Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-21 / 267. szám

Taxi, poștală plătită ia numera: No. 24^58—1927. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Szerda, 1934. november 21. dra 5 ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XVII. ÉVFOLYAM. — 267. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENERE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. ^ * ^pvisel­őház BuDA­PEST . Kérdések Ha a jelentéseknek hinni lehet, a jugoszláviai magyarok menekülése, illetőleg átszökdösése a határon változatlanul tovább tart, bizonyára nem azért, mintha a különös szeretettel kezelnék ott őket. Arról is beszámoltak ezek a hírek, hogy a jugoszláv-magyar határon a rendszeressé vált ha­tárátlépések miatt farkasvermeket ástak. Marseilleben egy elvetemült kéz által lövésre emelt revolver kioltotta Jugoszlávia királyának és Franciaország külügyminiszterének életét. Ennek a gaztettnek elítélését illetőleg Európa egyetlen országa és népe között nem volt véleménykülönb­ség. Az első pillanatok fájdalmas részvétét nem is zavarta meg semmiféle disszonáns hang. De már pár nap múlva olyan hírek kezdtek szállon­­gani a világsajtó egy részében, hogy az orgyilkos magyar volt, aminek alátámasztására e­gy útle­vélre hivatkoztak s rajta a magyar hangzású Ke­lemen névre. Csakhamar kiderült ugyan, hogy a Kelemen csak álnév és egy macedón terrorista igazi nevét takarta, de ez a névcsere mégis al­kalmat adott a magyarság elleni további tenden­ciózus támadásokra. Azzal kezdték, hogy Magyar­­ország szállást adott a horvát emigránsoknak s amikor erre az volt a felelet, hogy Ausztriában épenugy vannak és voltak horvát emigránsok, mint Franciaországban és Belgiumban, a janka­­pusztai terrorista tábor fogalmát dobták bele a köztudatba. Erről a Jankapusztáról aztán francia újságírók állapították meg, hogy ott szoha sem él­tek horvát terroristák, csupán egy horvát emigráns tevékenykedett egy-két évig Jankapusz­­tán, mint gazdasági bérlő, de egy évnél hosszabb ideje már, hogy kitették a bérletből. Mindezek ellenére Magyarország még mindig vádlottként szerepel. Nem a mi feladatunk, hogy Magyarországot megvédjük, meg fog ez történni nélkülünk is. Az azonban már reánk tartozik, hogy vétót emeljünk a Magyarország ellen felho­zott panaszból kiinduló kisebbségüldözés ellen. Annál könnyebben megtehetjük ezt, mert sze­rencsére Romániát és a román népet nem kerí­tette hatalmába az a tömeghisztéria, amely min­den indokolás nélkül a kisebbségeket a marseillei merénylőkkel azonosítja. Mondja meg nekünk Fetics népszövetségi fődelegátus úr, mi köze van a bácskai magyar gazdának Marseillehez, aminek mostanig még a nevét sem hallotta ? S mi köze van a macedón, vagy horvát terroristákhoz és emigránsokhoz a zentai magyarnak, aki a meg­szökött terroristák helyett kénytelen a hátát tar­tani, holott neki szegénynek, nem a horvát nép bajáért fáj a feje, hanem a saját szegényes egzisz­tenciájáért. Ezt a kérdést már csak azért is fel kell vet­nünk, mert akadtak román sajtóorgánumok is, amelyek ezzel a lehetetlen állásponttal hallgatóla­gosan egyetértve az utóbbi időben megsokszoroz­ták kirohanásaikat a magyarok ellen. És csak örülünk rajta, hogy amint ezt ugyancsak a távira­tok jelentik, Titulescu volt az, aki mérsékletre in­tette Jugoszláviát. Gen­tben a mérséklet a fontos, de otthon az ország határain belül a tárgyilagos­ság és a gyűlölet kiirtása. Ezt és ennyit talán még a jugoszláviai magyarok is kérhetnek, mert józan ésszel mégsem lehet bűnösöknek kikiáltani őket csak azért, mert magyarok. TITULESCU és BENES mérsékeletre h­aSefféle Jucsoszláváiál Franciaország is mindent elkövet, Szsocsy a konfi­ktus* nak­ elejét vegyék — A jugoszláviai magyarok menekít* lése tovább tart — A német nagykövet el akart utazni Grenffből, mert a Saar'kérdés tárgyalását elodázták (Genf, november 19.) Jugoszlávia népszö­vetségi