Keleti Ujság, 1935. július (18. évfolyam, 147-171. szám)
1935-07-03 / 147. szám
4 halálosan komoly. Szeretném megértetni mindenkivel, hogy mi, magyar dalosok, ma nemcsak szórakozásból, vagy puszta időtöltésből énekelünk, minket áthat, hevit és éltet az a szent meggyőződés, hogy mi egy magasztos hivatást teljesítünk. Mi ez a hivatás? Lelkeket nemesíteni, felvértezni azokat a testvéri szeretet, a szolidaritás érzésével. Békíteni háborgó lelkeket, embereket, nemzeteket és mindezt a magyar dal varázsával. Ápolni nyelvünket és magyar nemzeti öntudatunkat, mely ha kivesz belőlünk, úgy a népek tengerében elveszünk és „mint oldott kéve, széthull nemzetünk!“ Egynemzeti kisebbség kulturális törekvése az ország konszolidálásának — melyben él, — leghathatósabb eszköze. A lelkek nemesítésére való törekvés nem a hatalom kiváltsága, hanem származzon az bárkitől is, szeretettel kell felkarolni. Mi e törekvésünkben az ország és hatalommal szemben a legnagyobb lojalitással haladunk előre, hiszen nem azt keressük, ami a többségi nemzettől elválaszt, hanem azt, ami összehoz. És hogy ez ma már legfelsőbb, tehát legilletékesebb helyen is nem elgáncsolásra, de méltánylásra talál, annak legfényesebb és legtiszteltreméltóbb elismerését jelenti az a körülmény, hogy országos versenyünk fővédnökségét immár másodízben volt kegyes betölteni Őfensége Miklós herceg: Tisztelt Díszközgyűlés! A fák rügyei nem ötletszerűen duzzadtak, a bimbók nem véletlenül pattannak, az elvetett mag nem szeszélyből csírázik, hanem egy örök, egyetemes élettörvény szabályai szerint, amely kényszerű, mert nem ismer kivételt és szabad, mert csak azt fejti ki, ami az élet csíráiban benne volt. Nekünk, magyarokénak és dalosoknak, minden ilyen ünnepélyes összeseregléseink egy áldott magvetés, melyetek aratása kisebbségi kulturéletünk fejlődése, kulturjavaink gyarapodása Tehát minden ilyen alkalommal a mi nemzeti és kulturéletünknek igazságait kell meglátnunk. A régi egyiptomiaknál a fejedelem minden évben egyszer megnézte a lefátyolozott istenképet és minden gondolat, melyet népe javára megvalósított, minden tanács, mely az ország javát előre vitte, minden harc, melynek győzelem volt a vége, minden fordulat, mely országa és népe javára fejlődést jelentett, annak a szent látásnak az eredménye, annak a szent látásnak az áldása volt. Egy ilyen lefátyolozott egyiptomi istenképnek képzelem el a magyar nemzeti kisebbség és abban minden magyar ember sorsát és eszméjét, azzal a különbséggel, hogy ezt az istenképet nem egy évben egyszer, de szüntelen meg kell néznie, hogy annak meglátásától és átérzésétől gondolatot, tanácsot, a küzdelmekhez erőt szerezzen, melyek segítségével nemzeti kultúréletét előbbre viheti. A mi sorsunkat sem irányíthatja sem a külső kényszer, sem a véletlen, vagy éppen a végzet, hanem egyedül az öntudatos, együttes akarás, amihez hivatás és magasztos feladat kell, melyet önmagunk valósítunk meg. Mindnyájunk akarata csak egy lehet: hogy e nemzeti életfeladatunkat megvalósítsuk és az a szabadság, hogy nyelvünknek, kultúránknak, fajunknak élhessünk, szóval mint román állam, polgárok, magyarok maradhassunk! Az ehhez való szabadság azonban még nem elég. A szabadság csak azt jelentené, hogy nincs akadálya a belső fejlődésnek. „A szabadság csak egy bíbor palást, melyhez még egy fejedelem kell“. Ez a fejedelem pedig az erkölcsi érték, mely ha nincs, a szabadsággal nem érünk semmit- Ma tehát minden magyar embernek arra kell törekednie, hogy erkölcsi értéke legyen. Ma minden magyar embert, legyen az a földműves, kereskedő, iparos, pór vagy mágnás, tisztviselő vagy munkás, büszkévé és öntudatossá kell tegyen az az érzés, hogy ő a magyar nemzeti kisebbség összeségében valaki, éreznie kell egyéni súlyát, erkölcsi értékre kell szert tennie mindenkinek élete és cselekedetei által. A mi „lefátyolozott istenképünk“ az a nemzeti eszmény, hogy a magyar magyar legyen. Kérdezhetné valaki, hogy mindehhez mi köze van a dalnak? Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, az a köze van, hogy amikor mi dalosok énekelünk, amikor énekünkkel a lelkek békéjét szolgáljuk, anyanyelvünket ápoljuk, az összetartás érzését a lelkekbe csepegtetjük, amikor az itt-ott szunnyadó nemzeti öntudatot ébren ■tartani igyekszünk, éppen arra az erkölcsi magaslatra akarjuk felsegíteni népünket, amely erkölcsi magaslaton való megállás jelenti azt az értéket, mellyel állunk vagy pusztulunk. Csodálatos véletlen, hogy a másik utódállamban, Csehszlovákában élő magyar testvéreink dalosszövetsége ugyancsak a mai na KmnUjsm IM. ;JULIUS 3. — TV 111. ÉVF. V. SZÁM. Csak a tökéletesen sterilizált, tiszta púder járai meg az arcitördeségét és szépségét PoudreStsrilisée Dermophiie 3e A.Folberi Ilyen készítmény az A. FOLBERT-féle sterilizált dermophile púder, amelyet a világhírű párisi intézetnek hosszas, tudományos kísérletek eredményeképpen sikerült előállítani. Az A. FOLBERT-féle púder táplálja a szöveteket, (Helló kit! a sejtjük Seisst s ezáltal megakadályozza a korai ráncosodást. Tökéletes finomsága következtében nem gyülemlik fel a pórusokban, hanem behatol és egyenletesen eloszlik a bőr felső rétegében s ezáltal az arcbőrnek tökéletes finomságot, egyenletes matt színt és az arc természetes színével harmonizáló árnyalatot biztosít Kapható minden jobb szaküzletben, 11 különbilló árnyalatban. Nagydoboz 200 lej, középdoboz 80 MVezérképviselet: Joc, Generată de Partul Predase Ernice Bucureşti, luterană 6., ahonnan kérésre mintaküldeményt díjtalanul küldenek. pon tartja Érsekújvárt országos dalünnepélyét és én szavaimat egy arra az alkalomra írt rövid verssel zárom : Vigasztalónk az élet után Betegségünkben orvosunk, Milliókat ámulatba ejtő Magyar dal, hozzád fordulunk, Oh, simogass meg minden lelket, Hisz úgy mondunk el, mint az imádságot, Markolj az emberek szivébe, És az égig érjen fenkölt harsogásod! Mézzel folyó ország lesz földünk, Csak ajkunkról zengjen a dal, Vágyódó, bánatos, szerelmes, De mindig és mindenütt magyart öntsük mi dalba gyötrelmünket, Mert a világ most, oly , csalárd, oly vásott, Zengj hát dicsén ma szép magyar dal, S az égig érjen fenkölt harsogásod! Ezektől az érzésektől mélyen áthatva, szeretettel és tisztelettel üdvözlöm a megjelenteket és diszközgyülésünket ezennel megnyitódnak nyilvánitom. A beszéd elhangzása után percekig tartó zajos és lelkes tapsok vihara rázta meg a Kultúrpalota falait. Ezután Inczédy-Joksman Ödön elnök a dalosverseny fővédnökéhez, Miklós herceghez intézett üdvözlő táviratot olvasta fel. Dr. Wilier József Erkel Ferencről tartott rövid, de hatásos emlékbeszédet. Wilier József rámutatott arra, hogy Erkel Ferenc nemcsak zseniális zeneszerző volt, de a magyar dalosversenyek eszméje is az ő nevéhez fűződik. A tömeg percekig ünnepelte Willert. Kovács Elek rendezőbizottsági elnök a jubiláris dalosokat üdvözölte, elsősorban Vigh Péter oluji dalost, aki már ötven év óta áll a dalkultúra szolgálatában. Érdemei elismeréséül aranyérmet kapott. Ugyancsak aranyéremmel tüntették ki Fövenyessy Bertalan országos karnagyot. Kihirdetik a verseny eredményeit Mély csendben hirdeti ki végül In czod y J o k s m an elnök a verseny eredményét. Díjat nyertek a a férfikar I. csoportjában: Magyar Dalkör Turda, Erdős Mihály I. a, Törekvés Dalegylet Cluj, Kárpáti E. I. b, Iparosotthon Dalköre Satumare, Sajó Sándor I. c, Magyar Dalárda Cluj, Kezik K. II. a, Dalkör Vlaha, Kun György István II. a, Guttenberg Dalkör Oradea, Sós András III. Férfikar II. csoportjában: Székely Dalegylet Odorheim, Kis Elek I. a, Re. Dalkör