Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)

1934-01-03 / 1. szám

Szerda, 1931. január 3. KZlETI­ UjSm I mii in ■■ii—ii ■■mi nun ii ni ■limn wimii mi i nrnm u m'u,iy A brassó-botfalusi cukorgyár mellett épül már az új romániai leadó állomás Január 15-én 20 kilowatt energiával, 1875 méteres hullám­hosszon kezdi meg működését A nyár folyamán 150 kilowattos leadó építését kezdik meg (Brassó, január 2.) A havas Barcaságon robog a kellemesen fűtött autóbusz. Zuzmarás fák bólogatnak jobbról-balról. Egymásután hagyjuk el a méhkertészek tanyáit. A távol­ban, a hátunk mögött sziklás hegyóriások emelkednek, a híres brassói havasok, előttünk a lapos Barcaság. Utunk északi irányba vezet. A cél: a bot­falusi cukorgyár. Botfalusinak hívják, pedig Brassóhoz tartozik, területileg, közigazgatási­lag egyaránt. Igaz, hogy Brassótól 15 km.-re, Botfalutól pedig csak 4 km.-re fekszik. Ezért a neve „botfalusi“. A téli ködből lassan tűnnek elő a gyár magas kéményei, épületei, majd láthatóvá vá­lik egy égfelé törő, karcsú, magas oszlop. Épül az új leadó. Megérkeztünk a gyártelepre s egyúttal Románia jövendő rádióéletének egyik fontos állomására. Itt, a gyártelep egyik részén épül pár hét óta az ország második rádióleadó ál­lomása s erre a vidékre kerül a nyár folyamán a­ nagy román adó, a 150 kilow­attos óriási hangsugárzó telep. A gyártelepnek a város felé eső részén, az út közelében serény munka folyik. A havas mezőn vastag bundákba, csizmákba bújt ala­kok mozognak egy óriási faoszlop körül, amott távolabb újabb csoportok válnak ki a sűrű ködből. Itt, a közelben egy igénytelen, vakolat­lan kis házból serény munka zaja­ szűrődik ki, nagy munka folyik itt is. Nézzük meg köze­lebbről is, egyelőre a külső munkát. Gigászi arányok. Ott állok egy hatvan méter magas, fenyő­fatörzsekből egymásra állított gigászi oszlop alatt. Szintegy négy négyzetméternyi beton­alapon áll. Maga az oszlop alig 40 cm. oldal­­szélességű és két egyenlő, körülbelül 8 és fél méter hosszú részből áll, amelyeket széles vas­lemezek fognak össze. Felnézek a tetejébe. A ködben alig látom a felső részét s alig látszik tíz centiméter szélességűnek. A Barcaságon kegyetlen, hideg szél vág végig. A fák hajladoznak, buli a zúzmara ró­luk, de az oszlop meg se mozdul. Nem csoda. Huszonnyolc horgonyzott acélsodrony kötél rögzíti a földhöz. Minden oldalról hét-hét, cen­timéternél is vastagabb kötél indul ki az ösz­szefogó vaslemezek éléből. Az oszlop felső ré­szén levő négy-négy rögzítőkötél egy-egy köz­pontba fut össze a föld felületén. Erős acélsín vége látszik ki a fagyos földből, mintegy negy­ven méternyire az oszlop tövétől. Majd húsz méterrel közelebb újra négy sínvég tör a fel­színre. Ide három-három rögzítőkötél tart, amelyek az oszlop alsó részét tartják. A sínek hossza csaknem három méter, a végük keresztvassal ellátva, mélyen a földbe ágyazva fekszenek. Nincs erő, mely kihúz­hatná a földből. A zugó szél meg se kottyan nekik. Nem mozdulnak s az oszlop szilárdan áll, négy oldalról feszítve hét-hét kötéllel. Ettől a készenálló oszloptól kétszázhatvan méternyire serény munka folyik. A munkások Schmoll mérnök és Jónás munkavezető fel­ügyelete mellett hihetetlen gondossággal a má­sodik hatvanméteres oszlop felállítását készí­tik elő hét más hatalmas segédoszlop felállí­tásával. Veszedelmes munka, igazi mérnöki pontossággal kell előkészíteni, különben eldől a több tonna