Keleti Ujság, 1935. augusztus (18. évfolyam, 172-198. szám)

1935-08-01 / 172. szám

i tel­őház 3. NAPEST V. Tas» postau plătiţi­­» munea»: HTo. 24JBS&—19ÎT. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre negyedévre 300, egy bóra 30 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.ötok. pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. V f?#Ut&rt$k' 1&8S* augusztus lm — 4rtt 3 ^ j ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. \\y. ÉVFOLYAM:­­ 172. SZÁM. előd szerkesztő: Szász Endre. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron E. Pop-ucca 6. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. „Közeledés“ a határszélen A Goga személye körül megindult, úgyne­vezett irodalmi párbaj most már egészen a po­litika vizeire csapott át. A polémiák utórez­géseképpen cikket olvasunk a „Szabadság“ című lapban arról, hogy a szélsőséges uszítá­sairól hírhedt „Gazeta de Vest“ című oradeai újság furkós bottal ront neki a kisebbségek­nek, mint akik minden komoly békehidat fel­égetnek és nincs más gondjuk, minthogy a ro­mánságot diszkreditálják. A „Gazeta de Vest“ ebben a hangulatában már meg is békül vala­mennyire a határokon túli magyarokkal, hogy annál jobban kidomborítsa a hazai kisebbségi magyarság gonoszságát, örökös bajkeverését. A határszéleken grasszáló kis román la­pokról — ezek közé tartozik a „Gazeta de Vest“ is — eddig is tudtuk, hogy nem viszik túl­zásba a magyarok iránti rokonszenvet. A mi ledorongolásunk­ra a legválogatottabb eszkö­zöktől sem riadnak vissza, de az meg előttünk is újság, hogy magyarországi mozgalmat ál­lítsanak követendő példa gyanánt elénk. De úgy látszik a határszéli redakcióban is tisztá­ban vannak vele, hogy alkalomadtán a cél szentesítheti az eszközt. Még a máskor kipé­­cézett és leirredentázott magyarországi írók is jók arra, hogy az itthoni írókat és újságíró­kat bedenunciálják rajtuk keresztül. Mindenből azonban le kell vonni azt a kon­zekvenciát, hogy az ilyen közeledési szirén­hangok egyértékűek a falra hányt borsóval. Még akkor is, amikor Budapesten és Erdély­ben komoly szempontok alapján disputa indul meg egy román író magyarországi megbecsü­lése fölött, az sül ki a dologból, hogy velünk semmire sem lehet menni, még a kákán is cso­mót keresünk és legjobb, ha szóba sem állnak velünk. Elhisszük, hogy a „Gazeta de Vest“ cikkírójának és nagyon sok hasonló gondolko­zású embernek kellemesebbek a magyarok, ha Budapesten vannak és nem Románia hatá­rain belü­l. Csakhogy a „közeledés“ nem abból áll, hogy román könyveket ki kell adni Buda­pesten és magyar írók munkáit Bucureştiben. Az éremnek ez csak az egyik oldala és ennél sokkal lényegesebb, hogy itthon szűnjön meg a gyanúsítható!?- oktalan vádak hangoztatása /. uv .vvcnVtv mVt­c/iti', AVtl '.iA­­ViV.tr'iV,'* Értsék meg végre, Oradeán, de Bu­cureştiben is közeledők és nem közeledők, hogy az erdélyi magyarság nélkül becsületes közép­európai megoldás el nem képzelhető. Rómában és Párisban hiába tanácskoznak a diplomaták Duna-egyezményről, hogyha annak előfeltéte­leképpen itthon meg nem teremtik a román és magyar nép nyugodt együttműködésének szi­lárd alapját. Ehhez pedig az kell, hogy az ál­­la­nélet egyetlen területén se tegyenek különb­séget magyar és román állampolgár között. Ha ez megtörtént, akkor már kismiska nem­zetközi egyezményeket létrehozni, mert minden ilyen törekvésnek leghangosabb szóvivői azok a romániai magyarok lesznek, akik megtalál­ták végre egzisztenciájuk bázisát, ha biztosak lehetnek benne, hogy bármely politikai re­­zsimváltozás sem fogja őket ebből a helyzetből kiemelni. Ha eljutunk idáig, akkor minden magától megy: a közeledés irodalmi és társa­dalmi vonatkozásban, a kultúrcsere és a ma már csak groteszk hangsúllyal emlegetett híd­építés is. Itt-ott felbukkanó, félve kiejtett, az­tán visszaszívott, legtöbbször ellenünk inté­zett támadásokra felhasznált jelsza­vakból azon­ban komoly tett sohasem válik. Ebből legfel­jebb csak olyan otromba cikkecskék születnek, mint amilyen most jelent meg a határszéli la­pocskában. EDEN és LAVAL együtt utazzaak­ Genfibe és a vonaton iffy®®*®®**®®* megkeresni a J»élre~plat­formos békében azonban