fődelegátusa, Fotics vasárnap Páris­­ból Genfbe érkezett és nyilatkozott Lavallal folytatott tárgyalásairól- Fotics hangsúlyozta Lavalnak, hogy Belgrád rossz néven venné, ha Franciaország nem támogatná százszázaléko­san Jugoszláviát a Népszövetségnél benyúj­tandó panaszánál. Lávai kijelentette, hogy Franciaország feltétlenül támogatni fogja Ju­goszláviát. A francia lapok azonban hangsú­lyozzák, hogy a francia kormány szeretné min­den konfliktusnak elejét venni. Benes Tesz a panasz előadója A népszövetségi alapokmány értelmében a panaszokat csak olyan állam terjesztheti a ta­nács elé, amely a tanácsnak tagja. Fotics meg­kérte Lávait, hogy a francia kormány vállalja az előter­jesztést, de a kiszivárgott hírek sze­rint Laval­est kereken megtagadta. Ezek után Jugoszlávia a tagállamok közül csak Csehszlo­vákiára és Törökországra számíthat s így va­lószínűleg Benesre hárul a feladat, hogy a pa­naszt a tanácshoz benyújtsa. A francia lapok különben úgy tudják, hogy Belgrádban tisztá­ban vannak azzal, hogy a panaszt általában kedvetlenül fogadják, Angliának különösen hideg a magatartása, Olaszország és Lengyel­­ország pedig egyenesen ellenszenvvel fogad­ják. Éppen ezért a belgrádi kormány megelég­szik azzal, ha legalább januárban veszik tár­gyalás alá a kérést. » Róma magatartása A londoni sajtó nagy figyelemmel kíséri a belgrádi kormány tervezett lépését. Különös figyelmet szentelnek Róma magatartásának s azt a körülményt, hogy Mussolini és Schusch­nigg éppen most erőteljesen hangsúlyozták az olasz-osztrák-magyar barátságot, a belgrádi kormánylépés első visszahatásaként könyvelik el. Az angol sajtó csak egyetlen szempontból nem ítéli el a jugoszláv kormány lépését és ez az, hogy jobbnak tartja, ha a Népszövetség, mint elfogulatlan fórum foglalkozik a dolog­gal, mintha Jugoszlávia olyan lépésre ragad­tatná magát, amely alkalmas volna a béke megzavarására. Titulescu óvatosságra* intette Jugoszláviát A „Daily Telegraph“ úgy tudja, hogy Be­nes és Titulescu óvatosságra intették a jugo­szláv kormányt s hasonlóképpen a francia kor­mány is. A „New Cronicle“ arról értesül, hogy Avenal, a Népszövetség főtitkára Parisba uta­zott és kérni fogja a francia kormány közbelé­pését Jugoszláviánál, hogy a panasztételtől áll­jon el. A francia lapok a jugoszláv emlékirattal kapcsolatban ma már nem olyan izgatottak, mint az első pillanatban. Úgy tudják, hogy a francia kormány jó irányban tudta befolyá­solni a jugoszláv kormányt. A francia lapok ugyanakkor azt is hírül adják, hogy állítólag a magyar kormány is panasszal élt a jugoszlá­viai magyarok üldöztetése miatt. Francia sajtókörökben úgy értesülnek, hogy Jugoszlávia magatartására, vonatkozólag a végleges döntést hétfőn hozzák meg a kis­­antant külügyminiszterek genfi tanácskozá­sán. Tovább tart a jugoszláviai magyarok menekülése Budapesti jelentés szerint vasárnap újból több család érkezett Jugoszláviából magyar területre. A menekültek elmondták, hogy Bel­grádban is súlyos a magyarok helyzete, de még sokkal inkább a volt magyar területeken. Ószerbiából egyenruhás granicsárok jöttek Bácskába, derékszíjukon és sapkájukon halál­fejjel. A magyarok az utcára se mernek ki­menni. A határokon az őrszemeket megkettőz­ték, hogy a magyarok ne menekülhessenek át Magyarországra. Ezenkívül farkasvermeket is ástak, amelyeknek fenekén hegyes karók van­nak. A vermeket gályákkal befedték s igy a szökevények annak a veszélynek vannak ki­téve, hogy a karók felnyársalják. Vérebeket is hoztak a határra, hogy a menekülést megaka­dályozzák. Vasárnap Belgrádban elkobozták a Prav­dát. Az elkobzás indoka nem­ szivárgott ki, de a beavatottak szerint az elkobzás a Pravda­­egyik vasárnapi számában megjelent vezér­cikkével á­ll kapcsolatban, amely minősíthetet­len támadást intéz a magyar kormány ellen amiatt, hogy állítólag a Népszövetség elé akarja vinni a jugoszláviai magyar üldözések ügyét.

Next