Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-01 / 76. szám

i a községi költségvetésbe iskolai célra felvett hányad aránylagos módon meg­osztandó az állami és a magán­iskolák között. — A­ közoktatásügyi miniszter 1931. és 1932-ik évi rendeletei már nem az aránylagos megosztásra adnak utasításokat, hanem a tör­vénnyel ellentétben a „szükségletek*­ szerinti megosztást írja elő, ezzel az önkényes intéz­kedéseknek nyitott tág kaput, melyek ellen a jogorvoslat hiábavalónak bizonyult. Számtalan sürgetés után az 1933 április 27-én kiadott ren­delet a felosztás kulcsának az ugyanazon hely­ségben levő állami és magán­iskolák tanulói­nak számarányát jelölte meg, a végrehajtásra illetékes szervek azon­ban nem respektálják a törvényt, sem a miniszteri rendeletet.­­ Kérem a közoktatásügyi minisztert, hogy az új költségvetési év kezdetére való te­kintettel sürgősen intézkedjék, hogy a törvény­ben a magániskolák számára elrendelt ará­nyos felosztást teljesítsék. Laár Ferencnek a beszédét általában nagy figyelemmel hallgatta végig a kamara s külö­nös érdeklődést mutattak a lelkészek helyzeté­nek a feltárásáról elmondott ismertetés iránt. Amikor az iskolai államsegély követelésének indokolásául a kisebbségi egyezményt idézte, akkor némi mozgolódás és halk moraj hallat­szott a teremben. A költségvetés részleteges tárgyalásainak során ugyancsak az iskola­ügyi kisebbségi államsegélyről Hans Otto Roth mondott beszédet a német párt nevében. Három héttel meghosszabbították az ülésszakot. A kamara délelőtt ülésén megszavazták a következő minisztériumok költségvetéseit: pénzügyminisztériumét, aviatikai miniszté­rium, belügy és külügy. Tatarescu miniszterelnök, akit tapssal fo­gadtak, felolvasta a királyi dekrétumot az ülésszaknak április 21-ig való meghosszabbí­tásáról. A közlekedési, majd az egészségügyi és hadügyi tárcák költségvetését tárgyalták ez­után. Ruzicskay György kiállítása Ruzicskay Györgyöt, a tehetséges és őserejű ma­gyar festőművészt, akinek kiállítása vasárnap délelőtt nyílik meg Clujon, a Select-mozgó melletti üres üzlet­helyiségben, tulajdonképpen felesleges külön be­mutatni. Általában kerülnünk kell mindenféle sablonos frázist, már csak a stílszerűség kedvéért is mert ha valakiről el lehet mondani, hogy teljesen és különlege­sen egyéni csapásokon halad, úgy Ruzicskayról min­denesetre. A sauggesztív erejű művész, akit a világ­városok lapjai nem ok nélkül neveznek a „technokrácia festőjének“, feltételezhetően nálunk sem ismeretlen, hiszen rajzai a budapesti és más világvárosok orgá­numai is örömmel közlik. A művész, aki különben a budapesti Benczur-társaságnak is tagja, tanulmányait Münchenben, Parisban és Rómában végezte, huzamo­sabb ideig rajzoló munkatársa volt a világhírű „Querschnitt'‘-nek is. Művészete Romániában is meg­érdemelt méltánylásra talált, amit Mária királynőnek levétileg kifejezett lelkes elismerése bizonyít. A közön­séget Ruzicskay nem mindennapi készségeiről hihető­leg éppen az itteni kiállítás győzi meg legjobban, mert a változatos anyag, amelyben a művész utóbbi alko­tásainak legértékesebb darabjai szerepelnek, Ruzicskay „oeuvre"-jének hihetetlenül széles skáláját mutatja be. A gépek lelke vibrál képeiben, mint a technokráciá­nak rajzba öntött himnusza, máshol (összeütközés, El­­gázolás) a döbbenetnek és a pillanatnyi révületnek ki­fejező tolmácsolása lobog fel. A modern líraiságú „Szerelmesek", a lenyűgöző perspektívájú, mesehangu­­lata „Utazás", a színpompás, misztikusan ragyogó ,,Anyaság", csak egy-egy kiragadott érték a tárlat változatos anyagából, amely minden atomján a művész­­lélek­ hamtartatlan kézjegyét viseli. Az erőteljes, olykor rejtelmes finomságú pasztellekhez stílusosan alkalmaz­kodnak a művész fekete-fehér tónusokban feltűnő képei, amelyek bebizonyítják, hogy Ruzicskay szinnes­­izénnel egyformán avatottan bánik, és még valami. Ami, már ajándéknak számít! A kiállítás látogatóinak módjában áll majd átlapozni Ruzicskay albumát, amely a művésznek, szerves mese keretében, 108 lenyűgözően érdekes rajzát öleli fel és amelyet a budapesti sajtó Dante „Divina Comedia"­­jához hasonlított. <*».) Knm-Bjsxn XVIII. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM. A borskirály tündöklése és bukása Hogyan rendítette meg egy örmény spekuláns csődje az egész londoni Cityt (London, március hó.) A londoni pénzügyi­­­köröket s velük együtt egész Nagybritannia gazdasági tényezőit egy szó tartja lázban: bors. A City több nagytekintélyű és tisztes múltú cége csődbement egy üzér műveletei miatt és egyre inkább tágul az a kör, amely súlyosan megszenvedi egy ember üzleti lelkis­­meretlenségét A mai ember csodálkozva kér­dezheti, hogy miképpen lehetséges ez, hiszen a borik ma már csak másodrendű gyarmati cikk és távolról sem jelent olyan nagy értéket, mint hajdanában, amikor a királyok is borsba fek­tették vagyonukat. A válasz egyszerű: a bün­tetőtörvény határán járó áruspekulánsok ma is szabadon dolgoznak s hatalmuk ugyanak­kora, mint a hábor előtti időkben. Az egész válság úgy kezdődött, hogy egy előkelő cég, a James and Shakspeare Ltd. (meg sem érdemli ezt a nevet), vagy helyesebben an­nak vezérigazgatója, egy Garabed Bishirgian nevű örmény, hatalmas borsmennyiségeket vá­sárolt azzal a céllal, hogy rövidesen megkapa­rintja a világ egész borskészletét s azután olyan világpiaci árakat diktál, amilyeneket akar. Ez a törekvés kezdetben sikerrel is járt, mert a vásárlások következtében a bors londoni ára 6 pennyről 1 shilling 6 pennyre, vagyis 200 százalékkal növekedett egy év alatt. Bis­hirgian úr azonban elszámította magát s vég­zetes üzleti tévedéseit az egész pénzvilág si­ratja. Az ügy történetébe okvetlenül bele kell il­lesztenünk Garebad Bishirgian nem éppen ro­konszenves alakját, mert enélkül örökre feltá­ratlan maradna a bor.'Vrawh­ank-sok kulissza­­titka. Bishirgian körülbelül ötven évvel ezelőt Örményországban pillantotta meg első ízben a napvilágot s csak a háború után került Lon­donba, mint teljesen lerongyolódott, pénztelen és tudatlan kikötő-töltelék, üzleti szimatja azonban nagy volt. Csakis olyan dolgokkal kezdett kereskedni, amelyeken sokat lehet ke­resni. Élelmiszereket, fémeket, majd gummit árult kicsinyben, később nagyban, majd na­gyobb spekulációkba bocsátkozott. Ezek során előbb horganyon, majd kaviáron mesébe IUS összegeket keresett s a levantinus bámulatos alkalmazkodó képességével rövidesen tekinté­lyes brit úriemberré vedlett át. Tíz évvel ez­előtt előkelő házat vásárolt Mayfairben, Lon­don legjobb negyedében és ezzel egyidejűleg névjegyére az eddigi „kereskedő“ cím helyett ezt nyomatta: „vezérigazgató“. Négy évvel ké­sőbb „pénzügyi irodát“ nyitott az Old Broad Streeten és birtokot is vett a vidéken, ahol a sertéshizlalás prózai, de Angliában annál jö­vedelmezőbb iparát nézte. Egy évvel ezelőtt érkezett el karrierje tetőpontjára, amikor meg­vette a City egyik régi, csaknem százéves cé­gét, amely a hajdani James úr neve mellett az „avoni hattyú“ nevét viselte. További sikerei — ugyanúgy, mint Kreuger, Stavisky és a töb­biek sikerei — azzal magyarázhatók, hogy ki­tűnően ismerte az embereket és nagyszerűen kézben tudta tartani azt, amire szüksége volt- Remekül kártyázott. Olyan