Turda Zalay György III. a, Mediasi Polgári Olvasókör Dalárdája, Hammerstadt Jenő III. c. Ref. Dalkör Racosul de jos, Árasa Géza II. a, Ref. Dalkör Dicioscumartin, Jászberény János III. b. Ipartestületi Dalkör Gheorgheni, Bálint Ákos I. c, Lyra Dalkör Cluj, Péterfy István II. c, Ref. Dalkör Carei-i Mare, Böjthe János II. b, Magyar Iparosegylet Dalköre Tárgy,Mures, Kozma G. I. b, Ref. Dalkör Cordu-sanmartin, Resch József, elismerő jutalom. Férfikar III. csoportjában: Aranyos pojani ref. dalkör, Mezei László III c, Paniti ref. dalkör, Kádár Márton I. e, Aranyosegerbegyi ref. dalkör III 6, Magyarózdi ref dalkör, Kiss Lajos I. b, Ref. Dalkör Sărata, Fodor Sándor jutalom, Ref. dalkör Gerneszi Rácz Sándor I. b, Ref. dalkör Porumbenii Mici, Benkő János II. a, Föld, dalkör Bichis, Labauer István II. b, Zvingli dalkör Cluj, dr. Adorjáni Dezső II. a, Ref. dalkör Sánmartin, Harangozó Dezső II. a, Acélhang Cluj, Rezik K. I. a. Férfikari művészi csoportban: Magyar Dalárda Brasov, dr. Wilier J. I. a, Iparosegylet dalköre Cluj, Zsizsmann R. I. b, Gloria dalegylet Timisoara, Levinczky György I. b, Magyar Dalkör Oradea, Andrási Ede I. c. Női csoport: I. Magyar Dalárda Brasov, dr. Wilier József II Iparos Önképzőkört Énekkar Aiad. Fövenyesy Bertalan, III. Szent Erzsébet Énekkar Cluj, Rezik Károly. Vegyeskar I. csoport: Magyar Dalkör Bucureşti, Bitay Sándor I. a, Polgári Társaskör dalárdája Satu Mare, Hoffmann F. I. a, Dal- és Zeneegylet Miercurea-Ciuc, Sarkadi Elek I. b, Iparos önképzőkör Aiud, Fövenyesy Bertalan I c, Templomi Vegyeskar Aiud, Wohlfahrt Lőrinc II. a, Szent Erzsébet Énekkar Cluj, Rezik K. II. b. Vegyeskar II. csoport: Ref. Énekkar Odorheim, Benkö József I. a, Liszt F. Énekkar Oradea, Andrási Ede I. a, Róm. kath. énekkar Zernest, Kovács Ignác I b, Iparosifjak önképzőkört Énekkara Târgu-Mures, Kakuts Gy. I. b, Ref. Dalkör Lona săsească, Imre Sándor I. b, Polgári Dalkör Medias, Hammerstadt J. II. a, Ref. Dalkör Zernest, Fúró Gyula III. Vegyeskar II. csoport, Ref. Dalkör Jernateni, Técsi János I. a, Sztáray Énekkar Oradea, Sós András I. b, Ref. Dalkör Jernut, Fogolyán Mihály I. c, Ref. Dalkör Sighisoara, Sándor István II. a, Ref. Dalkör Ghilau Imre Sándor II. b. Vegyeskari művészi csoport: Magyar Dalárda Brasov, dr. Wilter J., Ref. Dalkör Tárgu-Mures, Haják Károly, Róm. Kath. Dalkör Tárgu-Mures, Tóth Sándor. Vándordíj: Ref. Dalkör Loma-săsească, Imre Sándor. A vándordíj versenyen a nyertes dalárdán kívül még jutalmat kaptak: Ref. Dalkör Racosul de Jos, Arany Géza, Ref. Dalkör Porumbenii Miei, Benkö József, Ref. Dalkör Sánmartin, Harangozó Dezső, Ref. Földészek Dalköre Cluj, Nagy Kálmán, Ref. Dalkör Coroiu Sánmartin, Resch József. Kezdőcsoport: Ref. Földészek Dalköre Cluj, Nagy Kálmán I. a, Szent József Dalárda Cluj, Szántó Béla I. b. Ref Dalkör Rugánesti, Kovács Ferenc II. a, Ref. Dalkör Sovata, Bartha Béla II. b, Ref. Dalkör Dalnic, Bokor Dénes II. c, Ref. Dalkör Galáteni Kiss F. II c. A díszhangverseny Este 9 órakor a Kultúrpalota dísztermében tartották meg a díszhangversenyt, amely alkalommal ugyancsak zsúfolásig megtöltötte a közönség a díszterem összes helyiségeit. Itt énekelt az első díjat nyert női kar, azután a vándordíj győztese, László Árpád zongoraművész előadta pályadíjnyertes művét Utána a férfi kar és a vegyes kar első csoportjainak győztes dalárdái énekeltek. Feledhetetlen élmény volt Zsizsmann Rezső orgonaművész előadása. Frenetikus sikere volt az Inczédy-Joksman Ödön cigányzenekíséret mellett előadott magyar nótáinak. S végül a férfikar művészi csoportjának győztese énekelt ugyancsak nagy sikerrel. A díszhangverseny után vacsora következett és este 11 órától reggelig kitűnő hangulatban tartó tánc zárta be a magyar dalosok háromnapos felejthetetlen ünnepségeit.