Keleti Ujság, 1935. július (18. évfolyam, 147-171. szám)

1935-07-03 / 147. szám

4 halálosan komoly. Szeretném megértetni min­denkivel, hogy mi, magyar dalosok, ma nem­csak szórakozásból, vagy puszta időtöltésből énekelünk, minket áthat, hevit és éltet az a szent meggyőződés, hogy mi egy magasztos hi­vatást­ teljesítünk. Mi ez a hivatás? Lelkeket nemesíteni, felvértezni azokat a testvéri szere­tet, a szolidaritás érzésével. Békíteni háborgó lelkeket, embereket, nemzeteket és mindezt a magyar dal varázsával. Ápolni nyelvünket és magyar nemzeti öntudatunkat, mely ha kivesz belőlünk, úgy a népek tengerében elveszünk és „mint oldott kéve, széthull nemzetünk!“ Egy­­nemzeti kisebbség kulturális törekvése az or­szág konszolidálásának — melyben él, — leg­­hathatósabb eszköze. A lelkek nemesítésére való törekvés nem a hatalom kiváltsága, ha­nem származzon az bárkitől is, szeretettel kell felkarolni. Mi e törekvésünkben az ország és ha­talommal szemben a legnagyobb lojalitással haladunk előre, hiszen nem azt keressük, ami a többségi nemzettől elválaszt, hanem azt, ami összehoz. És hogy ez ma már legfelsőbb, tehát legilletékesebb helyen is nem elgáncsolásra, de m­éltánylásra talál, annak legfényesebb és leg­­tiszteltreméltóbb elismerését jelenti az a kö­rülmény, hogy országos versenyünk fővédnök­ségét immár másodízben volt kegyes betölteni Őfensége Miklós herceg: Tisztelt Díszközgyű­lés! A fák rügyei nem ötletszerűen duzzad­tak, a bimbók nem véletlenül pattannak, az el­vetett mag nem szeszélyből csírázik, hanem egy örök, egyetemes élettörvény szabályai sze­rint, amely kényszerű, mert nem ismer kivé­telt és szabad, mert csak azt fejti ki, ami az élet csíráiban benne volt. Nekünk, magyarok­énak és dalosoknak, minden ilyen ünnepélyes összeseregléseink egy áldott magvetés, mely­etek aratása kisebbségi kulturéletünk fejlő­dése, kulturjavaink gyarapodása Tehát min­den ilyen alkalommal a mi nemzeti és kultur­­életünknek igazságait kell meglátnunk. A régi egyiptomiaknál a fejedelem minden évben egyszer megnézte a lefátyolozott isten­képet és minden gondolat, melyet népe javára megvalósított, minden tanács, mely az ország javát előre vitte, minden harc, melynek győze­lem volt a vége, minden fordulat, mely or­szága és népe javára fejlődést jelentett, annak a szent látásnak az eredménye, annak a szent látásnak az áldása volt. Egy ilyen lefátyolo­zott egyiptomi istenképnek képzelem el a ma­gyar nemzeti kisebbség és abban minden ma­gyar ember sorsát és eszméjét, azzal a különb­séggel, hogy ezt az istenképet nem egy évben egyszer, de szüntelen meg kell­ néznie, hogy an­nak meglátásától és átérzésétől gondolatot, ta­nácsot, a küzdelmekhez erőt szerezzen, melyek segítségével nemzeti kultúréletét előbbre vi­heti. A mi sorsunkat sem irányíthatja sem a külső kényszer, sem a véletlen, vagy éppen a végzet, hanem egyedül az öntudatos, együttes akarás, amihez hivatás és magasztos feladat kell, melyet önmagunk valósítunk meg. Mind­nyájunk akarata csak egy lehet: hogy e nem­zeti életfeladatunkat megvalósítsuk és az a sza­badság, hogy nyelvünknek, kultúránknak, fa­junknak élhessünk, szóval mint román állam­, polgárok, magyarok maradhassunk! Az ehhez való szabadság azonban még nem elég. A sza­badság csak azt jelentené, hogy nincs akadá­lya a belső fejlődésnek. „A szabadság csak egy bíbor palást, melyhez még egy fejedelem kell“. Ez a fejedelem pedig az erkölcsi érték, mely ha nincs, a szabadsággal nem érünk semmit- Ma tehát minden magyar embernek arra kell törekednie, hogy erkölcsi értéke le­gyen. Ma minden magyar embert, legyen az a földműves, kereskedő, iparos, pór vagy mág­nás, tisztviselő vagy munkás, büszkévé és ön­tudatossá kell tegyen az az érzés, hogy ő a ma­gyar nemzeti kisebbség összeségében valaki, éreznie kell egyéni súlyát, erkölcsi értékre kell szert tennie mindenkinek élete és cselekedetei által. A mi „lefátyolozott istenképünk“ az a nem­zeti eszmény, hogy a magyar magyar legyen. Kérdezhetné valaki, hogy mindehhez mi köze van a dalnak? Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, az a köze van, hogy amikor mi dalosok éneke­lünk, amikor énekünkkel a lelkek békéjét szol­gáljuk, anyanyelvünket ápoljuk, az összetar­tás érzését a lelkekbe csepegtetjük, amikor az itt-ott szunnyadó nemzeti öntudatot ébren ■tartani igyekszünk, éppen arra az erkölcsi ma­gaslatra akarjuk felsegíteni népünket, amely erkölcsi magaslaton való megállás jelenti azt az értéket, mellyel állunk vagy pusztulunk. Csodálatos véletlen, hogy a másik utód­államban, Csehszlovákába­n élő magyar test­véreink dalosszövetsége ugyancsak a mai na KmnUjsm IM. ;JULIUS 3. — TV 111. ÉVF. V. SZÁM. Csak a tökéletesen sterilizált, tiszta púder járai meg az arcitör­­deségét és szépségét PoudreStsrilisée Dermophiie 3e A.Folberi Ilyen készítmény az A. FOLBERT-féle sterilizált dermophile púder, amelyet a világhírű párisi intézetnek hosszas, tu­­dományos kísérletek eredményeképpen sikerült előállítani. Az A. FOLBERT-féle púder táplálja a szöveteket, (Helló kit! a sejtjük Seisst s ezáltal megakadályozza a korai ráncosodást. Tökéletes finomsága következtében nem gyülemlik fel a pórusokban, hanem behatol és egyenletesen eloszlik a bőr felső rétegében s ezáltal az arcbőrnek tökéletes finomságot, egyen­letes matt színt és az arc természetes színével harmonizáló árnyalatot biztosít Kapható minden jobb szaküzletben, 11 kü­lönbilló árnyalatban. Nagydoboz 200 lej, középdoboz 80 M­­Vezérképviselet: Joc, Generată de Part­ul Predase E­rnice Bucureşti, luterană 6., ahonnan kérésre mintakülde­ményt díjtalanul küldenek. pon tartja Érsekújvárt országos dalünnepé­lyét és én szavaimat egy arra az alkalomra írt rövid verssel zárom : Vigasztalónk az élet­ után Betegségünkben orvosunk, Milliókat ámulatba ejtő Magyar dal, hozzád fordulunk, Oh, simogass meg minden lelket, Hisz úgy mondunk el, mint az imádságot, Markolj az emberek szivébe, És az égig érjen fenkölt harsogásod! Mézzel folyó ország lesz földünk, Csak ajkunkról zengjen a dal, Vágyódó, bánatos, szerelmes, De mindig és mindenütt magyart öntsük mi dalba gyötrelmünket, Mert a világ most, oly , csalárd, oly vásott, Zengj hát dicsén ma szép magyar dal, S az égig érjen fenkölt harsogásod! Ezektől az érzésektől mélyen áthatva, sze­retettel és tisztelettel üdvözlöm a megjelente­ket és diszközgyülésünket ezennel megnyitód­nak nyilvánitom. A beszéd elhangzása után percekig tartó zajos és lelkes tapsok vihara rázta meg a Kul­túrpalota falait. Ezután I­n­c­z­é­d­y-J­o­k­s­­m­a­n Ödön elnök a dalosverseny fővédnöké­hez, Miklós herceghez intézett üdvözlő távira­tot olvasta fel. Dr. Wilier József Erkel Ferencről tartott rövid, de hatásos emlékbe­szédet. Wilier József rámutatott arra, hogy Erkel Ferenc nemcsak zseniális zeneszerző volt, de a magyar dalosversenyek eszméje is az ő nevéhez fűződik.­­ A tömeg percekig ünnepelte Willert. Kovács Elek rendezőbizottsági elnök a jubiláris da­losokat üdvözölte, elsősorban V­i­g­h Péter oluji dalost, aki már­ ötven év óta áll a dalkul­­túra szolgálatában. Érdemei elismeréséül aranyérmet kapott. Ugyancsak aranyérem­mel tüntették ki Fövenyessy Bertalan ország­­­os karnagyot. Kihirdetik a verseny eredményeit Mély csendben hirdeti ki végül In czo­­d y­ J o k s m a­n elnök a verseny eredményét. Díjat nyertek a a férfikar I. csoportjában: Magyar Dalkör Turda, Erdős Mihály I. a, Tö­­­rekvés Dalegylet Cluj, Kárpáti E. I. b, Iparosotthon Dalköre Satumare, Sajó Sándor I. c, Magyar Dalárda Cluj, Kezik K. II. a, Dalkör Vlaha, Kun György István II. a, Guttenberg Dalkör Oradea, Sós András III. Férfikar II. csoportjában: Székely Dalegylet Odorheim, Kis Elek