Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-01 / 250. szám

4 KEleTîQjâm XVII ÉVFOLYAM. 250. SZMf. Kisebbségi életünk összes problémái szóba kerültek a temesvári Kath. Népszövetség gyűlésén A Kath. Népszövetség központi igazgatója tiltakozott az ellen a jelszó ellen, hogy a katholicizmus nemzetközi — Az ifjúság kérdése a gyűlésen (Temesvár, okt. 30 ) Va­sárnap, Krisztus király ün­nepén, tartotta meg az Er­délyi Katholikus Népszö­vetség temesvári csoportja bánsági tartományi nagy­gyűlését, amelyre Márton Áron hitszónok, a katholi­kus népszövetség központi igazgatója is leérkezett. A józsefvárosi plébánia­templomban dél­előtt fél 10 órakor misét celebrált Magyary­­Pál prelátus, püspöki helynök, mise közben pe­dig Metzner Márton prépost-plébános Krisz­tus király ünnepéről mondott magasröptű szentbeszédet. Mise után a józsefvárosi For­gács teremben tartották meg a díszgyűlést, 800 főnyi közönség jelenlétében. Martzy Mihály elnöki megnyitójában reá­mutatott arra, hogy a temesvári népszövetség 5 részre oszló csoportját a június 7-iki újrala­­kuló közgyűlés egyesítette és lefektette a ka­­tholikus akció alapjait. Hisz a becsületes munka és a tiszta szándék sikerében. Ha ne­héz idők komoly napjai nehezednek egy népre, akkor bizakodó lélekkel kell odaállani a közös terhek viselésére. Fel kell ébreszteni a szuny­­nyadó erőket és a tettre kész keresztény em­beri típust érvényre kell juttatni. Ezután Márton Áron központi igazgató, a nagygyűlés díszszónoka tartotta meg előadá­sát. A világ arca „Facies hipocratica“. Politi­kai, társadalmi, gazdasági bajok gyötrik. Nem lehet az embereket megnyugtatni, bár úgy a határokon belüli tényezők, mint a nemzetek kültényezői erre igyekszenek.A mai kor bajainak termő ágya, 400 eszten- i­dős út öt szakasza. A múltra való visszapil­­l­­antás után így folytatta: — A mi korunk a pozitivizmus kora, az eget teljesen eltakarja az ember elől. A ma­terializmus az úr minden vonalon. Isten, lélek, természetfelettiség nincsen; csak test, világ, anyag van. És amikor a liberalizmus jelszava alatt a legvadabb materializmust űzik, a ka­­tholikus akció vétót kiált.­­— Vissza kell hozni a világba az Istent és a tízparancsolatot a parlamentek, a Népszö­vetség ormára kell tűzni. Diadalra kell jut­tatni ezeket a megfelebbezhetetlen törvénye­ket, egyénben, társadalomban, államban, egy­aránt. Nagy feladataink vannak, amiket gyor­san kell megoldani és ezért csak a bátrakhoz szólunk, akik mernek a megoldásra vállal­kozni. — Szembe kell nézni azzal a szólammal, hogy a katholicizmus nemzetközi. A katholicizmus nemzetek felett él, etikája, törvényei felettünk vannak. A nemzeti gondolat kiélezése a ki­sebbségeket sérti és elnyomni igyekszik. A ka­tholicizmus testvért lát mindenkiben és em­beri jogában senkit sem enged megcsorbítani. Itt az idő, hogy az egész világon ezt komolyan vegyék. — Nem lehetünk mások, mint aminek szü­lettünk, amihez múltunk, tradícióink, e föld­ben nyugvó őseink fűznek. Kötelességünk te­hetségünket, életünket áldozni, ha e közösség jó volt a múltban, amikor dicsőséget juttatott érte cserébe, ezerszeresen ma, amikor a bal­sors teszi keservessé. — Krisztust a vállunkra kell venni , és a katholikus akció gondolatának megvalósítá­sáért kell dolgoznunk. A természetfeletti ala­pokra kell visszatérni, hogy elviselhető termé­szeti alapot teremthessünk magunknak. Krisz­tus e munkában mellettünk fog állani és segí­teni fog bennünket. A katholikus nagygyűlés ifjúsága prob­lémájához hatan szóltak hozzá. Fodor József hittanár az elemi iskolai nevelésről beszélt. Metz Károly piarista tanár szerint a középis­koláink hatalmas versenypálya, amelyen if­­jaink a különböző tudományok pályáin fut­nak- Csak tudományt nyújtanak, de er­őt nem ennek elnyerésére. A szülőkkel együtt kell tö­rekedni ennek megteremtésére, a példaadás és reánevelés az életre fontos. Telbisz Károly joghallgató a főiskolákról szól. A sikertelen érettségi eredmények foly­tán még katholikus vezető emberek is a keres­kedelmi és ipari pályára irányítanak. Társa­­­­dalmunknak pedig szüksége van diplomásokra, tanárokra, orvosokra, ügyvédekre, papokra, akik hivatásuknak meg fognak tudni felelni. A főiskolák a népnevelés és oktatás terén be akarnak kapcsolódni a Népszövetség mun­kájába. Záhner László az ipari és magánalkalma­zottak nevében, a katholikus öntudatukról tett tanúbizonyságot. Becsky István mérnök a mai diplomások szomorú helyzetét vázolja, de ez apostoli lel­kületne tanít és ezért ott a helyük