Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-01 / 48. szám

Krimajsno Csütörtök, 1934 március 1-é■ óriási s­ikerrel folytatja SZIVEK MELÓDIÁJA bemutatását. Schubert Ferenc matiérei. Főszerepem­..,, Hans Járay és Martha Eggerth. “"Thmus-film Új utón kell indulnia a székelységnek A közbirtokossági átalakulás a szövetkezeti keretekben — Ifjak és öregek feladata, hogy megkapaszkodjanak a lejtőn (Mercurea-Ciuc, február 28.) Amíg a há­ború befejezését követő konjunkturális esz­tendők idejében a ciuci őserdők látszólag ki­­apadhatatlanul ontották a nyílegyenesen ég­nek nyúló fenyőóriásokat, a megyei székelység anyagi jóléte az egyoldalú elfoglaltságban megelégedett emberek szemében megdönthetet­lennek látszott. Mindenki úgy érezte, hogy az a hely, amelyre sorsa állította, szilárd talajon nyug­szik. Alig gondoltak a székelyek arra, hogy a látszólagos bőségnek alapja rendkívül laza gazdasági szervezettségen nyugszik Azok az érdekeltségek, amelyeknek kezében a pénz­ügyi és rendelkezési adottságok összpontosul­tak, vajmi távol állottak a székely érzelmi közösségtől s igy természetes, hogy elsősorban a maguk javára igyekeztek kihasználni min­den olyan lehetőséget, amelyet, a székelység elég gondatlanul és gyanútlanul engedett át nekik. Napszámosok a saját erdejükben. A megyében elterülő hatalmas erdőségek legnagyobb része mintegy 52 székely közbir­tokosság tulajdonát képezi. Az elmúlt 15 esz­tendő alatt végrehajtott agrártörvény óriási eltolódásokat hozott létre az egyes vagyon­közösségekben, de még így is hatalmas érték maradt meg a székely közbirtokosság tulajdo­nában, amelyek azután házi kezelésben szolgál­ták — sajnos nem minden alkalommal — a köz érdekeit. Ezekben a hatalmas erdőségekben adva volt minden lehetőség ahhoz, hogy a székely­ség tervszerűen, minden idegen befolyástól mentesen évtizedekre előre biztosítsa a maga szerény, de gondtalan megélhetési lehetőségét. Az idők folyamán a hatalmas fűrésztele­peknek egész légiója emelkedett ki a föld­­szinéről. Aránylagosan igen csekély tőkével olyan gyárvállalatok alakultak, amelyeknek vezetősége saját részére helyes érzékkel ki­használta a székelyek jóhiszeműségét s meg­felelő anyagi előkészítéssel olyan helyzetet teremtett maga körül, amelyben azután köny­­nyűszerrel tarolhatta le a szebbnél-szebb erdő­részleteket, a tulajdonos székelyeknek meghagyva azt a kielégítő illúziót, hogy a saját erdejüket napszámos munkával ki­termeljék és a gyártelepekre befuvarozhassák. Minden munkálat ellenértékeképpen az akkori viszonyoknak megfelelően a székelység olyan állandó kereseti lehetőséghez jutott, amely igényeit teljesen kielégített. A fakeres­kedelem nagymérvű fellendülése megfelelő jövedelmet biztosított ezen­kívül a székely intellektueleknek is és ezzel kapcsolatosan úgy a kereskedő, mint az iparos réteg megelégedett helyzetbe került, mert rendes napi szükségletének megfelelő for­galmat tudott elérni, de ha a helyzet úgy kí­vánta, kölcsönhöz is könnyen jutott, mert a különféle érdekcsoportokat képviselő bankok versengtek egy-egy kölcsönnek — szinte fel­tétel nélküli — kihelyezésében. A lejtőn a konverzióig. A mindjobban elszaporodott favállalatok később rájöttek arra, hogy a székely fatermelő munkást olcsóbb és igénytelenebb maramuresi tömegmunkaerővel lehet helyettesíteni s igy történt azután, hogy a székelység lassan-lassan kiszorult még a munkaterületéről is annak a vagyonkomplexumnak, amelynek saját tulajdonosa volt ugyan, de amely fölött még a munkalehetőséget sem biz­tosította magának. Ezzel az időponttal azután az események roha­mosan követték egymást. Az állandó jó munka és keresti lehetőségek reményében elbizakodott emberek egymás pél­dáját követve és a székely ősi föld utáni vágy­tól ösztönözve, túlméretezett kölcsönöket vettek igény­be s ezeknek a kölcsönöknek a vissza­fizetésére már az első váltólejáratnál is alig-alig volt lehetőség. A munkahelyükről kiszorított székelyek, hogy az örökölt ősi vagyonkájukat és még kölcsön­pénzen is vásárolt földecskéjüket megment­hessék, kénytelenek voltak újabb és újabb köl­csönökhöz folyamodni s ezzel kapcsolatosan annyira behálózták egymást kezességi kötele­zettségekkel, hogy a végén nemhogy a tőkét, de még az esedékes kamatokat is képtelenek voltak rendezni. A világszerte bekövetkezett gazdasági pan­gás azután mindenre pontot tett s a székely­­gazdatársadalom most már csak a konverziótól várja sorsa jobbrafordulását. Azonban meg fogják látni, hogy amint eddig is mindenben csalódtak, amit másoktól vártak, úgy ebben is lesz csalódásuk, mert kielégítő megoldást az általános és óriási érdekellentétek miatt kor­mányaink is csak nagy nehezen és későre fog­nak találni. Csak a