Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-01 / 250. szám
2 délelőtt 10 órakor vette kezdetét. Ez a konferencia a Balkán-szövetség állandó tanácsának első rendes ülésszaka. Az ülés déli fél 2 óráig tartott, ülés után a miniszterek Kiazim pasa által adott dezsőnén vettek részt. (Belgrád, október 30 ) Ankarában megkezdődtek a Balkán államok külügyminisztereinek tanácskozásai. Ezzel kapcsolatban a belgrádi Vreme hosszabb cikket írt, amelyben hangsúlyozza, hogy a Balkán-szövetség tanácsának első rendes ülése nemcsak az érdekelt államokra, hanem az általános nemzetközi helyzetre is nagy hatással lesz úgy a béke megőrzésének, mint a gazdasági válság megoldásának szempontjából. A Balkán-szövetség fontos szolgálatokat tesz a békének és a gazdasági együttműködésnek és ez mindennél jobban bizonyítja, hogy szükség van egy ilyen szövetségre. Legszembetűnőbb eredménye az, hogy a Balkán államok újjászületésük óta első ízben érzik biztonságban magukat. A szövetség a szellemi és gazdasági együttműködést célozza és azokat a Balkán államokat is bevonja a munkába, amelyek vonakodtak belépni a szövetségbe. Ezt azáltal teszi lehetővé, hogy elismeri valamennyi Balkán állam egyenjogúságát, elősegíti a Balkán államok közötti árucserét és védi a Balkán államok közös gazdasági érdekeit. (Ankara, október 30) A Republique vezércikkében a következőket írja: Az Ankarában összeülő államférfiak a béke harcosainak elitjéhez tartoznak, akiket semmi sem téríthet el kötelességüktől. Ezeket az embereket a nehézségek edzik meg. Sajnálatos, hogy egyesek nem akarják megérteni, hogy azok, akik ehhez az elithez tartoznak, szolidárisan és őszinte együttműködéssel alapozták meg a békét, abban az Európában, amelyet eddig olyan zavarosnak tekintettek. Anélkül, hogy megtagadták volna nemzetüket, a férfiak megértették, hogy a dolgok új rendje jól megfogalmazott nemzetköziségen kell alapuljon, a népek közti szolidaritás és a világ boldogságának szellemében. 125 rendőrtisztviselőt vizsgáztatott le Kolozsváron Dumitriu belügyi alminiszter Csak egy detektív bukott meg a vizsgán . Az almiiniszter megígérte, hgy orvosolni fogja a kisebbségi lapok terjesztése körüli panaszokat (Kolozsvár, október 30. Saját tudósítónktól.) Néhány nap óta Erdélyben tartózkodnak Sergiu Dumitriu, belügyi államtitkár, Gabriel Marinescu, Bukarest rendőrprefektusa és Stancescu ezredes, az állambiztonsági hivatal vezérfelügyelője, hogy levizsgáztassák azokat a rendőrségi tisztviselőket és alkalmazottakat, akiket az 1924. évi január 1-e után neveztek ki, de akik az állami gépezet egyszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelőn nem tették le a hivatal ellátásához megkívánt szakvizsgát. A bizottság elsőnek Temesváron vizsgáztatta le a rendőrtisztviselőket, majd október 20-án, kedden Kolozsváron tartották meg a rendőrségi tisztviselők és alkalmazottak képesítési vizsgáját. A vizsga Kolozsváron egész napon át tartott, 125 rendőrégi tisztviselő állott a bizottság elé, köztük maga Puica Victor, Kolozsvár rendőrprefektusa is. A vizsga után Sergiu Dumitriu belügyi államtitkár az esti órákban a vármegyeházán dr. Dunca Jenő prefektus dolgozószobájában fogadta a sajtó képviselőit. — Milyen volt a kolozsvári rendőrvizsga eredménye? — kérdezték az