Keleti Ujság, 1935. július (18. évfolyam, 147-171. szám)

1935-07-03 / 147. szám

Taxa, poftit pii.Uti & Km«!«.: No. 24.25«—19­T Előfizetési irak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az [busz elárusító kioszkjaiban, Szer«*«?, mss. Julius 3. - Arm­is­ ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM.­­ 147. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ 26’ Uil£. sceerkesztöség, kiadóiavatókl­á* nyoccdas ilaron 1» Fop-noca 5. acAm. Xetefon: 508. —­í­széretoM­­KMtKfiók III. szám. Házira tokos sen Irtáért seaa küld vissza és unta le árts meg » AZ«rU*»rtó»ég. BUDAPEST . •* Öt, vagy harmincezer? Senki sem tudja megmondani, hogy volta­képpen hány résztvevője is volt­ a nemzeti­­parasztpárt vasárnapi demonstrációs felvonu­lásának. Azok, akik nem nézik jó szemmel a Mariu­s Mihalache köré csoportosuló tömegek kétségkívül impozáns megmozdulását, ötezer emberről beszélnek, a másik véglet optimistái pedig harmincezerről. Az igazság a két szám között lehet, de az objektív megítélés is meg­állapíthatja, hogy Maniuék csakugyan jelen­tékeny tömegerőket mozgattak meg és hoztak ide Erdély fővárosába. Ami magát a gyűlést illeti, az pontosan úgy folyt le, mint minden hasonló pártgyűlés. Mint minden úgynevezett „kormánybuktató“ demonstráción, felsorakoztattak a kormány ellen hatásos érveket, Maniu védte az alkot­mányt, a szónokok pedig védték­ Maniut. Az idese­reglett sok ezer főnyi tömeg pedig min­denből nagyon keveset látott és hallott, mert technikailag sem lehetett olyan megoldást ta­lálni, ami mindenki számára lehetővé tette volna a nagyszabású beszédek közvetlen meg­hallgatását. De az ilyen manifesztációnak kétségkívüli így is nagy a hatása. A legeldugottabb falu­ban is tudnak róla, hogy a nemzeti-paraszt­­pártban fenyegető bomlási folyamat dúl már évek óta és ez a folyamat akkor érte el tető­pontját, amikor Vaida kiállott a porondra a maga numerus valachicusával, arra számítva, hogy a mostanában divatos szélsőbaloldali jel­szavak döntő csapást fognak mérni az eddigi pártkeretre és ebből a harcból ő fog győztesen kikerülni. A messze vidékekről behozott pa­rasztok aztán a saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy a régi nemzeti párt örököse, a mai nemzeti­ parasztpárt az erdélyi románság körében megtartotta vezető­ szerepét és azt üres, kizárólag a kisebbségek egzisztenciájára törő jelszavakkal megdönteni nem lehet. Ob­jektíven meg lehet állapítani tehát, hogy a harc első szakasza a Maniu-csoport sikerét könyvelheti el. Mi, kisebbségek is elégtétellel könyvelhet­jük el, hogy az erdélyi románok elvetik ma­guktól a numerus valachicust. Sajnos, ezt a konzekvenciát csak negatívumokból tudjuk levonni, abból a tényből, hogy a vasárnapi gyűlésen nem használták a magyarokkal és általában a kisebbségekkel szemben azt a de­magóg, útszéli hangot, amit egy csomó párt és pártocska egyedüli pártprogrammnak, lét­alapjának tekint. Elvártuk volna azonban, hogy Maniuék menjenek tovább egy lépéssel és a kormány elítélése és az alkotmányt fe­nyegető kísérletek elleni éles szembeszállás mellett őszinte nyíltsággal valljanak szint az igazi demokrácia mellett. A k kisebbségi kér­dést azonban egyszerűen lenyelték. Ez az a kényelmetlen kolonc, amit könnyű félretenni, mint a homokzsákot a léghajóról, de ami nél­kül mi semmiféle demokráciában sem tudunk hinni. Maniuék lapjában, a Romania Nova­­ban csak a napokban olvashattuk „Zivio Ha­cek“ cím alatt azt a lelkes cikket, amelyben a jugoszláviai horvátüldözés megszűnése fö­lött ujjong a cikkíró, igen helyesen fejtegetve, hogy téves utakon jár az a kormánypolitika, amely tartósan akarja a háttérbe szorítani az állampolgárok jelentékeny részét. Vájjon nem forgott meg a cikkírónak a fejében az, hogy a jugoszláviai horvátok száma körülbelül meg­egyezik a romániai magyarokéval? És ha igazságtalan, inpolitikus, sőt veszélyes volt a Kipattant a szenzáció, az angol-német flottaegyezménynek titkos záradéka van Az ansfoi kormány megtagadta a német flottaépítési tervnek Franciaországgal való közlését — Emiatt utazott a francia vezérkari Ionok Rómába — va­g­y fontosságot tulajdonítanak Tituliscn londoni útjának ".