tehát, hogy ebben a nagyfon­­tosságú kérdésben nemcsak az érdekelteket, tehát a munkanélkülieket és a városi szegé­nyeket, hanem Kolozsvár város egész polgár­ságát tájékoztassam. Nem felel meg a valóság­nak különösen az, hogy Kolozsvár város m­ai vezetősége nem akarna gondoskodni a munkanélküliek­ről és a szegényekről, sőt a magam ré­széről hangsúlyozni kívánom, hogy igenis behatóan foglalkozom a kérdés­sel és olyan megoldást akarok, amely a mai rossz gazdasági viszonyok között minden tekintetben kielégítő.­­ Nem tudtam megállapítani, hogy a la­pok egy része honnan vette a tudósításokat, hogy a város mai vezetősége merev, elzárkózó magatartást akar tanúsítani és a munkanél­küli segélyek kiosztását a munkaügyi minisz­tériumra akarja áthárítani. Ezt a leghatáro­zottabban meg kell cáfolnom, sőt a legutóbbi interimárbizottsági ülésen foglalkoztunk a munkanélküli segélyezésnek az ügyével és azt a határozatot hoztuk, hogy a költségvetésbe különben is felvett kétmillió lej munkanélküli segélyt és azonkívül 400 ezer lejt, a város szegé­nyei részére kiosztandó segélyösszeget mi is biztosítjuk és a legfőbb gondunk az, hogy valahonnan ezt az összeget előteremtsük és a hideg, téli napok be­álltával a segélykiosztást megkezdhessük. Arra a kérdésünkre, hogy a költségvetési­­leg biztosított és előre kontemplált összeget hogyan, miféle szervek útján fogják szétosz­­tani, Drágán elnök az alábbiakat mondotta: — Erre nézve még kidolgozott programot nem adhatok. Egyelőre csak annyit ind­ulh­a­­tok, hogy a munkanélküli segélyek és­ az álta­lános segélyek szétosztására vonatkozókig az­ a helyrendelet készült, amely pontosan előírja, hogy kik és milyen módon fogják a rendelke­zésre álló összeget szétosztani. A magam ré­széről a szabályrendelethez nem akarok sem­miféle kommentárt fűzni és mint törvénytisz­telő ember, csak arra vigyázok, hogy a sza­bályrendelet szellemében osszuk szét a segé­lyeket. Egyet azonban ismételten hangsúlyoz­­nom kell. A város pénzügyi helyzete rendkívül aggasztó. A pénztáraink üresek. A városi pin­áci­ók és taxák vékonyan csörgedeznek a pénz­tárakba és nekem a legnagyobb gondot okoz az, hogy a munkanélküli segélyezésre szánt összeget honnan fogom előteremteni Egyet ígérhetek, hogy a kormány intenciói szerint járok el és a legnagyobb erőfeszítéssel is gon­doskodom arról, hogy a segélyek kiosztása minél előbb megkezdődhessék. Fordítások bármely nyelven (tudományos, irodalmi, műszaki munkák stb.), másolások, sokszorosítások dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj. Mi­morandului '24. Hossenfelder egyházi miniszter után lemondott az egész egyházi vezetőség (Berlin, november 30.) A német evangé­likus egyház szétszakadása körüli viharok még mindig tartanak. Jelentettük, hogy Hos­­senfelder egyházi miniszter visszalépett hiva­talától, mert nem tudta összeegyeztetni a mindinkább előtörő német-keresztény-újpo­­gány irányzatot az evangélikus egyház hagyo­mányaival. Ma azután az egész vezetőség azonosí­totta magát Hessenfeltrerrel és beadta lemondását. Müller birodalmi püspök Hitler bizalmasa arra kérte a lemon­dott vezetőséget, hogy az új egyházi minisztérium megalakulásáig vezessék tovább az ügyeket. Müller egyébként kijelentette, hogy­­ nem látja veszélyeztetve a „német keresztények“ mozgalmának egységét. Azok, akik kiléptek a