remekül, hogy an­nak a javára veszített hatalmas összegeket, akit éppen meg akart vesztegetni, valamilyen tapintatos, ildomos formában. Rövidesen úgy beszéltek róla a Cityben, mint százszázalékos brit úriemberről s nem kevesebb, mint 25 nagy cég támogatta nagyarányú üzlet­műveléit. Eddig nem is lett volna semmi baj, ha Bis­hirgian úr végzetes műveletlensége bajba nem sodorta volna cégét és üzletfeleit. Az egyik ebből eredő nagy tévedése az volt, hogy nem ismerte a fehérbors és a feketebors közötti kü­lönbséget. A fehérbors ugyanis ugyanabból a növényből ered, mint a fekete, csak éppen kü­lönleges eljárásnak vetik alá. Bishirgian úr csak azt tudta, hogy a fehérbors átlag 3 pen­nyvel drágább fontonkint, mint a fekete s ezért elsősorban ezt vásárolta. A termelők azonban csakhamar megneszelték a dolgot és egyszerre több fehérborsot kezdtek piacra hozni. A má­sik végzetes tévedés szintén a borskirály mű­­veletlenségének volt az eredménye. Fogalma sem volt ugyanis arról, hogy a távoli világré­szeken hatalmas borskészletek vannak felhal­mozva s hogy a szinesbőrű spekulánsoknak is van annyi eszük, hogy jó áron, sőt nagyon is jó áron készek odaadni ezeket, amelyeket csak is azért gyűjtöttek össze, hogy le ne rontsák az árakat a túlságos kínálattal. Így aztán Londonban egyszeriben 21.000 tonna bors feküdt a raktárakban, holott az évi londoni készlet régebben nem haladta túl a 3000 tonnát és a világ­fogyasztás sem tett töb­bet évi 8—10.000 tonnánál. Az ügy többi fejle­ménye már közismert: 26 kisebb-nagyobb cég nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségé­nek s az ily módon „befagyott“mintegy 60 mil­lió svájci frank értékű adósság megrendítette az egész Cityt. A helyzet annyira fenyegető volt, hogy a Bank of England és az öt legnagyobb angol pénzintézet kénytelen volt közbelépni. Nagy­­nehezen sikerült is megmenteniük a cégek leg­nagyobb részét a csődtől, ami azonban távol­ról sem jelenti azt, hogy a borsválság most már végleg elsimult- Bishirgian mester ugyanis nemcsak borsban spekulált, hanem sellakban is. Ebből a szintén igen becses anyagból 312 000 ládát halmozott fel, ami a londoni évi fogyasz­tásnak mintegy tízszeresét jelenti. Valóságos rémhírterjesztő szolgálatot szervezett, amely után-útfélen terjesztette a sellak drágulásáról és hiányáról szóló híreket. Már-már úgy lát­szott, hogy a borsbotrányt egy sellak-krach is követi, de egy londoni hitelvállalat az utolsó pillanatban megvásárolta az egész mennyi­séget. A válság hullámai még nem csendesedtek le a sel­lakot átvevő cég (Dean Finance Com­pany) elnöke, Sir Hugo Cunliffe-Owen egyút­tal a hatalmas British American Tobacco Company elnöke is s ez a cég szoros kapcsolat­ban áll a Tobacco Securities Trusttel, amely­nek elnöke Reginald McKenna, volt pénzügy­miniszter, aki egyben a Midland Bank (Anglia egyik legnagyobb pénzintézete) vezérigazga­tója is. A csődbement szépnevű James and Shakespeare Ltd. cég részvényesei között ezen­kívül a Midland Bank mellett a Lloyds Bank is előkelő helyet foglal el. Ez a magyarázata annak, hogy néha egyes egészen jelentéktelen cikkekkel űzött spekulá­ció hatalmas megrázkódtatásokat okozhat az angol pénzvilágban és hogy a City minden tagja méregbe jön, ha borsról esik szó■ Ért­hető, ha a közvélemény erélyesen követeli a lelkiismeretlen üzérkedés kíméletlen letörését. Georghe Popoff. PANNONIA SZÁLLÓI BUDAPEST,1 , p Vill., RÁKÓCZHIT 5 K­ Minden modern kényelemmel ellátott egyágyas szobák 5*— P.«15i 19*— P.-ig. kétágyas szobák 9*— P*-től 18*— P«-ig Hosszabb tartózkodásnál engedmény. ^ Panzió és százalék - rendszer!

Next