újságírók. — Kolozsváron eddig 125 rendőrségi tisztviselő és alkalmazott tett vizsgát, akik meglepő felkészültségről, széleskörű tudásról tettek tanúbizonyságot. Különösen a Puica kolozsvári rendőrkvesztor irányítása mellett dolgozó kolozsvári rendőrtisztviselők elméleti felkészültsége volt jó. Mindössze egy nyomozó közeg, egy detektív bukott meg a vizsgán. — Azzal vádolták meg a jelenlegi kormányt. — folytatta nyilatkozatát a belügyi államtitkár, — hogy üldözi az erdélyi tisztviselőket. Hogy ez a vád mennyire célzatos, annak bizonysága, hogy Dimitrie Jesan, a belügyminisztérium első vezérigazgatója, aki elérte a legmagasabb állami közhivatalok egyikét, bukovinai származású... — Mégis sok erdélyi köztisztviselőt helyeztek rendelkezési állományba az utóbbi időben és éppen a rendőrség köréből, — jegyezték meg az újságírók. — Tens, hogy körülbelül húsz-huszonöt rendőrségi alkalmazottat elbocsátottunk, de nem azért, mert a csatolt területről származnak, hanem azért, mert nem jelentek meg a szolgálati vizsgán és az elbocsátottak között több a regáti, mint az erdélyi, akiknek a száma alig négy-öt. — válaszolta az államtitkár. És mi van a nyelvvizsgára sorozatosan utasított kisebbségi köztisztviselőkkel? — kérdezte munkatársunk. — A belügyminisztérium fenhatósága alá tartozó kisebbségi tisztviselők nyelvvizsgáin már végetért és pedig kielégítő eredménnyel. — válaszolta az államtitkár. — Van-e az uraknak valami konkrét panaszuk? — kérdezte az államtitkár. — Van államtitkár úr! — mondotta munkatársunk- A cenzúra sok helyen indokolatlanul szigorúan bánik a kisebbségi lapokkal A Kolozsváron megjelenő napilapokat megcenzúrázza a helyi cenzor, az újságok Bukarestbe érkeznek, ahol éppen az államtitkár úr felügyelete alatt álló cenzúrahivatal újabb felülvizsgálatnak veti alá és így a kolozsvári lapok közel 24 órás késéssel érkeznek az előfizetőkhöz és az olvasókhoz. — Most hallom először ezt a panaszt — válaszolta Dumitriu államtitkár, — ha visszaérkezem Bukarestbe, intézkedni fogok ennek a sérelemnek a megszüntetése érdekében. — Mikor szűnik meg végre a cenzúra? kérdezték az újságírók. — Amikor az ostromállapot! — válaszolta mosolyogva az államtitkár. — Mit vár államtitkár úr a belföldi kölcsöntől? — kérdezték a sajtó munkatársai. — Teljes sikert, — hangzott a válasz. Kitűnő befektetésnek ígérkezik a belföldi kölcsön, mert nemcsak kamatot hoz, nemcsak nyereményekkel összekötött, hanem aranyparitásban való visszafizetést is garantál az állam Végül megígérte Sergiu Dumitriu államtitkár, hogy a sajtónak azt a panaszát is orvosolni fogja, amely szerint az erdélyi városokban kiadott és megjelenési engedéllyel Bírólapoknak a más városokban való darusításához külön kozportázs engedélyre van szükségük- Nagy Lajos. LEGTÖKÉLETESEBB BOROTVAPENGE Sepr. GL N: a BALTHAZAR Bucureşti, Str. Selari 7 KIFjETtUjSBCG XVII ÉVFOLYAM. 