Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-01 / 276. szám
Taxa pontatt pl&tlift la numera: Na 2t2ö®—1M7. Befizetési árak belföldön: I egész évre 800, félévre 4»«, negyedére 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. wmm Szombat, 1934. december 1. - 4.ra 3 191 ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. XVII. ÉVFOLYAM. 276. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Fop ucca 5. szám. Telefon: COS.• Levélcím Cluj, postafiók 101. szám Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. pviselőház BUDAPEST. Londontól Génfig. Nem akarunk jósolgatni, de bizonyosra veszszük, hogy a londoni lapok mai számának nem a jugoszláv emlékirat a szenzációja. A jó öreg limestől a Daily Mailig (Rothermere többmilliós példányszámban megjelenő lapja körülbelül ugyanaz Londonban, mint Az Est Budapesten) a lepedő nagyságú újságkolumnák Kent hercegének és Marina hercegnőnek világraszóló esküvőjét „hozzák ki“ minicipikusan részletező riportokban, a nyolc királyi nyoszolyalány tündérszép toalettjeinek szakszerű leírásával, nem beszélve az immár aszszonyi címet viselő királyleány minden fantáziát felülmúló menyasszonyi kosztümjéről és kelengyéjéről. Londonnak nem a két kis középeurópai nemzet, a szerb és magyar háborút idéző marakodása a fontos, vajmi keveset törődik azzal, hogy a jugoszláv-magyar határon két egyformán jobb sorsra érdemes nép néz egymással farkasszemet, hanem a kedves és szimpatikus kenti herceg nászáért lelkesedik. Máskor talán azt mondanánk, hogy a hercegi esküvő túlméretezése és jelentőségének ötvenezer díszzászlóig és negyvennyolc kilométeres virágfüzérig való túlfokozása egy kissé, mintha túlzás volna a munkanélküliség és eddig el sem képzelt tömegnyomor századában. Ez esetben azonban valami demonstrációfélét szeretnénk kihámozni az igazán hetedhét országra szóló királyi nászünnep hozzánk is elvillanó szikrázásából.. Demonstrációt amellett, hogy az élet vidám fordulatai, vajmi ritkán felénk tekintő örömei megbecsülésben előbbit valók, mint a gyász félelmetes szimbóluma, a háború. És egy pislákoló reménysugár azt ígéri nekünk, hogy London nem tartja olyan katasztrofálisnak a helyzetet, hogy félre kellene tenni a nász diadalünnepét a háborús gyászpompáért. És csakugyan fel kell tételeznünk, hogy a londoni diplomácia van olyan „benfenten“, mint a mi tetszhalottaiból feltámadni készülő kávéházi konrádjaink. Annál is inkább, mert már a második jugoszláv jegyzék, akárhány oldalra is terjed és akárhány dokumentummal és fényképpel támasztja is alá a Magyarország elleni vádakat, hangjában lényegesen különbözik az elsőtől. Most is keményen vádol, de a konklúziója nem a háborúval való fenyegetőzés, sőt még szankciók emlegetése sem, hanem a sajnálatos módon felburjánzott nemzetközi terrorizmus megfékezése. És ha eltekintünk a jugoszláv vádpontoktól, amelyekre a magyar fődelegátus máris megadta a futólagos magyarázatot, illetve cáfolatot, a végkövetkeztetésben nem lehet ellenvélemény egyetlen civilizált ország és nép között sem. Gyilkosságok, merényletek, emberek ellen indított hajtóvadászatok révén ez a szerencsétlen Európa soha nem fog visszazökkenni a normális élet kerékvágásába. Szóval Londonban a jugoszláv vádirat nem igazi, elsőrendű szenzáció. De talán azzá nőné ki magát, hogyha valami isteni csoda folytán megszűnne az egymás elleni gyanakodás és vádemelés járványa és Európa népei kísérletet tennének arra is, hogy nem egymás ellenére, hanem egymással kezet fogva keressék