Keleti Ujság, 1935. augusztus (18. évfolyam, 172-198. szám)
1935-08-01 / 172. szám
i telőház 3. NAPEST V. Tas» postau plătiţi» munea»: HTo. 24JBS&—19ÎT. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre negyedévre 300, egy bóra 30 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.ötok. pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. V f?#Ut&rt$k' 1&8S* augusztus lm — 4rtt 3 ^ j ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. \\y. ÉVFOLYAM: 172. SZÁM. előd szerkesztő: Szász Endre. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron E. Pop-ucca 6. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. „Közeledés“ a határszélen A Goga személye körül megindult, úgynevezett irodalmi párbaj most már egészen a politika vizeire csapott át. A polémiák utórezgéseképpen cikket olvasunk a „Szabadság“ című lapban arról, hogy a szélsőséges uszításairól hírhedt „Gazeta de Vest“ című oradeai újság furkós bottal ront neki a kisebbségeknek, mint akik minden komoly békehidat felégetnek és nincs más gondjuk, minthogy a románságot diszkreditálják. A „Gazeta de Vest“ ebben a hangulatában már meg is békül valamennyire a határokon túli magyarokkal, hogy annál jobban kidomborítsa a hazai kisebbségi magyarság gonoszságát, örökös bajkeverését. A határszéleken grasszáló kis román lapokról — ezek közé tartozik a „Gazeta de Vest“ is — eddig is tudtuk, hogy nem viszik túlzásba a magyarok iránti rokonszenvet. A mi ledorongolásunkra a legválogatottabb eszközöktől sem riadnak vissza, de az meg előttünk is újság, hogy magyarországi mozgalmat állítsanak követendő példa gyanánt elénk. De úgy látszik a határszéli redakcióban is tisztában vannak vele, hogy alkalomadtán a cél szentesítheti az eszközt. Még a máskor kipécézett és leirredentázott magyarországi írók is jók arra, hogy az itthoni írókat és újságírókat bedenunciálják rajtuk keresztül. Mindenből azonban le kell vonni azt a konzekvenciát, hogy az ilyen közeledési szirénhangok egyértékűek a falra hányt borsóval. Még akkor is, amikor Budapesten és Erdélyben komoly szempontok alapján disputa indul meg egy román író magyarországi megbecsülése fölött, az sül ki a dologból, hogy velünk semmire sem lehet menni, még a kákán is csomót keresünk és legjobb, ha szóba sem állnak velünk. Elhisszük, hogy a „Gazeta de Vest“ cikkírójának és nagyon sok hasonló gondolkozású embernek kellemesebbek a magyarok, ha Budapesten vannak és nem Románia határain belül. Csakhogy a „közeledés“ nem abból áll, hogy román könyveket ki kell adni Budapesten és magyar írók munkáit Bucureştiben. Az éremnek ez csak az egyik oldala és ennél sokkal lényegesebb, hogy itthon szűnjön meg a gyanúsítható!?- oktalan vádak hangoztatása /. uv .vvcnVtv mVtc/iti', AVtl '.iAViV.tr'iV,'* Értsék meg végre, Oradeán, de Bucureştiben is közeledők és nem közeledők, hogy az erdélyi magyarság nélkül becsületes középeurópai megoldás el nem képzelhető. Rómában és Párisban hiába tanácskoznak a diplomaták Duna-egyezményről, hogyha annak előfeltételeképpen itthon meg nem teremtik a román és magyar nép nyugodt együttműködésének szilárd alapját. Ehhez pedig az kell, hogy az állanélet egyetlen területén se tegyenek különbséget magyar és román állampolgár között. Ha ez megtörtént, akkor már kismiska nemzetközi egyezményeket létrehozni, mert minden ilyen törekvésnek leghangosabb szóvivői azok a romániai magyarok lesznek, akik megtalálták végre egzisztenciájuk bázisát, ha biztosak lehetnek benne, hogy bármely politikai rezsimváltozás sem fogja őket ebből a helyzetből kiemelni. Ha eljutunk idáig, akkor minden magától megy: a közeledés irodalmi és társadalmi vonatkozásban, a kultúrcsere és a ma már csak groteszk hangsúllyal emlegetett hídépítés is. Itt-ott felbukkanó, félve kiejtett, aztán visszaszívott, legtöbbször ellenünk intézett támadásokra felhasznált jelszavakból azonban komoly tett sohasem válik. Ebből legfeljebb csak olyan otromba cikkecskék születnek, mint amilyen most jelent meg a határszéli lapocskában. EDEN és LAVAL együtt utazzaak Genfibe és a vonaton iffy®®*®®**®®* megkeresni a J»élre~platformos