Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-01 / 76. szám
i a községi költségvetésbe iskolai célra felvett hányad aránylagos módon megosztandó az állami és a magániskolák között. — A közoktatásügyi miniszter 1931. és 1932-ik évi rendeletei már nem az aránylagos megosztásra adnak utasításokat, hanem a törvénnyel ellentétben a „szükségletek* szerinti megosztást írja elő, ezzel az önkényes intézkedéseknek nyitott tág kaput, melyek ellen a jogorvoslat hiábavalónak bizonyult. Számtalan sürgetés után az 1933 április 27-én kiadott rendelet a felosztás kulcsának az ugyanazon helységben levő állami és magániskolák tanulóinak számarányát jelölte meg, a végrehajtásra illetékes szervek azonban nem respektálják a törvényt, sem a miniszteri rendeletet. Kérem a közoktatásügyi minisztert, hogy az új költségvetési év kezdetére való tekintettel sürgősen intézkedjék, hogy a törvényben a magániskolák számára elrendelt arányos felosztást teljesítsék. Laár Ferencnek a beszédét általában nagy figyelemmel hallgatta végig a kamara s különös érdeklődést mutattak a lelkészek helyzetének a feltárásáról elmondott ismertetés iránt. Amikor az iskolai államsegély követelésének indokolásául a kisebbségi egyezményt idézte, akkor némi mozgolódás és halk moraj hallatszott a teremben. A költségvetés részleteges tárgyalásainak során ugyancsak az iskolaügyi kisebbségi államsegélyről Hans Otto Roth mondott beszédet a német párt nevében. Három héttel meghosszabbították az ülésszakot. A kamara délelőtt ülésén megszavazták a következő minisztériumok költségvetéseit: pénzügyminisztériumét, aviatikai minisztérium, belügy és külügy. Tatarescu miniszterelnök, akit tapssal fogadtak, felolvasta a királyi dekrétumot az ülésszaknak április 21-ig való meghosszabbításáról. A közlekedési, majd az egészségügyi és hadügyi tárcák költségvetését tárgyalták ezután. Ruzicskay György kiállítása Ruzicskay Györgyöt, a tehetséges és őserejű magyar festőművészt, akinek kiállítása vasárnap délelőtt nyílik meg Clujon, a Select-mozgó melletti üres üzlethelyiségben, tulajdonképpen felesleges külön bemutatni. Általában kerülnünk kell mindenféle sablonos frázist, már csak a stílszerűség kedvéért is mert ha valakiről el lehet mondani, hogy teljesen és különlegesen egyéni csapásokon halad, úgy Ruzicskayról mindenesetre. A sauggesztív erejű művész, akit a világvárosok lapjai nem ok nélkül neveznek a „technokrácia festőjének“, feltételezhetően nálunk sem ismeretlen, hiszen rajzai a budapesti és más világvárosok orgánumai is örömmel közlik. A művész, aki különben a budapesti Benczur-társaságnak is tagja, tanulmányait Münchenben, Parisban és Rómában végezte, huzamosabb ideig rajzoló munkatársa volt a világhírű „Querschnitt'‘-nek is. Művészete Romániában is megérdemelt méltánylásra talált, amit Mária királynőnek levétileg kifejezett lelkes elismerése bizonyít. A közönséget Ruzicskay nem mindennapi készségeiről hihetőleg éppen az itteni kiállítás győzi meg legjobban, mert a változatos anyag, amelyben a művész utóbbi alkotásainak legértékesebb darabjai szerepelnek, Ruzicskay „oeuvre"-jének hihetetlenül széles skáláját mutatja be. A gépek lelke vibrál képeiben, mint a technokráciának rajzba öntött himnusza, máshol (összeütközés, Elgázolás) a döbbenetnek és a pillanatnyi révületnek kifejező tolmácsolása lobog fel. A modern líraiságú „Szerelmesek", a lenyűgöző perspektívájú, mesehangulata „Utazás", a színpompás, misztikusan ragyogó ,,Anyaság", csak egy-egy kiragadott érték a tárlat változatos anyagából, amely minden atomján a művészlélek