Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-13 / 59. szám

Tex» p«iUn plin. In turner*, No. 24.356—1820. Elö­rüsütési árak belföldön: Egész évr­ o 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. i&9ra£ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP, XVIII. ÉVFOLYAM. — 59. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ JENI­KIS. Szerda, rsss. mftreauâ ÎS. — .am ^5 *®i Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Fop-ucca 5. «-¡Am. Telefon: SOS. — Levél dm: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek «sa küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. 2'JDA­PEST V. Bethlen György gróf a kisebbségi jogok alkotmányos biztosításáról Nyilatkozat a román sajtóban a Magyar Párt álláspontjáról az alkotmánym­ódosítás kérdésében— Minden hiábavaló, ha a szabadságjogok felfüggesztése kormányzási rendszerré válik Az alkotmány mó­dosításának kérdését mindegyre felvetik ro­mán politikai körök­ben és a román sajtó részéről megkeresés ér­kezett Bethlen György grófhoz, mint a parla­menti pártok egyik el­nökéhez, hogy mi a Magyar Párt állás­pontja ebben a kérdésben. Bethlen György grófnak a nyilatkozata megjelent a Mişca­rea Minoritare cimű­ kőnyomatosban s most egyes román lapok foglalkoznak vele. Szó­­szerint közli a Dimineaţa legújabb száma. A Magyar Párt elnökének e nyilatkozata­ a következőkben foglalja össze a párt állás­pontját: A kisebbségek az alkotmányban — Az alkotmány mindenesetre módosí­tandó már azért is, mert az 1923. évi alkot­mánymódosítás alkalmával figyelmen kívül hagyták azt, hogy az új Romániában kisebb­ségi nemzetek is vannak, amelyeknek az ál­lamban levő helyzetét nem lehet a jogegyen­lőség általános elvi kinyilvánításával elin­tézni. A jogegyenlőség csak akkor van meg, ha a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgá­rok szabadságjogainak biztosításánál a nemzetiség külön figyelembe vétetik. Ezzel a román állam csak a kisebbségi szerződés­ben­ elvállalt nemzetközi kötelezettségének tesz eleget, ami 1923-ban elmulasztatott, holott a kisebbségi szerződés I. cikkéből kö­vetkezik az alkotmánynak ilyen kiegészí­tése. Ez a cikk ugyanis kimondja, hogy Románia az abban foglalt rendelke­zéseket alaptörvényekül ismeri el, amelyekkel semminemű törvény sem ellen­kezhet. Ezt annál inkább meg kell tenni, mert Románia az egyetlen állam az új és megnagyobbodott államok sorában, amely­nek alkotmányában a kisebbségek jogairól még említés sincsen téve. A jogegyen­lőségért . Ehhez képest megfelelő rendelkezése­ket kell felvenni az alkotmányba, amelyek a minden tekintetben teljes jogegyenlőségen kívül a vallási és nyelvi kisebbségekhez tar­tozó állampolgárok részére biztosítják az anyanyelven való oktatást úgy a költségü­kön fenntartott, mint az állami tanintéze­tekben, valamint saját iskoláiknak a köz­­költségvetésekből való aránylagos segítését. Fel kell venni az alkotmányba az erdélyi székely és szász közüle­­teknek önkormányzatát vallási és nevelési ügyekben. — Ki kell mondani, hogy a nem román nyel­vű állampolgárok a közhatóságokkal való érintkezésben anyanyelvüket használhatják, a hivatalokkal való érintkezésen kívül pe­dig minden téren bármely nyelvet szabadon használhatnak. Ki kell mondani, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgároknak joguk van nyel­vüket, nemzetiségüket és nemzeti sajátságaikat megtartani és ápolni. Az erőszakos elnemzetietlenítés­­nek minden módja tilos és büntetendő. A szabadságjogok — Hasonló rendelkezések foglaltatnak a csehszlovák alkotmány 128—134. szakaszai­ban. Nincsen elfogadható akadálya an­nak, hogy amit a csehszlovák állam meg­tenni szükségesnek látott, a román állam is megtegye. — Az alkotmánynak nagy fogyatko­zása, hogy bizonyos elsőrendű fontosságú rendelkezéseknél ez a fenntartás foglal he­lyet: „a külön törvények által megállapított feltételek mellett,“ így a tanszabadságnál, az egyesülési és gyülekezési szabadságnál, sőt még a bírói elmozdu­latlanságnál is.