súlyú oszlop és kiszámíthatatlan zuhanásával embereket ölhet. Hatalmas csi­gák, fogaskerekű szerkezetek állanak készen a munkára s valóságos bábeli zűrzavarban álla­nak látszólag összevissza levegőben és földön különböző vastagságú sodronykötelek, acél­drótok. A munka gyorsan folyik­, pedig a nagy hi­deg miatt a munkások gyakran szaladnak a közelben égő máglyához. Kézhez fagy a csa­­varhúzó, a drótkötél s a csiga forgatórúdja. Mégis: pár nap múlva állani fog a két oszlop között kifeszített óriási­­ antenna, 60 méter­nyire a földtől, 260 méter hosszúságban, 8 mi­­liméteres vörösréz huzalból. Ez a huzal fogja az éterbe kisugározni 20 kilowatt erővel a bukaresti hangműhely elő­adásait, valamint a közvetítéseket. Ez a leadó jóval erősebb lesz, mint a jelenlegi 13 kilowat­­tos bukaresti leadó. A két antenna­tartó hatalmas oszlop kö­zött kis házikó áll. Az antenna közepébe innen vezet ki egy huzat. Ez az úgynevezett csatoló­­ház, mely az energiát az antennának megfele­lően feldolgozva, közvetlenül átadja­. Az antenna alatti terület nagy körben tel­jesen be van hálózva, mintegy tízezer méter hosszúságú vörösrézvezetékkel. Ez a földhá­lózat, Georgescu mérnök vezetésével nemsokára bevonulok abba a kis házba, mely milliós ér­téket rejt magában. Bábeli hangzavar. Kaotikus zűrzavar fogad. Három-négy nyelven beszélnek az emberek, egyik helyen fúrnak, más oldalon kalapálnak, itt írógép ko­pog, amott toll ser cég. Százféle vastagságú ve­zeték, kábel, sodronykötél kanyarog látszólag össze-vissza. Mindegyik más célt szolgál, mindegyik soha nem látott és soha nem hal­lott nevű, alakú, formájú, rendeltetésű gép­­csodákhoz vezet. Lámpák, csövek, vezetékek, órák, árammérők, kapcsoló és ellenőrző táb­lák, ezer meg ezer ismeretlen géprész tárja fel titkait előttem. Most készül a leadóállomás és most bele lehet nézni a belsejébe. De mi hasz­nom van, ha alig tudom értelemmel fölfogni az ezerféle látnivalót, mely most még holt anyag s melynek lelket csak január közepén adnak? Mit írhatnak arról a gépről, mely a Buka­restből vezetéken jövő hangot éterrezgéssé vál­­­­toztatja? Szédítő kaleidoszkóp vonul el sze­meim előtt, melyről nem is tudok számot adni. A végtelenül komplikált leadógép összeál­lítását két angol mérnök és hat angol szerelő végzi. A leadó egész berendezése, minden al­katrész az angol ipar terméke. Marconi rend­szerű gép, legújabb típusú leadóberendezés, első a maga nemében. Az idei luzerni kongresszus határozata ér­telmében ez a leadó az 1875 méteres hullám­hosszon fogja a műsort sugározni. Mint megtudtam, a brassó—botfalusi le­adóállomást, a bukaresti hang­műhellyel kábel, vagy légvezeték fogja összekötni s a bukaresti leadóval együtt adja a műsort. Ha a bukaresti leállónál valami üzemzavar, viharszünet, stb. van, akkor ez a leadó ad önálló műsort, termé­szetesen főleg gramofonhangversenyt. Szó van Brassó élénkebb bekapcsolásáról, valamint több helyszíni közvetítésről is. Január közepén már dolgozik a leadó. Az új leadóállomás az eddigi tervek sze­rint január 15-én kezdené meg állandó műkö­dését. Erre a napra tervezik az ünnepélyes megnyitást. Az angolok azt mondják, hogy el­készülnek. Lehet. Eddig minden elkészült az előre megállapított terv szerint. A most épülő leadó, mintegy húszmillió lejbe kerül. Ez aránylag kis összeg ahhoz ké­pest, amit nemrégen vett fel a költségvetésbe a romániai rádió igazgatósága. Óriási tervek főnek