szövetkezeti után Egyedüli lehetősége és mentsége a székely­­ségnek — a mai viszonyok mellett — csakis a szövetkezeti eszmekörbe leendő bekapcsoló­dásban rejlik. Sajnos, ma még igen kevesen vannak a megyében olyan emberek, akik a szövetkezésben rejlő erőt­ a nép javára ki tud­ják használni és értékesíteni. Az a néhány ember, aki ezen a téren óriási erőfeszítéssel és kitartással munkálkodik, ren­geteg rosszakarattal és gáncsoskodással áll szemben, de ennek dacára a dolog örvendetesen kezd elmélyülni s remélhető, hogy már ebben az évben is komoly méreteket fog ölteni- ilyen életrevaló alakulat például a múlt évben zár­­tan létrejött székely fa- és erdőkitermelő szö­vetkezet is-Ezek után csak az volna hátra, hogy a me­gyei közbirtokosságok belássák azt a tartha­tatlan helyzetet, amelybe feltartóztathatatla­nul sodródnak és szövetkezetbe tömörülve gá­lát emelnének annak a rengeteg haszontalan herce-hurcának, amely a végeredményben az ősi vagyon szétforgácsolódásához fog vezetni.Ma már köztudomású, hogy az összes köz­birtokosságok ellenőrzése a nemzeti szövetke­zeti hivatal hatáskörébe utaltatott át. önként következik ezután, hogy a közbirtokosságok kötelezve lesznek a szövetkezeti törvénynek megfelelő szabályszerű könyvek vitelére; nem is magyar, hanem román nyelven s félő, hogy ebből kifolyólag is sok fölösleges kiadás fog hárulni — büntetés formájában is — a köz­birtokosságokra, mert a könyvelésre képesí­tetlen vezetőktől nem lehet kívánni, hogy a kö­vetelményeknek megfelelően vezessék a szük­séges adminisztrációs ügyeket. Ifjak és öregek feladata A szövetkezetekbe és azután unióba való tömörülés­­lehetőséget nyújt minden ü­­gyes­hajtó dolognak szakszerű elintézésére és ha azután ebből kifolyólag a hatóságoknak és egyes érdekelt személyeknek kevesebb dolguk lesz a közbirtokosságokkal, ez megint csak az összesség érdekeinek fog javára szolgálni. A székelységnek azonban még itt sem szabad megállani, hanem a szövetkezeti eszme keretében meg kell szervezni az állattenyésztést és mezőgazdasági szövetkezeteket, mert erre a célra rengeteg alkalmas terület­tel rendelkezik. Az állattenyésztés legfőbb jö­vedelmi forrását kellene képezze népünknek a méreteiben már-már kisegítő mellékfoglalko­zássá törpülő fakereskedelem mellett. Az állattenyésztéssel kapcsolatosan igen sok lehetőség nyílik a nép anyagi helyzetének feljavítására. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tejtermelés óriási fontossággal bír az erdőgazdasággal is foglalkozó nép életé­ben, mert amellett, hogy a gazdát jobban te­jelő, tehát fajállat tenyésztésre is serkenti, ön­kéntelenül is hozzájut olyan hasadó állathoz, amelynek értéke sokkal fölötte áll a rendszer­telenül tenyésztett csenevész állatok értékének És hogy a székelyföldi havasi legelőkön szakszerűen előállított tejtermékeknek vitat­hatatlanul több tápértéke van, mint más vi­dékek termékeinek, ez is köztudomású. Hogy szívesebben is veszik a fogyasztók az bebizo­nyosodott azoknál a tejszövetkezeteknél, ame­lyek e megyében sajnos, elég ritkaságszámba mennek. A székelységnek s általában a magyarság­nak jól meg kell fontolni azt is, hogy a mai viszonyok mellett teljesen leszorult az állam által nyújtandó megélhetési lehetőségekről. Ifjúságunknak eminens érdeke, hogy a keres­kedelmi és közgazdasági életben találjon el­helyezkedést, mert — hiába minden tudomány, ha nincs mű­ködési terület és hiába van működési terület, ha nincs szakképzettség — boldogulni sohasem fog tudni és lassú, de biztos sorvadásra ítéli saját magát és nem­zetét is, amelynek pedig vezetésére volna ren­delve. A szövetkezeti hálózat kiépítése tehát első és legfontosabb problémáját kell hogy képezze úgy az idősebbeknek, mint az ifjabb székely nemzedéknek, mert ebben rejlik a jövő gene­ráció gazdasági és faj­fenntartó ereje, lehe­tősége: István. A Kézbesítési vagy más előfizetési rekla­mációkat kérjük közvetlenül a kiadóhivatalnak levelezőlapon, vagy 508. sz. telefonon bejelen­teni. Kiadóhivatalunk azok orvoslása iránt nyomban intézkedik. NÉ HANEM TÖRJE A FEJÉT, hogy kinek adja ki üres lakását! FUTKOSSON hétszámra lakás után! FRÉDÁLJON el eladó holmit áron alól! VÁSÁROLJON meggondolatlanul! Apróhirdeté­seink ára: Egy szó 2 lej, vastag­­betüre! 4 lej. — Állást­­keresőknek 50°az enged­mény. A legkisebb hir­detés 10 szó. IS APRÓHIRDETÉST EREDMÉNY Apróhirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Baron L. Pop utca 5 szám (Az Unitárius Kollégium háta mögött, a „Minerva“ Könyvnyomda Részv.­Társ. székháza, a második udvarban) délelőtt fél 9 órától este 6 óráig. ADJON még ma egy és HOLNAP vagy holnapután már meg is lesz az Nagyobb mennyiségű apróhirdetés lekötésénél árengedmény

Next