sem Mussolini» sem az abesszin császár nem bízik és egymásután tartják a háborúra uszító beszédébe! — A színes népek szolidaritási mos­­galma egyre szélesebb hullámokat­­vet — Anglia meg­tette előkészületeit, hogy háború esetén bekebelezze Abesszínia egy részét (PARIS,­­juma 36.) Az olasz-abesseni vi­szály ügyében a szálak mindinkább összekuszá­­lódnak. A legtájékozottabb világlapok sem látják tisztán, hogy tulajdonképpen kinek a kezében van a megoldás kulcsa. Páris hétfői bizakodása kedd­re teljesem szétoszlott. A nagy dobbal hirdetett francia-angol megegyezés, amint utólag kide­rült, csak a Népszövetség összehívására vonatko­zik, mert úgy London, mint Paris szeretné a Népszövetséget és a nemzetközi jog tiszteletben­­tartásának legalább látszatát megmenteni. A do­log érdemi részére nézve azonban a legnagyobb széthúzás van a két nyugati nagyhatalom kor­mánya között. Laval szeretné a döntőbírósági el­járás folytatását kivívni s ennek ürügye alatt, egy hónappal elhalasztatni a Népszövetség to­­­vábbi tanácskozásait. Az angol kormány ellen­ben most már kezd erélyesen állást foglalni s nem enged semmit abból a szándékából, hogy a viszály ügyét teljes egészében letárgyaltassa a Népszö­­vetségnél. • 6 f­ran­ciaországs a döntőbíróságai eljárás folytatása mellett ■ (Páris, július 30.) Laval minden szabad ide­jét az olasz-abesszin ügy elsimításának szenteli. Napok óta tárgyal a diplomatákkal. Párisban kedden délelőtt államtanács volt Lebrun köztár­sasági elnök részvételével, amelyen Laval vázolta az ügyben kifejtett eddigi diplomáciai munkát és ismertette álláspontját a népszövetségi tárgyalá­sokon tanúsítandó magatartásra nézve. Kifejtette, hogy a francia küldöttség a május 25-iki tanács határozatra hivatkozva, kérni fogja a döntőbíró­sági eljárás folytatását és a tanács augusztus 25-re való összehívást, arra az esetre, ha a döntő­­bírósági eljárás meghiúsulna. A francia államta­nács­ jóváhagyta Lavalnak tervét. A francia lapok hangsúlyozzák, hogy ez az egyedüli mód, hogy a Népszövetség és Olaszország között a szakítást elkerüljék. A „Petit Parisien" nem tagadja, hogy Laval helyzete kényes lesz, de reménykedik benne, hogy Laval és Eden elő­zetes tanácskozásai, amelyet részint Párisban, ré­szint Genf felé utazva vonaton ejtenek meg, ered­ményesek lesznek. Az „Echo de Paris“ óvatos­ságra inti Lávait s Mussolinivel igyekszik meg­értetni, hogy veszélyes helyzetbe sodorná Fran­ciaországot, ha a németek útját követné. Franciaország tehát hozni-halasztani sze­retné a dolgot s a genfi nagy csatára legjobb em­bereivel vonul fel. Mint már jelentettük, a bizott­ságot maga Laval vezeti, de a francia küldöttség tagjai között van Leger, a Quai D'Orsay igazgató­ja, Massigli, annak helyettes igazgatója és Rocha külügyi sajtófőnök. (London, június 30.) Eden az angol bizott­,­sággal repülőgépen Párisba utazik s ott találko­zik Lavalll­. Az angol külügyi hivatal szintén fel­vonultatja legjobb erőit. A fiatal angol diploma­tát elkíséri útjára Malkin, a külügyi hivatal jogi osztályának vezetője, Strang, a külügyi hivatal népszövetségi ügyosztályának vezetője, Crane­­­burne alállamtitkár és a külügyi hivatal több ke­letafrikai szakértője. Eden a taktikára vonatkozó­lag szabad kezet kapott, azonban a fontos dönté­­­seknél ki kell kérnie az angol kormány vélemé­nyét. Anglia a halasas­ás taktikája Alien Hoare külügyminiszter hétfőn este beható tanácskozásokat folytatott­ a népszövetségi ta­­­nácsban résztvevő államok londoni követeivel. Kifejtette előttük, hogy Anglia mindent elkövett a béke érdekében, de legerélyesebben ellenezni fogja az időnyerés politikáját. Angol felfogás szerint az elnapolás rossz taktika, mert csak a háborúnak kedvez. Ugyanis, ha Olaszország nem­­ függeszti fel hadianyag- és fegyverszállításait,­­ az egyre növekedik, költségek miatt még kevésbé­­ fog lemondani a háborúról. Eszmecsere a vonalon Beavatottak szerint Éden Lávai kérésére­­ utazik Párison keresztül Genfbe. Állítólag Laval­­­us tervet dolgozott ki s ezt akarja megbeszélni­­ Edennel. Párisból az angol és francia államfél- a fiúk együtt utaznak Genfbe és a vonaton folytat­,t­­ják az eszmecserét.

Next