Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-01 / 76. szám

Taxa postsiA plAtica. In evsw«: No. 24-25«—1837. Elöfisetée* árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az [busz elárusító kioszkjaiban. nétm, tfVtS* apr­Hi* I* — Arm 4 !®y ORSZAGOS ilAGYAKPARTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. — 76. SZÁM. Felelős szerkesztő: .12.ASZ­K.M­LA Szerkesztoség, kiadóhivatal és ajeaulat Cluj Baron L. Pop-ucca 6. uám. Telefon: SA — Uifleto: Cluj, postafiók UL szám. Kéziratokat senkinek séta küld vissza és nem U őri meg a szerkesztését. képvisel­ő­ház BUDAPEST Hol van az adott szó? Az adott szó becsületének tisztelete hiányzik és azért kell annyit tűrni, szenvedni. A román sajtóban is megjelent most annak az előadásnak a szövege, amit Simon angol ál­­lamférfia, jelenleg az európai békebiztosító mun­kát vezető külügyminiszter a közelmúlt napok­ban Párisban tartott. A francia politikai és szel­lemi élet előkelőségei előtt arról az angol alkot­mányos rendszerről kellett előadást tartania, mert vállalta ezt a feladatot, amelynek olyan nagy a tekintélye a világ előtt s amelynek olyan sokat köszönhet a világtörténelem. Minden állam politikai életében annyi hivatkozás történik az angolok alkotmányszentségére, valahányszor vé­deni akarják azokat az alapjogokat, amelyeknek számára bástyákat építettek az alkotmányban. Simon, akinek államférfim nagysága csak most bontakozott ki az európai kontinens népei előtt, megjelent a nyilvános előadás párisi emelvényén s puritán egyéniségének egyszerűségével és őszin­teségével azt mondotta: angol alkotmány nincs. Amiről annyit beszélnek és írnak , amiről neki előadást kellene tartania, nincsen. Az angol ál­lampolitika s az angol polgár külsősége is az, hogy Angliában nincsen alkotmány. Nem létezik. Legalább is olyan értelemben, amilyent a többi országok közjogai ismernek. De van alkotmányos­ság olyan, amit minden nemzet iskolapéldaként tisztelhet. Az angol embernek abban van a büsz­kesége, hogy olyan alkotmányra, amilyent a mi közjogi tételeink annak tartanak, az angol nem­zetnek nincsen szüksége. Az angol közjog nem ismeri ezt a szót és fogalmat: alaptörvény. Nem szükséges, hogy az állami lét alapjaiul szolgáló jogtételeket és formákat olyan törvényekkel biz­tosítsák, amelyeknek a megváltoztathatatlansá­­gát minden esetleges szándék, vagy lazító, bom­lasztó irányzat ellen eleve védjék. A magna carta óta hoztak ugyan közjogi részlettörvényeket is, de ezek semmiben sem különböznek az olyan tör­vénybeli intézkedéstől, amilyennel például a s­ebzárlat ügyét szabályozták. Nincsen szükség alaptörvényre, nem féltek és nem félnek attól, hogy egyik kormányrendszer a másik elleni tü­lekedésében egy hajszálnyi rést is üthetne a pol­gárjogok ősi biztosítékain s az alkotmányos élet­nek még a formaságain sem. Mert van bizalom. Bizalom az emberekben és a nemzedékekben. Van becsület, amely törvényerőt ad a kiejtett emberi szónak, amit nem büntető rendelkezések, nem szurony, erőszak tesz kötelezővé, hanem az angol lélek. Van nemzeti hagyomány, amire ráépült, mint sérthetetlen és megszeplősíthetetlen örök erkölcsi alapra a nemzeti léleknek a fejlődése. Nem hisz egyetlen angol ember sem abban, hogy ezt az erkölcsi alapot meg merné valaha is va­laki tagadni, sérteni, hogy ez a hit, igazságnak a hite. És ebben van az angol nemzetnek az a nagy­sága, amit nem kell félteni s ami megadja a biz­tonság nyugalmát minden angol államférfinak és minden angol politikusnak a számára. Párthar­cok végigviharozhatnak a szigetországon, de a szentség előtt, melynek egyetlen biztosítéka a becsület, mindig valamennyien hódolattal hajol­nak meg. A Simon párisi előadását lefordították sok nyelvre: Angliának nincsen, alkotmánya, nincsen írásos alkotmánytörvénye. S mintha ez az előadás éppen a legjobbkor hangzott volna el a La Manche innenső partjain, ahol a bizalmatlan­ság most tombol és kezd mindent elpusztítóan uralkodni az emberek között és a