Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-24 / 218. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 218. SZJM, KELET! UjsX. IAVARNAPISRONIKA Cigányok Divatba jöttek a cigányok. Nemrégiben meglepő adatokat olvashattunk arról, hogy Romániában nem kevesebb, mint egymillió cigány él, közülök sokan előkelő köztisztviselők, hét ezredest is számon tartanak, nem beszélve az egyszerű, de a társadalmi ranglétrának még sem a legalacsonyabb fokán álló kereskedőkről, vállalkozókról, az egy lépéssel alább maradt muzsikusokról, (ámbár a mi cigányaink között vannak gimnáziumot végzett, tehetős háztulajdonosok is), aztán a falusi gazdálkodókról, végül a foltozó cigányokról, a vályogvetőkről és legeslegvégül a vándor, illetve a sátoros cigányokról, kacsák, csirkék és malacok halálos ellenségeiről. Ezek szerint tehát nekünk, magyaroknak a cigányokról meglehetősen téves fogalmaink voltak, de valószínűleg igy van ez a regátbail is és ezt a balhitet korrigálandó, tartanak egymásután „nemzetgyűléseket“ füstösképű honfitársaink, akik a fejükbe vették, hogy presztízst teremtenek híres nemzetségüknek, amint ők mondják: a „romák“-nak. Hogy csakugyan van-e Romániában egymillió cigány, azt — hogy csak magamról beszéljek , kötve hiszem. És éppen úgy kételkedem abban is, hogy a fentiek szerint a polgári társadalom öszszes osztályaiban eltagozódott cigány nemzet öszszes fiainak érdekeit egy nevezőre lehetne hozni. Mérget vennék rá, hogy a hét cigány származású ezredes közül, akikre a mozgalom lelkesen nyilatkozó titkára a legbüszkébb, bármelyik is részt vett volna a zenével, népdal énekléssel és szónoklatokkal megspékelt sokadalmakban. De nem is azon , bizonyos hét ezredesen múlik a cigányszervezkedés sikere. Éppen úgy el fog ez is laposodni, mint az erdélyi „örmény-reneszánsz“, ami a wilsoni elvek diadalmámorodott, de kormánykezdeményezésre kezdődött és mégis ott tart, mint a tavalyi hó. A mai Romániában kétfajtájú cigányságot ismerünk. Románcigányok Erdélyben is, az ókirályságban is vannak. Tömegeiket, legjellegzetesebb típusaikat az a species adja, amelyet már Petőfi megénekelt: „Szent Kleofás, minő karaván!“ Ezeket a hosszúin, jó, sátorokban tanyázó, Európa kellős közepén is külön világban élő nomádokat nem először próbálják már földhöz rögzíteni. Ami azonban komoly kormányakcióknak sem sikerült, aligha fog sikerülni annak a bukaresti virágkereskedőnek, aki egy szeben megyei konkurrenssel verekszik most a „nagyvajda“ hangzatos címéért. Egyik részük, sajnos, a kisebb részük, valahogy apolgáriasodott, a földmiveléshez azonban ezeknek sincs nagy kedvük. Kovácsok, meg vályogvetők, élnek, ahogy tudnak. A bukaresti nyilatkozatokból viszont megtudjuk, hogy a regátban intellektuális pályán is sok cigány van, ezek azonban alighanem teljesen elveszetteknek tekinthetők nemzetiségi szempontból. A regátban is vannak azonban bőségesen muzsikuscigányok, akiknek a skálájában szintén nagy törések vannak a kacsziás városi prímástól a falusi bőgőhordozóig. A mi magyar cigányainkat nem kell külön is bemutatnunk, úgy ismerjük őket, mint igazi ősi tehetségeit a muzsikának, a magyar múlt összeforrasztotta őket a magyar népies zenével, Dankó Pistának Szegeden szobrot állítottak, Salamon János, Pongrácz Lajos, Csikai Gyuri a maguk idejében az ország legnépszerűbb emberei közé tartoztak, vagyonuk, házuk volt, hercegekkel, főurakkal paroláztak, néha a mulatós arisztokraták nemcsak bankót ragasztottak a homlokukra, hanem amikor világossá vált a hangulatuk, össze is ültek velük. Pongrácz Laci bá’ az anekdota szerint úgy emlékezett meg egy negyvennyolc óráig tartó emlékezetes lumpolásról, hogy: _ Úgy ültünk mi rá hosszú asztalnál, hogy egy király, egy cigány ... Valami kis túlzás lehetett a dologban, de hogy a Pongrácz család nagyon összemelegedett a kolozsvári magyar úricsaládokkal, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Pongráczék mindenik lányát diplomás ember vette feleségül. A fia pedig, ádám, jeles tanulónak indult, le is érettségizett az unitárius kollégiumban. Nagy reményeket fűztek talentumához, zeneakadémián is járt, de aztán egyszerre letört, visszament cigánynak és gyönyörű fiatal felesége, Bundialek Annuska hűen követte a visszacigányosodásban. Pongrácz Ádám most Berlinben bárzongorista, jól keres, de talán már ő is elfelejtette ifjúkori álmait. Hogy milyen magyar a mi Csikai Gyurink, akinek még másfél évtizeddel ezelőtt emeletes háza volt Kolozsvárt és aki hogy a Magyarországra repatriált régi uraktól el ne szakadjon, eladta a ház ............................................................... zát, elkótyavetyélte mindenét és most hegedűvel st hóna alatt járja az erdélyi kastélyokat, megkönynyezve a régi jó időket, — arról felesleges is beszélni. Ezekből a magyar cigányokból csak cigány soha sem lesz. Egyik-másik még eldadog néhány, cigány szót, de már a mesterségük is olyan, hogy a magyar dalok tüze és temperamentuma még a kelletlenül cincogott dzsessz-muzsika befolyását is legyűri náluk. Ezek a kedves, mulattató és mulatni szerető, éjszaka élő, jókedvű fiúk még a román nótát is mi gyáros lelkességgel húzzák, ők is érzik, ugyancsak érzik a gazdasági válságot, de a politika vihara még eddig megkímélte őket. Ki kezdeményez névelemzési és hatalmi vitákat cigányozás közben,éjfél után? Olvasom azonban, hogy az országos cigányszervezkedés kormánytámogatással folyik, román cigányok vezetik, szóval lojalitási szempontból semmi kifogás nem lehet ellene. ’A’ román cigányokat pedig jobban elrománositani sehogy rém lehet. Mit akarnak tehát tőlük? Mi értelme van ennek az egész nagy ,, hogy stílusosan fejezzük ki magunkat _ hacacárénak? Hiszen szép dolog, nemes célkitűzés helyhez kötni, letelepíteni, iskolára szoktatni a vándor cigányokat. Ehhez azonban nem zenés takarodó, hanem pénz, mégpedig nagyon sok pénz kell. Hogyha a kormánynak annyira tetszik ez az eszme, adjon hozzá pénzt és földet. Akkor a bukaresti virágkereskedő mozgalmának komolyságában is hinni fogunk, így azonban néhány ember feltűnési viszketegségén kívül más magyarázatot nem tudunk találni a gyors egymásutánban tartott „nemzetgyűlésekre.“ Ugye, Dudás, igazam van? o Ecsyik amerikai felsevertje«»rost a chilei börtön fogyljait használtai fel kísérleti nyalatnak Ujal Siajmereszio részletek a fegyvergyárak üzelmeiről (London, szeptember 22.) Washingtoni jelentés szerint a fegyvergyárak üzelmeit kivizsgáló szervitusi bizottság legutóbb a Clevelandi Erieto vegyigyár ügyeit vizsgálta meg. Goss ezredes, a vegyi társaság elnöke előadta, hogy a gyár tárgyalásokat folytatott a román kormánnyal mérgesgázok szállítása ügyében. A török kormánynak viszont gázálarcok szállítását ajánlotta fel. Peekia Nuset bej, a török kormány megbízottja Goss ezredeshez írt levelében rámutatott arra, hogy habár a Népszövetséghez tartozó valamennyi állam kötelezte magát a mérgesgázok kiküszöbölésére, mégis valamennyi állam valóságos gázmozgósítást csinált hadseregeiknek gázzal, való felszerelése végett. A török kormány elhatározta, hogy a mérges gázok gyártására marószódagyárat építtet, mert az európai helyzet veszedelmesen hasonlít az 1914. évihez. A bizottság nagy megrökönyödésére az is kitűnt, hogy az egyik chiliéi börtön százhúsz foglyát kísérleti nyárként használták fel a clevelandi vegyigyár által gyártott könnyfakasztó bombák kipróbálására. Goss ezredes azzal védekezett, hogy ő saját magán is kipróbálta a gázai hatását. A bizottság elnöke, Nye szenátor felháborodva válaszolta az ezredesnek: „De ön ezt önként tette !“ Felolvasták a gyár chiliei képviselőjének Goss ezredeshez írt levelét, amelyben többek között a következőket írja: „Bemutattam a kormány képviselőinek százhúsz fokon a könnyfakasztó bombák hatását, a kísérlet kitűnően sikerült.“ Egy másik levelet is olvastak fel, amelyben az ezredes az amerikai légió úgynevezett parlamenti folyosó-szolgálatát arra akarta felhasználni, hogy akadályozza meg a Délamerikába irányuló fegyverkiviteli tilalom törvényerőre emelkedését. Az ezredes ostobaságnak tartja ezt, amely csak az európai ipar konkurrenciáját segíti győzelemhez , az európai fegyvergyáraknak juttatja a nyereséget. Tupper külkereskedelmi osztályvezető előadja,oígy Japán ócskavas kivitele az utóbbi években rendkívüli mértékben megnövekedett. Míg 1933-ban 48.036 tonna ócskavasat vitt ki, a következő évben már 508 585 tonnát. Nye szenátor zárószavában rámutatott arra, hogy eddig a fegyvergyárak üzelmeit még csak felszínen vizsgálták meg s máris súlyos vádak hangzottak el egyes kormányok és hivatalok ellen. Ki»MWil IIIIIWMWiEgaMiSWg^y A konverzió végrehajtási utasítása magyarul kapható Dr. Mandel Fordítóirodában Cl uj, Memorandului 24. — Ára 30, vidékre 40 lej. Utánvét nincs. Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem ucca 5. ban minden este szalonzene, W MenU, 160 P, 100 modern, kényelmes szoba. Liftek Az Erzsébet pincében Központi [ütés. Hideg-meleg folyó-incér rendszer! víz Az étterem- és kávéház ... i±i>li(í!lilliill^!iíEt!!SiE8!8l±iiH8i8i88l8i[±iiÍS88Íiii .....<.ui^iittii>:MUd^ui(!ibiiiiiLfi{!i!í8!l8íli!£ISIi!]i!lll!@IIÍlili8(8$IIllI!llll8IIÍSII!±!Íli8ÍiíliilIiil]