­­ Ilyen fenntartások jogállamban nem en­gedhetők meg. Külön törvény csak az al­kotmányban kimondott alapelv részleteit sza­bályozhatja, de az alkotmányban kimondott alapelvet nem lehet egy külön közönséges törvénnyel korlátozni vagy megsemmisíteni. Az ilyen fenntartások tehát feltétlenül el­­hagyandók. A népképviseleti jog — ilyen kijátszása az alkotmányos sza­badságnak az egyesülési jognak a jogi sze­mélyiséggel való kombinálása, mert az utób­bira szubjektív jog nincsen, már­pedig a hatóságok csak a jogi személyiséggel bíró egyesületeket ismerik el.­­ A parlament tagjainak mandátumát ne a kamara és szenátus igazolják, hanem a Semmi­tőszék, mert a kormányon levő párt­tól objektív elbírálást várni nem lehet. Meg kell szüntetni a jogegyenlőtlenséget, amely fennáll a szenátus hivatalbóli tagjainál a ro­mán egyházak és az elismert felekezetek kö­zött.­­ A bírói elmozdí­hatlanságon kívül ki kell mondani a birói összeférhetetlenséget is, mert csak a kettő együtt adja a birói függetlenséget. Vissza a központosítás útjáról . Az alkotmány szerint a megyei és községi igazgatást a decentralizáció alap­jára kell helyezni. Ez a rendelkezés csak írott betű maradt. Románia a leginkább centralizált államok közé tartozik. A mai alkotmány a régi, 1866. évbeli alkotmány­nyal szemben visszaesést mutat, mert az utóbbiban nemcsak a decentralizáció volt kimondva, hanem az „independenţă comu­nală“ is, vagyis az önkormányzat. Ez utób­biról az alkotmányban szó sincsen. E tekin­tetben a mai román állam erős­­visszaesést mutat nemcsak az újonnan szerzett terüle­teken létezett fejlett önkormányzattal szem­ben (a magyar és osztrák területekről nem is szólva ez még Besszarábiában is meg­volt), hanem a régi Románia e részbeni állapotával szemben is, miután ott legalább a községi önkormány­zat megvolt, m­íg ma valódi önkormányzat nem létezik. Önkormányzati alapon . Az önkormányzat a s­zabad államnak mellőzhetetlen kelléke. Még az egykor any­­nyira centralizált Franciaországnak is ma fejlett önkormányzata van. Szigorúan meg van óva ebben az az alapelv, hogy a megye és község a saját ügyeit önállóan intézi, a központi hatalom ellenőrzése csak a ha­táskörök betartásának ellenőrzésére terjed ki és a kormánynak nincsenek olyan jogai, mint Romániában, amelyekkel az önkor­­mányzat működését megsemmisítheti. Az államszervezésnek elsőrendű követelménye­i Romániában a valódi önkormányzat léte­sítése. Biztosítékok nélkül . Minden alkotmány nemcsak a köz­célok megvalósítására hivatott szerveknek és azok működése alapelveinek a meghatá­rozása, hanem egyben azoknak a biztosíté­koknak is foglalata, amelyek mellett az egyén és a társadalom a maga működését, szabadon kifejtheti. A legjobb alkotmány is illuzóriussá válik, ha az abban biz­tosított szabadságok periodikus fel­függesztése kormányzati rendszerré válik. — Romániában ez a helyzet. Nemcsak meg­felelő alkotmány kell tehát, hanem az állam­élet normális menete, mert enélkül jogállam­ról szó nem lehet.

Next