Keleti Ujság, 1935. július (18. évfolyam, 147-171. szám)
1935-07-03 / 147. szám
Taxa, poftit pii.Uti & Km«!«.: No. 24.25«—19T Előfizetési irak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az [busz elárusító kioszkjaiban, Szer«*«?, mss. Julius 3. - Armis ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. 147. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ 26’ Uil£. sceerkesztöség, kiadóiavatóklá* nyoccdas ilaron 1» Fop-noca 5. acAm. Xetefon: 508. —íszéretoMKMtKfiók III. szám. Házira tokos sen Irtáért seaa küld vissza és unta le árts meg » AZ«rU*»rtó»ég. BUDAPEST . •* Öt, vagy harmincezer? Senki sem tudja megmondani, hogy voltaképpen hány résztvevője is volt a nemzetiparasztpárt vasárnapi demonstrációs felvonulásának. Azok, akik nem nézik jó szemmel a Marius Mihalache köré csoportosuló tömegek kétségkívül impozáns megmozdulását, ötezer emberről beszélnek, a másik véglet optimistái pedig harmincezerről. Az igazság a két szám között lehet, de az objektív megítélés is megállapíthatja, hogy Maniuék csakugyan jelentékeny tömegerőket mozgattak meg és hoztak ide Erdély fővárosába. Ami magát a gyűlést illeti, az pontosan úgy folyt le, mint minden hasonló pártgyűlés. Mint minden úgynevezett „kormánybuktató“ demonstráción, felsorakoztattak a kormány ellen hatásos érveket, Maniu védte az alkotmányt, a szónokok pedig védték Maniut. Az idesereglett sok ezer főnyi tömeg pedig mindenből nagyon keveset látott és hallott, mert technikailag sem lehetett olyan megoldást találni, ami mindenki számára lehetővé tette volna a nagyszabású beszédek közvetlen meghallgatását. De az ilyen manifesztációnak kétségkívüli így is nagy a hatása. A legeldugottabb faluban is tudnak róla, hogy a nemzeti-parasztpártban fenyegető bomlási folyamat dúl már évek óta és ez a folyamat akkor érte el tetőpontját, amikor Vaida kiállott a porondra a maga numerus valachicusával, arra számítva, hogy a mostanában divatos szélsőbaloldali jelszavak döntő csapást fognak mérni az eddigi pártkeretre és ebből a harcból ő fog győztesen kikerülni. A messze vidékekről behozott parasztok aztán a saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy a régi nemzeti párt örököse, a mai nemzeti parasztpárt az erdélyi románság körében megtartotta vezető szerepét és azt üres, kizárólag a kisebbségek egzisztenciájára törő jelszavakkal megdönteni nem lehet. Objektíven meg lehet állapítani tehát, hogy a harc első szakasza a Maniu-csoport sikerét könyvelheti el. Mi, kisebbségek is elégtétellel könyvelhetjük el, hogy az erdélyi románok elvetik maguktól a numerus valachicust. Sajnos, ezt a konzekvenciát csak negatívumokból tudjuk levonni, abból a tényből, hogy a vasárnapi gyűlésen nem használták a magyarokkal és általában a kisebbségekkel szemben azt a demagóg, útszéli hangot, amit egy csomó párt és pártocska egyedüli pártprogrammnak, létalapjának tekint. Elvártuk volna azonban, hogy Maniuék menjenek tovább egy lépéssel és a kormány elítélése és az alkotmányt fenyegető kísérletek elleni éles szembeszállás mellett őszinte nyíltsággal valljanak szint az igazi demokrácia mellett. A k kisebbségi kérdést azonban egyszerűen lenyelték. Ez az a kényelmetlen kolonc, amit könnyű félretenni, mint a homokzsákot a léghajóról, de ami nélkül mi semmiféle demokráciában sem tudunk hinni. Maniuék lapjában, a Romania Novaban csak a napokban olvashattuk „Zivio Hacek“ cím alatt azt a lelkes cikket, amelyben a jugoszláviai horvátüldözés megszűnése fölött ujjong a cikkíró, igen helyesen fejtegetve, hogy téves utakon jár az a kormánypolitika, amely tartósan akarja a háttérbe szorítani az állampolgárok jelentékeny részét. Vájjon nem forgott meg a cikkírónak a fejében az, hogy a jugoszláviai horvátok száma körülbelül megegyezik a romániai magyarokéval? És ha igazságtalan, inpolitikus, sőt veszélyes volt a Kipattant a szenzáció, az angol-német flottaegyezménynek titkos záradéka van Az ansfoi kormány megtagadta a német flottaépítési tervnek Franciaországgal való közlését — Emiatt utazott a francia vezérkari Ionok Rómába — vagy fontosságot tulajdonítanak Tituliscn londoni útjának ".