Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-03 / 1. szám
Szerda, 1931. január 3. KZlETI UjSm I mii in ■■ii—ii ■■mi nun ii ni ■limn wimii mi i nrnm u m'u,iy A brassó-botfalusi cukorgyár mellett épül már az új romániai leadó állomás Január 15-én 20 kilowatt energiával, 1875 méteres hullámhosszon kezdi meg működését A nyár folyamán 150 kilowattos leadó építését kezdik meg (Brassó, január 2.) A havas Barcaságon robog a kellemesen fűtött autóbusz. Zuzmarás fák bólogatnak jobbról-balról. Egymásután hagyjuk el a méhkertészek tanyáit. A távolban, a hátunk mögött sziklás hegyóriások emelkednek, a híres brassói havasok, előttünk a lapos Barcaság. Utunk északi irányba vezet. A cél: a botfalusi cukorgyár. Botfalusinak hívják, pedig Brassóhoz tartozik, területileg, közigazgatásilag egyaránt. Igaz, hogy Brassótól 15 km.-re, Botfalutól pedig csak 4 km.-re fekszik. Ezért a neve „botfalusi“. A téli ködből lassan tűnnek elő a gyár magas kéményei, épületei, majd láthatóvá válik egy égfelé törő, karcsú, magas oszlop. Épül az új leadó. Megérkeztünk a gyártelepre s egyúttal Románia jövendő rádióéletének egyik fontos állomására. Itt, a gyártelep egyik részén épül pár hét óta az ország második rádióleadó állomása s erre a vidékre kerül a nyár folyamán a nagy román adó, a 150 kilowattos óriási hangsugárzó telep. A gyártelepnek a város felé eső részén, az út közelében serény munka folyik. A havas mezőn vastag bundákba, csizmákba bújt alakok mozognak egy óriási faoszlop körül, amott távolabb újabb csoportok válnak ki a sűrű ködből. Itt, a közelben egy igénytelen, vakolatlan kis házból serény munka zaja szűrődik ki, nagy munka folyik itt is. Nézzük meg közelebbről is, egyelőre a külső munkát. Gigászi arányok. Ott állok egy hatvan méter magas, fenyőfatörzsekből egymásra állított gigászi oszlop alatt. Szintegy négy négyzetméternyi betonalapon áll. Maga az oszlop alig 40 cm. oldalszélességű és két egyenlő, körülbelül 8 és fél méter hosszú részből áll, amelyeket széles vaslemezek fognak össze. Felnézek a tetejébe. A ködben alig látom a felső részét s alig látszik tíz centiméter szélességűnek. A Barcaságon kegyetlen, hideg szél vág végig. A fák hajladoznak, buli a zúzmara róluk, de az oszlop meg se mozdul. Nem csoda. Huszonnyolc horgonyzott acélsodrony kötél rögzíti a földhöz. Minden oldalról hét-hét, centiméternél is vastagabb kötél indul ki az öszszefogó vaslemezek éléből. Az oszlop felső részén levő négy-négy rögzítőkötél egy-egy központba fut össze a föld felületén. Erős acélsín vége látszik ki a fagyos földből, mintegy negyven méternyire az oszlop tövétől. Majd húsz méterrel közelebb újra négy sínvég tör a felszínre. Ide három-három rögzítőkötél tart, amelyek az oszlop alsó részét tartják. A sínek hossza csaknem három méter, a végük keresztvassal ellátva, mélyen a földbe ágyazva fekszenek. Nincs erő, mely kihúzhatná a földből. A zugó szél meg se kottyan nekik. Nem mozdulnak s az oszlop szilárdan áll, négy oldalról feszítve hét-hét kötéllel. Ettől a készenálló oszloptól kétszázhatvan méternyire serény munka folyik. A munkások Schmoll mérnök és Jónás munkavezető felügyelete mellett hihetetlen gondossággal a második hatvanméteres oszlop felállítását készítik elő hét más hatalmas segédoszlop felállításával. Veszedelmes munka, igazi mérnöki pontossággal kell előkészíteni, különben eldől a több tonna