nemzetek fölött. Nekünk, ebben az országban van olyan alkot­mánytörvényünk, amiben a megváltoztatás ellen keményhangú óvintézkedéseket írtak körül. Van­nak megváltozhatatlannak szentesített alaptör­vé­nyeink s ezek közé tartozik a kisebbségi jogokat biztosító nemzetközi szerződés is, amire nagyh­a­­talmak vezették rá a pecsétes garanciákat. Jó, hogy az angol nemzet nagyságának a titka, az alkotmányosság erkölcsi alapja megmutatkozott a puritán angol államférfi előadásában az európai gondolkozók előtt. Az adott szó szentségének a sérthetetlenségében több nemzeti erő van, mint a törvények betűiben. V Sztálin fr­ancia-cseh­-orosz védelmi és segélynyuitási szerződést javasol a keleti paktum helyett Az indiai kon­nun’s^a propaganda mefjsxent­eleset sfj©vl© illecj a szovjetStorm Any Edennek — P­aris81**n f© ▼©lődóSf az a perT» hogy a legrYoz«­8t IttSisSIamoSt JeÜjegyverezésétr© r­ejarantalják az osztrák függeltenségei (Páris, március 30.) A Temple moszkvai tudósítója közli, hogy az Eden és Sztá­lin között lefolyt tanácskozások során orosz részről francia-orosz-cseh kölcsönös vé­delmi és segélynyújtási szövetség kötését indítványozták az esetleges támadó ellen. Németország és Lengyelország előtt a szerződés nyitva hagyná a csatlakozás útját, de abban az esetben­­ho a két állam nem volna hajlandó belépni a szerződő felek közé, a szövetkezett három hatalom, nagy fegyveres erejére támaszkodva, szemmel tar­taná Németországot és Lengyelországot. Oroszország mindössze annyit kér Angliá­tól, hogy a terv­ ellen, mely nem egyéb, mi­nt a keleti paktum csonkább formája, ne dolgozzék és semmilyen formában se bátorítsa fel a keleti­ egyezmény ellenzőit. Sztálin felvetette a keleti háború és béke kérdését Eden és Sztálin találkozása a legszívé­­lyesebb hangulatban folyt le. A tárgyalások után, melyek egy óra és tíz percen keresztül tartottak, Eden megtekintette a Kremlt. A lord ezután kijelentette az újságíróknak, hogy megbeszélései a szovjet vezetőjével igen érdekesek voltak és mély benyomást tet­tek rá. A beavatottak szerint Sztálin azt is megkérdezte Edentől, hogy Anglia szabad kezet ad-e Németországnak Keleten a há­ború és béke tekintetében? Miután Eden ta­­gadólag válaszolt, a távol Kelet problémái kerültek megbeszélésre. Eden csak annak a kijelentésére szorítkozott, hogy Anglia poli­tikája Európában és Ázsiában egyaránt a Népszövetségre támaszkodik. Végül gazda­sági kérdések megvitatása következett. A szovjet propaganda megszüntetését ígérik az oroszok Eden egyik bizalmasa kijelentette, hogy angol részről szóba hozták az Indiában, Hong­kongban, Sanghaiban és egyebütt folytatott bolseviki propagandát. Orosz rész­ről megígérték, hogy a szovjet kormány be­szünteti az angol fennhatóságok alatt álló területeken a propagandát. A moszkvai an­gol nagykövet úgy nyilatkozott, hogy bár igen sok eltérés mutatkozik az angol és orosz kormány felfogása között, az ellentétek nem olyan súlyos természetűek, hogy a minden vonalon való megegyezést remélni ne le­hetne. (Páris, március 30.) A „Matin“ jelen­tése szerint a pénteki moszkvai megbeszélé­seken Sztálin a távol Kelet problémáit és a biztonsági kérdést vitatta meg Edennel. Az orosz diktátor kifejezte azt a nézetét, hogy bármely helyi összeütközés világháborúra vezethet. A béke megmentése érdekében ki­fejtett erőfeszítéseket nem szabad többé szűk határok közé szorítani. A távol keleti Lo­carno mindenképpen üdvös, akár Japán csatlakozásával, akár anélkül kötik meg azt. Litvinov vidé­­ki birtokán . . . (Moszkva, március 30.) Eden főpecsét­­őr moszkvai tárgyalásai lényegben befeje­ződtek. Szombaton Litvinov vidéki birtokán folytattak még nem hivatalos jellegű meg­beszéléseket. A Reuter-iroda jelentése sze­rint Eden lord moszkvai útja kitűnő siker­r­rel járt és eloszlatta a szovjet félelmét. Orosz részről is kijelentették, hogy Szovjetorosz­­ország hajlandó a béke megszervezésének 9 999 99999 999­9 911»9 999 909*9"»»9999 999 99 9999 90999»»

Next