az élet min­den megnyilvánulásában és keresztény szel­lemmel kell megtölteniök ezt. Összekötő kap­csot kell teremteniük korok és társadalmi osz­tályok között. Hivatottak az egyházközségek vezetőiként a kulturális és társadalmi problé­mák megoldására. K­lánk Jenő hittanár a vidéki ifjúság meg­szervezéséről beszélt. A vidéki ifjúság felkaro­lása fontos, mert az övék a jövő. Szervezetük életképességének megteremtése fontos. Dr­ Rajka Géza szövetségi igazgató a téli munkaprogrammról számolt be, amiből külö­nösen a propaganda és a katholikus otthon megteremtése emelhető ki. Dr. Magyary Pál prelátus kanonok dr. Pacha Ágoston megyéspüspök képviseletében áldását adta az egybegyűltekre. Dr. Vicehetich Endre társelnök zárta be a gyönyörű gyűlést megköszönve az érdeklődést. Ilária királyné önéletrajzában meleg szilvákban emlékezik meg Károly király gyermekkoráról „Măr kisgyerm­eksorăban feltűnt, hogy örü­költe atyja és na­gybá­tyja k­aton­ás szellemét (LONDON, október 30.) Mária királyné ön­életrajzának második kötetében meleg hangon emlékezik meg fiának, II. Károly királynak gyermekkoráról. Kiemeli, hogy a király már gyerekkorában katonás szellemű­ volt és az uralkodásra készült. A három-négyéves király­fit katonás kis fickónak becézi a könyvben s elmondja, hogy őrségváltás idején kis kardjá­val kezében lépkedett le s fel s azt képzelte magáról, hogy ő a parancsnok. Már gyermek­korában látszott, hogy örökölte apja és nagy­bátyja katonai szellemét. Állandóan az állami dolgok, parancsok és szabályok érdekelték A folyosón játszadozó leánytestvéreivel szemben vámhivatalt állított fel és vámilletékeket rótt ki reájuk. Nagyon gyorsan megtanult olvasni, csak a parancsok és a fegyelem érdekelték, főösztöne a fegyelemszeretet volt. A királyné megemlíti, hogy a kis Károly hercegre nem volt jó hatással svájci nevelője, Monsieur­e. A helyzeten úgy segítettek, hogy Károly herceget elküldték a postdami katonai nevelőintézetbe. rt „Őfelsége“ a cigányok királya Romániában „Nem ethnikai kisebbség, hanem nemzet“ — A Ganges partjaira akarja vezetni a cigányságot, hogy ott alapítsanak maguknak új hazát (Bukarest, október 30.) A cigányok „kirá­lya“, a lengyelországi származású „II. Mi­hály“ Romániába érkezett és miután részt vett a csernovici cigánykongresszuson, Bukarestbe utazott és kihallgatáson jelent meg Anghelescu közoktatásügyi miniszternél, hogy a romániai cigányok oktatására vonatkozólag tárgyaláso­kat folytasson vele. Többek között kéri cigány nyelvű iskolák felállítását is. Romániai tartóz­kodása alatt II. Mihály érintkezésbe fog lépni a romániai cigányok vezetőivel és beveszi tő­lük a hűségesküt. Az újságírók érdeklődésére elmondta, hogy van egy fia, aki Párisban az orvosegye­tem hallgatója, míg a leánya a Sorbonne­­egyetem filozófiai doktora. Egymillió 800 ezer alattvalója van (itt aztán őfelsége ellentétbe kerül a romániai cigányok alkirályával, aki szerint egyedül Romániában 1.200­ 000 cigány él. Ha Romániában ennyi a cigány, Európa többi országában csak 600.000 volna?), kik szétszórtan élnek Európa különböző országai­ban. Fényképet is mutatott az újságíróknak, mely cigánykirályi díszruhában ábrázolja tró­­non ülve, koronával a fején és hatalmas jogar­ral a kezében. Kijelentette, hogy a cigányság nem etni­kai kisebbség, hanem önálló nemzet. — Úgy érzem — mondotta — hogy én va­gyok hivatva megteremteni a független ci­gány államot. S ha majd az Angliával megkezdett tár­gyalásaink kedvező befejezést nyernek, meg­kezdődhetik régi vágyunk beváltása, az emi­­grálás a Ganges mentére■ Itt fogom ugyanis létesíteni önálló független államunkat, mivel eredetileg innen származunk. Kijelentette, hogy cigányul „Csobarimos Imperator“ néven nevezik őt és 1930-ban tör­tént meg hivatalos megkoronáztatása Varsó­ban s az ünnepségen minden európai nemzet képviseltette magát. Megalakította már a ci­gánykormányt is, tíz miniszterrel, kik közül a külügyminiszter az ő nagybátyja..A közokta­tásügyi minisztériumot Romániába fogja át­helyezni, tekintettel arra, hogy itt él a legtöbb cigány. Szegény cigányok! Nem tudják, — vagy legalábbis Csobarimos Őfelsége nem tudja, — mit cselekesznek. Eddig, amíg csendben meg­húzódtak az alvégen és románul, vagy magya­rul felelgettek lepatkolás, vagy muzsikálás közben, senki sem törődött velük. Most iskolá­kat, cigány nyelvük elismertetését követelik, szóval az öntudatos népkisebbségek sorába akarnak emelkedni. Cigány­ iskolát akarnak, hogy legyen mit elvenni Anghelescunak! Gy. L.

Next