súlyú oszlop és kiszámíthatatlan zuhanásával embereket ölhet. Hatalmas csigák, fogaskerekű szerkezetek állanak készen a munkára s valóságos bábeli zűrzavarban állanak látszólag összevissza levegőben és földön különböző vastagságú sodronykötelek, acéldrótok. A munka gyorsan folyik, pedig a nagy hideg miatt a munkások gyakran szaladnak a közelben égő máglyához. Kézhez fagy a csavarhúzó, a drótkötél s a csiga forgatórúdja. Mégis: pár nap múlva állani fog a két oszlop között kifeszített óriási antenna, 60 méternyire a földtől, 260 méter hosszúságban, 8 miliméteres vörösréz huzalból. Ez a huzal fogja az éterbe kisugározni 20 kilowatt erővel a bukaresti hangműhely előadásait, valamint a közvetítéseket. Ez a leadó jóval erősebb lesz, mint a jelenlegi 13 kilowattos bukaresti leadó. A két antennatartó hatalmas oszlop között kis házikó áll. Az antenna közepébe innen vezet ki egy huzat. Ez az úgynevezett csatolóház, mely az energiát az antennának megfelelően feldolgozva, közvetlenül átadja. Az antenna alatti terület nagy körben teljesen be van hálózva, mintegy tízezer méter hosszúságú vörösrézvezetékkel. Ez a földhálózat, Georgescu mérnök vezetésével nemsokára bevonulok abba a kis házba, mely milliós értéket rejt magában. Bábeli hangzavar. Kaotikus zűrzavar fogad. Három-négy nyelven beszélnek az emberek, egyik helyen fúrnak, más oldalon kalapálnak, itt írógép kopog, amott toll ser cég. Százféle vastagságú vezeték, kábel, sodronykötél kanyarog látszólag össze-vissza. Mindegyik más célt szolgál, mindegyik soha nem látott és soha nem hallott nevű, alakú, formájú, rendeltetésű gépcsodákhoz vezet. Lámpák, csövek, vezetékek, órák, árammérők, kapcsoló és ellenőrző táblák, ezer meg ezer ismeretlen géprész tárja fel titkait előttem. Most készül a leadóállomás és most bele lehet nézni a belsejébe. De mi hasznom van, ha alig tudom értelemmel fölfogni az ezerféle látnivalót, mely most még holt anyag s melynek lelket csak január közepén adnak? Mit írhatnak arról a gépről, mely a Bukarestből vezetéken jövő hangot éterrezgéssé változtatja? Szédítő kaleidoszkóp vonul el szemeim előtt, melyről nem is tudok számot adni. A végtelenül komplikált leadógép összeállítását két angol mérnök és hat angol szerelő végzi. A leadó egész berendezése, minden alkatrész az angol ipar terméke. Marconi rendszerű gép, legújabb típusú leadóberendezés, első a maga nemében. Az idei luzerni kongresszus határozata értelmében ez a leadó az 1875 méteres hullámhosszon fogja a műsort sugározni. Mint megtudtam, a brassó—botfalusi leadóállomást, a bukaresti hangműhellyel kábel, vagy légvezeték fogja összekötni s a bukaresti leadóval együtt adja a műsort. Ha a bukaresti leállónál valami üzemzavar, viharszünet, stb. van, akkor ez a leadó ad önálló műsort, természetesen főleg gramofonhangversenyt. Szó van Brassó élénkebb bekapcsolásáról, valamint több helyszíni közvetítésről is. Január közepén már dolgozik a leadó. Az új leadóállomás az eddigi tervek szerint január 15-én kezdené meg állandó működését. Erre a napra tervezik az ünnepélyes megnyitást. Az angolok azt mondják, hogy elkészülnek. Lehet. Eddig minden elkészült az előre megállapított terv szerint. A most épülő leadó, mintegy húszmillió lejbe kerül. Ez aránylag kis összeg ahhoz képest, amit nemrégen vett fel a költségvetésbe a romániai rádió igazgatósága. Óriási tervek főnek Bukarestben. Ez