émetország tíz évre trengadeit ajánlott fel Ausztriának (Paris, július 1.) Az ,.Oeuvre“ azt hangoztatva, hogy Franciaország és Nagybritánia között a viszony állandóan feszültebbé válik, azt a feltűnést keltő hírt közli, hogy az angol— német egyezménynek titkos záradéka van. Ugyanis Laval kérte az angol kormányt, hogy közölje az új egyezményen alapuló német flottaépítési tervet. Az angol külügyi hivatalnak bekellett vallania, hogy a német birodalmi kormány még a szerződés meghűlése előtt kikötötte azt a feltételt, hogy az angol kormány soha se hozhatja nyilvánosságra a német terveket. Az angol—német egyezménnyel és legfőképen ezzel a titkos záradékkal hozzák összefüggésbe Gamelin tábornok francia vezérkari főnök római látogatását. Gamelin az olasz fővárosban Mussolinival és Badoglio olasz marsallal folytatott tárgyalásokat. Beavatottak szerint a látogatást Páris és Róma között lefolyt jegyzékváltás előzte meg. A jegyzékek a két hadsereg esetleges együttműködéséről szólnak. Illetékesek hangsúlyzzák, hogy az angol—német flottaegyezmény szükségesesé teszi Franciaország és Olaszország hadseregének együttműködését s ha katonai egyezményt nem is kötöttek, a két nagyvezérkar már megtette, technikai előkészületeket annak érdekében, hogy a két ország hadserege szükség esetén együttműködhessen a Brennertől Flandriáig. ■ Titulescu Trolidonban (Páris, július 1.) Titulescu vasárnap nagy ebédet adott a román követségen, amelyen jelen voltak Fanny francia hadügyminiszter és Pietri haditengerészetügyi miniszter. A külügyminiszter átadta azokat a kitüntetéseket, amelyeket II. Károly király küldött több magasrangú francia katonatisztnek-Vasárnap este 7 órakor Titulescu már meg is érkezett Londonba. A pályaudvaron a kisantant-államok követei fogadták- Az angol kormány nevében Monk külügyi osztályfőnök üdvözölte Titulescut, aki tíz napig marad Angliában. Az angol államférfiakkal csak Londonon való átutaztában tárgyalt. Titulescu egy délanglai fürdőhelyre utazik, lapértesülések szerint visszatérőben ismét meglátogatja az angol államférfiakat. Titulescu a sajtónak nem adott nyilatkozatot. Az angol lapok Titulescunak, mint az egész kisantant képviselőjének látogatását figyelemreméltónak tartják. „Titulescu, a kiss antant dinamikus szelleme Londonba érkezett, írja a Daily Telegraph. A kormánynak alkalma lesz meghallgatni személyes véleményét a dunai egyezményről és más kérdésekről. Titulescunak, aki Parisból érkezik, bizonyára sok érdekes közölnivalója lesz. Az angol kormány kétségtelenül figyelemmel fogja meghallgatni a román külügyminisztert, aki a középeurópai és balkáni kérdéseknek egyik legnagyobb szakértője. A párisi sajtó európai fontosságúnak tartja Titulescu Londoni látogatását, már csak azért is, mert az egész kisantant nevében fog beszélni. Legfőképen a dunai egyezmény lesz napirenden. A Journal értesülése szerint Titulescu hazafelé utaztában ismét tárgyalni fog Lavallal(Bécs, július 1.) A „Neues Wiener Journal A berlini forrásból azt jelenti, hogy Neurath német külügyminiszter röviden lemond és a kül horvát nép jogait kegyetlenül elkobozni, az analógia a magyarságnak is igazságot szolgáltat. Mi történt volna, hogyha a gyűlés töménteleti szónoka közül valaki felemeli szavait a magyar tisztviselők kiüldözése és a székelyföldi esendőr brutalitások ellen? Összedőlt volna akkor a világ? A demokrácia nem egyszerűen csak köpönyeg, amit bárki felvehet magára. A demokrácia jelzőt ki is kell érdemelni, hogy a szó súlyt és tartalmat kapjon. Ennek az erőpróbáját nélkülöztük mi a vasárnapi nagygyűlésről, pedig ez felért volna a dicsekedéssel, hogy a nemzeti parasztpárt harmincezer hívővel bizonyítgatta, hogy politikája a népre támaszkodik.