békében azonban sem Mussolini» sem az abesszin császár nem bízik és egymásután tartják a háborúra uszító beszédébe! — A színes népek szolidaritási mosgalma egyre szélesebb hullámokatvet — Anglia megtette előkészületeit, hogy háború esetén bekebelezze Abesszínia egy részét (PARIS,juma 36.) Az olasz-abesseni viszály ügyében a szálak mindinkább összekuszálódnak. A legtájékozottabb világlapok sem látják tisztán, hogy tulajdonképpen kinek a kezében van a megoldás kulcsa. Páris hétfői bizakodása keddre teljesem szétoszlott. A nagy dobbal hirdetett francia-angol megegyezés, amint utólag kiderült, csak a Népszövetség összehívására vonatkozik, mert úgy London, mint Paris szeretné a Népszövetséget és a nemzetközi jog tiszteletbentartásának legalább látszatát megmenteni. A dolog érdemi részére nézve azonban a legnagyobb széthúzás van a két nyugati nagyhatalom kormánya között. Laval szeretné a döntőbírósági eljárás folytatását kivívni s ennek ürügye alatt, egy hónappal elhalasztatni a Népszövetség további tanácskozásait. Az angol kormány ellenben most már kezd erélyesen állást foglalni s nem enged semmit abból a szándékából, hogy a viszály ügyét teljes egészében letárgyaltassa a Népszövetségnél. • 6 franciaországs a döntőbíróságai eljárás folytatása mellett ■ (Páris, július 30.) Laval minden szabad idejét az olasz-abesszin ügy elsimításának szenteli. Napok óta tárgyal a diplomatákkal. Párisban kedden délelőtt államtanács volt Lebrun köztársasági elnök részvételével, amelyen Laval vázolta az ügyben kifejtett eddigi diplomáciai munkát és ismertette álláspontját a népszövetségi tárgyalásokon tanúsítandó magatartásra nézve. Kifejtette, hogy a francia küldöttség a május 25-iki tanács határozatra hivatkozva, kérni fogja a döntőbírósági eljárás folytatását és a tanács augusztus 25-re való összehívást, arra az esetre, ha a döntőbírósági eljárás meghiúsulna. A francia államtanács jóváhagyta Lavalnak tervét. A francia lapok hangsúlyozzák, hogy ez az egyedüli mód, hogy a Népszövetség és Olaszország között a szakítást elkerüljék. A „Petit Parisien" nem tagadja, hogy Laval helyzete kényes lesz, de reménykedik benne, hogy Laval és Eden előzetes tanácskozásai, amelyet részint Párisban, részint Genf felé utazva vonaton ejtenek meg, eredményesek lesznek. Az „Echo de Paris“ óvatosságra inti Lávait s Mussolinivel igyekszik megértetni, hogy veszélyes helyzetbe sodorná Franciaországot, ha a németek útját követné. Franciaország tehát hozni-halasztani szeretné a dolgot s a genfi nagy csatára legjobb embereivel vonul fel. Mint már jelentettük, a bizottságot maga Laval vezeti, de a francia küldöttség tagjai között van Leger, a Quai D'Orsay igazgatója, Massigli, annak helyettes igazgatója és Rocha külügyi sajtófőnök. (London, június 30.) Eden az angol bizott,sággal repülőgépen Párisba utazik s ott találkozik Lavalll. Az angol külügyi hivatal szintén felvonultatja legjobb erőit. A fiatal angol diplomatát elkíséri útjára Malkin, a külügyi hivatal jogi osztályának vezetője, Strang, a külügyi hivatal népszövetségi ügyosztályának vezetője, Craneburne alállamtitkár és a külügyi hivatal több keletafrikai szakértője. Eden a taktikára vonatkozólag szabad kezet kapott, azonban a fontos döntéseknél ki kell kérnie az angol kormány véleményét. Anglia a halasasás taktikája Alien Hoare külügyminiszter hétfőn este beható tanácskozásokat folytatott a népszövetségi tanácsban résztvevő államok londoni követeivel. Kifejtette előttük, hogy Anglia mindent elkövett a béke érdekében, de legerélyesebben ellenezni fogja az időnyerés politikáját. Angol felfogás szerint az elnapolás rossz taktika, mert csak a háborúnak kedvez. Ugyanis, ha Olaszország nem függeszti fel hadianyag- és fegyverszállításait, az egyre növekedik, költségek miatt még kevésbé fog lemondani a háborúról. Eszmecsere a vonalon Beavatottak szerint Éden Lávai kérésére utazik Párison keresztül Genfbe. Állítólag Lavalus tervet dolgozott ki s ezt akarja megbeszélni Edennel. Párisból az angol és francia államfél- a fiúk együtt utaznak Genfbe és a vonaton folytat,tják az eszmecserét.