hamtartatlan kézjegyét viseli. Az erőteljes, olykor rejtelmes finomságú pasztellekhez stílusosan alkalmazkodnak a művész fekete-fehér tónusokban feltűnő képei, amelyek bebizonyítják, hogy Ruzicskay szinnesizénnel egyformán avatottan bánik, és még valami. Ami, már ajándéknak számít! A kiállítás látogatóinak módjában áll majd átlapozni Ruzicskay albumát, amely a művésznek, szerves mese keretében, 108 lenyűgözően érdekes rajzát öleli fel és amelyet a budapesti sajtó Dante „Divina Comedia"jához hasonlított. <*».) Knm-Bjsxn XVIII. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM. A borskirály tündöklése és bukása Hogyan rendítette meg egy örmény spekuláns csődje az egész londoni Cityt (London, március hó.) A londoni pénzügyiköröket s velük együtt egész Nagybritannia gazdasági tényezőit egy szó tartja lázban: bors. A City több nagytekintélyű és tisztes múltú cége csődbement egy üzér műveletei miatt és egyre inkább tágul az a kör, amely súlyosan megszenvedi egy ember üzleti lelkismeretlenségét A mai ember csodálkozva kérdezheti, hogy miképpen lehetséges ez, hiszen a borik ma már csak másodrendű gyarmati cikk és távolról sem jelent olyan nagy értéket, mint hajdanában, amikor a királyok is borsba fektették vagyonukat. A válasz egyszerű: a büntetőtörvény határán járó áruspekulánsok ma is szabadon dolgoznak s hatalmuk ugyanakkora, mint a hábor előtti időkben. Az egész válság úgy kezdődött, hogy egy előkelő cég, a James and Shakspeare Ltd. (meg sem érdemli ezt a nevet), vagy helyesebben annak vezérigazgatója, egy Garabed Bishirgian nevű örmény, hatalmas borsmennyiségeket vásárolt azzal a céllal, hogy rövidesen megkaparintja a világ egész borskészletét s azután olyan világpiaci árakat diktál, amilyeneket akar. Ez a törekvés kezdetben sikerrel is járt, mert a vásárlások következtében a bors londoni ára 6 pennyről 1 shilling 6 pennyre, vagyis 200 százalékkal növekedett egy év alatt. Bishirgian úr azonban elszámította magát s végzetes üzleti tévedéseit az egész pénzvilág siratja. Az ügy történetébe okvetlenül bele kell illesztenünk Garebad Bishirgian nem éppen rokonszenves alakját, mert enélkül örökre feltáratlan maradna a bor.'Vrawhank-sok kulisszatitka. Bishirgian körülbelül ötven évvel ezelőt Örményországban pillantotta meg első ízben a napvilágot s csak a háború után került Londonba, mint teljesen lerongyolódott, pénztelen és tudatlan kikötő-töltelék, üzleti szimatja azonban nagy volt. Csakis olyan dolgokkal kezdett kereskedni, amelyeken sokat lehet keresni. Élelmiszereket, fémeket, majd gummit árult kicsinyben, később nagyban, majd nagyobb spekulációkba bocsátkozott. Ezek során előbb horganyon, majd kaviáron mesébe IUS összegeket keresett s a levantinus bámulatos alkalmazkodó képességével rövidesen tekintélyes brit úriemberré vedlett át. Tíz évvel ezelőtt előkelő házat vásárolt Mayfairben, London legjobb negyedében és ezzel egyidejűleg névjegyére az eddigi „kereskedő“ cím helyett ezt nyomatta: „vezérigazgató“. Négy évvel később „pénzügyi irodát“ nyitott az Old Broad Streeten és birtokot is vett a vidéken, ahol a sertéshizlalás prózai, de Angliában annál jövedelmezőbb iparát nézte. Egy évvel ezelőtt érkezett el karrierje tetőpontjára, amikor megvette a City egyik régi, csaknem százéves cégét, amely a hajdani James úr neve mellett az „avoni hattyú“ nevét viselte. További sikerei — ugyanúgy, mint Kreuger, Stavisky és a többiek sikerei — azzal magyarázhatók, hogy kitűnően ismerte az embereket és nagyszerűen kézben tudta tartani azt, amire szüksége volt- Remekül kártyázott. Olyan