I. a, Re. Dalkör Turda Zalay György III. a, Mediasi Polgári Olvasókör Dalárdája, Hammerstadt Jenő III. c. Ref. Dalkör Racosul de jos, Árasa Géza II. a, Ref. Dalkör Dicioscumartin, Jászberény János III. b. Ipartestületi Dalkör Gheorgheni, Bálint Ákos I. c, Lyra Dalkör Cluj, Péterfy István II. c, Ref. Dalkör Carei-i Mare, Böjthe János II. b, Magyar Iparosegylet Dalköre Tár­­gy,Mures, Kozma G. I. b, Ref. Dalkör Cord­u-san­­martin, Resch József, elismerő jutalom. Férfikar III. csoportjában: Aranyos pojani ref. dalkör, Mezei László III c, Pa­­niti ref. dalkör, Kádár Márton I. e, Aranyosegerbegyi ref. dalkör III 6, Magyarózdi ref dalkör, Kiss Lajos I. b, Ref. Dalkör Sărata, Fodor Sándor jutalom, Ref. dalkör Gerneszi Rácz Sándor I. b, Ref. dalkör Porum­­benii Mici, Benk­ő János II. a, Föld, dalkör Bichis, La­­bauer István II. b, Zvingli dalkör Cluj, dr. Adorjáni Dezső II. a, Ref. dalkör Sánmartin, Harangozó Dezső II. a, Acélhang Cluj, Rezik K. I. a. Férfikari művészi csoportban: Magyar Dalárda Brasov, dr. Wilier J. I. a, Iparos­egylet dalköre Cluj, Zsizsmann R. I. b, Gloria dalegy­let Timisoara, Levinczky György I. b, Magyar Dalkör Oradea, Andrási Ede I. c. Nő­i csoport: I. Magyar Dalárda Brasov, dr. Wilier József II Iparos Önképzőkört Énekkar Aiad. Fövenyesy Berta­lan, III. Szent Erzsébet Énekkar Cluj, Rezik Károly. Vegyeskar I. csoport: Magyar Dalkör Bucureşti, Bitay Sándor I. a, Pol­gári Társaskör dalárdája Satu­ Mare, Hoffmann F. I. a, Dal- és Zeneegylet Miercurea-Ciuc, Sarkadi Elek I. b,­ Iparos önképzőkör Aiud, Fövenyesy Bertalan I c, Templomi Vegyeskar Aiud, Wohlfahrt Lőrinc II. a, Szent Erzsébet Énekkar Cluj, Rezik K. II. b. Vegyeskar II. csoport: Ref. Énekkar Odorheim, Benkö József I. a, Liszt F. Énekkar Oradea, Andrási Ede I. a, Róm. kath. énekkar Zernest, Kovács Ignác I b, Iparosifjak ön­képzőkört Énekkara Târgu-Mures, Kakuts Gy. I. b, Ref. Dalkör Lona­ săsească, Imre Sándor I. b, Polgári Dalkör Medias, Hammerstadt J. II. a, Ref. Dalkör Zernest, Fúró Gyula III. Vegyeskar II. csoport, Ref. Dalkör Jernateni, Técsi János I. a, Sztáray Énekkar Oradea, Sós András I. b, Ref. Dalkör Jernut, Fogolyán Mihály I. c, Ref. Dalkör Sighisoara, Sándor István II. a, Ref. Dalkör Ghilau Imre Sándor II. b. Vegyeskari művészi csoport: Magyar Dalárda Brasov, dr. Wilter J., Ref. Dal­kör Tárgu-Mures, Haják Károly, Róm. Kath. Dalkör Tárgu-Mures, Tóth Sándor. Vándordíj: Ref. Dalkör Loma-săsească, Imre Sándor. A ván­dordíj versenyen a nyertes dalárdán kívül még jutal­­mat kaptak: Ref. Dalkör Racosul de Jos, Arany Géza, Ref. Dalkör Porumbenii Miei, Benkö József, Ref. Dal­kör Sánmartin, Harangozó Dezső, Ref. Földészek Dal­köre Cluj, Nagy Kálmán, Ref. Dalkör Coroiu Sánmar­tin, Resch József. Kezdőcsoport: Ref. Földészek Dalköre Cluj, Nagy Kálmán I. a, Szent József Dalárda Cluj, Szántó Béla I. b. Ref Dal­kör Rugánesti, Kovács Ferenc II. a, Ref. Dalkör So­­vata, Bartha Béla II. b, Ref. Dalkör Dalnic, Bokor Dénes II. c, Ref. Dalkör Galáteni Kiss F. II c. A díszhangverseny Este 9 órakor a Kultúrpalota dísztermé­ben tartották meg a díszhangversenyt, amely alkalommal ugyancsak zsúfolásig megtöltötte a közönség a díszterem összes helyiségeit. Itt énekelt az első díjat nyert női kar, azután a vándordíj győztese, László Árpád zongo­raművész előadta pályadíjnyertes művét Utána a férfi kar és a vegyes kar első cso­portjainak győztes dalárdái énekeltek. Feled­hetetlen élmény volt Zsizsmann Rezső orgo­naművész előadása. Frenetikus sikere volt az Inczédy-Joksman Ödön cigányzenek­íséret mel­lett előadott magyar nótáinak. S végül a fér­fikar művészi csoportjának győztese énekelt ugyancsak nagy sikerrel. A díszhangverseny után vacsora következett és este 11 órától reg­gelig kitűnő hangulatban tartó tánc zárta be a magyar dalosok háromnapos felejthetetlen ünnepségeit.

Next