Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-02 / 1. szám

T&** gMssta, platită ia : Ne. 84.266—1927. yuvuxelles »»« eeuvtav«, ngémt evi'e shhi, félévre 4yu. Wtjhiívtt 100, egy hóna 70 tej. Jliígyik­orsságon: egy Évre 60, félévre 86, negyedévre 12.80, egy hónapra 6JSU pcegó. Ejy«* »eámok az Ibusz elárusító kiosjckjaibiui. BUDAPEST , Szerda, Janutár 2. — Ara 4 fe# LESZALUb MAU­­ AUi'Aun­ LAP. XVIII. ÉVFOLYAM,­­ 1. SZÁM. Kezelős szerkesztő: fcZASZ GNDAA 8i»ik«Bi­oa*fc Auw A Vag «tem ft. dal, ped­fillók 101. küld 6» njam&Ms Pa­­n. Xetetaa: Mft,­­* LeveleUU Bátratokat Makinak moi ária más m­artonbirt B­éke-újév (hu ! Nyomottabb hangulatban rég nem ünnepeltünk újévet, mint egy évvel ezelőtt. Szilveszter magánlakások lefüggönyözött ab­lakai mögé rejtőzködött, az ostromállapot re­torziókkal fenyegető falragaszai mindenfelé, az uccán rohanó és didergő emberek, akik a legrosszabb sejtelmekkel hajtották álomra a fejüket azon az éjszakán, amikor máskor a jó­kedv és a jó reménység tette mosolygóssá az ar­cokat. És akiknek rossz sejtelmeik voltak, azok most, egy év múlva valamennyien jó jósoknak bizonyultak. Irgalmatlanul fekete, gyilkos esz­tendőt hagytunk a hátunk mögött. Duca meggyilkolásával kezdődött, aztán Dollfuss is mártírkoszorút kapott a fejére, tra­gikus körülmények között vesztette el életét Albert belga király, Németország legválságo­sabb óráiban temette el a világháború diadal­mas hősét, Hindenburgot és hogy a gyászév pusztító kedve semmi kívánnivalót ne hagyjon hátra, Marsei­lleben egyszerre oltották ki az életét Jugoszlávia uralkodójának és Francia­­ország külügyminiszterének. Megborzongunk ma is, hogyha­ 1934 véres krónikájának gyászhírei cikáznak végig az agyunkon. Vér,­vér mindenütt, mintha Európa pillanatnyi elmezavarában ambicio­nálta volna, hogy minél több harakirit köves­sen el önmagának nyugalma ellen. Még csak egy pár hete annak, hogy Génf­ben lezajlott a nagy tárgyalás, amit Laval úgy jellemzett, hogy „könyökünkkel súroltuk a háborút’­. És csakugyan, ha utánagondolunk, most is megdermeszt a rémület: az állig fegyverben álló nemzetek ott álltak már, hogy csak az első ágyút kellett volna kilőni és egész földrészünk, de talán a többi földrészek is lángba borulnak. Ha azonban 1984 első napján a rossz sejtel­mek, a pesszimista gondolatok ülték orgiái­kat, amint most megállapíthatjuk, méltán, ak­kor ezúttal mégis reménységgel, optimista lé­lekkel indíthatjuk el az ég felé az új esztendő békegalambjait. Minden jel arra vall, hogy a sokáig háborús lázban fetrengő Európa túl van a veszélyen. A beteg átesett a krízisen és ha csak az orvosok ügyetlenkedése miatt visz­­sza nem esik, lassan-lassan kigyógyul a kór­ból. Talán-talán lábbadozik is már és meg­tanulja, hogy kardcsörtetés, fegyverek villog­­tatása nélkül is meg lehet élni. A német-francia viszály egyelőre újabb komplikációkkal nem fenyeget. A kisantant és Magyarország pörösködéséből is kihúzták a mérgezett nyilat és a szervezetnek nincs más dolga már, minthogy a mérgező anyagoknak a nyomait is eltávolítsa. Elismerjük, nem köny­­nyű munka ez, de ha sikerül, a jutalom méltó lesz a nemes cél érdekében végzett erőfeszíté­sekhez Reménykedésre tehát van okunk, de azért mégis aggodalommal állítjuk fel az új év ho­roszkópját, mert alaposan elvették a kedvün­ket a túlzott bizakodástól. Áll ez elsősorban reánk, erdélyi magyarságra, amelynek az el­múlt év ugyancsak a megpróbáltatások fekete esztendeje volt. Eb­ben az évben kezdték meg és folytatták ellenünk azt a kegyvetlen kam­pányt, amely ezer meg ezer kisebbségi intel­lektuell vasutast, postást, tanárt és tanítót, városi és más hivatalnokot fosztott meg a ke­nyerétől. Még egy hete sincs annak, hogy Ta­­tarescu miniszterelnök kolozsvári beszédében méginkább befelhőzte jövendőnk égboltját. De mi nem veszíthetjük el a bizalmunkat, megtanultuk már, hogy a kisebbségek sorsa szoros összefüggésben áll a nemzetközi hely­zettel. Ha nem merül föl a szerb-magyar vi­szály, akkor a Jugoszláviából kiutasított há­romezer magyarnak még mindig megvolna sze­rény egzisztenciája és nem bujdosna