hitmozgalomból, alap nélkül léptek ki. Ő a maga részéről azt az álláspontot fogla­lja el, hogy a kereszténység nem a zsidóságból szü­letett, hanem a zsidóság elleni harcból. Nekünk német mintárú Krisztusra van szük­ségünk — mondotta Müller püspök. ­"WK44M4fMvWI * **.m*»a. f »-Mtl-f-t-tt ■ff t HTftcttlIl­tlIHIJifm­D „Nem Németországnak kell hálásnak lenni, fia nem lesz szavazás a Saar­­vidéken, hanem Franciaországnak“ (Berlin, november 30.) A Saar-vid­éki­­ francia-német tárgyalásokkal kapcsolatosan feltűnést keltő cikket írt a Berliner Tageblatt. A lap szerint abban az esetben, ha a Saar­­vidék h­ovatartozandóságát, illetőleg eltekin­tenek a népszavazástól, azért Franciaország­nak kell hálásnak lenni, nem pedig Német­országnak. Tévesen állítják be a dolgot, mint­ha ez engedmény volna a németeknek, sőt el­lenkezőleg, Németország akar ellenszolgálatot ezért az engedményért. Népszavazás esetén ugyanis a lakosság 90 százaléka Németország mellett szavazna és ez Franciaor­szágnak dip­­lomáciailag igen kellemetlen lenne. Német­ország csak akkor tekint el a népszavazástól, ha Franciaország örök időkre szóló megnem­támadást ajánl fel Németországnak. A német belpolitikai helyzet egyre élesebb és úgy látszik a politikai intranzigencia még nem érte el tetőpontját. A letartóztatások egyre folynak, így legutóbbi jelentések sze­rint még Ludendorf is védőfogságba került. A prágai lapok azt írják, hogy Ludendorfot november 10-én vitték védőfogságba, a dac­­haui koncentrációs táborban helyezték el. Eleinte 70 ember felügyelete alatt állott, ké­sőbb ezeket leváltották Stah­lhelmistákkal és ebből az alkalomból összetűzések voltak a két formáció között. A bécsi lapjelentés után­ közölt hírt a prágai lapok érthető fenntartással fogadják. A Vossische Zeitung legutóbbi száma egy sereg letartóztatásról számol be. A Ruhr-vidéken letartóztatták dr. Kinkhamm­er ismert lelkészt, aki Altenessenben mondott prédikációjában a kormányról kellemetlen kijelentéseket tett. A lelkészt bíróság elé állították és hathónapi fog­házra ítélték. A Frankfurter V­olksblatt köz­lése szerint a rendőrség Alschfeldben hat em­bert szállított be a koncentrációs táborba, Wiesenben pedig tizenegyet. Kettőnek az volt a bűne, hogy kijelentették,­­ miszerint Orosz­országban jobbak a viszonyok. Homberben tizenkét embert helyeztek védőfogságba és le­tartóztatták a Avieseni egyetem egyik magánta­nárát, mert egy professzorhoz írt levelében becsmérőleg nyilatkozott az SA csapatokról és az egyetemen elrendelt tanrendet „Speise Zettel“-nek nevezte. Letartóztattak egy zsidó ügyvédet is, mert egy keresztény leányhoz közeledett. Legújabb jelentések szerint Teodor Wolfnak, a Berliner Tageblatt volt főszerkesztőjének minden vagyo­nát elkobozták. A német lapok közlése szerint Ley felosz­latta a német munkafront létesítésével kapcso­latosan az összes eddigi munkás-egyesületeket és bejelentette, hogy a munkások csupán mint egyes személyek vehetők fel. A munkásfront tagja csupán az lehet, aki az árja paragrafus­nak megfelel. A munkásfront tagjai új egyen­ruhát kapnak, amelyet minden ünnepélyes al­kalommal viselni kell. Az egyenruha két gombsoros kabátból, hosszú nadrágból, tányér­sapkából áll,h a ruhához fehér inget kell vi­selni fekete nyakkendővel. Az uniformis­­előírás fekete cipőviseletet rendel el.

Next