250. SZÁM. win— I limn—um iMnw■—■minis 71 Curentul szerint a kisebbségek rontják el a román nyelvet A Curentul vezércikkben panaszolja el, hogy a román nyelvet elparlagiasítják. A fellengős hangú cikk minket elsősorban azért érdekel, mert azt a furcsa vádat emeli a kisebbségiek ellen, hogy ők rontják el a román nyelvet. Mikor ilyeneket olvasunk, önkéntelenül is az jut eszünkbe, hogy a Curentul munkatársainak nincsen témájuk s hoszszas tollrágás közben leghelyesebbnek találják, ha a kisebbségek ellen kirohanásokat rendeznek, azzal sem törődve, hogy a józan ésszel és logikával homlokegyenest szembefordulnak. Mert hiszen azt senki sem tudja elképzelni, hogy a román irodalom képviselőit, a román újságírókat, vagy a musceli román parasztokat a kisebbségiek tanítanák románul beszélni. Az ilyen ostobaságokat nem is kell cáfolni és akinek csak egy csepp józan esze van, lekicsinylő kézlegyintéssel dobja félre a lapot. Az azonban már közelről érint minket, hogy a Curentul az ilyesmit a kisebbségek ellen hallatlan jogfosztásként akarja kihasználni. Szemforogatóan jelenti ki, hogy nem követeli a román irodalmi nyelv mélységeinek megismerését a kisebbségektől, de a mindennapi nyelvhasználatban kifogástalan beszédet követel. Állítása szerint a kisebbségi tisztviselők ellen bevezetett nyelvvizsga nem hozza meg gyümölcsét. A román tisztviselőknek volna kötelességük a kisebbségeket rákényszeríteni „a román nyelv helyes beszélésére.“ Az olyan kérést, amely a román nyelvet „tortúrának“ teszi ki, félre kell dobni. Ez volna egyik legnagyobb szabású jogfosztásunk. Elsősorban is a román tisztviselők, nagyon gyakran a kisműveltségű iktatók ítéletére bíznák, hogy mi az a „mélység“ amelyig a kisebbségeknek már nem kel lehatolniok. Másodsorban már magában az a tény, hogy egy kérést ilyen rímen viszsza lehessen utasítani, az alkotmány súlyos sérelmét jelenti, mert az kimondja a jogkeresés szabadságát. A Curentul javaslata azt jelentené, hogy a kisebbségi embernek nem elég a törvénykönyvek védelme, hanem e mellett a jogvédelemnél az államnyelv kifogástalan ismeretéből is vizsgáznia kellene. Megkérdezzük azonban a Curentultól, mi lesz azokkal a románokkal, akiktől műveltségük alapján nem lehet mgkövetelni a román helyesírás alapos ismeretét ? Mert hiszen azt a Curentul is elismeri, hogy nem lehet mindenki egyetemet végzett ember. A Curentulban van egy másik vezércikk is, amely hasonlóan primitív észjárásra vall. Ebben is a germán nyelv elparlagiasodását panaszolja el, majd pedig azon sajnálkozik, hogy a románok könyvtáraiban több idegen nyelvű, vagy pedig idegenből fordított munka van, mint eredeti románirodalmi tennék. Különösen szomorúnak találja, hogy a magánkönyvtárakban úgyszólván a francia művek dominálnak. Azt ajánlja, hogy a külföldi könyvekre behozatali illetékeket, rójanak ki, mert például egy 250 oldalas francia regény ára 5-12 frankig váltakozik és ez nagy konkurrenciát jelent a román könyvnek. „Meg kell védenünk a román irodalmi munkát az idegen munkák és fordítások ellen, amelyek az esztétikai barbárságot és a megfontolás hiányát terjesztik.“ Szóval a Curentulnak nem kell a külföldi irodalom, még a francia sem. Nem akar megismerkedni a világhalom remekeivel. Mint érdekességet említjük meg, hogy ugyanez a lap pár hónap előtti számában azt hibáztatta ,hogy a külföldi írókat még mindig nem fordították le kellő számban román nyelvre, miig ezzel szemben a magyarok, alig száradt meg a nyomdafesték egy külföldi munkán, azonnal lefordítják anyanyelvükre és így művelik az olvasóközönségüket, sőt még az erdélyi románok is kénytelenek magyar fordításokon keresztül megismerkedni a világirodalom halhatatlan íróival.