hontala­nul a­ legyöngült, saját polgárainak kenyerét is nehezen biztosítani tudó Magyarországon. Ha kitisztul az égbolt Európa feje fölött és a nemzetek egymás elleni acsarkodását felváltja a megértés és a béke keresése, akkor a kisebb­ségekre is jobb jövő vár. Akkor elhallgat az a vicinális szólam, amelynek valamikor Maniu adott hangot, hogy a két nép közül az egyik­nek, vagy a magyarnak, vagy a románnak el kell pusztulnia- Holott, ha ez a két nép össze­fogna, erőben és hatalomban mind a kettő fel­emelkedhetne. Higyyünk tehát az új évben, higyjük, hogy a gyász esztendeje után az öröm esztendeje kö­vetkezik, a béke új éve! Uj®vä Ibeskedet moncS a palotaavatáson a király Exercisiák megh­iToH vesz részt az udvari ünnepségen ‡­ 8c«sr«shccdetBX»t atainisizteri Itazalairt­ák külföldről (Bukarest, december 31.) Újév napján fényes udvari ünnepséggel avatják fel a királyi palota újonnan épült szárnyát. Az ün­nepségen a miniszterelnök beszédére az ural­kodó fog válaszolni és ezek iránt a beszédek iránt politikai körökben nagy az érdeklődés. Azt hiszik, hogy az uralkodó kijelentéseinek politikai tartalma is lesz. A királyi beszéd. A királyi palota újonnan épült szárnyának felavatási , ünnepélyének keretében fogja az uralkodó fogadni az üdvözleteket és beszélni fog a megjelentekhez. Tatarescu miniszterel­nök tegnap bemutatta az uralkodónak a január 1-i ünnepségek programját, mely szerint 10 órakor a trortteremben Mária királynénak és a­ kormány tagjainak jelenlétében a patriarcha fog istentiszteletet tartani. A király fogadni fogja az udvar tagjait. Azután a patriarchán rendeznek Te Deumot, az uralkodó csapatszem­lét tart, aztán visszatérnek a királyi palotába. A hatóságok vezetői tisztelegnek az új trón­teremben, Tatareseu a kormány nevében üd­vözli a királyt, aki válaszol, majd a diplo­máciai kar jelenik meg Valerio Valeri pápai nunciussal az élén. Ezután következik a nagy fogadás, amelyre ezerötszáz meghívót bocsátot­tak ki. Külföldi utón.­­ Tatarescu miniszterelnök tegnap Szinajába utazott és bemutatta az újévi ünnepségek programját. Iorga professzor e hét végéig marad Szinajában. Rövidesen Parisba megy, ahol a Sorbonneon megtartja szokásos elő­adásait. Averescu tábornagy január 2-án érke­zik Bukarestbe, ahol találkozni fog Bratianu Gheor­gheval és megállapítják a közöttük fenn­­álló paktum meghosszabbítását az új évre is. A veresen nemsokára szintén külföldre utazik. Kilenc ország kormányaival vette fel a tárgyalást Manolescu-Strunga Manolescu Strunga kereskedelmi miniszter hosszabb külföldi útjáról tegnap este hazaérke­zett. Bukarestben megerősítik az osztrák klíring­­egyezmény hírét. Manolescu-Strunga­ kereskedelmi miniszter a következő nyilatkozatot adta a sajtó képvi­selőinek: " Visszatértem az országba, hogy tájékoz­tassam a miniszterelnököt utam eredményeiről s hogy közösen megállapítsuk további tevékenysé­günk tervezetét. Tárgyalásokat folytattam Cseh­szlovákia, Lengyelország, Németország, Anglia, Belgium, Hollandia, Franciaország, Magyarország és Ausztria illetékes kormányférfiaival. Egyes országokkal végleges egyezményeket kötöttem, másutt lefektettem az alapjait jövőbeli együtt­működésünknek. Ez utóbbi országokkal majd technikai bizottságok fogják részleteiben kidol­gozni a kötendő egyezményeket. Mindenütt meg­értést tapasztaltam és ezért első szavam vissza­érkezésemkor a köszönetét kell kifejezze mindazon országokkal szemben, amelyekkel tárgyaltam és azok miniszterei iránt.. A követett cél az volt, hogy aktívvá tegyük kereskedelmi mérlegünket mindazon országokkal szemben, amelyekbe kivi­telünk nem érte el behozatalunkat. Tehát emelni akartuk kivitelünket és annak ellenértékének egy részét legalább szabad devizákban kapni meg. Az összes eredendő nehézségek dacára az illető álla­mok igyekeztek teljesíteni kérésünket. Bizalom­mal nézd­ további tevékenységem elébe, mert az kétségtelenül meg fogja hozni külkereskedelmi fel­lendülését. Az összes megkötött, egyezményeket a sajtó tudomására fogom hozni, mihelyt a kor­mány hozzájárult azokhoz. Újévi mini bit­onssal, ára 4L lej.

Next