remekül, hogy annak a javára veszített hatalmas összegeket, akit éppen meg akart vesztegetni, valamilyen tapintatos, ildomos formában. Rövidesen úgy beszéltek róla a Cityben, mint százszázalékos brit úriemberről s nem kevesebb, mint 25 nagy cég támogatta nagyarányú üzletműveléit. Eddig nem is lett volna semmi baj, ha Bishirgian úr végzetes műveletlensége bajba nem sodorta volna cégét és üzletfeleit. Az egyik ebből eredő nagy tévedése az volt, hogy nem ismerte a fehérbors és a feketebors közötti különbséget. A fehérbors ugyanis ugyanabból a növényből ered, mint a fekete, csak éppen különleges eljárásnak vetik alá. Bishirgian úr csak azt tudta, hogy a fehérbors átlag 3 pennyvel drágább fontonkint, mint a fekete s ezért elsősorban ezt vásárolta. A termelők azonban csakhamar megneszelték a dolgot és egyszerre több fehérborsot kezdtek piacra hozni. A másik végzetes tévedés szintén a borskirály műveletlenségének volt az eredménye. Fogalma sem volt ugyanis arról, hogy a távoli világrészeken hatalmas borskészletek vannak felhalmozva s hogy a szinesbőrű spekulánsoknak is van annyi eszük, hogy jó áron, sőt nagyon is jó áron készek odaadni ezeket, amelyeket csak is azért gyűjtöttek össze, hogy le ne rontsák az árakat a túlságos kínálattal. Így aztán Londonban egyszeriben 21.000 tonna bors feküdt a raktárakban, holott az évi londoni készlet régebben nem haladta túl a 3000 tonnát és a világfogyasztás sem tett többet évi 8—10.000 tonnánál. Az ügy többi fejleménye már közismert: 26 kisebb-nagyobb cég nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségének s az ily módon „befagyott“mintegy 60 millió svájci frank értékű adósság megrendítette az egész Cityt. A helyzet annyira fenyegető volt, hogy a Bank of England és az öt legnagyobb angol pénzintézet kénytelen volt közbelépni. Nagynehezen sikerült is megmenteniük a cégek legnagyobb részét a csődtől, ami azonban távolról sem jelenti azt, hogy a borsválság most már végleg elsimult- Bishirgian mester ugyanis nemcsak borsban spekulált, hanem sellakban is. Ebből a szintén igen becses anyagból 312 000 ládát halmozott fel, ami a londoni évi fogyasztásnak mintegy tízszeresét jelenti. Valóságos rémhírterjesztő szolgálatot szervezett, amely után-útfélen terjesztette a sellak drágulásáról és hiányáról szóló híreket. Már-már úgy látszott, hogy a borsbotrányt egy sellak-krach is követi, de egy londoni hitelvállalat az utolsó pillanatban megvásárolta az egész mennyiséget. A válság hullámai még nem csendesedtek le a sellakot átvevő cég (Dean Finance Company) elnöke, Sir Hugo Cunliffe-Owen egyúttal a hatalmas British American Tobacco Company elnöke is s ez a cég szoros kapcsolatban áll a Tobacco Securities Trusttel, amelynek elnöke Reginald McKenna, volt pénzügyminiszter, aki egyben a Midland Bank (Anglia egyik legnagyobb pénzintézete) vezérigazgatója is. A csődbement szépnevű James and Shakespeare Ltd. cég részvényesei között ezenkívül a Midland Bank mellett a Lloyds Bank is előkelő helyet foglal el. Ez a magyarázata annak, hogy néha egyes egészen jelentéktelen cikkekkel űzött spekuláció hatalmas megrázkódtatásokat okozhat az angol pénzvilágban és hogy a City minden tagja méregbe jön, ha borsról esik szó■ Érthető, ha a közvélemény erélyesen követeli a lelkiismeretlen üzérkedés kíméletlen letörését. Georghe Popoff. PANNONIA SZÁLLÓI BUDAPEST,1 , p Vill., RÁKÓCZHIT 5 K Minden modern kényelemmel ellátott egyágyas szobák 5*— P.«15i 19*— P.-ig. kétágyas szobák 9*— P*-től 18*— P«-ig Hosszabb tartózkodásnál engedmény. ^ Panzió és százalék - rendszer!