az adó is csak ideiglenes jellegű. A nyáron kezdik meg a mammut-adó építését, ugyancsak a gyár közelében. A vasúti állomás közvetlen közelében már meg is vásároltati egy nagy kiterjedésű szántóföldet. Ide kerülne egy óriási, 250 méter magas acélantenna, mely 150 kilowatt erővel harsogná szét a világba a romániai műsort. Európa egyik legnagyobb rádióleadóját tervezik ide s erre vonatkozóan Bukarestben már folyik a munka. Rádióhallgatók előtt ismeretes, hogy a nyár és az ősz folyamán előbb Balázsfalván, majd a brassó megyei Földváron működött egy kísérleti leadóállomás. Nos, ez a leadó, most a botfalusi vasúti állomás egyik holtvágányán vesztegel. Két átalakított vasúti kocsiból és két antennatartó vagonból álló szerelvény alkotta a kis leadót. Most minden értékesebb alkatrészétől megfosztva állanak a gépek. A kísérleti leadó befejezte földi pályafutását. Azt a rádiót, mely eddig Bukarestet fogta és a leadást közvetítette, elvitték. A kis bemondó szoba, ahonnan zavar, vagy bukaresti vihar esetén gramofonzenét, közvetítettek, most üresen áll. Ne sajnáljuk. Mert szorgos munkáskezek a szomszédban már a munka vége felé közelednek és nemsokára új erővel szólal meg a bukaresti rádió a brassói botfalusi leadó útján. A nyáron pedig ezer munkáskéz új erővel fog hozzá az óriásadó építéséhez. Addig is Bratianu Dinu pénzügyminiszter gondoskodik arról, hogy ne nélkülözzük az óriási adót. Székely Géza. Il# 111 Ml Nagy lendülettel folynak a Budapesti Országos Mezőgazdasági Kiálltás előkészületei Múlt évben, amikor az OMGE elhatározta, hogy a rossz viszonyok ellenére megrendezi a budapesti országos mezőgazdasági kiállítást, akadtak szkeptikusok, akik balsikert jósoltak. Az eredmények: a nagy erkölcsi siker és a fényes tenyészállatvásári forgalom alaposan rácáfolt a kishitűekre, a kiállítás vezetőségét pedig megerősítette abban a meggyőződésében, hogy a kedvezőtlen viszonyok mellett fokozott jelentősége van ennek az intézménynek, mert erősíti a gazdaönbizalmat és irányt szab a tenyészállatértékesítési áraknak. Erre való tekintettel az OMGE különös hivatásának tekinti, hogy 1934 tavaszán — március 33—26 között — ismét megrendezze kiállítását, mintegy hadat üzenve a mezőgazdasági krízisnek. A kiállítási iroda már hosszú ideje teljes apparátussal dolgozik, szétküldték már a bejelentési felhívásokat. A kiállítási terület korlátolt befogadóképességét meghaladó érdeklődésre való tekintettel a rendezőség kénytelen volt egyes állatcsoportokban a kiállítható állatok számát korlátozni, ami a múlt év tapasztalata alapján előnyösen fog hatni az értékesítési árakra. A földművelésügyi minisztérium támogatása folytán kedvezőek a kilátások arra, hogy a múlt évihez hasonló különféle jelentős kedvezményeket sikerült a következő kiállításra is biztosítani. A kiállítás rendezősége be fogja mutatni a legkiválóbb minőségű magyar búzafajtákat, köztük a Székács-féle búzákat és a Bánkuti 1201. számú búzát is, amely az idei kanadai búzavilágkiállításon a legnagyobb értékű kanadai búzákkal szemben az első helyre került. " . . . . Még kapható a Magyar MIKSZÁTH KÁLMÁN Könyvnapra megjelent ITT”IT-T-T*'w-Tmir-iirr SO lejes propaganda kiadásból A NOSZTI FIÚ ESETI TÓTH MARIVAL Vidékieknek 100 lej ,,— beküldése ellenében átszállitja a Keleti Újság kiadóhivatala Cluj—Kolozsvár, str. Baron L. Pop ^Híveit Brassai ucca) 5. . . ■