Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-24 / 218. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 218. SZ­JM, KELET! UjsX. IA­VARNAPIS­R­ON­IKA Cigányok Divatba jöttek a cigányok. Nemrégiben meg­lepő adatokat olvashattunk arról, hogy Romá­niában nem kevesebb, mint egymillió cigány él, közülök sokan előkelő köztisztviselők, hét ezredest is számon tartanak, nem beszélve az egyszerű, de a társadalmi ranglétrának még sem a legala­csonyabb fokán álló kereskedőkről, vállalkozók­ról, az egy lépéssel alább maradt muzsikusokról, (ámbár a mi cigányaink között vannak gimná­ziumot végzett, tehetős háztulajdonosok is), aztán a falusi gazdálkodókról, végül a foltozó cigányok­ról, a vályogvetőkről és legeslegvégül a vándor, illetve a sátoros cigányokról, kacsák, csirkék és malacok halálos ellenségeiről. Ezek szerint tehát nekünk, magyaroknak a cigányokról meglehetősen téves fogalmaink voltak, de valószínűleg igy van ez a regátbail is és ezt a balhitet korrigálandó, tar­tanak egymásután „nemzetgyűléseket“ füstösképű honfitársaink, akik a fejükbe vették, hogy presz­tízst teremtenek híres nemzetségüknek, amint ők mondják: a „romák“-nak. Hogy csakugyan van-e Romániában egymillió cigány, azt — hogy csak magamról beszéljek , kötve hiszem. És éppen úgy kételkedem abban is, hogy a fentiek szerint a polgári társadalom ösz­­szes osztályaiban eltagozódott cigány­ nemzet ösz­­szes fiainak érdekeit egy nevezőre lehetne hozni. Mérget vennék rá, hogy a hét cigány származású ezredes közül, akikre a mozgalom lelkesen nyilat­kozó titkára a legbüszkébb, bármelyik is részt vett volna a zenével, népdal énekléssel és szónoklatokkal megspékelt sokadalmakban. De nem is azon , bizonyos hét ezredesen mú­lik a cigányszervezkedés sikere. Éppen úgy el fog ez is laposodni, mint az erdélyi „örmény-rene­szánsz“, ami a wilsoni elvek diadalmámorodott, de kormánykezdeményezésre kezdődött és mégis ott tart, mint a tavalyi h­ó. A mai Romániában kétfajtájú cigányságot ismerünk. Románcigányok Erdélyben is, az óki­rályságban is vannak. Tömegeiket, legjellegzete­sebb típusaikat az a species adja, amelyet már Petőfi megénekelt: „Szent Kleofás, minő kara­ván!“ Ezeket a hosszúin, jó, sátorokban tanyázó, Európa kellős közepén is külön világban élő no­mádokat nem először próbálják­ már földhöz rög­zíteni. Ami azonban komoly kormányakcióknak sem sikerült, aligha fog sikerülni annak a buka­resti virágkereskedőnek, aki egy szeben megyei konkurrenssel verekszik most a „nagyvajda“ hang­zatos címéért. Egyik részük, sajnos, a kisebb ré­szük, valahogy apolgáriasodott, a földmi­veléshez azonban ezeknek sincs nagy kedvük. Kovácsok, meg vályogvetők, élnek, ahogy tudnak. A buka­resti nyilatkozatokból viszont megtudjuk, hogy a regátban intellektuális pályán is sok cigány van, ezek azonban alighanem teljesen elveszetteknek te­kinthetők nemzetiségi szempontból. A regátban is vannak azonban bőségesen muzsikuscigányok, akiknek a skálájában szintén nagy törések vannak a kacsziás városi prímástól a falusi bőgő­hordozóig. A mi magyar cigányainkat nem kell külön is bemutatnunk, úgy ismerjük őket, mint igazi ősi tehetségeit a muzsikának, a magyar múlt össze­­forrasztotta őket a magyar népies zenével, Dankó Pistának Szegeden szobrot állítottak, Salamon Já­nos, Pongrácz Lajos, Csikai Gyuri a maguk ide­jében az ország legnépszerűbb emberei közé tar­toztak, vagyonuk, házuk volt, hercegekkel, főurak­kal paroláztak, néha a mulatós arisztokraták nem­csak bankót ragasztottak a homlokukra, hanem amikor világossá vált a hangulatuk, össze is ültek velük. Pongrácz Laci bá’ az anekdota szerint úgy emlékezett meg egy negyvennyolc óráig tartó em­lékezetes lumpolásról, hogy: _ Úgy ültünk mi rá hosszú asztalnál, hogy egy király, egy cigány ... Valami kis túlzás lehetett a dologban, de hogy a Pongrácz család nagyon összemelegedett a ko­lozsvári magyar úricsaládokkal, azt mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy Pongráczék mindenik lányát diplomás ember vette feleségül. A fia pe­­dig, ádám, jeles tanulónak indult, le is érettségi­zett az unitárius kollégiumban. Nagy reményeket fűztek talentumához, zeneakadémián is járt, de aztán egyszerre letört,­­ visszament cigánynak és gyönyörű fiatal felesége, Bundialek Annuska hűen követte a visszacigányosodásban. Pongrácz Ádám most Berlinben bárzongorista, jól keres, de talán már ő is elfelejtette ifjúkori álmait. Hogy milyen magyar a mi Csikai Gyurink, akinek még másfél évtizeddel ezelőtt emeletes háza volt Kolozsvárt és aki hogy a Magyarországra re­patriált régi uraktól el ne szakadjon, eladta a ház ............................................................... zát­, elkótyavetyélte mindenét és most hegedűvel st hóna alatt járja az erdélyi kastélyokat, megköny­­nyezve a régi jó időket, — arról felesleges is be­szélni. Ezekből a magyar cigányokból csak cigány soha sem lesz. Egyik-másik még eldadog néhány, cigány szót, de már a mesterségük is olyan, hogy a magyar dalok tüze és temperamentuma még a kelletlenül cincogott dzsessz-muzsika befolyását is legyűri náluk. Ezek a kedves, mulattató és mu­latni szerető, éjszaka élő, jókedvű fiúk még a ro­mán nótát is mi gyáros lelkességgel húzzák, ők is érzik, ugyancsak érzik a gazdasági válságot, de a politika vihara még eddig megkímélte őket. Ki kezdeményez névelemzési és hatalmi vitákat ci­­gányozás közben,­éjfél után? Olvasom azonban, hogy az országos cigány­­szervezkedés kormánytámogatással folyik, román cigányok vezetik, szóval lojalitási szempontból semmi kifogás nem lehet ellene. ’A’ román­ cigá­nyokat pedig jobban elrománositani sehogy rém lehet. Mit akarnak tehát tőlük? Mi értelme van ennek az egész nagy ,, hogy stílusosan fejezzük ki magunkat _ hacacárénak? Hiszen szép dolog, ne­­mes célkitűzés helyhez kötni, letelepíteni, iskolára szoktatni a vándor cigányokat. Ehhez azonban nem zenés takarodó, hanem pénz, mégpedig nagyon sok pénz kell. Hogyha a­ kormánynak annyira tet­szik ez az eszme, adjon hozzá pénzt és földet. Ak­kor a bukaresti virágkereskedő mozgalmának ko­molyságában is hinni fogunk, így azonban néhány ember feltűnési viszketegségén kívül más magya­rázatot nem tudunk találni a gyors egymásután­ban tartott „nemzetgyűlésekre.“ Ugye, Dudás, igazam van? o Ecsyik­ amerikai felsevertje«»rost a chil­ei börtön fogyljait használtai fel kísérleti nyalatnak Uja­l­ Siajmereszio részletek a fegyvergyárak üzelmeiről (London, szeptember 22.) Washingtoni je­lentés szerint a fegyvergyárak üzelmeit kivizs­gáló szervitusi bizottság legutóbb a Clevelandi Erieto vegyigyár ügyeit vizsgálta meg. Goss ezre­des, a vegyi társaság elnöke előadta, hogy a gyár tárgyalásokat folytatott a román kormánnyal mérgesgázok szállítása ügyében. A török kormány­nak viszont gázálarcok szállítását ajánlotta fel. Peekia Nuset bej, a török kormány megbízottja Goss ezredeshez írt levelében rámutatott arra, hogy habár a Népszövetséghez tartozó vala­mennyi állam kötelezte magát a mérges­­gázok kiküszöbölésére, mégis valamennyi állam valóságos gázmozg­ósít­ást csinált hadseregeiknek gázzal, való felszerelése végett. A török kormány elhatározta, hogy a mérges gá­zok gyártására marószódagyárat építtet, mert az európai helyzet veszedelmesen hasonlít az 1914. évihez. A bizottság nagy megrökönyödésére az is ki­tűnt, hogy az egyik chiliéi börtön százhúsz foglyát kísérleti nyárként használták fel a clevelandi ve­gyigyár által gyártott könnyfakasztó bombák kipróbálására. Goss ezredes azzal védekezett, hogy ő saját magán is kipróbálta a gázai­ hatását. A bizottság elnöke, Nye szenátor felháborodva válaszolta az ezredes­nek: „De ön ezt önként tette !“ Felolvasták a gyár chiliei képviselőjének Goss ezredeshez írt levelét, amelyben többek között a következőket írja: „Be­mutattam a kormány képviselőinek százhúsz fokon a könnyfakasztó bombák hatását, a kísérlet ki­tűnően sikerült.“ Egy másik levelet is olvastak fel, amelyben az ezredes az amerikai légió úgynevezett parla­menti folyosó-szolgálatát arra akarta felhasználni, hogy akadályozza meg a Délamerikába irányuló fegyverkiviteli tilalom törvényerőre emelkedését. Az ezredes ostobaságnak tartja ezt, amely csak az európai ipar konkurrenciáját segíti győzelemhez , az európai fegyvergyáraknak juttatja a nyere­séget. Tupper külkereskedelmi osztályvezető elő­adja,­oí­gy Japán ócskavas kivitele az utóbbi évek­ben rendkívüli mértékben megnövekedett. Míg 1933-ban 48.036 tonna ócskavasat vitt ki, a követ­kező évben­ már 508 585 tonnát. Nye szenátor záró­szavában rámutatott arra, hogy eddig a fegyvergyárak üzelmeit még csak felszínen vizsgálták meg s máris súlyos vádak hangzottak el egyes kormányok és hivatalok ellen. Ki»MWil IIIIIWMWiEgaMiSWg^y A konverzió végrehajtási uta­sítása magyarul kapható Dr. Mandel For­dítóirodában Cl uj, Memorandului 24. — Ára 30, vidékre 40 lej. Utánvét nincs. Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem ucca 5. ban minden este szalonzene, W MenU, 1­60 P, 100 modern, kényelmes szoba. Liftek Az Erzsébet pincében Központi [ütés. Hideg-meleg folyó-­incér rendszer! víz Az étterem- és kávéház­ ... i±i>li(í!lilliill^!iíEt!!SiE8!8l±iiH8i8i88l8i[±iiÍS88Íiii .....<.ui^iittii>:MUd^ui(!ibiiiiiLfi{!i!í8!l8íli!£ISIi!]i!lll!@IIÍlili8(8$IIllI!llll8IIÍSII!±!Íli8ÍiíliilIiil]

Next