Bukarestben. Ez az adó is csak ideiglenes jellegű. A nyáron kez­dik meg a mammut-adó építését, ugyancsak a gyár közelében. A vasúti állomás közvetlen közelében már meg is vásároltati egy nagy kiterjedésű szántóföldet. Ide kerülne egy óriási, 250 méter magas acélantenna, mely 150 kilowatt erővel harsogná szét a világba a ro­mániai­ műsort. Európa egyik legnagyobb rá­­dióleadóját tervezik ide s erre vonatkozóan Bu­karestben már folyik a munka. Rádióhallgatók előtt ismeretes, hogy a nyár és az ősz folyamán előbb Balázsfalván, majd a brassó megyei Földváron működött egy kísérleti leadóállomás. Nos, ez a leadó, most a botfalusi vasúti állomás egyik holtvágányán vesztegel. Két átalakított vasúti kocsiból és két antennatartó vagonból álló szerelvény al­kotta a kis leadót. Most minden értékesebb alkatrészétől megfosztva állanak a gépek. A kísérleti leadó befejezte földi pályafutását. Azt a rádiót, mely eddig Bukarestet fogta és a leadást közvetítette, elvitték. A kis bemondó szoba, ahonnan zavar, vagy bukaresti vihar esetén gramofonzenét, közvetítettek, most üre­sen áll. Ne sajnáljuk. Mert szorgos munkáskezek a szomszédban már a munka vége felé köze­lednek és nemsokára új erővel szólal meg a bukaresti rádió a brassói botfalusi leadó út­ján. A nyáron pedig ezer munkáskéz új erő­vel fog hozzá az óriás­adó építéséhez. Addig­ is Bratianu Dinu pénzügyminiszter gondosko­dik arról, hogy ne nélkülözzük az óriási adót. Székely Géza. Il# 111 Ml Nagy lendülettel folynak a Budapesti Országos Mezőgazda­­sági Kiálltás előkészületei Múlt évben, amikor az OMGE elhatározta, hogy a rossz viszonyok ellenére megrendezi a budapesti or­szágos mezőgazdasági kiállítást, akadtak szkeptikusok, akik balsikert jósoltak. Az eredmények: a nagy er­kölcsi siker és a fényes tenyészállatvásári forgalom alaposan rácáfolt a kishitűekre, a kiállítás vezetőségét pedig megerősítette abban a meggyőződésében, hogy a kedvezőtlen viszonyok mellett fokozott jelentősége van ennek az intézménynek, mert erősíti a gazdaönbizal­mat és irányt szab a tenyészállatértékesítési áraknak. Erre való tekintettel az OMGE különös hivatásának tekinti, hogy 1934 tavaszán — március 33—26 között — ismét megrendezze kiállítását, mintegy hadat üzenve a mezőgazdasági krízisnek. A kiállítási iroda már hosszú ideje teljes appará­tussal dolgozik, szétküldték már a bejelentési felhívá­sokat. A kiállítási terület korlátolt befogadóképességét meghaladó érdeklődésre való tekintettel a rendezőség kénytelen volt egyes állatcsoportokban a kiállítható állatok számát korlátozni, ami a múlt év tapasztalata alapján előnyösen fog hatni az értékesítési árakra. A földművelésügyi minisztérium támogatása foly­tán kedvezőek a kilátások arra, hogy a múlt évihez hasonló különféle jelentős kedvezményeket sikerül­t a következő kiállításra is biztosítani. A kiállítás rendezősége be fogja mutatni a legki­válóbb minőségű magyar búzafajtákat, köztük a Szé­kács-féle búzákat és a Bánkuti 1201. számú búzát is, amely az idei kanadai búzavilágkiállításon a legna­gyobb értékű kanadai búzákkal szemben az első helyre került. " . . . . Még kapható a Magyar MIKSZÁTH KÁLMÁN Könyvnapra megjelent ITT”IT-T-T*'w-Tmir-iirr SO lejes propaganda kiadásból A NOSZTI FIÚ ESETI TÓTH MARIVAL Vidékieknek 100 lej ,,— beküldése ellenében átszállitja a Keleti Újság kiadóhivatala Cluj—Kolozsvár, str. Baron L. Pop ^Híveit Brassai ucca) 5. . . ■

Next