­émetország tíz évre trenga­deit ajánlott fel Ausztriának (Paris, július 1.) Az ,.Oeuvre“ azt hangoz­tatva, hogy Franciaország és Nagybritánia között a viszony állandóan feszültebbé válik, azt a feltűnést keltő hírt közli, hogy az angol— német egyezménynek titkos záradéka van. Ugyanis Laval kérte az angol kormányt, hogy közölje az új egyezményen alapuló német flotta­­építési tervet. Az angol külügyi hivatalnak be­­kellett vallania, hogy a német birodalmi kor­mány még a szerződés meghűlése előtt kikö­tötte azt a feltételt, hogy az angol kormány soha se hozhatja nyilvánosságra a német ter­veket. Az angol—német egyezménnyel és leg­­főképen ezzel a titkos záradékkal hozzák össze­függésbe Gamelin tábornok francia vezérkari főnök római látogatását. Gamelin az olasz fő­városban Mussolinival és Badoglio olasz mar­­sallal folytatott tárgyalásokat. Beavatottak sze­rint a látogatást Páris és Róma között lefolyt jegyzékváltás előzte meg. A jegyzékek a két hadsereg esetleges együttműködéséről szólnak. Illetékesek hangsúlyzzák, hogy az angol—né­met flottaegyezmény szükségesesé teszi Fran­ciaország és Olaszország hadseregének együtt­működését s ha katonai egyezményt nem is kö­töttek, a két nagyvezérkar már megtette­­, technikai előkészületeket annak érdekében, hogy a két ország hadserege szükség esetén együttműködhessen a Brennertől Flandriáig. ■ Ti­tu­lescu Trolidon­ban (Páris, július 1.) Titulescu vasárnap nagy­­ ebédet adott a román követségen, amelyen je­­­­len voltak Fanny francia hadügyminiszter és Pietri haditengerészetügyi miniszter. A kül­ügyminiszter átadta azokat a kitüntetéseket, amelyeket II. Károly király küldött több ma­­gasrangú francia katonatisztnek-Vasárnap este 7 órakor Titulescu már meg is érkezett Londonba. A pályaudvaron a kis­­antant-államok követei fogadták- Az angol kormány nevében Monk külügyi osztályfőnök üdvözölte Titulescut, aki tíz napig marad An­gliában. Az angol államférfiakkal csak Londo­non való átutaztában tárgyalt. Titulescu egy délanglai fürdőhelyre utazik, lapértesülések sze­rint visszatérőben ismét meglátogatja az angol államférfiakat. Titulescu a sajtónak nem adott nyilatko­zatot. Az angol lapok Titulescunak, mint az egész kisantant képviselőjének látogatását fi­gyelemreméltónak tartják. „Titulescu, a kiss antant dinamikus szelleme Londonba érkezett, írja a Daily Telegraph. A kormánynak alkal­ma lesz meghallgatni személyes véleményét a dunai egyezményről és más kérdésekről. Titu­­lescunak, aki Parisból érkezik, bizonyára sok érdekes közölnivalója lesz. Az angol kormány kétségtelenül figyelemmel fogja meghallgatni a román külügyminisztert, aki a középeurópai és balkáni kérdéseknek egyik legnagyobb szak­értője­. A párisi sajtó európai fontosságúnak tartja Titulescu Londoni látogatását, már csak azért is, mert az egész kisantant nevében fog beszélni. Legfőképen a dunai egyezmény lesz napiren­den. A Journal értesülése szerint Titulescu ha­zafelé utaztában ismét tárgyalni fog Lavallal­(Bécs, július 1.) A „Neues Wiener Journal A berlini forrásból azt jelenti, hogy Neurath né­met külügyminiszter rövide­n lemond és a kül­ horvát nép jogait kegyetlenül elkobozni, az analógia a magyarságnak is igazságot szol­gáltat. Mi történt volna, hogyha a gyűlés tö­ménteleti szónoka közül valaki felemeli sza­vait a magyar tisztviselők kiüldözése és a szé­kelyföldi esendőr brutalitások ellen? Összedőlt volna akkor a világ? A demokrácia nem egy­szerűen csak köpönyeg, amit bárki felvehet magára. A demokrácia jelzőt ki is kell érde­melni, hogy a szó súlyt és tartalmat kapjon. Ennek az erőpróbáját nélkülöztük mi a vasár­napi nagygyűlésről, pedig ez felért volna a dicsekedéssel, hogy a nemzeti­ parasztpárt har­mincezer hívővel bizonyítgatta, hogy politi­kája a népre támaszkodik.

Next