boldogulásukat, a kiutat ebből valamennyiünket egyformán földre tipró gazdasági hínárból. Akkor pedig ötvenezer zászló is kevés volna Londonban az igazi béke megünneplésére. A világsajtó megegyezik abban, hogy a genfi tárgyalásokon a nemzetközi terrorizmus megszüntetésére teszik a hangsúlyt A Népszövetség elfogadta Magyarország és Olaszország sürgősségi indítványát — Eckhardt Tibor magyar fődelegátus erélyes nyatkozatban cáfolja az emiskira vádjait . Genfi hír szerint szó van arról, hogy az érdeml éges tárgyalásra csak májusban fog sor kerülni (Genf, november 29.) A jugoszláv emlékirat benyújtását és a sajtónak kiadott összefoglaló jelentés tartalmát a „Keleti Újság“ elsőnek közölte tegnapi számában. Az emlékirat vitája a világsajtóban máris megkezdődött, bár a beterjesztett óriási anyag nem engedi még meg a részletes kommentálását. A lapok változatos koncertjében az a szólam egyhangú, hogy Genfben a nemzetközi terrorizmus megfékezésére fogják a hangsúlyt fektetni. Elfogadták a magyar sürgősségi indítványt (Genf, november 29.) A rend népszövetségi főtitkár hivatalosan közölte Eckhardtal, hogy a magyar sürgősségi indítvány december 3-án kerül a tanács elé s ez az ülés, amelynek egyetlen tárgya a magyar jegyzék felett való döntés, lesz hivatva határozni afölött, hogy az ügyet már most tárgyalás alá veszik, vagy pedig csak a januári rendes ülésen. Eckhardt Tibor népszövetségi fődelegátus nyilatkozata a vádakról (Genf, november 29.) Eckhardt Tibor, magyar népszövetségi főmegbízott a jugoszláv jegyzék nyilvánosságra hozatala után a következő nyilatkozatot tette a sajtó képviselői előtt: — A jugoszláv emlékirat késedelmes benyújtása megakadályozott eddig abban, hogy a benne foglalt vádakkal érdemileg foglalkozzam- Több heti méltatlan meghurcolás után látta csak a jugoszláv kormány jónak, hogy adatait nyilvánosságra hozza- Nem szándékozom ezt a módszert átvenni, hanem igyekezni fogok a lehető leggyorsabb ütemben nyilvánosságra hozni azokat a bizonyítékokat, melyek a vádak alaptalanságát bizonyítják. A vádak lényegére azonban már most felelni akarok, későbbre tartván fönn magamnak a részleteket. t a gyilkos nem járt Magyarországon — Jugoszlávia azzal vádolja Magyarországot, hogy a marseillei merénylet természetes következménye a külföldön, főleg Magyarországon hosszú idő óta Jugoszlávia ellen szervezett összeesküvés. Magával a gyilkossal is kapcsolatba hozza a jegyzék Magyarországot Kijelentem, hogy ez az állítás valótlan. A gyilkos Magyarországon teljesen ismeretlen, ott soha nem járt és a bolgár hatóságok is viszszavonták azt az állításukat, hogy a gyilkos 1932-ben Magyarországra ment. A gyilkos személyéhez tehát semmi köze Magyarországnak. Tény azonban, hogy a bűnrészesek között három olyan ember is szerepel, akik előzően Magyarországon voltak. Csakhogy a gyilkosságban és összeesküvésben részes személyek más országból is toborzódtak. Maga az összeesküvés sem magyar földön született, a magyar kormánynak tehát legkevésbé sem vethető szemére mulasztás egy olyan összeesküvés miatt, amelynek hónapokkal előbb történt elhatározása, valamennyi előkészítő cselekménye és végrehajtása nem magyar földön játszódott le- járó kapusra . A jugoszláv kormány azt is szeméreveti Magyarországnak, hogy szervezte és támogatta az emigránsokat. Ezzel szemben afé az igazság, hogy Jankapusztáról a magyar kormány ismételten adott felvilágosítást a j jugoszlávkormánynak és saját elhatározásából már a tavasz elején intézkedéseket tett az euró-